Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-14 / 50. szám
XII. év Zataaqgpgxeg, 1911. december 14, 50c szám ?i8f"-9tSei át • -ÍJ- é»re & xvt 04 í 61 itrti 2 5»or 04 f ?frs 1 kor. 04 f - szá'jfi S iSSIér. Hirdet'sík dij» megegyezés szerist, Nyilttér sora 1 ko? Szerkesztőség kiadovata. : Wlasics atc'í 3. 'ÍBUB Qr-3s-.es ás ti. Z. IHoiir-vátLfcL Lajos C LENGTÉL FEHENC3 Munkatarsat = | BOEBÉ1.T GTŐBG f iap ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT. CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paiss olcsóit tisztelettel keijük. szíveskedjenek a hátralékos előfizetésedet elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. A kenyérkereseti rajztanítás és Dr. Flóris Aron. Szeretném, ha a zalai tanítóknak s rajztanároknak hajlamukat megnyerném evvel az írással Dr. Flóris Áron irányában s még inkább az úttörő munkájának ügyében, magyar népünk érdekében. Gyakorlati ügyről gyakorlatiasan beszélek. Szeretném, ha legalább a Zalaegerszegen lakó s rajzot tanitó kollegák egy kis tanácskozás után meghívnák é3 megnyernék Dr. Flóris Áron fővárosi rajztanárt, hogy tartson Zalaegerszegen is egy olyan előadást s a rajzokból olyan kiállitást, amilyent Kolozsvárt tartott a napokban. Meg kell említenem egy pár szóval, hogy kicsoda az a Dr. Flóris Áron. Ámbár azt hiszem, hogy a Magyarország révén országosan is sokan ismerik ; s Zalában a Magyar Paizs révén is többen ismerhetik. Mert ő az az Egy orvos, aki „Mikép lehetünk hosszuéletüek'?" cz. könyvet irt, eredeti uj nyomokon haladva. S hogyan kerül a neve most a rajztanitáshoz? Kissé furcsa és sokan talán el sem hiszik ebbeu sz apróra töredezett ,,szakszerű 1 1 világban. Elméleti és gya korlati orvosi mesterművet ír a gyógyító szerekről, az egészség fentartásáról. Egyébként rajztanár a fővárosnak egyik polgári iskolájában De nemcsak ez, hanem maga Dr. Flóris is olyan íurcsa ember, hogy hét diplomát szerzett. Sőt sok régibb embernek nem is kellett, hojjy a diplomák számával rontassák ki sokoldalúságukat: amúgy is el hittük. Csakúgy hirtelenében, amint egyik barátom mondja, Debreczeni Ember Márton Vörösmarty kortársa, Vörösmarty módra megírta a Kióvi csatát, holott korának leghíresebb bánvásza volt, s a gépészetben, vegyészetben, fütő készülékek tökéletesbitésében világhírű feltaláló. És a komoly Bolyai Farkas tudós professzor nem várva meg az angol és franczia találmányt, kerek egyszáz évvel ezelőtt tricziklizett. Ő maga csinálta volt; 40—50 évvel merészkedett megelőzni magát a feltalálási időt. A mai s,zaÁ;ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy tanári diplomás ember kovács vagy lakatos mesterséghez is értsen, nemhogy még újmódi bicziklit is teremtsen . . . Nehezen hiszik el, de szélt mai nap is vannak sokoldalú emberek. S nem kell azt hinni, hogy egyik irány árt a másik iránynak. Mert a legtöbb ember olyan, hogy egyetlen egy irányban sem dolgonk. Én azonban nem azt tisztelem Dr. Flórisban, hogy kitűnő orvos, s nem is azt, hogy kitűnő rajztanár: azt tartom benne nagynak és jónak, hogy mindenik működésében tiszta öntudattal, erős szándékkal, nem hűlő lelkesedéssel a magyar faj fejlődését munkálja. És munkálja nem kis körben, de bámulatos munkakedvvel és erővel országos hullámgyűrűket alkotva. Szive, mint egy égő katlan, azért izzik, hogy ne csenevészedjék a magyar, hogy fejlődjék testben, lélekben, legyen tartós az élete, ősi erőben, régi erős karakterében. A rajztanítás! Rajztanulás! Hát ebben is van magyarság ? Van, van! .-i színekben, a vos alakban és az alakokban az ősi magyar jellegzetességet meg kell tartani, ápolni és fejleszteni. Ezt hirdeti Flóris Áron. S hirdeti és terjeszti olyan sajátságos módszerrel, hogy kicsinyek és nagyok bamulatos rövid idő alatt elsajátíthatják és tovább terjeszthetik. Erős nemzeteknek nincs szükségők arra, hogy szigorúan ragaszkodjanak minden apró sajatságaikhoz, s viaskodjanak azoknak fejlesztéséért. Nincs szükségük. Épen azért, mert azok már ki vannak fejlesztve. Hisz épen azoknak az alapjan erősek és hatalmasak. A maevarnak, pnnek «z 'pr hullámtól vert szigetnek, féltékenyen kell őriznie minden hajszálnyi jellegzetességét — szóban és írásban, gondolkozásban és Ízlésben, iparban, művészetben mesterségben, mulatságában, szokásaiban és minden külső viseletében is, hogy a megostromolt forma után ne jusson prédára a nemzeti tartalom is. Dr. Flóris Aron a rajzban is a nemzeti karaktert fejleszti, még pedig bámulatos könyedtséggel, a mint Kolozsvárról írják. „Kiállítása mesés. Különösen itt nagyszerűen érvényesült. Irigyei, az ósdi rajztanárok is meghajoltak előtte. Olyan győzelmet aratott itt, hogy talán ő sem hitte volna." Vagyis: Kolozsvárra, a „kis Athénbe" lehívták Pestről Dr. Flórist, hogy mutassa be rajzait, s tanítási módszerét. Flóris megjelent Kolozsvárt nehánv tanítványával Rendkívül nagy érdekeltséget keltett. A városból s a vidékről megjelentek előadásán a vezető emberek, férfiak és asszonyok, szakértők és nem szakértők, akik egyaránt lelkesen tesznek említést a mesternek gyors módszeréről s kiállított magyar mintáiról. Az ottani lapoknak egyaránt dicsérő jelentéseiből idézek itt egyet kettőt s azt óhajtom, hogy a zalaegerszegi érdeklődő tanférfiak tegyenek ugy, mint a kolozsváriak: hivják meg Dr. Flórist, mutassa be itt is rajztanitási módszerét. S hiszem is, hogy a kalokagatíáért s a nemzeti eszméért is lelkesedő Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő munkás lesz ebben a mozgalomban. Borbély György. t Dr. Flóris Aron Kolozsvárt. A lapok közleményei közül ide iktatunk néhányat, melyek Flóris Áron tanárnak kolozsvári küldetéséről szól. Magyar motívumok gyűjteményének kiállítása Kolozsvárt. Ifjú báró Weselényi Miklósné elnöklete mellett vasárnap délelőtt nyilik meg hivatalosan a kolozs_ vári Ferencz József m. kir. iparmuzem II. eme. létén, a magyar motívumok és festések gyüjte _ Az akasztott ember kötele. — Van önnek szerencséje? — Nincs. —• Szerezzen kis darabot egy akasztott ember köteléből és sserencsés lesz. Ezt * jó tanácsot akkor adták, mikor fültőig szerelmes voltam Esztikébe. Azóta régen a feleségem lett. Beszéltem Toppancs Gyurkával, a székely vármegyék legkacskaringósabb eszű székely góbéjával. Mondom neki: — No, Gyurka bá' ha nekem egy darabocska akasztott emberkötelet nem szerez, hát végem van! . . , — Ugy sujt?! — mondja ő, —• az nem jó lehet! — Már hogyne volna jó, mikor a Karcsi kántor aram ajánlotta. — Hiszen n«m a kötélre mondám, — beszél tovább a vén tolvaj, — hanem az élete végire. Bizony fajin dolog az, ha valakinek jut az akasztott ember köteléből. Szerencsés lesz annak vég a körme h«gy* is, ahová ér! Ugy az! — Tudna szerezni Gjuika bá"? Nem lennék hálátlan. Ugy összekötoém a szerencsémet a kendével, mint a kötél a kévét. — Már az jó volna, fajin dolog volna, ha volna . . . — Ugye szerez, Gyurka bá'? Kend járatos ember. Alkalmatos ember. — Már a lopásban . . . Tudom, hogy ezt igy kell érteni. Biz én, ha megfoghatom, hát el nem hagyom . . . — Tehát meglősz? — Meg az, ecsém, azt a vad Poncziusát a Pilátussának. Meglesz, csak aztán ne beszélj róia mert izé . . . A többit súgva mondotta az öreg: — Elveszti az erejét, nem talál használni, ha kibeszélik. Ezt jó, ha tudja, akinek van. Toppancs Gyurka ezek után ott hagyott, mintha ma is látnám azt a fancsali pofáját, mikor visszatekintett reám. Gazember volt 6 kelme, d« tisztességes gazember. Már ezt ugy kell érteni, hogy lopott, de nem tett szerencsitlenné senkit. Ott vette, ahol sok volt. Aztán, ha ugy néhanéha biró elé került, hát slmondotta: — Ejnye no! Már azt nem hittem olyan bűnös cselekedetnek. Ahunn sok van, jut is, marad is. Be-becsukták, meg kiengedték az öreg góbét. Toppancs Gyurka pedig minden szenvedését, minden rendbeli dutyiban ülését egy-egy nagy érdemének tartotta. — Már megint szenvedék édes atyámfiai, padig ártatlanul. Lássa Isten a lelkemet, hogy több jós teszek, mint rosszat, hanem a törvénynek hamis a mértéke. Nem rendi szerint mérnek ott, azt a fekete májú vadvércséjét a hepehupás igazutjának! . . . Magam sem tudom, hogy mit mondjak. Ha ki vallatnának a Toppancs Gyurka felőli réleményemröl, hát én ő kelmét sohasem csukatnám be. Csak egy eset jut eszembe hamarjában róla, de hát a Gyurka bá' esetei mindig egyformáit, csupán az alakok mások benne. Hogy, hogy nem?! . . . fülébe ment Gyurka bá'nak, hogy a nagyhasu Darkó uram leánya k&t gyerekkel özvegyen maradott. Ezért az apa kitagadta. Beállott a tél, a fiatal özvegyasszony nyomorúságban tengődik, mig a Gyurka bá
