Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-10 / 41. szám

2 MAGYAR PAJZS 1912. október 10. Ha a magyar társadalom mellénk áll és azt mondja: magyar vendégszeretet mindnyájunk erénve; aki tisztességes ember hazánk határát átlépi, — bármi járatban van is — az mindnyájunknak szívesen látót vendége . . . Akkor a kongresszus olyan fényesen fog sikerülni, amihez hasonlót még soha sem látott a világ. És olyannak is kell annak lenni, hogy mindnyájan büszkék lehessünk magyar mivoltunkra. De hogy ez igy legyen, ahhoz az erkölcsi támogatás mellett anyagi támogatásra is van szükségünk ; mert hiszen nyilvánvaló, hogy annyi vendéget tisztességgel ellátni, tenger pénzbe kerül. Igaz, hogy óriási összeget fog kiteuni, a mi költségeink százszorosát is az, amit az a több ezer ember hazánkban elkölt. Ezért nagyon kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy bárminemű állásponton legyen is a nöi választójeggal szemben, nemzeti renoménk érdekében legyenek segítségünkre! Adjanak. Gyűjtsenek! Filléreket, koronákat!* Ahogy jö. Ahogy lehet. Ahogy bárki is könnyen teheti, adhatja. Csak egy kis jóakarat, csak egy kis megértés és máris óriási lépéssel visszük előbbre ügyünket. És ugye meghallgatnak? Adnak? Sikerül a kon gresszus? Hogyne sikerülne, mikor annyi asszony akarja ? Amit pedig asszony akar, azt Isten is akarja. * Az adományok gróf Teleki Sándorné őméltósága L'jtátrafüred, Szikraház ozimére küldendők. 100 éves gimnázium. A kaposvári állami főgimnázium, mint lapunkban már jeleztük, folyó évi november '5 én ünnepli 100 éves fenállásának emlékét. Az ünnepség rendezésében buzgólkodó végrehajtó bizottság Soinogyvármegye és Kaposvár város közönségének támogatásával mindent elkövet, hogy ez a nevezetes kulturünnep méltó legyen az intézet 100 éves múltjához. Az ünnepség programmját a bizottság már összeállította és tervbe vette, hogy e nevezetes dátum megörökítésére illusztrált emlékkönyvet ad ki, melyben az ünnepség lefolyásán és az intézet történetén kivül a gimnázium volt tanárainak és növendékeinek személyi adatait is szándékozik közölni. Az emlékkönyv előfizetési ára 3 korona. A bizottság ösztöndíj-alapítványt is óhajt létesíteni és leméli, hogy ennek a nemes czélnak megvalósítását az emlékkönyv jövedelme és a jó szívű adakozók hozzájárulása lehetővé is fogja tenni. A végrehajtó bizottság egyúttal azzal a ké réssé! fordal az intézet volt tanáraihoz és növendékeihez, hogy czimiiket a főgimnázium igazgató ságánál élőszóval vagy Írásban minél előbb, de legkésőbb október hó 25 éig szíveskedjenek bejelenteni, hogy a meghívók kellő időben szét küldhetők legyenek. Zalai nemzetőrök zászlója. Az Alsólendvai Híradó szerkesztőjéhez, Oszeszly "Viktorhoz a következő levelet küldé egyik muukatársa. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kedves Barátom! Pest Pilis-Solt Kiskunvármegye leírását olvrs- | gattam s egyszer csak a következő sorok tűntek elém: ,,Monor, pestcaegyei község községházánál őrzik Zalavármegye fölkelt nemességének 1735 ik évi zászlóját." Ezt a zászlót 1884-ben találták a monoriak régi templomuk padlásán, mikor azt újra építették. A zászló mellett volt számos fegyver is. A leírás szerint biztos adat nincsen arról, hogy mily módon került zászió arra a helyre, ahol megtalálták. Némelyek szerint az 1848-ban átvonuló zalai nemzetőrök hagyták ott. Mások szerint viszont ez a zászló egy honvédzászlóaljé volt és a világosi gyásznap után bujdosó honvédek rejtették el a monori öreg templom padlásán a fegyverekkel együtt, hogy az ellenség kezébe ne kerüljön. Én ez utóbbi vélemény mellett foglalok állást, mert abban az időben, midőn a zalai nemzetőrök itt keresztül vonultak, még nem voit okuk a zászló és a fegyverek elrejtésére. Hisz akkor j bontogatták javában a zászlókat s csengett hívogatóan a verbungosok sarkantyúja. Vagy talán megunták czipelní a zalai nemzetőrök? Nem! A magyar azt a zászlót, amely alatt harczol vagy amelyre fölesküdött, imádja és csak a legvégső szükségben hagyja el, s a zalai nemzetőrök is mind jó magyarok voltak. Ez a zászló most 177 éves s a hétesztendős háborútól kezdve egészen 1849 ig zalaiak kezében volt. Valamelyik szép zalai meuyecske vagy leány hímezhette, díszíthette fel ezelőtt 177 esztendővel; Zala szülöttei előtt lobogott harczra buzditón mindig s Zala fiai nézték üvegesedő szemekkel, midőn utolszor mondta ajkuk : „Éljen a haza!" Zalai gyerekek, zalai honvédek csókolták, azok áztatták utoljára könnyeikkel, mikor búcsúztak tőle. Azt hiszem, ez a zászló azzal a néhány régi fegyverrel nem utulsó helyet foglalna el egyik zalamegyei muzeumbau. Felkérlek tehát, kedves Barátom, hogy érdeklődj e zászló sorsa iránt. Zalai gyerekek áldoztak alatta vért és életet, annak a zászlónak otthon a helye! Váczduka, 1912 október 3-án. Hived Ifj. Reverencsics István. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármssterétöl. 10800-912 Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a zalalövő—zalaegerszegi helyiérdekű vasút közigazgatási pótbejárása, Zalaegerszeg r. t. várost é^ a zalaegerszegi határ ban érdekelt birtokosokat illétőleg, 1912 október 18 án d. e. 9 órakor. Zalaederszegen a vármegyeház gyüléstermében fog megkezdődni. Jogában áll ezen tárgyaláson minden zalaoger- , szegi érdekeit birtokosnak megjelenni és észre- p vételeit előadni. Zalaegerszeg, 1912 október 7 én. Dr. KORBAI, polgármester. \ A czigány. Faluvégi szalmaviskó a háza, Rossz fedelét egy gyenge szél lerázza; Hó és eső szakad rajta keresztül, Vakolata néha néha be is dűl. Az udvarán gyereksereg rikoltoz, — Ruházatuk nincsen szokva a folthoz Az asszony az eresz alatt pipázik, S füstöt fuj a tsnyerébe, ha fázik. Igy a család. Az ember meg azalatt Vályogot vet az alvégi kert alatt. Térdig tapos a polvvába, a sárba, Mely nem egyszer belefreccsen arcába. Meg se mossa, le se törli, s estére Igy megyen el a legények elébe ! S mig vonója a hegedűn sir, szalad: Lecsókolják az arczárói a sarat! Ballá Miklós. \ Felszólalásomban én a főbírói és alispáni intézkedéseket „törvénytipráenak" nem minősítettem. Ezt, vagy ehhez hazcnló kifejezést felszólalásomban nem használtam, aminthogy — a közlés szerint is — az alapgondolat, amelyből kiindulva, a főszolgabírói és alispáni intézkedéseket bíráltam, ellentmond annak, hogy a szóban levő kifejezése el élhettem volna. Aki a „méltányosság" szere pontjából bírál valamely hatósági intézkedést, az egy léiekzet alatt „törvénytiprásról" nem beszélhet. Ilyen iilogícurs észjárást magamnak imputálni meg Bem engedhetnék. Felszólalásomban annak a felfogásnak adtam kifejezést, hogy a hatóságok különbséget tartoztak volna tenni az építési engedély és az üzemengedé!.y kiadása dolgában. Ei-en jogi felfogásomban azután oda tendáltam, hogy sem indokoltnak, sem opportunusnak. nem találom, hogy az építkezés betiltatott, mert ha az ü?emengadély illetve telepengedély meg; dható nem lenne, az épületet a város az üzem c?éljaira amúgy sem használhatná fel, ha p°dig az üzemengedély megadandó lesz, ez esetben meg alapjában elhibázottnak keli tekintenünk, hogy az építkezés a város nagy kárára, betiltatott. Törvénytiprásról tehát Iogice nem beszélhettem. De kizár ily föltevést az értesítésnek az a rész<j is, hogy az ily értelmű „temperamentumos beszédemmel izzóvá" tettem volna a haguiatot, „amely csak Dr. Berger Béía kartársam felszólalása áltat vált volna higgadtabbá". Mert a közlésnek ez a ié«ze p/.intén nem fedi a ténybeli valóságot, amennyiben Dr. Berger Béla kartársam előttem Fzólott a tárgyhoz, illetve én Dr. Berger kartársam után szólaltam fel. íme, helytelen lóvén a praemissa, helytelen következtetésre kellett tehát a czikket hó urnák jutnia abban a tekintetben, ami tendentiá'v felszólamlásomnak tulajdonit. Aki engem ismer, tudja, hogy sem írásban, sem szóval a nekem imputált kifejezéseket soha használni nem ezoktam; adott körülmények közt pedig használnom nem is lehetett, mert a főszolgabírónak és alispánnak, a törvények és törvény erejű rendeletekből merített indokokra alapított állásfoglalásuk es intentióiuk tiszta-ágában, eszembe sem jutott, hogy kételkedjem. Fogadja mélyen tisztelt szerkesztő ur helyreigazító poraim közléséért kiváló tiszteletem nyilvánítását, mellyel maradtam tisztelő híve: Dr. Grünwald Samu, ügyvéd. Heti hírek Helyreigazítás. Tekintetes Szerkesztő Ur! A Zala czimü lap 1912. évi október hó 8-iki számában a zalaegerszegi városi közgyűlésről értesítést közölvén, abban a következő passus foglaltatik: „Dr. Grünwald Samu: A summum jus summa iniuria tlvéből kiindulva, egyenesen törvénytip rásnak minősiti a főbírói és alispáni határozatokat, még abban az esetben is, ha törvényes indokai i?annaií, mert a legfontosabb a törvény alkalmazásánál a méltányosság. Rendkívül temperamentumos beszéde szinte izzóvá tette a hangulatot, — mely csak akkor vált higgadtabbá, — mikor Dr. Berger Béla szólalt fel, igazán nagy hatássai fejtvén ki, hogy e helyütt csak a felebbezés beadásának kérdése felett kell határozni, bár ő is a város személyi harczokból keletkezett mizériának eloszlatását nagyon fontos közérdeknek tartja." A ténybeli valóságnak megfelelően kénytelen vagyok a közgyűlésről szóló csikknek ezt a passusát rectifikáirii. Helyiek. 0'itóber 4-én, pénteken volt Ferencz József királyunknak nevenapja, mikor az iskolákban ünnep volt s a tomplomban istentisztelet. BSegad'.ál: as építési engedelyt a villanyié lepen. Amint jeleztük, e hó 9-én újra helyszíni szemlét tartottak a villanytelepen : Thassy Lajos főszolgabíró, szakértők, polgármester, szomszéd érdekeltek és mások. Az olajtartó piaczét Dr. Steiner szomszéd kívánságára a telkétől távolabbra teszik, mint ahogy előbb tervezték. Az épület bővítése megmarad a megkezdett helyen, a szomszédok megnyugvásával, mert ez a Diezel féle gép kevesebb lármával jár, mint az előbbi. A főszolgabíró most már megadta az építésre is az engedélyt, vagyis a folytatására. Ha a betonrakást nem folytathatják: nagy kár keletkezik. Kár azonkívül is lehet, ha a télig el nem végezhetik az építkezést a három héti szünetelés miatt. Az illetők állítása szerint az olajtartó pinczét Dr. Steíner szomszédnak egyszerű kívánságára is távolabb helyezték volna. Igazán nehéz megérteni, hogy avval a tulszigoru formasággal mért kellett annyi kárt csinálni s ugy felkavarni a kedélyeket, mikor szép szerével is ugyanezt el lehetett volna érni. A mtmkásgimnázinm előadásait az állami főgimnáziumban tartja, kedd. szerda, csütörtök, péntek és szombat este 8 órak .r. Beiratkozni még mindig lehet az előadásokon. A népkönyvtár megnyílt. Az ipartestület nagytermében minden vasárnap délutáu 3 — 4 órakor van a könyvváltás. Minden városi lakó, férfi és nő, aki vagy jótállóval, vagy az ipartestület jegyzője által igazolja, hogy a könyv nem :negy nála veszendőbe, kaphat könyvet.