Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-25 / 17. szám

2 MAGYAR P A I Z Í­1912 . április 25. mert ez az idei bérmálással esett egyidőbe. Igy azok a családok, ahol növendék gyermekek van­nak, akik az első bérmálás szentségére éppen az idén készültek, kétszeresen kedves alkalom nak tartották a püspök ur ő eminencziájának látogatását. A várost még pénteken föllobogózták. Szom­baton már teljes zászlódiszben várta a közönség gióf Mikes János püspököt. Ennek az áhítatos várakozásnak hangulatán nem változtatott semmit az, hogy némelyik háztulajdonos nem a ma gyar piros—fehér—zöld trikolort akasztotta ki a házára. Némelyek meg éppen kivehetetlen színű zászló szövetdarabokat aggattak ki. Igy tett egy közismert félmilliomos is a Kossuth Lajos-utczában, akinek szükkeblüsége még — Pápán is ismeretes. A szövetkezeti bankházra szintén ki lehetett volna tenni egy zászlót. Na! — mindegy. Gróf Mikes János elé kimentek részint autón, részint kocsin: a vármegye főispánja, Dr. Bálái Béla és Arvay Lajos alispán, Thassy Lajos fő szolgabíró, Dr. Thassy Gábor főorvos, Dr C'.inder István, Dr. Udvardy Jenő, Odor Géza és Gróf Batthyány Pál orsz. képviselő a titkárával Czukelter Lajossal, akik a vármegye közönsége és a törvényhatóság nevében fogadták a megye határán. Dr. Korbai Károly polgármester a kép­viselőtestület tagjaival a város társadalma nevé­ben várta nagy közönséggel együtt őeminencziá ját a város határán a diszkapu mellett. Kevéssel 6 óra előtt megkondultak a harangok. Ez jeladás volt arra, hogy a püspök ur beérkezett a város területére. Itt már az előre küldött gyönyörű négyesfogatába ült. Igy érkezett meg aztán a nagy templom elé, ahol már a város egész kö­zönsége váita meleg szeretettel és nem kicsiny érdeklődéssel. A nagy templom előtt, nem messze ettől ala felállítva a diszkapu Isten hozott tebrással s zöld ágakkal, zászlókkal és czimerekkel ékesítve. A kíváncsi közönség lesve várta s várva leste és lelkesen megéljenezte megérkeztén a fiatalos, jóságos arczu s felette rokonszenves külsejű püspököt, aki Dr. Tóth József oldalkanonokkal ült a kocsiban. A kocsi megáll a kapu előtt, déiczeg székely huszár ugrik le a bakról, a püspök le­veszi kalpagját, feláll a kocsiban s ugy hallgatja végig Dr. Korbai polgármesternek keresstleD, egyszerű, poétikus üdvözletét. Hozzánk közeledve még nem látta Méltóságod a várost, mondja a polgármester, de már látta templomunknak magasba nyúló tornyát, amely fölemelkedve mintegy összeköti a földet az éggel, az embert az Istennel, reális földi életünket egy magasabb­rendű ideális világgal. xMegfelel ennek a mi népünk is, a földhöz kötve, de a vallás erkölcsi hitélet után vágyakozva. E hitéleti útnak a jelölé sét várja a nép Méltóságodtól, az ő lelki pásztorától. Tisztelettel és magyar szeretettel várja és fogadja azonban magas vendégét a vá'-osnak egész kö zönsége vallás, rang és rend különbség nélkül. — A püspök szintén bensőséges szavakkal vála­szolt. Eljött, úgymond, hogy irányt mutasson elsősorban az ifjúságnak a vallás erkölcsi élet mezején s hogy hitéleti kapcsot teremtsen egész egyházával és szellemi kapcsot teremtsen a városnak egész közönségével is, második szék­helyének nevezvén ezt a várost. A püspök ur jövetelét csupa jó és kellemes hír előzte meg. Itt már sokan tudják, hogy öeminencziája ritka mód képzett ember. Nemcsak kitűnő egyházi vezérember, hanem megkülön böztatett társadalmi egyéniség is, akinek egyik legértékesebb tulajdonsága az érdemes közmüve lődési czélokra való adakozó készsége. Künn a főutczán, a közönség mellett az isko­lák növendékei állottak sorfalat a tiszteletére. A templom előtt nóhát a templom előtt, az már sok, ami ott történt. Amig vártuk a püspököt, mindig azt hánytorgattam a fejemben, hogy mennyiie megfogom én most dicsérni a rendőr séget. A legideálisabb csend, rend, figyelem és fegyelem mindenütt. A járdák tele csendesen figyelő várakozó közönséggel. A szekéruton egy lélek sincs. Helyesen tette a helyettes rendőr­kapitány, hogy czivilbe és czilinderbe öltözött s az ünneplő közönség közé állott, mert ugy látjuk, hogy az a néhány rendőr is rendet tud tartani. Azonban a hangulatom hamar megvál­tozott a kényszerítő okok miatt. Mire a kocsi a templom elé ért, az egész tömeg rárohant, és sok ember már veszedelemtől is tartott. Az utána jövő kocsik nem mozoghattak. Ekkor már ugy gondolkoztam, hogy mégis kár volt Mez­riczky helyettes rendőrkapitánynak czivilbe és czilinderbe öltözködni s az ünnep'ő közönség közé állani, hanem hivatásához hűen rendet kel­lett volna nekie tartani. Ez az ábéczéje a ren döri kötelességuek. Amúgy is kevés a rendőr. De hát mért nem kérdezi meg — ha nem tudja — felettashatóságaitól: Korbai polgármes­tertől, avagy Árvay alispántói, hogy mi a köte­lessége. Milyen szép volna egy ilyen püspöki látogatás, ha ebben semmi sem adna okot semmiféle újság kritikára ! Benn a templomban pedig ezernyi ájtatos hivő várta már, akik között majduem életveszélyes tolongás keletkezett. A kórusról gyöoyörü ének­kel és zenével várták öeminencziáját. Vasárnap a püspök ur telje? papi segédlettel nagy misét celebrált, amelyhez Sándor Zsigmond karnagy vezetésével a zenekar és az énekkar adott elő művészi kíséretet, A bérmálás hétfőn délelőtt volt, amelyhez egész sereg futai gyermek ünnepi öltözete és ájtatossága adta meg a vallásos ihlet tartalmának színes, megkapó keretét. A püspök vasárnap délelőtt a küldöttségeket fogadta. Tisztelegtek a környékből bejött plébá nosok Tiborcz Lajos zalaszentgyörgyi esperes vezetésével, Árvay Lajos alispán szintén maga mellé vett egynéhány megyei tisztviselőt s üd­vözölte a püspököt a tisztikar nevében. Horváth Sándor törvényszéki elnök a birói kar élén jelent meg. Följött a karácsonyfa egyesületnek mindenik női tagja, kiknek nevében Czobor klub világos, levegős helyiségeiben. Egyik érdemes terv a másikat követi, egyik jó elhatá­rozás a másiknak nyomába lép. Az egész közön­ségünket érdeklő nagyobb szabású nyilvános köz művelődési és szórakozási estélyek és matinée k előtt közös előadási, közös, megbeszélésre szolgáló összejöveteleket, u. n. konferánszokat honosít meg, amelyből az első ilyennemű etapot pénteken tartotta meg a Klub. Ezen az első konferánszon a vármegyénk köz­tiszteletben élő főispánja : Dr. Baláss Béla ur is részt vett. A hamar megindult közös társal­gásban az égetően szükséges tennivalók komoly érvei mellett könnyed, szines pourparléik kerültek teritékre. A hamar otthonos hangulatuvá váló beszélgetésben egyik vidám közhely, vagy derűt keltő könnyed odamoudások a többi szel­lemes ötletet követték. A magyar nők nagy kulturhivatottságának többnyire az élet igaz eseteiből való idézése mellett pl. az angol rendőrnek előttünk majdnem érthetetlen nagy tekintélyéről, aztán valamely külföldi nép utczai életének megkapó szokásai mellett a faji félszeg­ségek ártatlan kikarrikirozása. Vagy például a külföldi ember nehéz magyarnyelv-tanulásának példái mellett egy igen udvaris magyar ismeiő­sünknek az aDgol nyelvtanulmányi készsége, akit künn Londonban az itthon elsajátított english speece-ével nem akartak megérteni, mondván ott neki, hogy ők engedelmet kérnek, de nem tudnak — magyarul! Csupaa kedves vissza­emlékezés a külföldet járó ideális életélvezőink uti emlékeiből. És az idő észrevétlenül repül. Igy szövődnek egymásba itt, a klub-élet kon­feránszain a nagy jelentőségű tervek és az emberi beszédnek, a ritmikus szavaknak néha derűt keltő, máskor rinom, muzsikás játékai egymással. Ezek a most meginduló konferánszok, a gondolat szép és komoly értelmében, kell, hogy rendszerré váljanak az Ifjúsági Klub életé­ben, amelynek hatása kell, hogy szer e áradjon majd az egész városunk társadalmának köz­művelődési és vagyonosodó jólétében. Ebbe a monoton életű városba az élet eleven erejét kell beledolgozni, amelyet az Ifjúsági Klub eredményesen szolgálhat, ha össze fognak a közjóért a helyesebb érzékű, a gazdagabb szivü és gazdagabb fejű polgárok. De akkor a mai életünkben is még rut, torz arcczal grasszáló Scarron-karakterü előítéleteket, alacsony gondol­Mátyás titkár tartott szónoklatot. Most jelent meg Dr. Bálás Béla főispán is. A hon véd huszárság nevében Jankovich őrnagy tisztelgett. Ezután fogadta a püspök a városi képviselőtestületet, melynek élén Dr. Korbai Károly polgármester szólott, kinek beszédéből közöljük a következő részletet: Méltóságos Uram! A mi városunk keletkezése és fennállása mindig a vallásososság és a hazafiság kultuszával volt kapcsolatos. A Mária Magdolna tiszteletére épült templom körüli telep volt Zalaegerszeg fejlődésének magva, amely azután királyi bit tok, a török hódoltság idején megerősített végvár volt, m^jd a XVIII. század elejéig mint „püspöki mezőváros" szerepelt. Városunkat tehát a vallásos érzés alapította és tartotta fenn, majd védőbástyája lett a nyugat kultúrájának, a keresztény hitnek és a hazafias érzésnek. S e magasztos feladatokat városunknak a jövőben sem szabad szem elöl téveszteni. A modern fejlődés azonban ujabb feladatokat is ró a városokra. A modern felfogás szerint a várost nem az emberek sokasága képezi, hauem az már az államnak oly elsőrendű közgazdasági és kulturális tagozata, amely a műveltséggel járó magasabb igények kielégítésére saját önkormányzati hatás­körében is képes. És hogy városunk a fokozatos fejlődés utján erre a magaslatra eljuthasson, képezi mindnyájunk törekvését. E törekvésünk támogatására kérjük Méltóságodnak is nagybecsű jóakaratát, mint akiről tudjuk, hogy rövid fő­púsztori működése alatt is már igazi atyja lett híveinek, gondoskodván azoknak nemcsak lelki, de anyagi szükségleteinek kielégítéséről is. Legyen Méltóságod ilyen atyja városunkcak is és áldásos főpásztori működésével adjon városunk­nak és városunk minden lakójának a lelki u eg­ujhodásm felől a kulturális és közgazdasági meg­újhodásra is alkalmat. Mint lelki atyja híveinek, tekintsen városunkra, mint egyházmegyéjének — szam a nézve — második városára ugyanazzal az atyai szeretettel, mint híveinek bármelyikére, sót — esdve kérem — engedje az atyai érzést abbau a természetes irányban is érvényesülni, amely buzgóbban siet a gyengébbnek támogatására. Jól tudom én, hogy a tiszteletnek vakítóan fehér fénykévéjébe, amely Méltóságod egyházfejsdelmi magas poziczióját körülveszi, a szeretetnek és ragaszkodásnak s/.ines és meleg sugarai is niind jobban és jobban belecsillámlanak, amelyeknek fényénél a mi gyenge szemeink előtt is láthatóvá lesz, mint monumentum aer perenniuc Móltó­ságod főpásztori áldásos működése. Ezután az áll. főgimnázium tanáritestülete jelent meg Medgyesi Lajos igazgató vezetésével, aki beszédében kiemelte, hogy ámbár nem felekezeti iskola ez a gimnázium, nagy nyomatékossággal gondozza a valláserkölcsi nevelést. A püspök igen élénk érdeklődést tanusit az iskolaügyek iránt, melyre nézve jövő heteken közlünk még kozást, vallásfelekezetek között való külömbség­tevést, társadalmi és hivatali osztályok között való mesterkélt elszigeteltséget, nagyképűsködést és főleg a kicsinyes, zsugori szükkebbüséget el kell vetni magunktól. Mert a kártya- és italos asztaloknál előkerülő áldozatok egy jelentéktelen részéből is már igen jelentöséges kulturakcziót lehet tető alá juttatni, meg lehet valósítani. Escritor — Enyedy Barnabás. Eáy poéta hől£[yi>ek. Ha magácskát megszállja az ihlet, S szállni, repülni pegazuson vágy ; Ne üljön ponylovacskára mert az A szérüs-kertnél nem nyargal tovább. Kegyed pedig nem ide, hanem föl A magasba vágy, a felhők fölé, Vagy azon is tul, az Olimpusuk, A bűvös szavú lantosok közé. Ámde Ön téved, ha azt hogy Oda menni is más már a divat, — Csalódik, oda légi uton járnak Poéták és nem holmi ponylovak . . . Ifj. Minden Tamás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom