Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-05 / 49. szám

1912. deczember 5. MAGYAR PAIZS S Kerkauentmiklóson Németh János kocsmá­rost Takács JáDos legány — szerelemhistóriában összekoccanva — ugy megszurkálta, hogy Németh korcsmáros halálán van. Takácsot letartóztatták. A szép korcsmárosnénak nincs semmi baja. Tapolcán Bolla Gábor 54 éves gazda szerette az itait, s veszekedett családjával, pénzt sem adott nekik. Két nagy fia megrohauta, hogy vegyék el tőle a pénzt s anyjokkal együtt meg­verték és megölték. A vádlottakat behozták Zalaegerszegre. 100 esztendő. Özv. Kohn Ádámné, 98 eszten­dős korában meghalt Tapolczán. A jótékonyságá­ról ismert matrónát egész Zalamegyében ismerték és becsülték. Gyermekein kivül 28 unokája és 25 dédunokája gyászolja. Távoliak A magyar ipar hírneve. A magyar közönség előtt eléggé ismert volt eddig is a Kolozsvári (Heinrich féle) gyógyszappangyár kiváló hirneve, de mégis nagy rekordot jelent, hogy egy élelmes nagy amerikai czég évi 100.000 korona értékű szappan átvételére kötelezte le magát. [vjg A palaczkok űrmértékének kőtelező meg­jelölése. A »Magyar Szőlősgazdák Országos Egye­sületéi uek, az sOrszágos Központi Mintapiuczó"­nek és a borkereskedőknek közös küldöttsége járult Beöthy László kereskedelmi miniszter elé Hertelendy Ferencz vezetésével. A küldöttség szónoka arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy a szeszes italokat tartalmazó, zárt palac.kok űrtartalmának kötelező megjelöléséről szóló ren­deletét, mely január 1 én lép életbe, vonja vissza, miután megfelelő, pontos űrtartalmú palaczkok ma nem állanak reudeikezésre s ilyenek elöálli tására palaczkgyáraink nem vállalkoznak. Amellett sok százezer régi borospalaczk áttöltése nagy nehézségbe ütköznék. Beöthy László miniszter kijelentette, hogy a közigazgatásnak nem lehet czélja oly rendeletekkel sújtani a közönséget, mellnek az megfelelni nem tud. Ismeri a kérés­nek nagy horderejét és a legnagyobb jóindulattal eltelve a bortermelés és borkereskedelem létér­dekei iránt mindent el fog követni, hogy annak cselekvőképességét meg ne nehezítse. Különfélék. A drágaság elleni gyógyszer megvan, csak használni kell. Nem is kellett olyan nagy ördögi tudomány a feltalálásához. íme, Déván és Deb­recenben rájöttek az orvoslásra, s egy ungvári nő-munkatársunk, szmtén hozzászól, már pedig a növilág leghivatottabb ezen a téren ezt az or­vosszert ajánlani, íme a vélemények: Nem költekezünk. Dóva városából érdekes és okos kezdeményezés hire érkezik hozzánk, amelyet a legnagyobb szimpátiával kell fogadni. E város uri köreiben elhatározták, hogy a mostoha gazdasági viszonyokra való tekintettel az idei télen és farsangon semmiféle mulat­ságot, bált vagy összejövetelt nem rendeznek, sőt tovább mennek : azoknak megtartását, ha kell, meg is akadályozzák. Valóban nem lehet elég méltánylással irni erről az elhatározásról, amely csak egy érett és müveit társadalom lelkében támadhatott s amely érdemes rá, hogy a hunyadmegyei város falain tul is kö­vetésre találjon. Sajnos, ma olyanok a viszo­nyok, hogy a közönséget minden lehető módon meg kell kímélni minden auyagi megterheles­töl. Mindenki érzi a megnehezült idők súlyát. A terhek megnövekedtek, a kiadásaink meg­sokasodtak s ezzel szemben a jövedelmek csökkentek és mindenki nehezen juthat a pénzéhez. Szük esztendő köszöntött reánk s ki tudja, mit hoz a jövő, virradnak e reánk jobb napok ? Ilyen viszonyok közt kinek van kedve mulatni? A mulatság azonbau sok eset­ben társadalmi kényszar s különöseu kisebb városokban aligha vonhatja ki magát belőle egy uri család. S csak a családapák a meg­mondhatói, milyen keserves gondot okoz sze gény fejünknek egy-egy bál. S némely család­ban két-három bálba viendő felnőtt leány is van, akiknek báli ruhát kéli csináltatni. Egy­egy szezonban pedig kisebb városokban is két három bál van, azonfelül egész sereg pik­nik és estély. És mert a látszat megóvása különösen a kisebb helyeken, fölöttébb fontos s nem lehet minden mulatságon ugyanabban a ruhában megjelenni, könnyen belátható, hogy egynehány báli ruha és a mulatsággal járó sok egyéb költség még válságba is sodorhatja a szerényebb jövedelmű uri családok háztartását. Bizonyos, hogy Déván is, másutt is vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak a múlatás fényűzését s épp e tehetősebbek ré­szérói uagyon szép és gyöngéd gondolat, ha szolidaritást vállalnak a lateiner-osztállyal s a kereskedő- és iparos családokkal, kiket a mos­tani állapotok legjobban sújtanak, s maguk is lemondanak a nyilvános nagy mulatságok örö mérői. Nagyot lendítene az országon, ha a dévai példa szerint mindenütt belátnák egy ilyeu lelkes társadalmi összetartás fontosságát. Nem mondjuk, hogy mindenki mondjon le min­den szórakozásról, hiszen egy kis gondfeled­tető szórakozásra mindnyájunknak szükségünk van. De szorítsuk most szerényebb és szűkebb keretek közé a mulatságokat. Majd ha elvo­nulnak a fenyegető, sötét felhők, kigyúlhatnak ismét a báli te mek csillárai, megzendülhet újra a muzsika és kárpótolhatja magát min­denki bőven. Do addig is, amig ez olkövetke zik, tanuljunk Dévától. És hisszük is, hogy az okos példa követésre fog taljlui. Ne bálozzunk! A debreceai izr. nőegylet a mult héten nagyfontosságú határozatot hozott. Olyat, amelyet meg kellene jegyeznie minden város társadalmának. Azt határozta, hogy eb­ben az évben nem rendez bált, tekintettel a szomorú gazdasági és politikai viszouyokra. Ebben a határozatban nincs politika, ebben nincs lázitás és mégis olyan határozat, amely talán sokkal szélesebb köröket fog megmoz­gatni, mint egy-egy politikai népgyűlés. Ez a határozat végre kimondja azt, amit már any­nyiszor hangoztattunk mi is és az egész sajtó, de aminek eddig visszhangja nem volt. Azt hogy szegények vagyunk, nyomorguuk, váltó­inkat nem tudjuk fizetni, munkáinkat nekünk nem fizetik, semmire sincsen pén. ünk, csak a mulatásra. Ne bálozzunk, ne mulassuuk ! Nincs meg a jogosultsága, nincs meg az oka az ilyen nagy mulatásoknak, mert hiszeu — valljuk he — ugy sem tudunk mulatni. Akár jótékonycélu bál, akár csak társaialmi űnue­pély, mindenesetre meg van az a kellemetlen következménye, hogy egy bizonyos összeget elvesznek a produktív munkától, a produktív termeléstől. Mert a bálon olyan összegek meu­nek el, amelyeknek száz helye volna, oiyan pénzeket veszünk el, amelyekből élnünk kel­lene és olyan célra, mely tulajdonképeu nem is cél. Még ha jótékonycélu a bál vagy mu latság, akkor szoktak enyhítő körülményeket találni. Pedig ez is téves. A jótékonycélu bál és mulatság a legnagyobb blaszfémia és ha zugság, amit csak egy képmutató, külsősé gekre adó társadalom kitalálhat. A jótékony mulatságok éppen a jótékonyságtól vonják el a legnagyobb és legkönnyebben odaadható ösz­szegeket. Hiszen, akik egy olyan nagyszabású jótékonysági bálon megjelennek, százakat adnak ki ugy, hogy a jótékonycél ötkoronákat sem láthat belőle. Nem minekünk valók a bálok, pedig csak minálunk és Ausztriában olyan di­vatos ez a mulatozás. A sirva vigadó magyar jelszava elterjedt ezen az egész országon már évek óta. Nem tudunk kiszabadulni abból a hangulatból, amely bennünket nyom és a sza­badulást nem a kitartó munkával, nem a meg­; feszitett munkával, hanem azzal akarjuk meg­; keresni, hogy belevetjük magunkét a legvé­resebb, legvadabb mulatságokba. A határon . tul ágyuk bömbölnek és minálunk most ülnek j össze jótékonysági bizottságok és báli komiték, 5 hogy megrendezzék az évad legfényesebb mtl' latságát és azon tárgyaljanak, hogv hogyan durroghassanak ágyuk helyett a pezsgőspalac kok. Nem tudjuk, kinek az ötlete volt vala­mikor az első jótékonysági bil, de bárkié volt is, nem volt jó ötlet. Hanem azt tudjuk, hogy ennek a furcsa szokásnak a megszüntetéséhez, az első merész lépést Debrecen tette meg, kö­vessék mások is. Jaczkovicsné. Ezekhez bátran hozzátesszük mi is a vélemé­nyünket. Bizony azt a sok haszontalan bált immár el lehet hagyni. — Csupa affektálás az egész. Kifordítja az embert eredeti mivoltából. Inkább kin és gyötrelem az, miut gyönyörűség. Nem is természete a magyar embernek az az erőszakkal csinált mulatság. Mintha csak azért csinálnák Magyarországon, hogy csipkékért evvei is tóbb millió vándoroljon az osztrákokhoz. Azonban ne tévesszük össze ezekkel a copíos német bálokkal a természetes mulatságokat, estélyeket, össze­jöveteleket. Egy egy jó színház, felolvasó estély, vagy bármely művészeti estély — amellett hogy megelégszik a már meglevő rendes ruháza­tunkkal s nem kivánja, hogy minden egyes női ember százakat és ezreket pocsékoljon el csu­pán a ruhátalan ruházatjáért s csupán egy- két óráért, — amellett mondom az ilyen tartalmas esték szellemi életünknek olyan tápláléka, fen­tartója és fejlesztője, mint testünknek a kenyér és a viz, vagy mondjuk a bor. A háziasszonyok a bevásárlásnál a saját érdekükben kórjenek határozottan : Valódi Franck:-ot a kávé­daráióval. Nagyon ta­nácsos mindjárt meg­győződni arról, hogy az adott ládika vagy csomag a .kávédaráló'­val, a „Valódi" minő­ség kezességével van-e ellátva. Gyár Kassán. Vasnti menetrend Érvényes 1912. ostóbar 1-től. Zalaegerszegről indul Czeüdömölk- Budapest felé. reggel 5 ora 50 perez, délelőtt 9 óra 36 perez, délután 1 óra 38 perez, 4 óra 53 perez. Csáktornya felé: reggel 4 óra 36 perez, d. e 12 ói a 20 perez, d. u. 5 óra 54 perez. Zalaegerszegre érkezik Budapest-Czclldömölk­felől: reggel 8 óia 41 perez; délután 1 óra 20 peicz, 5 óra 44 perez, este 9 óra 13 p^rcz. Csáktornya felől reggel 9 óra 27 perez, d. u 4 óra 34 perc/, este 8 <5ra 26 perc^. Zalaszentivánra indul. Reggel 4 óra 23 perez 6 óra 10 perc csatlakozás Kauizsa-Szombathely felé. 11 óra 34 perez; csatlakozás Kanizsa­Szombathely felé. Délután 2 óra 33 perez; csatla­kozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 6 óra 29 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 8 óra 42 perez csatlakozás Kanizsa felé. Zalaszentivánról érkezik Zalaegerszegre : reggel 5 óra 37 perer, 8 óra 14 perez, délután 2 éra 12 p., 4 óra 42 perez és este 10 éra 25 perez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom