Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-28 / 48. szám

XIII. óv, 2»fae»«r*«<»g, (912. november 28 48 szám £i£üi*t«si ki : f gy- 4 kos 04 f ífél éw« 2 teof 04 f üí«gy®d?9 1 bor. 04 f <87** ssáa S flilér. 'Bser^eszti Z. ZE3Zo2?-^át;lzL Lajos Hirdetések dija megegyezés szériát. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvitai: Wlasics-atcua 8. LSjSTGTI?T_. ferencz B O S, 3 él L "2" QTÖEG ST lap i ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Tanügyi temetés. Meghalt Dr. Ruzsicska Kálmán királyi tanácsos, Zalavármegyének királyi tanfelügyelője. Vasárnap délután el is temettük őt, jó •emlékkel, gyászos hangulatban és méltó pompával. A gyássszertartásnak fényes pompáját iskolás gyermekek és tanitók tették, Zalavármegyének a tanítói. Dr. Ruzsic«ka Kálmán főképen a tanügy embere volt. A temetési pompa is azt jelezte, hogy ez főképea tanügyi temetés volt. A zalamegyei népoktatásnak mai finomultabb arczulatját ez a tanfelügyelő mosta, mosdatta fejérebbre és kendőzte csinosabbra. Dr. Ruzsicska tanfelügyelőnek nagy mező jutott a megművelésre. Nagy ugar. S volt hozzá ereje, lelkesedése, kitartása. És volt ideje is. Fiatalon jutott ide s majdnem liarmincz esztendeig művelhette ezt az ugart, Ezelőtt harmincz esztendővel Zalavármegye tanügyének nem volt sokkal szebb arczulatja, mint Muszkaország tanügyének. Mutatja ezt az, feogy a mostani 30—40 esztendősre felnőtt embereknek légiója nem ismeri a betűvetés mesterségét. Dr. Ruzsicska Kálmánt mindig nemes dicsvágy hevítette. Eredményt akart látni és felmutatni. Szervező munkáját lángoló szónoklatokkal kisélte. S nem eredménytelenül. Az iskolák megszaporodtak. A tanitók száma növekedett. A magyar művelődés erősödött. Erősödött a hazafiság is. A hazafiságnak erős, lelkes szószólója volt Dr. Ruzsicska Kálmán. Hogy aztán a magyar hazafiság kérdésének a megoldásában miiyen módot tartott jónak: erre akarok megjegyzést tenni. Nem rosszaló kritikát mondok, csak megmondom a saját véleményemet. Dr. Ruzsicska Kálmán, amint mások is még sok ezerén, a kívülről való hozzáragasztással akarja erősíteni a magyarságot és nem a belőlről való fejlesztéssel. Ugy gondolják ők jónak ezen a részen, hogy tyúkkal, kalácscsal édesgessük magunkhoz a különböző nemzetiségeket, a rutént, tótot, horvátot, vendet, németet, szászot, oláhot, szerbet, ráczot, mert akkor ezek mind magyarok lesznek s aztán milyen óriási erős lesz a magyarság, még akkor is, ha az igazi belső magyarokat elhanyagoljuk. A czél világos, a szándék nemes, s tiszteletremeltó mindenkinek a megg3'"őződése; de óriási tévedésben vannak azok, akik a szerves világot külső hozzáragasztással aksrják növelni és erősiteni a belső fejlesztés helyett Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő Zalamegyének különösen a déli részét művelte, a Muraközét. A vendek és horvátok számára óriási lelkesültséggel építtette, államosittatta az iskolákat. Nagy gondot fordított a tanításra, tanulásra. Szónokolva buzdított, lelkesített és juta'mazott önérzettel emlegette is e nagy művét, Muraköz magyarosítását. Mások is kénytelenek ezt az érdemét elismerni. Ugy tartotta ő is, mint mások is még sok ezerén, hogy a gyökeres magyar vidékekre kevesebb gond is elég. A magyar lelkek amúgy is a miénkek Ezeket nem kelL sem megmenteni, sem megszerezni. Ezek már megvannak. Tiszteletreméltó a vélemény, de óriási tévedésben vannak azok, akik azt tartják, hogy a számbeli szaporodás nagyobb értékű, mint a fajsulybeli erősödés. Ha ugyan a czélzott és remélt számbeli szaporodás'megtörténnék is a kényeztetéssel. Ha a néplélek ismerete nélkül kényesztetjük őket tyúkkal, kaláccsal s a műveltség eszközeivel, megtörténhetik, hogy megerősítjük ugyan őket a kultura fegyvereivel, de megerősödvén ránk fogják sütögetni tőlünk nyert fegyvereiket. De minthogy a nagylelkűségnek és lovagiasságnak nem mindig ez a fizettsége: ezt az érvet el is tngedem. Föntartom azonban azt az örök igazságot, hogy a tyúkkal és kaláccsal szerzett szaporodásnak kilenczven százaléka csak külsőleges figura. Mig az önként, érdeknélküli hozzánk csatlakozóknak mind a száz százaléka valóságos nyereség, lényegbeli erősödésünk lenne. Ilyen önkéntes, érdeknélküli csatlakozás lenne pedig akkor, ha a magyar faj művelődnék, fejlődnék, erősödnék birtokban, testben lélekben. Ha műveltségének a következtében vagyonra tenne szert, ha tekintélyre vergődnék, ha hatalomra jutna: akkor szándékosság nélkül is vonzaná, magába szívná a gyürüt alkotó elemeknek alkalmasabbjait; az alkalmatlanokat pedig kitaszítaná. Igen. Ha műveltségénél fogva volna ilyen hatalmas. Csakhogy többnyire épen az ősi A temnovai vadászkastély. Ott fönn az északkeleti kárpátok rengetegében, ahová még a fejszecsapás nem jutott el, ahol még minden a maga ősrégiségében bántallanul áll, ott van a temnovai vadászkastély. Sok völgyön és patakon kell átlábolni mig ez elszigetelt helyhez ér az ember. M gas béicz telején épütt, sok-sok évtizeddel ezelőtt. Távoli ól, komor falaival, melyek az évszázadok esőjétől és Yiharától barnás szint öltöttek, inkább lovagvárnak tün'k fol s látszik, hogy az építkezőnek érdekében állott hozzáférhetetlenné tenni e helyet, hiszen a kiiályi sas sem választ meredekebb sziklát fészkének. Udvarát kolosszális öreg hársfák diszitik, köztük egy-egy o'yan terebélyes, hogy egy nagy termet is betakarna lombjaival. Viharedzett vén fák ezek, sok évtized suhant el felettük . . . Ez erős és még ma is szép épületet, még Gróf Bercsényi Miklós, Ungmegye főispánja építtette. Félreeső volta miatt, pompás gyülekező helynek bizonyult a Rákóczi szabadságharcz idejében. A magyar n?mes urak a háborús idők alkalmával ittan hányták vetették meg az ország ügyes-bajos dolgait, természetesen nagy titokban s a szemfüles nagyhat?lmu Bécsnek jó sokáig tudomása se-n volt ez eldugott kis fészekről. De neíxcsak háborús idők alkalmával volt a magyar főorak találkozó helye e kastély; a békésebb időkben is hangosak voltak a temnovii termek, kivált nagy vadászatok alkalmával. Hiszen Ung és Zemplén rengetegei bőven szolgáltatták a vadat és gazdag zsákmányon részesítették Diánna kegyeltjeit. Hangos volt akkor e táj, a kürt harsonáját, a ficzánkoló paripák nyeritését, százszorosan viszhangzották az égig érő sziklabérczek. Annál nagyobb csend borul most a kastélyra és a tájra. Az ember léptei az üres és nagy termekben kísértetiesen kongnak. Az ebédlőben, ahol valamikor az ezüst billikomok csengtek össze, — szuet'e hosszú asztal roskadozik az idő súlya alalt; elkívánkozik innen e kísérteties csendből. A nehéz tölgyfa ajtók csikorogva fordulnak, rozsdás sarkvasaikon. Künn az udvar tavában, — melynek partját a zöld hinár befutotta, — három szürke tollazatú hattyú úszkál szomorúan, kedvtelenül; ők is érzik az unalmas csend egyhangúságát, mely ráborul itt mindenre s melyet legfeljebb egy egy kíváncsi turistának a megjelenése zavar meg. De az is elsiet mihamarább e kísérteties helyről. A vén hársak szomorúan bólogatják lombkoronáika', zöld leveleik halkan susognak a levegőben, ne hogy megzavarják a mélységes csendet. Csak a szökókutnak egyhangú csobogása hallatszik zajosaVban e mystikus csecidbeo, játszva kergeti egyik vízcsepp a másikat s a nagy medenczében el is érik egymást, a hol egyesülve nagy viz tömeggé dagadnak. A hattyúk éneklése, szomorúan, andalítóan hallatszik, mintha láthatatlan tündér hárfát pengetne. Kis idő múlva, leszáll az alkony, fenn a kastély tornyán megszólal a rézkakas, csikorgása a fél homálybao kísértetiesen hangzik. S mintha csak adott jelre, tompa zúgás hallatszik a távoli bükk és tölgy övezte hegyek felől. Majd mintha egy mély sóhaj fakadt vo'na a le/egőben. Az öreg hárs?k eleinte szotr oruan és lassan tologatják ágaikat, de aztán mind gyorsabban és erősebben. A sziklák mögül egy sötét felhő törtet elő s mint a gyászlepel, megállapodik a kastély felett, megnyitja csatornáit s tartalmát rázuditja a kastélyra, fenyegetve azt az elsepréssel. Közbe közbe tüzes ostorát is pattogtatja felette, mellyel aztán le is sujt a legvénebb és legviharedzettebb hársba. Mint a lángpallosu Cherub áll, az égő hárs a sötét éjszakában, gyönyörködtető, de félelmetes látvány. A sziklák mélyéből, panaszos bugó hang tör elő. Talán csak nem Bercsényi vezérnek és társainak szellemei jöttek elő, megmutatni bátorságukat a gyász utódoknak. Avagy meglehet, bogy odafent a temnovai kastélyban e jelenet a szellemek megjelenésének órájában minden éjjel megismétlődik. Reggelre ismét kiderül a táj s nap isten mosolygó sugaraival csókolja le a növényzet könyeit. Minden olyan mint tegnap volt, az öreg hársfák is olyan szomorúan bólogatják leveleiket, a hattyúk is olyan unottan úsznak a tavon, mintha mi sem történt volna. Csak a legöregebb s legviharedzettebb hársnak szénné égett törzse mutatja a természetnek azon éjjelen végbemenő, duló, haragját. Jaczkovics Miklbsni.