Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-26 / 43. szám

MAGY \ R P^lIZS 1911 október 26. Fázós remegéssel borzong össze a róna lelke. Aranyhímes szirom palástján rozsdavörös foltok szakadtak ; zizegő avar közt levélhervasztó, hideg öszi szél fütyörészi szomorú, panaszos danáját és a sárguló levelek csendes megadással, halkan peregnek a meghalt Nyár nagy ravatalának szemfedőjéül . . . A farmok rejtett tanyáján elnémult a pásztor* sip epedő, lágy siráma. Lenge nymfák nem lejtik tánczukat a virághimes pázsiton, A nagy Hervadás bolyong a tarlón, az Ősz sejtelme remeg a rónán . . . Rózsaszínű, bohó, kis nyári örömök helyébe a bosszú öszi esték szomorúan édes, borongós hangulata jön majd halkan, lopakodva, szinte észrevétlenül. Talán csak egy futó elmélázás, egy fájóbb megrezdülés a lelkünkben érezteti a mulandóságot . . . Még nincs itt, csak sejtő megérzése borong a lelkemen, de már halványabb ragyogással villan fel a fáiadtan hunyó nap tüz-szeme . . . A csókjából, melytől aranyfejű kalász fakadt a róna keblén, kihamvadt az élettámasztó tüz . . . A hideg őszi szél leselkedik a zizegő avaron és a sárgult levél csak hull, ügyre csak csendesen hull . . . A hold pedig, mint egy nagy sárgahasu pók, remegő, sápadt sugár fonalakkal szövi be a nagy, hosszú álomra készülő természetet . . . Az ügyvédi kamara. A bazitai polgártársnak valami ügyes bajos dolga akadt a törvényházban. A szomszédjával került holmi peres kis esetbe és bár a napnál is világosabb volt az igaza, megtörtént vele az a hallatlau dolog, hogy a fiskálisa a pert elvesztette. Rettentő módon el volt keseredve a polgártárs. C-jak természetes, hogy az apellátát beadta, de ezeu kivül is neki bőszült hangon szidott mindent és mindenkit, lett légyen az ö kis esetével bármiféle vonatkozásban. Leginkább szórta vádjait, magától értetődik, a fiskálisára. Ilyen borongós hangulatban ballag aztán hazafelé a sógor társaságában. A sógor szótalan, merthogy belátta, hogy itt hiába minden csillapító szó. Amint igy' bandukolnak, utjok egy sárgára meszelt sarokház előtt visz el, a melynek homlokzatán ékesen ragyog a feliiás: „Zala egerszegi ügyvédi kamara." Mintegy ^parancsszóra áll meg a polgártárs és mialatt arcára kiül a kielégített nemes boszu boldog érzete, oda szól a társához: — Na sógor, hát azért befütyülök én annak a fiskális .ak! Csúffá teszem. — Hát aztán hogy? — Hogy? . . . Hat látja kend ezt a házat? . . . Na! Hát most olvassa el, mi van rá irva. Az, hogy ügyvédi kamara. Aztán tudja-e, hogy ez mire való? Arra, hogy a melyik fiskális a dolgát rosszul végezi, azt a többiek ide bezárják. Néma bámulattal néz a sógor a sógorra: — Na hallja Jóska, kend ezt mégis csak ügyesen kifundálta. Siess szeretni! Hát ősz van újra! A falevelek Haldokolva a földre peregnek, Hajnal hasadtán a fülemile A hűs magányt többé nem zengi be . .. Halotti csend... Csak néha, néha szól Egy-egy megkésett nóta valahol.. . Azután ismét minden néma lész — Siess szeretni, galambom, siess! Oda a tény, az illat, a sugár, Oda a zsongó, a tüzszemú nyár, Oda a sok szép kedves kis virág; A piros rózsák, szagos rezedák . . . A tar mezőkön, hervadt koszorún Csak a kikerics nyíl, nagy szomorún, De maholnap már ez is oda lesz . . . Siess szeretni, galambom siess! Siess szeretni. . . Rohan az idő . . . És mögöttünk az árnyék egyre nő. Ne késsünk. Mert, mindkettőnk ifjú bár, Elfogy a fény, az illat, a sugár . . . És szivünkön, mint hervadt koszorún, Csak a mult log nyílni nagy szomorún, Mig a mi szép nyarunk is oda vesz: Siess szeretni, galambom, siess! Zalavármegyei Mazeum és Köayítár. A Zalavármegyei Muzeumnak őre és rendezője Haerter Ádám főgimnáziumi tanár, tudvalevőleg átköltözött Zalaegerszegről Czeglédre az ottani áll. főgimnáziumhoz, ó szokta volt a muzeumi ajándék tárgyakat átvenni, rendezni és a Magyar Paizsban nyilvántartani, vagyis köszönettel nyugtázni. Egyes emberek változnak, emberek jőnek, emberek menne'<; de a közös ügy s a közügyet vezérlő gondolat nem változik, csak folytatódik. — A muzeum ügyét egyik tanár kollégája Pásztor Imre vette gondviselése alá, aki a nyugtázásokat folytatja ott, a hol nyáron félbemaradt; ennélfogva a Magyar Paizsban ezt a rovatot ezután Pásztor tanár fogja vezetni. Kéri a közönséget, hogy a muzeumba szánt holmikat szíveskedjenek neki átadni, — melynek közvetítését az eddigiek szerint a Magyar Paizs szerkesztősége is szívesen végzi. Heti hirek Helyiek. A főispáni fogadás ügyében rendkívüli közgyűlés volt a vármegyén ma d. e. 10 órakor Arvay Lajos alispán elnökletével. Az ellentétes érzelmek, véleményeké 3 el vek teljesen elsimultaknak látszanak, s hisszük, hogy valóban is elsimultak. A függetlenségiekék egy része, az orsz. képviselők, nem jelentek meg; másik része megjelent ugyan (Nedeczky Jenő, Eitner Sándor, Gróf Batthyány József, Dr. Hajdú Gyula stb.), de hallgatag ma-adtak. Közülök csak Hajdú szólalt fel, de nem az ügyre vonatkozólag, hanem méltányolja Arvay Lajos alispánnak hosszas tisztviselői működését, sok munkásságát, s hogy e hosszas interregnum alatt is helyén állott a vármegye élén. A gyűlés elismerést és köszönetet mond az alispánnak. Elhatározták egy hangulag, hogy az érkező főispánt, Dr. Bálás Bélát, teljes ünnepélyességfel és méltó módon fogadják és iktatják főispáni állásába, ugy amint szokás és illő az a rendes körülmények kőzött. A vasúti érkezésen Hertelendy Ferencz nagybirtokos, volt főispán, bizottsági tag, főrend, fogja üdvözölni. A székfoglaló diszgyülésen Dr. Kroller M

:ksa apat üdvözli és fogadja a vármegye nevében, a ki készséggel vállalja ezt a nehéz és szép tisztet, föltéve de hivén is, hogy disszonáns hangulattal nem fog találkozni. Nem kivánja érvényességre juttatni a közgyűlés azt a régebbi határozatot, hogy a leendő főispánnak a vármegye házában hivatalos irodai szobát sem enged át. Báró Putfheány Goza bizottsági tag is lemond az akkori határozatból kapott ama megbízatásáról, hogy a leendő főispánnal szemben fejezze ki a vármegye közönségének ellen hangulatát. — A főispán ídeérkezésének biztos napja még nincs. November 6 án szándékozott jőni, de ebben valami akadályozza s igy az ideérkezése és beiktatása csak az azután következő valamelyik napon várható. Gyűjtsünk a Csány szoborra Erdős Józset és Borbély György vásárlási szerződések alkalmával Keszthely—Zalaeger !>zeg . Mai gyűjtésünk összesen . Hozzáadva a múltkori (29148 K 02 t) összeghez a Magyar Paizs gyűjtése máig 29150 K 02 fill. Csak most mult el okt. 6. az aradiaknak nagy napjok, most mult el okt. 10, melynek évfordulóján mult ki szörnyű halállal — Csány László, Kossuthnak orsz. biztosa és Gr. Batthyány 2 K — f. 2 K — f. Lajos minisztereluök, most mult el október 22, hasonló évfordulója Perényi Zsigmondnak, a főrendiház elnökének stb S itt * an a Halottak napja. Csupa emlékeknek a napja. Rettenetes emlékeknek. Zalaiak 1 emiékezzetek Csány Lászlóra, Zalamegyéuek nagy fiára. .Múlton épül a jövő s az emlékezeten." A kerepesi temetőben van a sirja nagy Csány Lászlónak. Egész országban egyetlen egy élő gondozza még csupán ott azt a sirt, oda zarándokolva évenként egyszer-kétszer, hogy hazafias lelkében a ,,régi fénynél gyújtson uj szövétneket." A nagy vértanúnak egyetlen élő rokona unokahuga Püspöky Teréz, Nagyváradról el-el látogat minden évben, s igy az idén is, amint pesti barátunk irja, kegyeletes és hazsfiasan háládatos kezekkel megtisztogatta a sirt, s hatalmas babérkoszorút tett rá . . . A nagyhird hős Püspöky és Csány családoknak élő lelkiismerete s családja nagyjainak őrlelke ez az urihölgy . . . Egy sir a kerepesi temetőben a múltról beszél; de szobrot állítunk Csánynak Zalamegyében, hogy a múltról is beszéljen, de a jövőnek is szóljon s összeköss í a kettőt. Jusson eszetekbe Csány László. Nemzeti létünknek várfokán állott az ostromlás viharában. Legalább emlékezzetek rá a csendes békességnek öléből. Emlékezzetek rá októberben, az öldöklések napján s novemberben, a holtak napján . . . Hogy tirólatok so felejtkezzenek el mindjárt naplemente után. A főispáni lakásról irta egyik megyei lap, hogy a honvédelmi kormány áthelyezte innen Báró Kemény századost Pápára s ennek lakására költözik át Jankovích százados, térparancsnok, hogy ennek helyét, a Szily-féle kaszaházi nagy kúriát bérelhesse ki az uj tőispán. A dolog nem igy alakult. Báró Kömény százados nem helyeztetett át, s egyéb is marad a rendén. A főispán számára kibérlik a Csoknyay Laura uj házát, mely legalább időlegesen alkalmas lesz, amig jobban is lehet intézkedni. Megbüntették a lelkiismeretlen vigéczeket. Feljegyzésre méltó, mert ritka eset, s elég nagy baj, hogy ritkán sújt rájok a törvény keze. Minden városban legalább hetenként egyszer meg kellene büntetni egy egy ilyen hadat. Jótsek Zalaegerszegre Budapestről vigéczek, egy Kemény és egy Mandl neveze'ü. Egyik előkelő hivatalban keményen árulták a gyapjút, vásznat a tisztviselők között. »Milyen kilünö, erős, finom, tiszta augol portéka !« A tisztviselők már meg is csinálták az alkut, de fölkérték mégis szakértőnek Fürst Salamon szabót, aki szolid üzletember hírében áll, hogy nézze meg, csakugyan angol portéka é ez? Fürst a miut belépett rögtön készen volt a válasszal: „Uraim! itt minden falsh, a portéka sem angol, ezek az urak sem jó magyarok, s az urak is jobban tennék, ha helybeli mesteremberekkel dolgoztatnának." — A két vigéczet a rendórkőpitány megbüntette: portékáikat elkobozta, 30—30 koronára büntette azért, mert a törvény tilalma ellenére házaltak s azonkívül 30—30 koronára azért, hogy csalfa üzleteskedést csináltak, mert angol portékának jelezték a nem angol silányabb dolgot. Csak eg? virágszálat! Csak egy virágszálat kér a József Kir.ilyi Herc^eg Szanatórium Egyesület balottüknapja alkalmából a tüdőbetegek megmentésére, egy virágszálat abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára helyezünk. Ki ne szívlelné meg ezt a megható kérést és ki sajnálna egy kis szerény adományt erre a nemzeterősitö czélra. Hiszen ha lesz az országban több tüdőbeteg gyógyító intézet, nem fog idő előtt elsorvadni annyi ezer meg ezer ember. Nincs az országnak olyan zuga, ahol a halottaknapja alkalmával ne gvüjtenének. Nagy a gyűjtési kedv pátriánkon és a megyében is, ugy, hogy bizonyuyal nem fogunk szégyenkezni a szeretetlenség miatt, melynek egyedül tulajdonitható, ha ez az országos gyűjtés teljes sikert nem lát. j