Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-11 / 15. szám
XIII. óv. Ia8aae>' t>«i8 > 1812. április II. 15. szám £iéfis«tá»t 12 : %T érr* i kor. 04 f «rra 2 bet 04 f 1 kor. 04 t &ifti isÁsa 8 fUlér. BcerkesEtd Z, Hox»-v-á-bItL Lajos 3VC-ULT-I ^ratfiLTraals: Hirdetéssk dija megegyezés sreriat. Nyiltíér sora 1 kor Szerkesrtó'aég hiadovatai: Wlasics-atcsa 8, L H3 Q- "5T ED X. FBBENCZ B O R B É J_Y aYÖBGr iap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE _A_prilis ü. Szerencsétlen gondolat volt április tizenegyedikének hivatalos ünneppé való avatása, bármilyen történelmi nagy és fönséges nap is ez tulajdonképen. Szerencsétlen gondolat azért, mert ünnepet semmiféle állami tör vénnyel megcsinálni nem lehet, ha a közszeretet és becsülés gyökere meg nem fogja. Legtöbb ünnepet a legnagyobb szuverén csinált: a pápa, akinek milliók áldoznak alázatta! és mi lett e megrendelt ünnepekkel? Munkaszünet; de nem ünnep. Ünnepek a nagy normanapok, amelyekhez a nagy vallásalapító életének legnevezetesebb fázisai fűződnek. Gondoljuk : ezeket Péter, az első pápa nem is akklamálía ünneppé; de ugy a jeruzsálemi, mint a római gyülekezet, mint érdekes és jelentőséges évfordulót megünnepelte. Nem akklamálta ünneppé senki minálunk márczius 15-ét és 1848 óta nemzeti ünneppé lett. Ünneppé tette a nemzeti közérzés és annak felölelő gondolata, hogy a demokratikus alkotmány innét számítódik, '.mi miatt április nem lehet sohasem a nemzet ünnepévé, nem azért, mintha ez a forduló kevésbé volna jelentőséges mint a népszuvereniták márcziusi ünnepe, hanem — okkal, vagy ok nélkül — nem iehet ünneppé ama sanda és a szivekből ki nem írtható gyanú miatt, hogy ez az ünnep az előbbinek elhomályositására van kieszelve. Mi azt hisszük, hogy ilyen gondolat távol állott Bá'iffytól, akinél sovénebb, magyarabb kormányférfi nem ült még a miniszterelnöki bársonyszékben. Április 11 megünneplése pedig az ő eszméje. Gondoljuk, az a gondolat alkotta, hogy ha a demokratikus szellem első föllángolását megünnepli a nemzet: ünnepelje azt is, mikor e szellem kivívott győzelmét alkotásaiban, törvényeiben uralkodói szentesítés érte. Szép gondolat és egyenesen magyar gondolat, de nem verhetett gyökeret, mert maga a szentesítés tánye nem volt ünnep. Azt tudjuk, hogy márcziu3 15 én a rendi alkotmányból modern alkotmány lett és hogy az alkotmány sánczaiba bejutott a nemzet, — azt igen kevesen tudják. Pedig bejutott s amit most a jogkiterjesztés terén akarunk, az csak a haladó idő korrektivuma. A nagy elvet, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk a törvény előtt, — az április 11 én szentesitett törvények hozták meg e haza minden rendű fiának. Azért, ha április 11 szürke dolognap mamd jövőre is, sohase bántson az senkit. Szinte illik, hogy a demokráczia nagy ünnepnapja dologuap legyen. A demokráczia a munka dicsőségét, érdemét és a vele elérhető legnagyobb sikereket jelenti. Megünnepelhetjük ezt munkaközben is és voltaképpen akkor leszünk stiiszerüek, ha munkával ünnepeljük. Azért e nagy történelmi napnak kultusza ^jedni fog, mert az iskolák falai között a gyermek fogékony lelkében e napon is éppen ugy fel lehet, sőt fel kell gyújtani a hazaszeretet tüzét. E nap azt hirdeti, hogy az a nemzet él, amely jogaihoz törhetetlenül ragaszkodik. A 48 as eszmeket egy világ választotta el a királyi felfogástól és a jogát föl nem adó nemzet alkalmas időben kivívta e jogát. Az alkalmas időt azonban ki kell várni. Jogot föladni nem szabad; de jogot botorul követelni, mikor az idő nem alkalmas, oly végzetes taktikai hiba, melynek következményei beláthatatlanok. Ez nemcsak a jelennek, de április 11 ének •is nagy tanulsága. v. — 6. Egy röpke gondolat. A magyarvédelemuek tudatos harezosai léptennyomon kénytelenek tapasztalni, hogy a magyar ügy pártolása még mindig csak néhány rajongó léleknek s legfeljebb egypár okosan számító üzletembernek a határozott czéltuiatos szándéka és cselekedete. A tömeg, a nemzet zöme azonban érzéketlen a magyar ipar felkiáltása iránt. Ezer esztendeig megéltünk anélkül, hogy a régebbi, kezdetleges külföldi ipari készítmények kizsákmányolták volna az eléggé gazdag volt országunkat. Tehát továbbra is eiünk nyugodtan abban a jóhiszemű tudatban, vagy talán: tudatlauságban, hogy ha nem semmisültünk meg 1000 évig egypár ember vészkiáltására, csak nem pusztulunk el — gazdaságilag — most mindjárt, oly hamar. Ezek nem veszik észre azt a nagy társadalmi átalakulást, melyet nagyjából csak ugy akarok kifejezni, hogy még ezelőtt 50—100 évvel csak kevés közszükségleti ipari czikket szereztünk be háztartásunkba, fényűzési czikket pedig mondhatnám : semmitsem, addig ma körül vagyunk bástyázva kényelmi eszközökkel s a legegyszerűbb falusi embernek is tele van az első szobája liliomszerü külföldi fórczelményekke), melyek nála fényűzési tárgyak számába veendők. Azt kell tapasztalnunk, hogy a közepes és idős koruaknak ezzel a nomzedékével kevésre mehetünk a magyar ipar tudatos, következetes pártolása ügyében. Ebbe a nemzedékbe már bele évődött a gondatlanság, az az érdektelenség, az a nemtörődés, mely a gazdasági veszedelmet észievehetné s ez ellen elhatározott szándékkal tömöt sorompóba állana. Uj nemzedéket kell tehát erre nevelni! S jobb későn, mint sohasem! Amit a pyermek magába sziv, abból táplálkozik később is. Vessük be már a kis gyermek zsenge lelkébe, hogy mindenek előtt első a haza és hazai. Közmondásaink a magyar nemzeti erkölcsi erőnek és szellemi világnak gyöngyszemei. Tükördaraboknak is m ndhatnám azokat, melyekből egy ezernél több éves létalapja kell, hogy kilássák, aminthogy át is éltük ezer év viharát, küzdelmét. Amint ezek a közmondások kialakultak egy egy nemzedéknek erkölcsi és szeliemi világnézetéből, hogy aztán egy következő nemzedéknek szolgáljanak nevelési alapul: akként kellene a jelenkora magyar ipart pártolá nemzedéknek is oly közmondásszeiü jelmondatokat kialakítania, melyekkel az ujabb nemzedéknek a magyar ipart védelmező nevelését megkezdhessük, nevelődését elindíthassuk. Legyenek rövidek ezek a jelmondatok, hogy ne terheljék az emlékezetet. Legyen fordulat bennük, hogy megkedveljük s megjegyezhessük azokat. Legyenek magyarságot védők, főként a magyar ipar támogatására vonatkozók. Anélkül, hogy egészen jól megtudnék felelni a magam felállította követelményeknek, íme, például közlök néhány ily jelmondatot: A sok idegen kelme Ruhátlanná leszi a magyart. A külföldi ezukor Megkeseríti életünket. A külfóídről hozott sétabotok A nemzet testén vágnak végig. Akinek van egy kis vágott dohánya, Magyar tárczába rakja azt. Gondolják meg szeretett fajtestvéreim, hogy a jónak vélt eszmét emlegetni, hirdetni terjeszteni kell. Mert némely közmondás változik az idővel. Ma már a jó bornak is kell czégér. Borbély Sándor a váczi védő-egyesület elnöke. Az összetartás sikere. Igen sokszor rossz véleményünk van a magyar népünk értelmi színvonala felől. Akiknek rosz véleményük van, azok nem ismerik se a német, se a franczia parasztot. Bátran lehet mondani, hogy népünk sokkal intelligensebb, mint ennek a két kulturnemzetnek a fia. Legyen azért jelszavunk: Ne bántsd a kisgazdát! Ne bántsa senki a kisgazdát. Ne vádolja meg senki, hogy a haladásnak nem barátja, hogy aziránt nincs érzeke. Igen szép beszédes példák vannak arra, hogy a mezőgazdasági munkások és a kisgazdák a maguk kis társulataival, a szövetkezeteiket, köreikkel nagy sikerre vittek egyes okos kezdéseket s a maguk és községük jovoltát szolgálták vele. Ennek az összetartásnak, ennek a jóra való iparkodásnak egy pár beszédes sikerét irjuk itt le. Messze az ország szivétől a székely erdős hegyek zárt völgyében van egy község: Felsőcsernátony. A múltból arról volt hires, hogy a régi magyar irodalomnak egy örökhires tagja, Bod Péter itt született. Ujabban a község szövetkezetei és az ezekkel elért sikerek révén tette híressé a nevét. Van minta méhese, minta gazdasága, gépbeszerzö szövetkezete. Gépszíne telve gépekkel. Rendes körhelyiséget tart fenn, hol 20 napilap és szak uj/ág tesz tanúságot a haladásról. Felszinen tartja a gabona, gyümölcsértékesitő, fogyasztási szövetkezet eszméjét és a székelység legégetőbb sebét: a legelő kérdést megoldani törekszik. Népháza most épül föl. Mezőgyán, biharmegyei községben alig lakik kétezer iélek. De ez a kétezer ember, mint két jó testvér összetart. Kibérelték a 634 holdas Késa pusztát, amelynek fennálló forgalma immár 20000 K. A pénztárnok és könyvelő, ketten mindössze 80 korona fizetést kapnak. Aki ebben a hasonleső korban ezt nem mondja önzetlenségnok, az nem tudja megbecsüini a közjó érdekében való lelkes munkát. Buj községe Szabolcsban van. Biz ez a község igen .siralmas helyzetben volt néhány év előtt. Uzsorások karjaiban njögtek a gazdák. Ma a lakosság helybeli hitelszövetkezetének betéte 150000 K. Boltjában, mely a maga házában van, a maga húsát, maga zsírját, maga vetőmagját árulja. Ahol 57 lakóházban, az ugyancsak öklömnyi falu. Ilyen Uszor község, Pozsonyban. De amilyen kicsiny a falu, olyan derék a népe. Van népháza, benne gazdakör, háziipar foglalkoztató műhely, fogyasztási szövetkezet, népkönyvtár, meg a szegényeknek — menedéket adó szobája. Mindezeknek okos kezdeményezője Sweiger Etelka tanítónő volt.
