Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-12 / 37. szám

XIII. év, IWI2, szeptember 1237. szám Sieflsttíil ár : Mgj értt 4 koí 04 f ifól érc* 2 kot. 04 f íísrrtára 1 kor. 04 f s5gjss si&« 8 fillér. Hirdetíssk dij» megegyezés szériát, Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-atcia 8. Ssuarlceszti Z. Horváth. Lajos f Ij E3 3ST C3-TH! Xj FSRENC2 Munkatársat

s | B O !Et 3 3±! j_, Gr "5T ÖHQ 7 lap u aiilonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A kenyérkereseti rajzoktatás lényegének rövid ismertetése. Irta: Simon Lajos fővárosi polg. isk. tanár. Dr. Flóris Áron székesfővárosi polgári iskolai tanár korszakot alkotó találmányával, a rajzoktatás uj rendszerével számtalan tanitónak és nyomorgó magyar családnak juttat kenyeret. Természetesen csak akkor, ha ez az egyszerű rajzoktatási módszer a magas minisztérium rendeletével minden iskolában meghonosul. — Másképp minden marad a régi. A megunt játék, a czéda időtöltés helyett Fióris már az óvódaban a szabad-, kar-, torna gyakorlatot hozza be. Már ott fejleszti a testet, fegyelmezi az ideget ts a lelket egyaránt, ezt pedig azzal a czélzattal cselekszi, hogy a kar-tornázás szabatos gyakorlatait annak idejében a rajzoktatás szolgálatába, a saját malmára hajtsa, Hasonlóképen cselekszik az elemi iskolában is. Sőt beljebb megy. A betű-vetés mesterségét, csak ugy, mint a tornázást, mind két kézzel egyszerre a levegőben, játékszerüleg tanítja, mely által óriási időt nyer a rajznak belterjesebb tanithatására. Flóris szerint a kar tornázás és az irás nem egyéb, mint rajzolás, melyet. — miképpen a gőzerőt, évszázadokon át kárba veszni hagyták, mert a gondolkozástól, a feltalálástól, a javítástól a legtöbb ember húzódozott. Azzal az újítással, hogy Flóris a kartornagyakorlatokat, valamint az elemi iskolában a betűket is vezényszóra, ütem szerint a levegőben (eleinte a jobb, majd mind két kézzel) irni tanítja: ezzel a rajzolás legnehezebb és legfontosabb kellékét, a szimetriát a kis gyermekek egész játszva, észrevétlenül sajátítják el. Céltudatos, tervszerű munkaját sikeresebbé teszi az által, hogy elitéli a dőlt irást, mely teljesen elhanyagolja, kirekeszti a függőleges vonalak begyakorlását, a rajzolást pedig mindig kinyújtott és nem alátámasztott, tehát szabadkézzel gyakoroltatja. A szemrontó és áttekintést zavaró dőlt irás volt eddigelé oka annak, hogy a tanuló képtelen volt függőleges vonalat rajzolni. Évek kellettek oda, mig a tanuló a dőlt irás tanulásából eredő hátrányokat kiküszölni tudta. Fióris a rajzban való haladást gőzerővel gyorsítja azáltal, hogy azt feloldja legsúlyosabb bilincsétől, tudni illik a drága rajzpapirost csaknem egészen feleslegesnek nyilvánítja, mert. szerinte e helyett az elemi iskola első, második, harmadik osztályában is legalkalmasabb a levegő, majd az iskolának padja, amelyen ujjal, vagy krétával rajzolnak. Csak az értékesebb tervrajzot készítteti el holmi durva csomagoló papirosra, de azt. sem abból a czélzatból, hogy azt a rajzvizsga után a tanuló eldobja, hanem hogy a házi-ipar terén számos alakban értékesíthesse és apró pénzre jelválthassa. Igy óhajtja Flóris a magyar generácziót, a szegénység nyűge, — tehát a szolgaság járma alól felszabadítani. Ugy okoskodik, hogyha a japán iskola erre képes, m'ért ne tudna a magyar iskola hasonlót produkálni! Ebbeli ténykedésével kapcsolatban kettős hazafias kötelességet vél teljesíteni, mert ő az idegen görög, asszír, római, persa sikdiszitméy helyett a legszebb és legváltozatosabb magyar stylü motívumokat ismerteti meg. Ezzel a máskülönben is mellőzött, fél müveit szinben teltüníetett magyar nemzet jó hírnevének megszerzésére törekszik. És ezt igen könnyen el is éri. Hiszen az irott nagy »A« kezdőbetűnek két kézzel való leírásakor a gyermek akarva, nem akarva, máris tulipántot rajzol, mihelyt e betű felét lerajzolta. Ö az ismertről tér át az ismeretlenre, a könnyebről a nehezebbre. A rajztanítás tervszerű újításával leheli rá Fióris a házi iparczikk magyaros jellegét. Eddigelé mindig az elemi iskola első osztálybeli tanulói végzik aráuylag a legterhesebb munkát akkor, amikor ők 8—9 hónap alatt az irott és nyomtatott betűknek, római és arabszámoknak 116 különböző alakját leirni és annak jelentőségét felfogni megtanulják. A kézvigyesitétnek ezt a roppant • terhes munkáját az első tanév eltelte után minden iskolában félbehagyják, de Flóris ezt a körülményt előnyösen, melegében kiaknázza azzal, hogy hazaiiaságból, ennek folytatásául a szebbnél-szebb magyar sik-diszitoiény A skerisorai jégbarlanghoz. Irta : Borbély Sándor. Az Aranyos folyó völgyébe hivom a szives olvasó figyelmét és képzelödését. Oda, hol a kristálytiszta szép vízben pisztrángok játszadoznak, a hegyek oldalain fenyőfák sorakoznak, ormain pedig havasi kürtöt fuj az oláh leány. Az Aranyos folyó völgyének szépsége a várfalvi hídnál kezdődik: Tordától 15 kilométernyire, délnyugotra. E hid a/, a pont, hol a havasi oláh ö szerinte a cárába: az országba ér, mert edd g, az az e ponton felül ő az ö havasi birodalmában élt és utazott. Ez az ut, t. i. az Aranyos folyó mentén Tordától fel a Skerisora községig 130 kim. jól gondozott kocsiút vezet. Ezentúl már, mig az oláh ízekér sem próbálkozhatnék meg. Beszeg, hogy nem volt itt ily jó ut míg a forradalom idején sem. A havason lakó nép az 50-es évekig gyalog, vagy pedig lóháton közlekedett a cárába. Az Aranyos folyó sörényes hullámaival, »mint egy szilajménes« vágtat nyugatról keletre a szük völgyben. Egyszer a bal, máskor a jobb oldali szikláknak megy neki s vagy a sziklák lölé szorítja fel az utast, vagy pedig arra kényszeríti, hogy keresztül örje az utas a sziklát, AZ 50-es évek uralmát illeti az elismerés, hogy e folyó mentét szekerek számára is járhatóvá tette: összekötötte Tordát a 100 kilométernyire levő Topánfalvával, hogy aztán Verespatak, Abrudlánya és tovább Zalatna is elérhető legyen. Legújabban ez év julius 20 dika óta pedig már kisVigányu vasútja is van Torda és Abrudbánya k<zött. V skerisorai jégbarlanghoz egyelőre Topánfalváig ez a kocsi-, vagy vasút vezet. Közben Borévtól kezdve mind oláh nyelvűek az e völgyben és hegyoldalakon levő községek lakosai. Legnevezetesebb ezek között a legrégibb kincstári telep: Offenbánya (ujabb névvel Aranyosbánya), melynek arauvkiválasztó telepe már Mátyás korában is m

agvoit. E városhoz köti a népmonda azt, hogy Mátyás király itt járván, szerényen csak tojást evett vacsorára, ellenben az itt mindenható nagy ur, a királyi kamarás arany tálakra lépkedve ment sáros időben vasárnap a templomba. Állítólag aztán e király hagyta volna itt irásbau emlékül e pár sort: íltt járt Mátyás király, megevett hat tojást,* Látta aranycsészén járni a kamarást.« Topánfalva, a havasnak legvégső, vagyis felülről legelső vasúti áilomása Két kilométerre van az állomás a városkától. Nem engedték be ide se a vasutat. Itt is több volt egyik részről a féltékenység, mint a bizalom és bizakodás, a másik részről pedig: a »ba te ugy, én is ugy« féle kölcsön. E havasi község különben egy pár év óta, — mikor, ugyanis nagy részben leégett — igen festőien mutat csinos uj kőházaival és cseréptetőivel. Topánfalván tul, felül egy másabb vidékre ér a figyelmes szemlélő. Itt szakad össe a Kis- és Nagy aranyos; tehát kétfelé vihet utunk. Mi a jobb felöli folyó-ág mellett, a Nagy Aranyos mentén indulunk el, mely Topánfalván felül a mokányok móczok földére visz. Ezek is i * A monda változata szerint ezt irta: Hic fiat Matthias rex, Camedit ova sex! Sz, oláhok. Még pedig ugy a régi aranyosszéki magyarok, mint az e vidéki többi oláhság szemében oly oláhok, a kiket igen jelentős hangsúlyai neveznek mokánynak. Ez az elnevezés a lebecsülésnek a lehető legmélyebb foka. Jelenti a tudatlant, a legműveletlenebb és erkölcsi értelemben a legparasztabb oláhelemet. Peaig nagy igazságtalanság. E mokányok, móczok — alig hihető, de legvilágjártabb emberek. Fakészítményükkel: lóhátra rakott abroncsokkal, — a csebrekkel, dongafákkal, égetett szenükkel, zsindelyükkel ép ugy messze útra kelnek, mint a drótos tót, — Tisza Duna mentéig és Erdély legkeletibb részéig is. Öltözetük a jellegzetességen kívül feltétlenül csinosabb, szemrevalóbb, testalkatuk is szálasabh, megtermettebb és délczegebb, (hiába mondják róluk, hogy móczok medvéhez hasonlók), arczkifejezésük is élénkebb, több értelmet mutat, mint a szomszéd oláhoké. Itt, e világtói elrejtett oláh szigeten pedig még magyar nyelvismeretük is számbavehetőbb a többi oláhokénál. Magyarázatát talán megtalálhatjuk akkor, ha az emberek neveik után kérdezősködünk és halljuk, hogy egyiket Gábornak és nem Gábrielnek, a másikat Györgynek és nem Györoyíunak hívják. Vannak közöttük Máté, Enyedy, Rákóczi, Aranyosi stb. vezetéknevüek. Megkérdezém tőlük, hogy őseik is itt laktak-e ? Azt felelte egyikük, hogy mintegy 400 eszteudővel ezelőtt telepedtek le ide a kincstári erdőkbe, hogy miveljék az erdőt és e lakatlan telepet. Hallhatni oly véleményt is, — hozzászólók részérő^ — hogy a kuruez világban menekültek volna ide a csíki székelyek, megmenekedni akarván a katonaságtol és az adózástól. A nélkül, hogy