Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

1912. szeptember 12. MAGYAR PAIZS 3 300.000 köbm. gáz egy kútból naponta. A 9-es számú kutat harmadfél hónappal ezelőtt fúrták, a tulajdonosa szinte a halle-i gyáros: Thumaun. Itt 80 méterre kellett íurni, mig gáz mutatkozott. De ezzel a fúrási eredménnyel nem elégedtek meg. Tovább lurtak. Már 200 méternyi fúrás után oly gázérre akadtak, mely naponta 300.000 köbmétert szolgáltat. Most újból lejebb fúrni kezdtek. Az ezután következő, további fúrással azt akarták hozzávetőleg megállapítani a tudós külföldi szakemberek, hogy 50, 100 avagy 200 év múlva apad e ki a forrás, mert hiszen ez a léűyeges, sőt legfőbb tényező a horribilis töke befektetéséhez. De 210 méternél lejebb fúrni már nem tudtak^ Nem azért, mintha a fúrógép felmondta volua a szolgálatot, vagy kősziklára bukkantak volna, hanem azért, mert a kiömlő földgáz oly iszonyú erővel nyomult kifelé, hogy a feltördelt és felaprózott földréteget feláztatni és kimosni, onnét a felszínre nyomni hivatott vízmű gáz, vagyis a »mosóviz« gyenge volt arra, hogy a gáz kitóduló erejét legyőzze, holott később már 40 lóerős gép nyomta a vizet. Ezt a kutat az elért fényes eredmény után jól lezárták. A legutóbbi hivatalos vizsgálat. Amennyiben tíudatelkén Ferenczy Géza birtokán a terepnek sokkal nagyobb a katlan alakú lapája, ez okból a mérnökök abban a hiedelemben vannak, hogy Budatelkén a Ferenczy Géza birtokán az itt ott jelentkező földgáz ere sokkal hatalmasabb, jóval nagyobb szabású, mint a kissármásié. Bár elmondhatjuk, hogy Isten Erdélyrészt bőven megáldotta kincses forrással, mindazonáltal a helyszínén nyert benyomás, a tapasztalt tétlenség az ember szivét mélyen elszomorítja, mert ezideig mindössze is csak két kisebb fajta gyár épült a kissármási földgáz területeir. Az egyik a téglagyár, mely 25 lépésnyire levő hegyoldal kitűnő agyagjából gyúrja, formálja és égeti a téglát ; a másik pedig a műtrágyagyár, mely sárgászöld szinű kristályos salétromot gyárt. E műtrágyának értéke állitólagosan jóval nagyobb, mint a csilisalétromé. A minap a magyar bányászat íőnöke Móíy Sándor ministeri tanácsos tekintette meg tőrölvégről az erdélyi gázforrásokat; vele voltak Perényi báró főispáD, Picker Frigyes bányaigazgató, Böckh Hugó, Bárdossy és Bemenyik főbányatanácsosok és Böhm főmérnök. Ök is egybehangzóan ebbeli meggyőződésűknek adtak kifejezést, hogy a Kissármáshoz közeli lapály óriási földgázt rejt méhében és oly szélességben gáztartány, melynek párja sehol a világon nincsen. A geológusok és bányászok ezzel a jelentéssel elvégezték munkájukat, must a tőkepénzeseken és gyárosokon áll, hogy ezt a kedvező alkalmat kihasználják és ne akkor sopánkodjanak a kikapart sült gesztenyéért, amikor már késő. Hát képtelen a magyar leleményességre? Hej! Ha ez Amerikában volna! Gomba módra keletkeznének ott a gyárak, 1—2 év múlva már virágzó gyárváros létesülne körülötte. De mi magyarok csak mindig a sült galamb repülését váijuk. A vasárnapi Csányünnepély Nagykanizsán. Egy szép álom . . . Tul vagyunk rajta. Azt mondta Hajdú Gyula, hogy : »Nem lehet!« S mire a két szó közül az utolsót kimondta, már meg is van. Még pedig elég jó eredménnyel. Nana ! az eredményről ne beszéljünk, mert azt mondja Dobrovics ur, hogy ha még egyszer odamegyek, engemet esznek meg a kannibálok képébea. De hát miről van szó ? Arról, hogy a vértanú szobrára a kanizsai közönségtől is kellett gyűjteni egy-egy koronát. S csak egy-egy koronát kértünk s többnyire kaptunk is minden egyes embertől. S ígértünk és adtunk érette egy 17—27 pontból álló »müvészi« műsort a kertben és egy szalon bált a villannyal világított teremben. Ez csak elég. A kannibálok táncza nem sikerült. Az igaz. De mindenkit érhet baleset. Az országhatárokon elfogták az útban levő kannibálokat s a Szuezi csatornába dobták. De bezzeg sikerült a többi. Melyiket mondjam előbb? A színtársulatnak két kitűnő művész tagja szerepelt. Zalaegerszegről szintén ketten szavaltak : Salamon Jozefin egy bájos kis verset, Fángler János pedig férfias hós költeményt. Ez már négy pont. Dr. Mező Ferencz tanár tombolát rendezett, csókversenyt teremtett... csinos fiatal ember lévén, felülbírálta a dolgokat. Kell e még több. Voltak, akik duzzogva hagyták el a kertet s a fülembe mondták a kapuban, hogy: Nem ért semmit az egész! Én persze mindjárt rászavaltam komoly méltósággal a nagy körmondatot: pontos vessző; aki . . .; »aki másnak ártatlan örömein örülni nem tud ; aki stb . . . az nem lehet jó ember. Pont. Épen mintha Kölcsey Ferencz mondta volna. Azt mondja a pénztárnok társam, Nagy Bandi, hogy: Ne törődj vele, csak az irigység bántja, mert c nem kapott csókot. Szeles hűvös idő volt. Ipse, ipsa, ipsum — csalódott. De hát én is csalódtam — többszörösen. Azt hittem kezdetben, hogy néhány hétig fogom készíteni az ügyet s csak néháuy nap készítettem Azt hittem, hogy nagy előkészületek után ezerkorouákat szerzünk a vértanú-szoborra, de a gyönge készületre készen voltam arra, hogy kiebrudaljanak Kanizsá ból, s ebben is csalódtam, mert nemcsak nem semmit, s nem is egy kétszáz, hanem 7 száz koronát koporgattuok össze. (Az eredménynek pontos kiszámítását a jövő hétre hagyjuk). Szóval nagy és fényes közönség jött össze a Polgári Egylet kertjébe. Este a terembe már mégsem jött fel mindenki. Hiába, amig emberek lesznek a földön, addig mindig lesznek olyan termek, ahová egy időben nem lép be mindenki mindenkivel. Ez igy van megírva »a nyulak his tóriájában*. Hej, pedig micsoda pompás táncz volt ott! Még akik nem tánczoltak is! Ezekről megírhatná egy második Kölcsey, hogy aki más nak ártatlan örömein örülni tud, az boldog ember — és jó ember. — Itt is volt szépségverseny. Lent a kertben is, fent a teremben is nagy szerepet vittek: Salamon Jozefin zalaegerszegi és Filipánics Irénke nagykanizsai kisasszonyok s Schreiber nagykanizsai és Fángler János zalaegerszegi ifjú urak. A dijat Salamon kisasszony nyerte el. Azt is lehetne mondani, hogy talán a vendégbarátság lovagiassága mia'.t, de azt is lehetne mondani, hogy nemcsak azért. Legnagyobb csalódásban akkor volnék, ba azt hinném, hogy ez az ünnepély nem sikerült. Bizony sikerült ez. Sőt az ilyen természetű ünnepélyekre rz a törvény áll, hogy a melyik pont nem sikerül, az sikerült a legtényesebben, itt pl. a »Galibáuyok« táncza. A dolognak a komoly oldalában nem gyözöm eléggé köszönni munkájukat a következő segítő társaknak: Dr. Mező, Dr. Kratky, Dobrovics, Földes Miklós, Lendvay, Nagy Bandi, Kertész, Szegő Jenő, Fodor Zsiga uraknak. S hogy feledékenységemmel butaságot ne csináljak, meg kell említeni, mert ami igaz, igaz, hogy e jó ügynek nagy szolgálatot tett a Zala is, a Zalai Közlöny is. Nem arra emlékszem én, hogy rólam is mindig hizelgően emlékeztek meg, hanem arra, hogy hatásosan terjesztették a jó ügyet, jó lélekkel. A Zala részvénytársaság pedig Boros János igazgatásával a sok nyomtatványt méltányos, jutányos árért csinálta. Felülfizettek: 10 — 10 koronát adtak a következő pénzegyesületek : Délzalai Takarék, Nagyhanizsai Takarék, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Néptakarék, Nagykanizsai Bankegyesület, Gazdasági Takarékpénztár, Adriai Biztosító Társág ; a segélyegylet 5 K (75 korona). Ezeken kivül a főtéren levő kereskedők, üzlethelyek, egy párnak a kivételével megváltották a jegyet, köztök Váry Zoltán 2 koronával, Lendvay Vilmos (Első Magyar Általános Bizt.) 4 K, Mathea 2 K, Bettelheim és Gulh 2 K, Bosenberg József 2 K, Hirschler Testvérek 2 K, Weisz 2 K, Pollák József 2 K, Fischer és Rőder 4 K, Kiss Ernó (Korona vendéglős) 10 K, Lus^ig 2 K, Unger Limán 3 K. S ez a kis körút is 86 koro nát jelent. Tisztán felülfizettek: Püspöki és Barancsi Püspöky Teréz Nagyvárad 100 K, Elek Ernő 20 K, Dr. Hajdú Gyula, Dobrovics Milán, Dr. Szekeres József, Miltényi Gyula 10—10 K, Boér Gusztáv 5 K, ifj. Baboehay György 4 K, Viosz Ferencz 5 K, Pavelkovics Etel 3 K, Földes Miklós, Münsz Jenő, 2—2 K, Dombi Gyula, Deutsch Ede, Czebe László, Bokor Manó (Szeged), Hoffmann Bernát, Goszleth Lajos, Tuczy János, Fehér Miklós, Lukács Ferencz, Weinberger Jenőné, Kovács Géza, Kaufman, Roth Laura, Pollák, Dr. Ritecz József, Ine István 1—1 K s Gráfék 60 f, M. J. tisztelője 70 f (198 K 30 f) = 359 K 30 f. Továbbá természetbeli adományokkal is hozzájárultak többen a sikerhez: pl. a Franz gyártól Pongor igazgató az esteli villanyvilági'ást adta, a sörgyártól Eppinger igazgató egy hordó sört a tekeversenyre, Blau cognac gyár 2 üveg cjgnacot, Zerkovitzék 2 üveg finum bort, s más egyéb tárgyakat: Alt és Böhm, Rosenfeld, Schwarcz és Taub, Strem és Klein, Krausz és Farkas, — a hottentotta szoborra lisztet adott a Balaton, Neu és Klein, Grünfeldék stb. tíz, pár virslit N. N. hentes. Az ember szobrot pedig Mihályi sütőmester készítette el. Köszönettel kell fölemlíteni azokat a kedves kisasszonyokat is, akik jegyeket árusítottak. Erre nézve talán nem hiányos a következő névsor. Árvái Margit, Bentzik Ella, Benedek Mariska, Beretzky Annus, Berger Irma, Bergstein Irma úrasszony, Biba Manczika, Breuer Irma, Brüűk Józsa, Boncz Editb, Márta, Renée, Sárika, Bogeorieder Ldjza, Deutsch Ilonka, Fabró Irén, Fater Jrén, Annus, Fehér Manczi, Fischer Fülöpné, Ficzkó Mariska, Filipánich Irénke, Fleischakker Irén, Egry Margit, Friedenthal Margit, Geistl Rózsi, Irma, Goldmann Ilonka, G>-af Jolán, Grünfeld Ilona, Böske, Grünteld Elza, Göndöcs Etel, Guth Józsa, Mariska, Herczog Margit, Hild Annus, Hirsch Erzsi, Horváth Mariska, Ilonka, Jager Irma, Keller Ilonka, Kertész Gizi, Kovács Ilonka, Kovács Izabella, Krí.usz Böske, Kreiner Jolán, Krammer Ella, Koilarics Adél, Évi, Knortzer Tercsi, Krisch Emília, Lájpczig Lolli, Böske, Mágics nővérek, Mair Tinka, Miltényi nővérek, Milhofer Böske, Mayer Ella, Magda, Ney Jilán, Németh Ella, Németh Irma, Nóvák Manczi, Nagy Matild, Okos Irma, Okkenfusz Ilona, Gábriella, öszterreicher Annus, Irén, Ötvös Ella, Pálfy Etel, Margit, Ella, Jolán, Pfeifer Margit, Petrics Ilonka, Petrics Irma, Margit, Juliska, Polecz Gizi, Pausár Emília, Pavelkovics Etel, Reinitz Klára, Bóna Ilonka, Rechnitzer Sári, Rosenthál Margit, Sári, Rotter Miczi, Hilda, Teré, Saly Gizus, Scherz Teréz, Scherz Aranka, Stern Margit, Steiner Margit, Steiner Irma, Schlesinger Józsa, Spitzer Irma. Schveitzer Jolán, Szepessy Franczi, Szabó Böske, Szabados Bózsi, Szily Gizus, Tizedes Gizus, Tassaly Margit, Tomasics Mari, Unger Gizi, Vida Mariska, Vető Rózsi, Vámosy Böske, Ella, Veisz Lujza, Weisz Márta, Weisz Hermin, Weisz Jolán, Alice. (A'pótlásokkal majd folytatjuk). Borbély György. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 8837. 1812. Felhívás. Felhívom az ebtulajdonosokat, hogy ebadójukat, a város pénztáránál 30 nap alatt fizessék be és az ebvédjegyet (bárczát) váltsák ki. Azon tulajdonosok akik ezen kötelezettségüknek nem tesznek eleget, az ebtartási szabályrendelet 18. §-a érelmében kihágást követnek el, amely kihágást ellenük az eljárás folyamatba fog tétetni. Zalaegerszeg, 1912. augusztus 27-én. Dr. KORBAI KÁROLY sk. polgármester. Zalaegerszeg r. t. város rerdőrkapitányi hivatala. 1833. rkp. 1912. szám. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város területén egy pár férfi bőrkesztyű találtatott. Igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányi hivatalban átveheti. Zalaegerszeg, 1912. éri augusztus 17. ZILAHI, rendőrkapitány. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 9389. 1912. sz. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy azon szőlősgazdák, kik kiméréssel és kismértékben való elárusitással nem foglalkoznak, a borital adó kedvezményes fizetése czéljából az 1892. évi XV. tcz. 3. §-án alapuló igényüket folyó évi szeptember 5-től bezárólag