Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-19 / 38. szám

XIII. év, Zalaenameg, Í9I2, szeptember 19. 38. szám KföSsat&al it : ntj éwt é 'tor 04 f iven 2 kor. 04 f Sí agyadra 1 kor. 04 f isia 8 fillér. Hirdetíssk dija megegyezés szemt. Nyilttár sora 1 kor Szerkesztősig kiadóvata,: Wlasics-utcis 8. Z. I3Zox»"v-á"b32L Lajos Munlcatéirsak : LENGYELFBBBNCZ B O R B É _1_ ™2" C3- "2" Ö EQ 2 lap o ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Gyógynövények ismertetése, a nép körében. Hazánk bérczeinek, nemcsak a belseje rejti magába a milliókat érő kincset, de a felszin is ugyanolyan gazdagságot tár elénk. Ne menjünk csak tovább, állapodjunk meg a gyógynövényeknél. Azt, amit más nemzet, mar évtizedeken át használ és értékesít, nálunk még mindég nincs kinek, e téren a világosságot feléjök, avagy őket ezen világosság felé terelni. Hogy térnének i'szhez s ezen gyümölcsöztető munkát is vennék kezeikbe. — Vannak ugyan gyógynövény tanfolyamok, de vajmi kevés az onnan kikerült egyének, működésének az eredménye. Mikor az ezernyolczszázkilenczveDhetedik év nyarán, Lengyelország egy részét bejártam „per pedes apostolorum" már akkor feltűnt előttem, az ottani népnek azon szorgalma és igyekezete, melyet kifejtett a gyógynövény gyűjtésénél. A nevezett ország lakóinak, apraja nagyja hozzá lát e munkához és heteken át tart azon elfoglaltsága, mert a legnagyobb gonddal osztályozzák a gyógynövényt, taj és minőség szerint. Lengyelországban nem ösmeretlen és uj dolog a gyógyfü teák fürdőjének használata és a gyr'gyteák ivása. Hiszen van is valami üdvös dolog ezen teák élvezetében. Mikor fáradtan érkeztem „Jaworzec" község plébánosához, nagy meglepetésemre nem éhségemet csillapították, hanem fáradságomat és kimerülésemet. . . Gyógyfüléből fürdőt készitettek s aztán puhára vetett fekvő hellyel kínáltak meg, melynek ágyazása frissen kaszált fű volt. Hogy mily üditó volt ezen isteni iliatu gyógynövénynek a hatása, elmondani lehetetlen. Lengyelország népe, a gyógyfüvek szedésével szép összeget hoz a konyhara, sőt a legnagyobb kincsnek van birtokában, mert odahaza is berendez magának egy kisebb gyógytárt. S annál könnyebb nekie ezt megtenni, mert ösmeri a gyógynövényt és annak gyógyerejét, hogy melyik, milyen betegségséghez és miként használtassék. Lengyelországban az erdészeti személyzet is buzgó példával jár elől a gyógynövények gyűjtésének terén s mintegy ők is oktatják ki arra a nép zömét. Egy nap alkalmam volt látni a „Solenka és Liszna" község között elterülő ,,Pass Strub" hegység oldalán, nyolczvan munkás, kiket egy uradalmi intéző foglalkoztatott a gyógynövények szedésénél. Üdvös doíog volna, hazánkban is ezen hasznot hozó üggyel komolyabban foglalkozni. S mindazoknak venni kezökbe ez ügyet, kik hivatva vannak keresztülvinni azt, mert mi haszna egyesek felszólalása . . . E napokban a véletlen egy könyvet juttatott kezembe. Melynek tartalma Rheuma, csuz, koszvény és iskiász, házilag való gyógyításáról szól. Ezen könyv, Dr. Flóris Áronnak összes művei és Dr. Puriesz Zsiemond, üti rajzok a magyar honból. I. Borsi. Még nagyapám meséit a magyar megváltóról, II. Rákóczy Ferenczről, ki ami csöndes kis falunk faházai között bontotta ki a magyaroknak Szűz Máiiás háromszínű zászlaját. Mindig rokonszenveztem a magyarokkal, — talán azért, laogy mindkettőnknek közös átkunk az osztrák. Egyforma árva nemzet voltunk mind a ketten, csakhogy sajnos, tni nem neveltünk annyi önzetlen hazafit mint ők és ez okozta a gyászos feldarabolásunk. A Jengyei nemzet előtt oly ismeretes nagy magyar hós szülőhelye: Borsi volt első zarándokló helyem szép Magyarországon. Képzeletem fénysugarat vont azon ódonszerü komor falak közül, hol a magyarok nagy fejedelme, II. Rákóczi Ferencz született. Lelkesedve a szabadság szent tüzétől égve kerestem fel a néma falakat, melyek hallgatnak ugyan, de mégis oly sokat mondanak egy halhatatlan nép daliás korszakáról. Borsi, egyszerű falucska csupán s apró házaival régi gyermekkorom idézi fel s vissza visz szegény szülőhazámba képzeletem szárnya . . A falu keleti oldalán százados tölgyektől övezve áll egy komor épület, melyben először látta meg és először szivta édes hazája éltető levegőjét a nagy fejedelem. El-el hallgattam a lomb zizegését, a fák suttogását és gondolatban felidéztem a magyarok nagyszerű múltját. A főbejárattól kissé északkeletre vau egy kisded szoba ablak, mely alatt márványtáblára vésve a következő felirat olvasható: belgyógyászati könyvei nyomán lett kiadva De leginkább feltűnt ezen könyvnél, hogy a gyógynövénnyel és aunak használatával ösmerteti az olvasót. Mily áldás lenne, ha az ily kincseket érő — tudományos — müvet a magas kormány is pártfogásába venné s annak ösmertetését a nép körében, terjesztené a papok és tanítók által. Sok száz ezer korona maradna az országban s a nép jólétén is lenditve lenne, akkor mert egy kenyérkeresettel többet adnának kezűkbe, különösen a hegyvidék szegény sorsú lakóinak. Jaczkovicsné G. Margit'. Nehéz esztendő. (V.) Mint mikor az égen felhők gyülekeznek elöljáróiul a bekövetkező viharnak, -—• ugy mutatja a mostani nagy pénzügyi feszültség azt, hogy nehéz, súlyos esztendő vár a magyarra. Máskor ebben az időtájban, learatván az ég áldását, — a bankók betétjei ugy megszaporodnak, hogy kinálva kínálják a pénzt; most pedig még a nagy bankok vasszekrényei is zárva vannak a hitelt kereső felek előtt és majdnem mindenütt ott van a figyelmeztető tábla: Nincs pénz ! . . . Ezzel aztán egész közgazdasági életünk sorvadása következik be, mert hogy pénz niDCs, munka sincs és már is elhangzott a iiaszto szakértői felvilágosítás, hogy az építőipar csődbe jut. Egy nagy bank vezető embere jelenti ki, hogy a pesti bankok kivétel nélkül kénytelenek megvonni az építőipartól a hitelt. Ebből pedig az következik, hogy a szinte ijesztően megindult városi építkezések kényszerülnek „Itt született II. Bákóczi Ferencz 1676 márcz. 27-én. Emelték 1881. évben egyes le'kes hazafiak és egyesületek segítségével a sátoraljaújhelyi turisták." E kis szobától jobbra egy rozoga fa feszület áll viaskodva az enyészettel, keserű lapu, kutyafű és bürök bokroktól övezve. Valamikor korlátja is volt, de az kitörve, elkorhadva heverész szanaszét körülötte. Csak midőn lelkem a dicső mu t felett való elmerengésből felrettent, látom e hely elhagyatottságát igazán s szivemben égő fájdalmat érzek, mert a kegyelet, mit a magyarok hires fejedelmüknek adnak, oly ígeD, igen kevés. Feledi talán e nép, hogy e hely szent zarándokló helye a magyar nemzetnek? Feledi, hogy itt feslett ki hires szabadságuk ékes rózsaszála? Feledi, hogy ezt lelkesedve kell megőrizni az unokáinak ? Hisz a szív az a hely, hol őrizni kell a kegyeletet. Vagy elfásult már a kebel, s megdermedt a sziv már, hogy oly kevés a babér és hitvány a virág e szent ereklye helyen? . . . Késő este indultam el Borsiból. Egyszerű parasztszekéren utaztam tovább Sárospatakra, a nagy fejedelem másik bölcsőjébe. Kocsisom öregedő bácsi volt s igen fukaran bánt a szavával. Megkérdeztem tőle, hogy tudja e, ki született Borsiban ? Végig nézett rajtam s nagyot köpött az utmenti porba és vontatva felelte: „Hát Rákóczi Ferencz, a kurucz fejödelem" s megemelte kopottas süvegét . . . II. Sárospatak. A Sátorhegy tövében elterülő Sátoraljaújhelyről csakúgy gyalogszerrel folytattam utam Patakra, a nagy fejedelem ősi fészkébe. Gondosan ápolt szekéruton haladtam végig s a nagy némaságban zavarosabbnál zavarosabb gondolatok kóvályogtak fejemben, melyek útitársnak épen jók voltak. Egypár kilométer mindössze innen Sárospatak s ha az ember meghágta a Halál dombot bele lát a hires kálomista kollégium udvarába. Maga a városka eléggé jó benyomást tesz az idegenre, s akáczfa lombos ulczáin esténként kellemesen érezheti az ember magát. Nagyhírű kis hely ez ma is és volt hajdan is. Innen kerültek ki a magyar haza lánglelkü irói, tudós egyéniségei s honmentő hazafiai. Itt szívta lelkébe a hazaszeretet magasztos csiráit Kossuth, s itt sebezte meg ámor nyilával Petőfit, itt nyilottak dalra, fájí kesergésre Tompa ajkai. Innen ment a gyermekregement tanárostól együtt a haza védelmére, mikor: „Kossuth Lajos azt üzente . . ." A város északkeleti oldalán fekszik a Rákóczi vára, s mintha pótolná a szülőház körüli elhagyatottságot, külső szépségével és pompájával. Gondos kezek nyoma és a kertészet remekei díszítik kegyeletesen e komor falakat. Csúcsíves kapuk alacsony bolthajtása alatt jutottam be a négyszögalaku várba s megihletve haladtam a szük kanyargós folyosókon, mely egyszersmind a bástyákra vezető ut gyanánt is szolgál, A folyosók falában több pinczeszerü üregek vannak, hova szintén bementem és egy-egy kösir faragvány, itt, amott egy letört lovag szobor maradvány keltette fel érdeklődésemet. A