Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-02 / 9. szám

XII. év, 1911. márczius 2. 9 szám. Kmztté* ér : Vny érre 4 kor 04 f Y él í«a 3 kor 04 f $T«jiy«árt 1 kor 04 f -Sgyss sate 8 fillér. Hi-det^svk dija megegyezés seerint Nyilt. r sora 1 ker Szterkesztőség éi kiidovtt*. Kossuth-utc-ia 43 ZL Horváti1. Lajos Mianltatóirsalc = \ ) LBWG^S FSRBWC3 = T BOBBÉJ. "5T 3- "X" Ö K. G £ lap a.idonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTQKÖN ESTE Március 15 Zalamegyében. A szabadságnak e nagy emléknapját most már az egész magyarság megünnepeli az országban. Kiterjedt mar ez a szélekre és a végekre is, a néptenger partjáig, mint ahogy partig ér a tó vizének hullámgyürüje. A kis falvaknak egyszerű lakossága is összegyűl már s elszavalják ezen a napon a Talpra magyart. És jól is vaa ez igy. Bárcsak ne maradna el ennek megemlékezésétől Zalamegyének egyetlen legkisebb községe se. Mert mégis legalább ennyit illik tudnunk nemzeti történelműnkből. Illik enyit ismernie a legutolsó magyarnak is. Igaz, hogy néha fojtott keserűség fogja el az embert. Fanyar undor keletkezik bennülik saját magunk iránt és epés gúny szállja meg idegeinket, saját magunk ellen, hogy beszélünk s megint csak beszélünk, szavalunk, énekelünk, iszunk és vigadunk s fölötte dicsőítjük a szabadságot, miközben irhának esávolják ki a bőrünket is. De nincs jogosultsága a kétség! eesésnek és a reménytelenségnek. Emlékezzünk rissza néhai jó Thaly Kálmánra. Negyvenesztendeig, egy életen át foglalkozott avvai az egy dologgal, hogy hozza haza Törökországból Rákóczi Ferenczuek ponó csontdarabjait. S esak negyven esztendő muiva sikerült. De sikerült. Nos, ha sikerült is, kinek mi haszaa ebből? kérdezi 20 millió közül 19 és 9/ie millió. Mi különbség, hogy a veszendő csont darab itt porlik el, vagy ott porlik el? De vájjon csak avvai az egy dologgal foglalkozott é Tbaly Kalman? A csontok szedegetése mellett szedegette az azokhoz fűződő emlékeket is. Összeszedegette a kuruc? nótákat is. Ezek pedig már megannyi élő alakok; megannyi vitess katonája Rákóczinak . . . Káidy Gyula nótát csinált rajok s hegyen völgyön kurucz dalt énekeltünk.Azt énekeltük a palotában is, meg a csap zékben is. S mint az elvetett buzaszem kikel a földből, u^y termékenyültünk mi is Rákóczi szellemétől. Emlékezhetünk rá, hogy 1903 táján a kuruc nótáknak sokszori rálehelése után kezdtek megelevenedni a Rákóczi csontok, újra magyar akart lenni a magyar. Nemzetcsaládi történelmünkben egy kis emlékeztető jel, a néplélek tengerében egy kis hullám keletkezett. Igaz, hogy újra hamar lelohadt, de nem azért, hogy örökre eltűnjék. Futó folyam hullámai vagyunk. Az ár-apály törvénye szerint újra fölemelkedik valahol. Rákóczi lelke még ki kelhet a sírból. Azonképen szavalgassuk esak márczius 15-én a Talpra magyart. Meganyi kis meleg rálehelés ez a hideg tetemekre; meganyi kis gőmek összegyülemlése ez az elfojtott helyeken a föld alatt, hogy majd a sziklát is szétrepessze s szórja széjjel útjából. Tartsunk emlékünnepélyeket minden város j ban, minden faluban. Tartsunk emléket Zala; megyének mindenik községében, s az áitaláj nos nemzeti emlekben ne feledkezzünk meg ! Zalában Csány Lászlóról, aki erősen öasze| függ 8 48-as történelemmel. Ne felejtsük el, ; hogy Zalavármegye közönségé emlékszobrot | állit C ány nagy nevének. Ez a történetecske épen ugy részese, segítő eszköze lehet majdan egy hullámzó, fellendült korszaknak, mint a hoay a kurucz nóták megteremtették az 1903 és szomszédos évek hangulatát. A márczius 15. emlékünnepélyek járuljanak hozzá egy kis áldozattal a Csány emlékszobor megteremtéséhez. Borbély György Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére faragászatí iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erő van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat tanulmányozásokat kel! tennünk. Adatokat kell szereznünk, hogy vidékenként, községenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ösi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milyen fokban tartalmilag. Fölktiünk EüindeDkit, ludósilsanak ezekről található adatokról. Törekvéseinket ós kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. A Csobánczi asszonyok. Történet II. r>ákóczi Ferencz korából. Anno 1707., ugy tél vége felé történt ez a história. Csobáncz erőssége nem messze a Balaton tavától, egy magán álló, meredek hegyen épült kis lovagvár volt ektcor. A balatonviöéki kurucz nemesség a féltettebb kincseit hordta oda össze. A magyar embernek pedig mi más volna a féltettebb kincse, mint a — felesége. Amint Rabutin seregével elhaladt a vár alatt, egy taraezkot eresztett rájuk az őrség: adj, Isten jó napol! Hozott Isten, sógor! Vagy talán kergettek ? Rabvtin ahogy feltekintett a kis sasfészekre, nyomban elhatározá megtudni, mit árainak benne. Hallotta, hogy ott vannak a kurucok kincsei. — Kincs'?!... Na hiszen nekünk épeu az kell. A katonáim már úgyis régen kaptak zsoldot. Herr von General Kreuz! Nézze csak meg ott a hegvtetőn azt a hangyafé6zket! Hozzák le mindenestül ! Hozzák el Tapolczára, ott várom önöket. Erre Kreuz tábornoknak kiválogatott a hadsereg síine-javából ezer embert. Különösen sok tiszt ajánlkozott erre a kalandra. Az ostromot megelőzőleg néhány embert kihívtak a »fészekből,* akiktől fölkérték az erősséget. — Ha pedig szép szerével át aem adják, tűzzel-vassal fogjuk azt bevenni. Ámbár rémitöen sajnálnók, ha keresztény vért kellene ontanunk. — Jó jó — felelt az egyik kurucz, — hanem előbb megbeszéljük a dolgot a feleségemmel, | meg a többi százkíleBcvenkílenc asszonnyal. | Mert hát tudják kegyelmetek, okos ember nem ! tesz semmit a felesége tudta nélkül. — Wász? wáaz? Mi az? Asszonyok vannak í a várban ? (És megcsillant a tábornok szeme). ' No já-já. Hát csak menjenek, jelentsenek be bennünket. A hírvivők bementek a várba. Tiszturamék pedig el kezdték dörgölni elégülten a tenyerüket. Feszengtek, mozogtak, igazították magukon az egyenruhát. Simitgatta a hajít is, akinek volt. Még a zsebtükrök is vándoroltak kézről kézre. — Szapperlot! Hiszen ez nagyszerű! Ez pompás! Ámde a várban kétszáz asszonyi hang tiltakozott a feladás ellen. — Nem kell áiadni a várat. Védelmezzük ntolsó csepp vérünkig. Ha átadnók, nói erényünk, hitvesi hűségünk is oda lenne; pedig inkább száz halál, mint egy német ölelése. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. Ez volt a haditanács hátán zata. E határozatot aztán megküldték a németnek egy ágyúgolyó kíséretében. Erre a németek három oldalról támadták meg a várat. Amikor az ellenség a fönsikra ért, a várbaliek egyszerre tüzeltek a tömött sorokra. És hullott a német, mint ősszel a légy. Az asszonyok egy része aztán rakta a tüzet, forralta a vizet és a szurkot; másrósze pedig a puskások fegyvereit töltötte. A németek a sürü lövések ellenére is törtettek a vár bástyái felé és lé ráikat a falaknak vetették. Hanem mikor a németek ellepték a létrákat, mindjárt termett ott néhány foghatós kurucz menyecske és leborították őket létrástul és ki kövek el zazta, ki meg forró vízzel fftrösztgette őket. — Ugy, édes sógor! Jó éjtszakát sógor! Hogy ízlik a szép asszony esókja, sógor?! — igy gúnyolták őket. Kreuz tábornok eközben belövette a vár kapuját s kivont karddal hajtotta katonáit a kapunak és létráknak. A bentlevó fegyveresek a kapu boltozata alatt rettenthetetlenül verte viszsza a benyomulókat, a falakon szakadatlanul férfias bátorsággal dolgoztak az asszonyok. — Inkább száz halál, mint egy német ölelése. ' • Ezzel verték fel a csüggedőket. Krewz tombolt dühében, hogy nem mehet semmire. Kiabált, tenyegetödzött, hogy ha bemehet, a várbelieket mind elevenen sütteti meg és karóba buzatja. AZ asszonyok erre még keseredettebben fogtak a védelemhez. Sírva, sikoltozva, lobogó hajjal fatottak egymás segítségéi e. — Hol vagy magyarok Istene! Jésus! Jézus! segits, segits! Már már sikerül z várbajutás a németeknek. És a várban elfogyott a lőpor. A legkétségbeesettebb pillaaatbaa azonban a dühösen ordítozó tábornokot egy golyó homlokon talált . Rögtön ott rogyott össze. Egyetlen egy német hatolhatott fel a vár falára. De ö se udvarolhatott a menyecskéknek, az asszonyok a mélységbe taszították. Vezérük eleste láttára a németeket rémület szállta naeg, rendetlen futással menekültek le a hegyről. Á diadal hirét a csobínczi amazonból alakult küldöttség vitte meg Nagyszombat tájára Rákóczinak. A hagyomány szerint: mindön Rákóczi togadta okét, megkérdezte, micsoda kitüntetést, jutalmat kívánnak vitézségükért? Ha csak hatalmában állugymond, teljesíti azt.