Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-12 / 37. szám

1912. szeptember 12. MAGYAR PAIZS 3 sig rontja és a katonák mégis csak a százados v/zsla szemétől félnek. Tagadhatatlan, hogy a katonai oktatóktól nagyon sokat lehetne tanulnunk. A kenyérkereseti rajzoktatás elterjedése után a 10—15 éves gyermek már kenyérkeresővé lesz, ez biztositja őt afelől, hogy csaiádi szerencsétlenség miatt nem sülyed el az elzíillés posványába, hiszen egy-két órai munkájukkal, a játékszernek magyaros megfestésével, avagy a kihimzéssel stb. 1—2 koronát is megkereshetnek, ez által az iskola a gyermekbe az üzleti szellemet és a > eális hazafiságot oltja be. Csak ugy, mint ezt a japanoknál láthatni. Aki a közelmúltban a városligeti iparcsarnokbsn a kenyérkereseti rajzoktatás termékét, a 2500 at meghaladó, szebbnél szebb magyar stylil rajzokat és selyem festmény tervezeteket látta, csaknem hihetetlennek tartotta, hogy ezeket 10 —15 éves gyermekek minden beavatkozás nélkül egyedül rajzolták. Ezek felsorolása után ugyhiszem eloszlik ebbeli kételyük. Flóris dr. az idén lezajlott országos lanitói kongresszus alkalmával három délutáni előadásban mutatta be bamulatos, egyszerű tanmenetét. Az ország összes tanítósága úgyszólván tanácstalanul, vezető nélkül áll a rajztanítás dolgában, azért várván—várják azt az időt, amikor a „Kenyérkereseti rajzoktatás vezérkönyve" minden tanitó és óvónő által beszerezhetővé válik. Csak a szakkörök is hasonló jóakarattal és igaz szívvel óhajtanák tnnek a kincses könyvnek mihamarabbi nyélbeütését!! ! Budapest, 191 szeptember 12. Simon Lajos sk. A magyar iparossag neveléséről. Ha szét tekintünk hazánk társadalmi életében, szomoiuan tapasztalhatjuk, hogy a harcz, tülekedés a nyomorúságos hivatalnoki pályák elnyerése iránt folyik. Pennás ember akar lenni mindenki s fehér kezekkel kivánja megszerezni magának azt a nyomorúságos darab kenyeret. Hunyad és Tordaaranyos megye összeszögelésénél, három megye oláh lakosságának szolgál érdekes találkozó helyéül, hogy eladó leányt vigyen oda, s vegyen onnan, a ki akar. A mi Máté György vezetőnk is onnan vette feleségét. Gaicán kivül egy másik leányvásár is van e tájon, melyről eddig nem hallottam: a Dut i eladó (leány) vásár, mely szintén egy hegyen van — Skeriscrától 10 kmnyire Kolozs és Tordaaranyos megye határán. Az oláhokuak Péter és Pál napján (julius 13 án) gy ül össze ide messzi vidék oláh népe és az eladó leányok az ö menyasszonyi kelengyéjükké!. Sajnos, hogy az oláh nyelvbeli korlátolt jártasságom miatt nem tehettem fel vezetőimnek mindazokat a kérdéseket, melyekre felelelet vártam és kaphattam volna tőlük. Máté György egyik vezetőnk keserves dallamu fájdalmas érzésű mélabús oláh nótákat énekelt, melyeknek mindannyija egy dallam és oly sajátságos czifrázatu, hogy azt ahhoz értök hangjeggyel leirni nem képesek. És sajátságos, hogy a változatos hegyvidék, mely a természet ugrandozását, vig szökellését, játszi szeszélyét látszik kifejezni, az ott lakó ember lelkére a lelki nyomottság, a fájdalmas merengés, a bus rágondolás érzetét nyomja rá, — vagy legalább is ily tempójú melódiában száll az ének egyik hegyről a másikra. Igy van ez a magyar kuruez nótákkal is melyek talán a máimarosi hegyek között szintén a levertség, s bus lemondás érzelmei között születtek. Hát a tárogató? Azt mondják, hogy a havasi kürt volt a tárogató ősapja. A havasi kürtnek is a hegyek hazája. Hol van ma már havasi kürt!? A skerisorai nagy hegyekben van Egyik szülő sem tekinti, hogy a lateiner pálya számarány hoz van kötve. S emiatt törik meg annyi szorgalom és züllik el annyi fényes tehetség s megy füstbe számtalan ambicziózus terv és törekvés. Hány és hány apa boldog, midőn gyermekét felveszik a kir. jáiásbiróságokhoz díjtalan dijnokoknak, vagy kinevezik fizetés nélküli fogalmazókká. S örömük, boldogságuk mellett feledik azt, hogy évekig elkörmölhetnek és rághatják a tollat anyagi eredmény nélkül s csupán az a lehetőség tartja ébren reményüket, hogy majd kinevezik fizetéses dijnokoknak, vagy segélydijas fogalmazóknak. S végül, ha az Isten egészséget ad, 10—12 évi nyomorgás után talán tisztviselők is lesznek. Szomoiuan tapasztalhatjuk pedig azt, hogy a iateiner pálya leginkább, sőt feltétlenül az iparos családokból szedi áldozatait. Az iparos sorban levő apának forró kívánsága az, hogy fia hivatalnok legyen, ugy panaszkodván, — hogy mint iparos nem bir megélni nehéz robot muukája után. S nem akarja nézni, hogy fia is olyan küzdelmes életet éljen át, mint ő. Nem tagadom, jogos a panaszuk, mert hazánk iparosai tényleg barom munkát végeznek. S mégis alig képesek a maguk létét biztositaui, de ennek csupán ők maguk az okai j és senki más. Nem pedig azért, mert az iparos szülők, ha a gyermekük értelmes, hivatalnoknak adják és csak azokat hagyják meg az iparnak, kiket szellemi munkára butaságuk, vagy más erkölcsi fogyatkozásuk miatt nem lehet. S igy értelmes uj elemet az iparososztály nem nyer, sőt épen azt éri el, hogy a gyenge elem tud felemelkedni azon szellemi fokra, melyet egyes iparág fejlesztése észszerű, helyes üzése megkíván, szellemi tehetség hiányában nem képesek az iparfejlesztés ideális gyakorlati oldalát felfogni s csupán arra valók, hogy húzzák a jármot és dolgozzanak megfeszített erővel csupán azért, hogy éhen ne haljanak; ez az, mi gyengé/é tesz! a kisipart és sanyarúvá az iparos osztály helyzetét, mert nincs értelmisége, intelligencziája s ezért nem tud a magyar kisipar megküzdeni a külföldi versennyel. Pedig ha azok az iparos szülök oly szellemben nevelnék a fiaikat, hogy azok fogékony fiatal lelkükkel az ő iparágukat megkedvelnék. S megtanítanák önérzetes bátorságra, szem előtt tartanák a gyejmek tehetségének ébreu tartását s midőn elvégeznék azt a négy középiskolát, megfogatnák velők a pörölyt, vagy oda állítanák a gyalupad mellé, erősen hiszem, hogy két évtized leforgása alatt meglenne teremtve az iparos osztály megélhetése, mert az a 4 közép iskolát végzett ifjú, ki már gyermekkorában magába szívta apja iparágának szeretetét, a maga értelmi nívójával kombinálni, következtetni képes s a még, — s az oláhok lakta hegyekben, csak is itt a móczoknál található még. Ki tudja biztosan, hogy mi volt régi hivatása? Talán akkor is az, mi most; előbb önmulattatás, szórakozás, aztán gyakorlati hasznosság; a fenevadak: farkas, medve elriasztása és utóbb kivételes esetekben vészjelző, harczijelszó, gyülekező a védelemre és támadásra. Igy volt ez az 1784 diki Hora-Kloska féle lázadás idején, és igy 1848 ban is, midőn .lanku Ábraham a „havasi királyfelkelésre hívta itt lakó híveit. A havasi kürt 1 és 4 méter között váltakozik hosszúságban. E szerint aztán egyik vastagabb, másik vékonyabb. Egyik vége száj nagyságnyi kerületü, a másik nagyobb körü. Hosszú egyenes fenyőfa darabokból van összeillesztve miként a dézsa dongái. Minién 10—15 cmnyi távolságra csinos mogyorófa abroncs fogja körül. Viz melletti fa — ugy tartja a nép — nem alkalmas reá. Oly fából kell vágni, készíteni, mely nem hallja az Aranyos morajlását. Csak leányok, asszonyok, használják, lévén — ők a marhapásztorok. Tütü tü féle hangot hall tnak velie. m°ly alkalmas a medve és farkas elriasztására. A svájezi jódlizás jut eszébe az embernek. Mintha tárgyi és lelki rokonság is volna a két szokás között. Kérdem emberünket: kik laktak itt reges régen e helyeken és völgyekben. „Óriások laktak itt — mondá ő, — kiket elűzvén innen a gonosz, rosz szellem, — tutajokon leszállingóztak az Aranyoson." A móczoknak érdekes természetrajza, a hegyvidéknek s főleg az Aranyos mentének gyönyö rüsége szép látnivalót, feledhetetlen emlékeket nyomtak lelkünkbe. neki kiszabott életpályán harmadrésznyi nehézséggel képes helyét becsületesen megállani s magának oly tisztességes megélhetést biztosítani, minőt mint hivatalnok, évtizedek fárasztó munkája révén sem ér el. Vegyenek példát iparosaink az amerikai, sőt az ujabban fellendült cseh és német iparosoktól, kik gyermekeiket csakis iparosoknak nevelik. Számtalan példa bizonyítja, hogy egy város iparosai közül csak azok a jómódúak és előkelők, kik apjuk örökébe léptek és csakis ezek bírják kiállani a vihart, mert abban éltek és nőttek fel, ismerik annak előnyeit és hibáit s tudják miként lehet a hiányokat ugy megszüntetni, hogy ezzel letegye iparága fejlesztésének, családja boldogulásának alapkövét és becsült, tisztelt tagja legyen a magyar nemzeti társadalomnak. Tapolcza. (Zalamegye). Süttő Károly. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 9197. 1912. sz. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1912. évre pótlólag előírandó közmunkaváltságra vonatkozó összeirási lajstrom, f. évi szeptember 2-től 15 napi közszemlére ki van téve, amely idő alatt az a városi adóhivatalnál a hivatalos órák alatt az érdekeltek által megtekinthető és a kivetés ellen ugyanezen időn belől a felszólamlások szintén beadhatók. Zalaegerszeg, 1912 augusztus 30 án. 8914. 1912. sz. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1912. évi föld és házbér s házosztályadó után kivetett általános jövedelmi pótadókivetési lajstrom az 1883. évi XLIV. t.-cz. vonatkozó §§ ai értelmében ez a városi adóhivatalnál 8 napon át vagyis f. évi szeptember hó 6 tói szeptember hó 13 ig közszemlére kitéve lesz, ahol is a hivatalos órák alatt az bárki által megtekinthető. Zalaegerszeg, 1912 augusztus 31 én. 9300. 1912. sz. Hirdetmény. A tapolczai m. kir. vinczelléxiskola kiküldöttje f. évi szeptember 15 én délelőtt 9 órakor a zalaegerszegi központi állami elemi iskola földszinti helyiségében a szüretelési munkálatokról s az okszerű bormust készítésiről népies előadást tart. Ehhez az érdekelteket meghívom. Zalaegerszeg, 1912 szeptember 4 én. 9264. 1912. sz. Hirdetmény. Közzé teszem, hogy a népfelkelési időszaki jelentkezés a folyó évben nem fog megtartatni. Zalaegerszeg, 1912 szeptember 4 én. Dr. KORBAI S. k., polgármester Zalaegerszeg r. t. város rendőrkapitányi hivatala. 1731. rkp. 1912. sz. fjirdetmény. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg város területén 1 drb pénztárcza pénzzel találtatott. Igazolt tulajdonosa a rendörkapitányi hivatalban átveheti. Zalaegerszeg, 1912 szeptember hó 6 án. ZILAHI, rendőrkapitány. Heti hirek Helyiek. Még egy adat Csány László nevének írásához és hangzásához. — Bizonyos, hogy a nevet Csány nak kell írni, azért, mert a tulajdonos mindig igy irta, mit az összes láthatf 7—8 száz névaláírása bizonyít. Hangzik pedig Csáninak. Igy mondta ki ezt a nevet tisztán a nemrég meghalt 94 éves Nagy Károly is: Csáni

r írva: Csány. — A község nevekből i képzővel lesz az emberek neve. A zalamegyei község