Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-14 / 11. szám

XIII. óv, gajaagaftieg, 1812, márczius 14 12. MÖ-'W SSSfiart^ri it é»r« 4 kor 04 f ?éi ém 2 kor 04 f Ssgytár* 1 kor. 04 f Íͧ?M szá a 8 fi Hé?. Hirdetek dija megegyezés szeriau Seerlceszti Z. ZEToir-srá-tli- Lajos MTinkatörsafc Nyiltt r sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvau.: Wlasics-atc.í 8, L. S £T C3- "3TJE L FEKBNG2 BOBBÉL "ÜT G-T Ö rq sr iap > aidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Gyűjtsünk a Csány László szobrára! A m. kir. belügyminiszter urnák 130662/VI—a. 1911. számú jóváhagyása alapján tisztelettel és hazafias érzéssel küldjük szét e kérő levelünket Zalavármegye közönségéhez. Megkérjük Czimzettet, szíveskedjék gyűjteni nemes czélunkra, s ha bármi kis eredménnyel is, szíveskedjék az összeget elküldeni Zalaegerszegre, a Csány-szoborblzottsághoz. A szoborügynek történetére nézve megemlítjük, hogy erre a mozgalmat ezelőtt már hét évvel megindítottuk. Megindítottuk, = hogy Zalavármegyének egyik legnagyobb fiát, 48-as nemzeti szabadságharczunknak, jogegyenlőségünknek egyik legnemesebb harczosát s ezekért 1849 október 10-én vértanú halált halt nemzeti hősünket, Csány Lászlót, emlékében megtiszteljük, — s érdemét megbecsülve, a nemzeti sorsunk iránti hűséget, amint tőle tanultuk, adjuk át maradékainknak. Megindítottuk a mozgalmat, hogy Zalavármegye székesvárosában, Zalaegerszegen szobrot állítsunk Csány Lászlónak, aki leghőbben hirdette és tanította vármegyéjében a jogegyenlőséget, a közteherviselés helyességét s gyújtó szónoklataival melengette a nemzeti nyelvet; aki kormánybiztosi mivoltában előbb Jellasicstól a nyugati Magyarországot, majd az erdélyi magyarokat védelmezte; aki rövid miniszterségében az alföldi vasutakat kezdte építtetni; és aki mindezekért a »bünökért« önkényt elfogadta a halált. Megindítottuk a mozgalmat s akkori felhívásunk Zalavármegyén kivül szét az országban is visszhangra talált, városok és vármegyék lelkesen adakoztak s mi a pályázat következménye képen meg is állapodtunk már egyik jó tehetségű szobrászművésszel, a nyertes Istók Jánossal, hogy készítse meg a monumentális bronzemléket. Az elkészítésnek a határideje másfél év múlva eljó'n. Nemzeti hősünknek kőbe és érczbe vésett emléke akkor egyúttal Zalavármegyének erkölcsi nagyságát is fogja hirdetni. — A tervbe vett és szükségeit 35 ezer koronából a lelkes adományok már kiteszik a 30 ezer koronát. A még hiányzó ötezer koronát kell most összegyűjteni Zalavármegye közönségétől, a rendelkezésre álló rövid időben. Most tehát másodszor fordulunk e szobor ügyben Zalamegye közönségéhez, bízva abban a tudatban, hogy esetleg kétszer fáradni és kétszer áldozni sem SOk a jó Ügyért, azért a JÓ ügyért, mely szintén nem egyszeri és pillanatnyi, hanem tartós és örök és olyan örökszép, mint a nemzet örök életében vetett hitünk, reményünk és óhajtásunk. Hisszük, hogy e másodszori kérésünk is komoly meghallgattatásra talál s a közönség segítségül jön a mű betetőzésére. De ha még nem hivatkoztunk rá, hivatkoznunk kell a történelemnek ama pontjára, melyben Csány László működött. A jobbágyság felszabadításán, a közteherviselésen, a jogegyenlőségen s a 48-as időknek egyéb erkölcsi müvein dolgozó jelesek •között fáradozott Csány László is, s ha ezekért a felszabadult jobbágynak oka van megcsókolni a hóhér kötelét: oka van megcsókolni azt a nemesnek is. Azok közé tartozott Csány, akik a vérnélküli forradalomnak voltak vezérei, akik egvvívásu nemes társaikat tanitották, hogy jogot a népnek. S ha nincsenek ilyen vezérek : nem tiportatnak é el ? Tengeráradatként söpörte volna el őket a nép haragja s vérrel öntözte volna szabadságának virágát. A nemesek vérével. Nem kevesebbet használt Csány az 6 vezér társaival a nemeseknek, mini a jobbágyoknak. Emlékét meg kell őrizni, emlékét fenn kell tartani, hogy tanítsa ez az utódokat is: a jelent és jövőt. Nem szabad megfeledkeznünk róla s a jobbakról és erősebbekről, mert annyival gyöngébbek leszünk mi is, maradékaink is. Nemzeti létünk erősítésére sorba kell állítanunk gazdag multunknak dicső hőseit s azoknak szellemeit. Mert a nemzet nemcsak mi vagyunk, akik most vagyunk, s még azokkal együtt sem csupán' kikkel a jövőben leszünk: maradékainkkal és gyermekeinkkel, hanem tagjai a nemzetnek azok is, akik elmultak és eltávoztak; akik evvel az ezer esztendős földdel együtt porladnak; tagjai a bujdosók is, akik visszaküldték sóhajtásaikat; tagjai mindazok, akik munkás fáradtságuknak az izzadtságával áztatták, fájdalmaiknak könnyével öntözték s akik a harczban elesve vagy vérpadon elhullva vérökkel kövérítették ezt a földet. A miénkek ők, az elhullottak is. Velők is gazdagabbak vagyunk, s nem szabad őket elfelejtenünk, mert egy-egy szemet hullatnánk ki a nemzeti lánczból. Kérő levelünknek figyelemre méltatását kérjük, hogy méltó emléket állítsunk Csány Lászlónak, egyik legnagyobb vértanunknak. Zalaegerszeg, 1912 márczius 1. Dr. THASSY GÁBOR sk, BORBÉLY GYÖRGY sk, BOSNYÁK GÉZA sk., a Csány-szoborbizottság alelnöke. a Csány-szoborbizottság titkára. a Csány-szoborbizottság elnöke. SIMITSKA JÁNOS pénztárnok Uj, szabad márczius! Irta: Enyedy Barnabás. A történelem bölcseletének tanításai gyakran visszatérnek, hogy eleven mementó val szóljanak hozzánk, a szabad /szárnyalású emberi gondolkozás józan értelméhez, a haladó ember milliók megérett jogrendi és intellekíuális reformjának szükségéről. Künn, a derűs márcziusi verőfényben, az utcza porában, amelyen áttör a kibújó farügyek kellemes illata, a hatalmasan megdagadt munka-forgalomban százezernyi tömegek tarka társasága tör előre a kínálkozó jólét csábító ígéretei után. Az izzadó, megránczosodó arczokról a nagyszerű uj intézményeket termő

/ szabad emberi gondolkozásnak lensége sugárzik le s a józan értelem tekintetéből az a gondolat szól hozzánk, hogy ha küzdelmes is ez a mi mai lázas életünk, édessé teszi az a tudat,- hogy lépésről-lépésre mindjobban kiépítjük magunknak a korlátozatlan mozgású, ideáhisan független, szsbad világpolgárnak megbecsült jogrendi, közművelődési és gazdasági uj életét A társadalmi életünk uj helyzetalakulásai is ennek az individuális vágyakozásnak jelenségeit viseli magán és ebből fog kialaku'ni a kö!c3önös közkulturális érdekű kommunista tömegélet jövendőjének arczulata. Ezért a modern embernek ma már mást tanit a „nagv márcziusi idők" szelleme, mint a réginek. Annak az időnek nemzeti föllángolásában a századokon át megzsarolt magyarság ősi szabadságának veszedelembe jutása forrasztotta össze a közös érzelmeket és vitte imponáló elhatározásba az egész nemzetet. Ehhez járult még az adózó népnek az a keserűségbe átmenő aggodalma is, hogy ba a helyzet akkor meg nem változik, az az illogikus erkölcstelen adózási rendszer lassan koldussorssá fogja változtatni az örökölt és szerzett javakkal biró polgárok életét. Itt csúcsosodik ki azután a legutóbbi szabadságharezunk indító okainak ismeretéből Achille Lorio dr. történelembölcselet megállapításának igaza, hogy a nemzeti érzé3 föllángolása mellett tulajdonképen a fenyegető gazdasági veszély kényszerhelyzete adta kezébe a fegyvert a 48-iki magyarságunknak. A nagy márcziusi idők szellemének tanítása a jelenkor emberének azonban más, uj igazságok értelmét nyújtja. Ez a korszellem a modern polgárnak nemcsak az uj jagbiztositékaihoz elvezető, közös szervezeti rendszerű munkájának módjait jelöli meg, hanem rámutat azokra a kötelességekre is, amelyeknek megtevése elkerülhetetlenül szükséges a modern társadalmi élet egész erkölcsrendjének, a közművelődési és gazdasági fejlődésének, a megállás nélkül való pozitív haladásának biztosításához. És ezeknek a polgári kötelességeknek teljesítése kell, hogy olyan jóleső érzést és ön-