Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-23 / 12. szám

XII. év. 1811, márczius 23. 12 &Z&Itg* *;&íSíi»«t>'«i 4x • évre 4 kor 04 { fél kfT9 2 kot 04 f ^'•ayedre 1 kor 04 f azáss 8 üilér. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyiltífr sora 1 bor Szerkesztősig ét ki&dóvata.. Kossuth-utci* 43 KCox'-v-á'blbL Lajos f LEisroTar, FSIBENOSS M^r^atör-sak = ^ BORBÉLY 13- "3" ÖHQ 2 iap ajdonos. MEGJELEN IK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A hegyek kincse. — Kőszénbánya Göcsejben. — ». . . Hegyeiben annyi kines van, •ennyit nnia látsz álmaidban . . . S ilyen áldások daczára Ez a nemzet mégis árra, Mégis rongyos, raégis éhes, liöiel áll az elveszéshez . , .« Mi pedig megyünk az amerikai bányákba, hogy a hajóstársaságoknak is jusson egy kis koncz. Mai napság tárgyalják az erdélyi földgázt, mely mértföldekre terjedőleg duzzad a földben, s ott meg nem férve kicsap s milliók értékében pazarlódik naponkint. Ugyanott a legszebb s legerősebb márvány az utak csinálására fordittatik s lovak patkó;a alatt porlódik, — hogy az ásványvizek és sóhegyek kincseiről ne is szóljak. A mai pósla az elhagyatott Göcsejből hoz egy levelet. A levél azt irja, hogy Barabáassegen, a Baán-családnak ősi kúriáján, ahol most Szelestei József lakik, egy kutat ásuak. Barabásazeg hegyen vau. Sajátságos „beszélő kutak" vannak ott, mormogó visszhangot adók, amint a Malonyay könyve számára megírtam volt ; 80—90 méternyire leszállnak az emberek, mig vizhez jutnak. Ennek a kútnak ásásával is lejutottak már 40 méterig, s itt egy méter vastagságú kőszén rétegre bukkantak. Ennyit mond a levél ; de arra elég, hogy tovább is képzelődhessünk. Idébb-odább vastagabb rétegek is iehetnek. A kútasás mellett Bem ártana egy kis kutatás is. Hátha a szegény elhányagolt Göcsej számára megnyílnék egy kis forrása a boldogulásnak. Talán akkor egy kissé jobb utakat s kapnánjk a göcsejiek. Akkor talán urak is megfordulnának azon a dimbes-dombos vidéken. Minden esetre fölhívjuk az érdeklődők figyelmét, az érdeklődni köteleseknek a figyelmét. Küldjön ki a kormány egy szakértőt, aki tájékozódjék a talált kőszén mineműségéről, i annak esetleges folytatásáról. Hogy győződjünk meg immár, hogy megtudnánk élni saját országunkban, ha akarnánk. Az eddigi igazság az, hogy „Hegyeiben annyi kincs van, mennyit nem látsz álmaidban ..." mégis leszakad a ruha rólunk, mégis Amerikából akarunk pénzt hozni haza. Mert egy örökösen körbenforgó bűn nyomja a lelkünket, hályog a szeműnket, sötétség ac agyvelőnket. Buták vagyunk, mert nincs elég iskolárk s nem csinálunk elég iskolát, mert buták vagyunk. Számunkra ingyen tartogatott kincsét nem győzi tovább emelni és hordani a föld, kiokádja, nesztek, legyetek szívesek, fogadjá tok el, igy szól s „tovább forog keserű levében", hogy ez a nemzet „mégis rongyos, mégis éhes, közel áll az elveszéshez". Borbély György. Háziipar a Balaton vidékén. Akik Tapolczán a Tapolcavidéki Gazdakör tói a tél folyamán a Tapolca, Diszel, Badacsoutomaj, Balatonderics és Lesencenémetfaluban rendezett háziipari tanfolyamokon készült munkadarabokból rendezett kiállítást megtekintették, elismeréssel látták népünk tanulékonyságának bizonyságát. Általában minden község szép tanúságot tett szorgalmáról és ügyességéről, de ki emelkedtek raégis a tapolcii továbbképző háziipari tanfolyamnak igazán szép,csinos munkadarabjai, kezdve a nyersvesszőkosártól a legfinomabb füz és gyékénymunkáig. A kiállítást, amelyet egész nap folyamán igen sokan látogattak, Forster Elek gazdaköri elnök nyitotta meg. A megnyitáson jelen volt még Takács Jenő kir. közjegyző, gazdaküri alelnök, Ley József prépost plébános, Tus Antal m. kir. vinczellériskolai igazgató, szőlészeti és borászati főfelügyelő, Karácsony Kálmán főszolgabíró, továbbá a vinczellériskola növendékei, a tanfolyamon résztvevők és sokan mások. Forster Elek gazdaköri elnök ecseteli a háziipari tanfolyamok czélját, azok hasznát é« eredményét, amit a kiállítással kiván a gazdakör a közönségnek bemutatni. Buzdítja a tanfolyam résztvevőit, hogy szerzett ismereteiket iparkodjanak ugy a maguk, mint a közgazdaság érdetkében értékesíteni. Kösz inetet mond Ley József prépost plébánesnak az ovoda termének átengedéseért, titkárnak ügybuzgó fáradtságáért, köszönetet mond a jelen voltaknak és a kiállítási megnyitj3. Utána Ley József prépost plébános a tanfolyamon résztvevők nevében mond Forster gazdaköri elnöknek köszönetet a hasznos tanfolyamok rendezéseért, élteti őt, mint a gazdák fáradhatatlan vezetőjét, a tanfolyamon résztvevőket pedig szerzett ismereteiknek gyümölcsözésére hívta fel. A kiállítást nem csak a helybeliek, hanem a közgyűlésre jött vidékiek is nagyon sokan meglátogatták és elismerésüket fejezték ki a tanfolyamok szép sikere fölött. Másnap a tapo'czaiak visszakapták a készítet munkadarabjaikat, a többit a gazdakör áruba bocsátotta ; azonban a sok vevő ós tolongás miatt kénytelen volt a vásárt beszüntetni és másnap a gazdakör helyiségében adta el a még megmaradt munkadarabokat. Följegyzések. — A márezius 15. s?abadsághálról. — Hát biza kevesen voltnak. Simitska pénztárnok segítségül kérte a Fangler 'lukat, nehogy valami tévedés legyen a zsúfoltság miatt a pénztárban. Pedig egy tizéves fiu is megszámolhatta volna, ami volt. Hiszen valami nagy baj azért nem tör tént. Mulattunk a tréfán akasztófa humorral. Kongott a terem, mint az üres hordó, s mint sok embernek a feje, amelyben nincs semmi. Sót jó kedvünk is volt. A páholyok televoltak •idéki előkelő családokkal. S az a néhány ifjú ember olyan istenigazában elmulatott ropogós tánczával, hogy nem is sajnálhatta az érte járé egy koronát. Az emberek talán meg voltak babonázva. Valami maszlagnak lenni kellett. Másnap Hódy Lehel komoly haraggal megszólít és hibáztat azért, hogy ö miattam nem mulathatott. Hogy hogy ? El akart jdni, de mikor megtudta, hogy a mulatság a szoboralapjavára vau, visszamaradt. Ez eddig jó, gondolám. S Hódy Lehel alighanem hűen kifejezte összes visszamaradt kollégáinak s a nagy közönségnek is az észjárását. A megyei hivatalban egy csoport szintén ezt szónokolta. De hát ugyan mit is akarsz már azzal a Csány-szoborral? kér dezi. Hiszen vannak egyéb tennivalók. Igazad van, mondán, márezius 15 én a korcsolya-egyleti könyvtáralapra kellene ünnepélyt rendezni, s nem a szabadság hősök emlékére. Azok a kedves szép kisasszonyok, akik szobor sorsjegyeket árusítottak, ugyancsak kivoltak téve ilyen és hasonló dorgálásoknak. Elég volt már ebből ennyi, mondogatták. Gyűjtsenek egyébre. Kardos Jolán kisasszony élénk okossággal jől megmagyarázta nekik, hogy sokat dolgoztunk, de meg is van már a szobornak nagyrésze, csak egy kis rész, a betetőzés hiányzik; csak nem hagyjuk most már félbe! Csak nem állítjuk föl a szobrot fejnélkül, hogy olyan legyen, mint Önök. Zug, zug, zug, az éji közönségnek egy része és panaszéi, hogy ő már mennyit áldozott erre a czélra. A gyöngébbek kedviért megjegyzem, hogy a közönségnek az a része, amelyik zug és panaszol, az épen egy fillért sem adott. Itt csakugyan valami maszlagozás van. Nem gondolnak arra, hogy a bizonyító okmányok a kezünkben vannak s az ók okmányaik nincsenek itt. Zalaegerszeg közönsége sincs miért büszkélkedjék. Igaz, Rogy sokszor volt itt már erre a czélra ünnepély. De az adott összeget rendesen lerótta az érte járó mulatság. Nagy jelésségek nincsenek itt tisztelt uraim. Tisztelt uraim! nem önök adtak bőségesen, itt Egerszegen és a megyében, hanem a vármegye közönségének kózpénztárán kivül adtak: Bpestről, Rigyáezról, Zalacsánból, Nagyváradról és az Északamerikai Kgyesült-Államokból Miehiganból . . . A kereskedő-ifjak eszejárásán sem tud az ember eligazodni. Hát hiszen a rendezésben s a meghívón volt hiba elég, az bizonyos. Mindig szokott lenni. Most még több volt. E ezélra a nyáron tartott virágiianepély meghívóján kivoltak irva a kereskedő-ifjak. Nagy baj volt ez, és az általános elkeseredésben nem is vettek részi. Most nem voltak kiírva a meghívón s ez még nagyobb baj volt. Most nemcsak, hogy aem vettek részt, de a környezetöket is hangolták, sót amint mondják nekik lehet tulajdonítani, hogy a közhangulat óhajtásának ellenére is márezius 15 én délután a boltokat nem zártik be a kereskedők egy órára sem. Gratulálni lehet nekik s a mai kor tui szocziálisan kényeztető szellemének, hogy főnökeik felett enyire hatalmat tudnak gyakorolni. A meghívóban esett hiba fölharsant még a vármegyei közigazgat isi gyűlésnek a termében is s gunykaczajt keltett, — ellenünk, rendezők ellen, — nem dugom el a dolgot. A meghívón sorba valának irva a legény emberek nevei. Igaz, hogy nem mind egyenlő magasak, nem mind egyenlő soványak, s nem mind egyelő gazdagok. Egyik szőke, másik barna. Egyik kisebb, másik szélesebb homlokú. Egyik díjnok, másik dúsgazdag embernek nagyreményű fia. A gúnyos megjegyzést az keltette, hogy a magasrangu esaládnak a sarjadékát egysorba írták a közöndijnokkal. A közigazgatási bizottság ülésének uem a tárgysorozatában harsogott fel ez a gunykaezaj, csak a társalgó perczekben, de abban a teremben, s márczius 15. elótt 12 órával. 14 -én, s olyan emberek ajkán, akiknek ősei ezelőtt 63 esztendővel Zalában közdöttek az egyenlőségért. Egy szó, mint száz, nem volt találó az a gunymosoly. A közigazgatás komoly férfiainak nem effélékkel kell foglalkozniok, hanem foglalkozzanak azzal, hogy pl. Bördöcze községben ne maradjon iskolázatlanul egész sereg gyermek, mert bizony bizony mondom, s példák is bizonyítják, hogy Zalában még nagy hiányossága vau a műveltségnek. y.