Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-05 / 49. szám

1912. deczember 5. MAGYAR PAIZS S Kerkauentmiklóson Németh János kocsmárost Takács JáDos legány — szerelemhistóriában összekoccanva — ugy megszurkálta, hogy Németh korcsmáros halálán van. Takácsot letartóztatták. A szép korcsmárosnénak nincs semmi baja. Tapolcán Bolla Gábor 54 éves gazda szerette az itait, s veszekedett családjával, pénzt sem adott nekik. Két nagy fia megrohauta, hogy vegyék el tőle a pénzt s anyjokkal együtt megverték és megölték. A vádlottakat behozták Zalaegerszegre. 100 esztendő. Özv. Kohn Ádámné, 98 esztendős korában meghalt Tapolczán. A jótékonyságáról ismert matrónát egész Zalamegyében ismerték és becsülték. Gyermekein kivül 28 unokája és 25 dédunokája gyászolja. Távoliak A magyar ipar hírneve. A magyar közönség előtt eléggé ismert volt eddig is a Kolozsvári (Heinrich féle) gyógyszappangyár kiváló hirneve, de mégis nagy rekordot jelent, hogy egy élelmes nagy amerikai czég évi 100.000 korona értékű szappan átvételére kötelezte le magát. [vjg A palaczkok űrmértékének kőtelező megjelölése. A »Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületéi uek, az sOrszágos Központi Mintapiuczó"nek és a borkereskedőknek közös küldöttsége járult Beöthy László kereskedelmi miniszter elé Hertelendy Ferencz vezetésével. A küldöttség szónoka arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy a szeszes italokat tartalmazó, zárt palac.kok űrtartalmának kötelező megjelöléséről szóló rendeletét, mely január 1 én lép életbe, vonja vissza, miután megfelelő, pontos űrtartalmú palaczkok ma nem állanak reudeikezésre s ilyenek elöálli tására palaczkgyáraink nem vállalkoznak. Amellett sok százezer régi borospalaczk áttöltése nagy nehézségbe ütköznék. Beöthy László miniszter kijelentette, hogy a közigazgatásnak nem lehet czélja oly rendeletekkel sújtani a közönséget, mellnek az megfelelni nem tud. Ismeri a kérésnek nagy horderejét és a legnagyobb jóindulattal eltelve a bortermelés és borkereskedelem létérdekei iránt mindent el fog követni, hogy annak cselekvőképességét meg ne nehezítse. Különfélék. A drágaság elleni gyógyszer megvan, csak használni kell. Nem is kellett olyan nagy ördögi tudomány a feltalálásához. íme, Déván és Debrecenben rájöttek az orvoslásra, s egy ungvári nő-munkatársunk, szmtén hozzászól, már pedig a növilág leghivatottabb ezen a téren ezt az orvosszert ajánlani, íme a vélemények: Nem költekezünk. Dóva városából érdekes és okos kezdeményezés hire érkezik hozzánk, amelyet a legnagyobb szimpátiával kell fogadni. E város uri köreiben elhatározták, hogy a mostoha gazdasági viszonyokra való tekintettel az idei télen és farsangon semmiféle mulatságot, bált vagy összejövetelt nem rendeznek, sőt tovább mennek : azoknak megtartását, ha kell, meg is akadályozzák. Valóban nem lehet elég méltánylással irni erről az elhatározásról, amely csak egy érett és müveit társadalom lelkében támadhatott s amely érdemes rá, hogy a hunyadmegyei város falain tul is követésre találjon. Sajnos, ma olyanok a viszonyok, hogy a közönséget minden lehető módon meg kell kímélni minden auyagi megterhelestöl. Mindenki érzi a megnehezült idők súlyát. A terhek megnövekedtek, a kiadásaink megsokasodtak s ezzel szemben a jövedelmek csökkentek és mindenki nehezen juthat a pénzéhez. Szük esztendő köszöntött reánk s ki tudja, mit hoz a jövő, virradnak e reánk jobb napok ? Ilyen viszonyok közt kinek van kedve mulatni? A mulatság azonbau sok esetben társadalmi kényszar s különöseu kisebb városokban aligha vonhatja ki magát belőle egy uri család. S csak a családapák a megmondhatói, milyen keserves gondot okoz sze gény fejünknek egy-egy bál. S némely családban két-három bálba viendő felnőtt leány is van, akiknek báli ruhát kéli csináltatni. Egyegy szezonban pedig kisebb városokban is két három bál van, azonfelül egész sereg piknik és estély. És mert a látszat megóvása különösen a kisebb helyeken, fölöttébb fontos s nem lehet minden mulatságon ugyanabban a ruhában megjelenni, könnyen belátható, hogy egynehány báli ruha és a mulatsággal járó sok egyéb költség még válságba is sodorhatja a szerényebb jövedelmű uri családok háztartását. Bizonyos, hogy Déván is, másutt is vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak a múlatás fényűzését s épp e tehetősebbek részérói uagyon szép és gyöngéd gondolat, ha szolidaritást vállalnak a lateiner-osztállyal s a kereskedő- és iparos családokkal, kiket a mostani állapotok legjobban sújtanak, s maguk is lemondanak a nyilvános nagy mulatságok örö mérői. Nagyot lendítene az országon, ha a dévai példa szerint mindenütt belátnák egy ilyeu lelkes társadalmi összetartás fontosságát. Nem mondjuk, hogy mindenki mondjon le minden szórakozásról, hiszen egy kis gondfeledtető szórakozásra mindnyájunknak szükségünk van. De szorítsuk most szerényebb és szűkebb keretek közé a mulatságokat. Majd ha elvonulnak a fenyegető, sötét felhők, kigyúlhatnak ismét a báli te mek csillárai, megzendülhet újra a muzsika és kárpótolhatja magát mindenki bőven. Do addig is, amig ez olkövetke zik, tanuljunk Dévától. És hisszük is, hogy az okos példa követésre fog taljlui. Ne bálozzunk! A debreceai izr. nőegylet a mult héten nagyfontosságú határozatot hozott. Olyat, amelyet meg kellene jegyeznie minden város társadalmának. Azt határozta, hogy ebben az évben nem rendez bált, tekintettel a szomorú gazdasági és politikai viszouyokra. Ebben a határozatban nincs politika, ebben nincs lázitás és mégis olyan határozat, amely talán sokkal szélesebb köröket fog megmozgatni, mint egy-egy politikai népgyűlés. Ez a határozat végre kimondja azt, amit már anynyiszor hangoztattunk mi is és az egész sajtó, de aminek eddig visszhangja nem volt. Azt hogy szegények vagyunk, nyomorguuk, váltóinkat nem tudjuk fizetni, munkáinkat nekünk nem fizetik, semmire sincsen pén. ünk, csak a mulatásra. Ne bálozzunk, ne mulassuuk ! Nincs meg a jogosultsága, nincs meg az oka az ilyen nagy mulatásoknak, mert hiszeu — valljuk he — ugy sem tudunk mulatni. Akár jótékonycélu bál, akár csak társaialmi űnuepély, mindenesetre meg van az a kellemetlen következménye, hogy egy bizonyos összeget elvesznek a produktív munkától, a produktív termeléstől. Mert a bálon olyan összegek meunek el, amelyeknek száz helye volna, oiyan pénzeket veszünk el, amelyekből élnünk kellene és olyan célra, mely tulajdonképeu nem is cél. Még ha jótékonycélu a bál vagy mu latság, akkor szoktak enyhítő körülményeket találni. Pedig ez is téves. A jótékonycélu bál és mulatság a legnagyobb blaszfémia és ha zugság, amit csak egy képmutató, külsősé gekre adó társadalom kitalálhat. A jótékony mulatságok éppen a jótékonyságtól vonják el a legnagyobb és legkönnyebben odaadható öszszegeket. Hiszen, akik egy olyan nagyszabású jótékonysági bálon megjelennek, százakat adnak ki ugy, hogy a jótékonycél ötkoronákat sem láthat belőle. Nem minekünk valók a bálok, pedig csak minálunk és Ausztriában olyan divatos ez a mulatozás. A sirva vigadó magyar jelszava elterjedt ezen az egész országon már évek óta. Nem tudunk kiszabadulni abból a hangulatból, amely bennünket nyom és a szabadulást nem a kitartó munkával, nem a meg; feszitett munkával, hanem azzal akarjuk meg; keresni, hogy belevetjük magunkét a legvéresebb, legvadabb mulatságokba. A határon . tul ágyuk bömbölnek és minálunk most ülnek j össze jótékonysági bizottságok és báli komiték, 5 hogy megrendezzék az évad legfényesebb mtl' latságát és azon tárgyaljanak, hogv hogyan durroghassanak ágyuk helyett a pezsgőspalac kok. Nem tudjuk, kinek az ötlete volt valamikor az első jótékonysági bil, de bárkié volt is, nem volt jó ötlet. Hanem azt tudjuk, hogy ennek a furcsa szokásnak a megszüntetéséhez, az első merész lépést Debrecen tette meg, kövessék mások is. Jaczkovicsné. Ezekhez bátran hozzátesszük mi is a véleményünket. Bizony azt a sok haszontalan bált immár el lehet hagyni. — Csupa affektálás az egész. Kifordítja az embert eredeti mivoltából. Inkább kin és gyötrelem az, miut gyönyörűség. Nem is természete a magyar embernek az az erőszakkal csinált mulatság. Mintha csak azért csinálnák Magyarországon, hogy csipkékért evvei is tóbb millió vándoroljon az osztrákokhoz. Azonban ne tévesszük össze ezekkel a copíos német bálokkal a természetes mulatságokat, estélyeket, összejöveteleket. Egy egy jó színház, felolvasó estély, vagy bármely művészeti estély — amellett hogy megelégszik a már meglevő rendes ruházatunkkal s nem kivánja, hogy minden egyes női ember százakat és ezreket pocsékoljon el csupán a ruhátalan ruházatjáért s csupán egy- két óráért, — amellett mondom az ilyen tartalmas esték szellemi életünknek olyan tápláléka, fentartója és fejlesztője, mint testünknek a kenyér és a viz, vagy mondjuk a bor. A háziasszonyok a bevásárlásnál a saját érdekükben kórjenek határozottan : Valódi Franck:-ot a kávédaráióval. Nagyon tanácsos mindjárt meggyőződni arról, hogy az adott ládika vagy csomag a .kávédaráló'val, a „Valódi" minőség kezességével van-e ellátva. Gyár Kassán. Vasnti menetrend Érvényes 1912. ostóbar 1-től. Zalaegerszegről indul Czeüdömölk- Budapest felé. reggel 5 ora 50 perez, délelőtt 9 óra 36 perez, délután 1 óra 38 perez, 4 óra 53 perez. Csáktornya felé: reggel 4 óra 36 perez, d. e 12 ói a 20 perez, d. u. 5 óra 54 perez. Zalaegerszegre érkezik Budapest-Czclldömölkfelől: reggel 8 óia 41 perez; délután 1 óra 20 peicz, 5 óra 44 perez, este 9 óra 13 p^rcz. Csáktornya felől reggel 9 óra 27 perez, d. u 4 óra 34 perc/, este 8 <5ra 26 perc^. Zalaszentivánra indul. Reggel 4 óra 23 perez 6 óra 10 perc csatlakozás Kauizsa-Szombathely felé. 11 óra 34 perez; csatlakozás KanizsaSzombathely felé. Délután 2 óra 33 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 6 óra 29 perez; csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Este 8 óra 42 perez csatlakozás Kanizsa felé. Zalaszentivánról érkezik Zalaegerszegre : reggel 5 óra 37 perer, 8 óra 14 perez, délután 2 éra 12 p., 4 óra 42 perez és este 10 éra 25 perez.