Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-15 / 7. szám

XIII. óv, - 1912. február 15 7. Mám KMfliotéri te : t7j ént 4 kor. 04 f t él évre 2 kor. 04 f Nigyate* 1 kor. 04 f uám 8 fillér. BBerkeeEtl Z. HorvátlL Lajos M-uLuJtcatákx-sals: Hirdetrsuk dijn megegyezés szeri.ttx. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvau.: Wlasics -atcsji 8, LHNG-TEL FBBBNC2 BORB^XJT GTQHQ sr lap n ajdonos. MEGJELENIK HETEN KENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Az agyagfalvi törvény­hozás emieke.') Irta : Enyedy Barnabás. A modern történelem-irásnak egyre jobban gazdagodó archívumából és a legujabbkori nyelvtudományi és embertani kutatásokból mind több egyetemes érvényű bizonyítékot szereznek annak a tudományos feltevésnek igazolására, hogy a mai Magyarország frrfl létén, az egykori Pannónia és Dacia földjén, a hun-scytta faj életfolyamata nem szűnt meg abban a mintegy 400 évnyi időközben, amely a Róma-verő Attila világbirodalmának felbomlása és az újra honfoglaló Árpád né­pének bejövetele között eltelt. Ennek az uj tudományos megállapításnak rendkívüli fontosságát a iegujabbkori magyar történetírásra, — nem lehet tagadni Az egyetemes emberi művelődésnek, de különösen a különféle fajú (tudományos kutatásoknak olyan rendkívül termékeny és meglepő életét éljük manapság, hogy szinte feltűnő gyorsan dőlnek meg századokig, sőt évezredekig élt n. n. tudományos igazságok. Komoly hitelű és lelkiismeretes amerikai, fjanczia és német tudósok még csak nemrégen lepték meg a világot az ősmagyar-előd sumirok gazdag ókori kultúrájának feltárásával, máris ujabb meglepő jelentés érkezik Párizsból, hogy Martha franczia tudósnak sikerült a magyar­etruszk nyelvrokonságot felfedezni. Ha ez a tudományos megismerés már minden kétsé­get kizáró lesz, akkor majd közel fogunk jutni ahhoz az előbbi felfedezésből következő másik feladatnak megoldásához, amely hihe­tően tisztázui fogja a magyar-etruszk faj­rokonság kérdését is ! Ennek a nagyjelentőségű tudományos kér­désnek megoldása szorosan összefügg az Attila világbirodalma néven ismert állam­szövetségen élt különféle fajú népek genezisé­nek ismeretével. A világtörténelem már iga­zolta, hogy azoknak a népeknek sorában, amelyeket az erőszakos, rettenthetetlen Attila a maga birodalmi érdekszövetségébe kényszeritett, az emelkedő hun hatalom fény­korában ott szerepeltek a Rómával meghason­lott etruszok is, a római birodalom kiépülő nagysága előtt még rettegett ókori etruszok ­nak megmaradt későbbi utódai. A legujabbi történelmi kutatásoknak még azt kell megállapítani, vájjon az Attila faj­hunjai és az etruszk-ivadékok között nem történt e tömeges össeházasodás. Ismeretes ugy Attiláról, mint Árpádról, hogy a maguk hatalmának megerősítésére egész rendszeresen folytatták az igájukba hajtott népeknek a maguk fajával való egybeolvasztását, ami az akkori időben egyedül alkalmas erkölcsrendi *) Ezt a n*gy fontosságú czikket a Magyarországból vettük át. Sz. és érzelmi bázisa volt a pollitikai uralom és fegyveres hatalom biztosításának. Mindezek a momentumok szorosan össze­függnek a jelen czikk tendencziájával, amely Attila világbíró nagyságát igyekszik megfe­lelő megvilágítóba helyezni és a székelység régi történelmi aspiráczióit igazolni, akik a hun faj vérbeli ivadékainak tartják magukat. Attila hatalmas államszervező és uralkodói nagyságának nimbuszát idegen, ellenséges érzületű egykori történetírók erősen megté­pázták. A modern történelemirásnak kell rehabilitálni őt, akiről annyit már régen elismert az egykori krónika, hogy szellemi, erkölcsi és hadászati tekintetekben magasan fölötte állott a romlott erkölcsű rivális római kortársainak. Ez is fontos feladata az ujabb magyar történelmi kutatásoknak és, ha az a föltevés, hogy a fajhunok széjjelbomlása, szétszórod ísos pusztulása után nem a szé­kelyek folytatták-e itt, ezen a földön, a hun faj életét, — nem általuk kapcsolódik- e egybe a hun­székely- (scytto )-magyarJaj életének folyamata? — komoly tudományos megállapítás nyer majd, — akkor el fog érkezni az alkalma egy világraszóló magyur történelmi demonstrá­cziónak:a rendkívüli egyéniségű Attila méltó emlékezete megteremtésének! így kapcsolódik bele az agyagfalvi tör­vényhozás emlékének készülő méltó megörö­kítésébe az Attila kultusz, Attila mágikus szellemének varázsa, a hálála után közel másfélezer esztendő múlva is. „Az udvarhelymegyei Agyagfalva község határában — a törlénetírás szerint — 1506 bm sereglettek össze, közös akarattal, első izben a székelyek, hogy a maguk auto­nóm politikai jogrendjének biztosítására konstitucziót hozzanak. Ez a konstituczió formulazta a vérrel szerzett ősi jogaiknak azon a földön, a mai Magyarország király­hágóntuü részén, már akkor ezer esztendőn át fentartott birtoklásuknak és a faji függet­lenségüknek további biztosítékait. A legutóbbi szabaaságharczunk izzó, aikotmány-veszelmé­ben, 1848 október 16-án aztán Berzenczey László kormánybiztos ugyancsak ide hivta össze az egész székelységet, amikor az olá­hok fölkelése és a császári osztrák csapatok ellenséges magatartása miatt a maguk alkot­mányának jogbiztositékait is veszélyeztetve látták. A császáriaknál szolgált székely huszár­ság, a gyűlés hírére seregestől megszökött ezredeitől és ugy fegyveres fölszereléssel megjelentek ők is, esküt tenni a székelység hazavédeimére. Ezen az országgyűlésen, ame­lyen Gróf Mike Imrét vállasztották meg elnökül, mintegy 60.000-en gyűltek össze. Egyhangú határozat után esküt tettek a magyar alkotmányra és kimondták, hogy az alkotmány tiszteletét követelik a más erdélyi nemzetiségektől is. Egyúttal • kiáltványban fordultak az oláhokhoz és szászokhoz, felszó­litván őket, hogy az ellenségeskedéssel hagy­janak fel. Kijelentették a székely nemzet eddigi törvénytelen katonáskodásának meg­szűnését és helyébe a nemzetőrségi szolgá­latot rendelték el. Ezt mindjárt foganatosí­tották is, mert vezérökül Zsombory ezredest tették meg, akinek a vezérlete alatt az egész székelység honvédsereggé alakult." Ezeket a nagyjelentőségű székely törté­nelmi eseményeket készülnek Udvarhely­megyében, Agyagfalván méltó műemlékkel megörökíteni, amely egyúttal a székelység tör­ténelmi érdemeinek apoleozisa is volna. A műemlék megteremtésére alakult bizott­ság már fel is kérte egyik, Budapesten élő erdélyi származású neves szobrász­művészünket, hogy készítsen el egy próba­tervezetet erről a készülő műemlékről. A művész nagyszerű történelmi érzékkel ugy kontemplálta meg a próba-tervezetét, hogy egy hatalmas oszlopszerü építmény tetejéből diadalmasan emelkedik a magasba Attila markans alakja, mig az oszlop aljában tör­ténelmi csoportok és bas-rélif képsorozatok magyaráznák bronzban és kőben a székely­ség történelmi életének nagyságát. Az egész magyar társadalomnak egyik legnagyobb szabású mozgalma kell hogy le­gyen ez a müemlékáilitási mozgalom. Az egész magyarság önérzetének és az alkot­mányvédő őseink köteles tiszteletének ügye ez, ahonnan nem szabad elmaradni egyetlen tehetős emberünknek sem. A székelység meg­erősítésének szükségét úgyis századokon át bűnös könnyelműséggel hanyagolta el az állam és a társadalmunk. Legalább, amit helyre lehet hozni a multak szomorú mulasz­tásaiból, itt értsen egyet egymással a ma­gyar közönség. Ennek a gyönyörű feladatnak pedig — hisszük, — föllelkesedett ambiczióval fognak megfelelni a mi gazdag képzelő és alkotó erővel remdelező magyar művészeink. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pnbi. Mea culpa! Soha még nem akarva, iró ember nem zúdí­totta ugy magára a neheztelésnek gyilkos fegy­verét, mint árva fejem a karácsonyfa-egylet mulatságáról szóló referádámmal. Tekintve azt az általános és egyöntetű apre­henziót, amelyet a czikk megjelenése után — jólehett napokig távol voltam, — már az idegen városban siettek jó előre tudomásomra hozni. Kénytelen vagyok a referádámnak némely kité­teleire, — nem mintha teljes egészében most is fenn nem tartanám, a benne elmondottakat, — hanem inkább felvilágositáskép az érdekeltek megnyugtatásakép válaszolni. Hogy legyen mentségem, előre bocsájtom, mi­szerint a referádám elsietve készült, Annyiban t. i. hogy nem volt elég fizikai időm per longum et latum kifejteni a kritikát, mely esetben az aprehenziók elmaradtak volna. Most kimagyarázom egyes állításaimat és meg­látják, hogy ha történtek is, úgynevezett »leszó­lások« abban az ominozus czikben, az vonatkoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom