Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-30 / 48. szám

2 sí \ r, y 4 H A 17 s 1911 november 30. tására csak van joguk! Magyarságuk kidomboritására mi alkalmasabb, mint a személyzetnek magyarhangzásu neve ! És ezt egy oly nagy tekintély szavára, mint Méltóságodé, megteszik. Hasson oda, hogy me gyénk jegyzői, papjai, tanitói, szolgabirósági hivatalai ez ügy közkatonái legyenek. A megye területén levő összes hivataloknak tegye kötelességévé, hogy hivatalos érintkezések alkalmával buzdítsák a közönséget a névmagyarosításra. Akikben megvan a hajlandóság, utasítsák az előfcb említett hivatalnokok valamelyikéhez, kiknek tegyék kötelességükké a kérvények ingyen megírását. A névmagyarosítás e közkatonái számára a végzett munka arányáhan eszközöljön ki jutal ma at. Esetleg találhatna fedeze et az egy koronás bélye-: fedezésére is. Igv legalább ezt sem kellene a közönségnek fizetnie. Nyerje meg ez ügynek a megye területén levő összes tanügyi köröket. Szegény tanulók számára csakis akkor utalják ki a segélyeket, ha megmagyarositja a nevét, hzt nem lehet erő szaknak nevezni, raerl hiszen a magyar intézmények magyarságuk kidomboritisára teszik'ozt. Ennyi pedig a magyarnak jogában áll! A nemzeti munka jegyébea alakú t az a kor mány, melynek Méltóságod a képviselője. Néhány rövid vázlatot kikaptunk megyénk térképéből. A nemzet érdekében munkálkodjunk! Legyink egyek e nemes czélért folytatott munkái, an. Jutalmunk muokásságuak eredménye lesz. Jöjjön Méltoségos Ur, várjuk. Megyénkben a nemzeti munka várja. A Magyar Futsz Szerkesztősége nevében irta egyik vidéki munkatársunk. A tejes — Nagyságos urak. Irta: Tivolt János. Elérkezett a nagy nap, amikor a környékbeli Nagyságos urak, az elmélet teréről a gyakorlat terére lépnek és tényleg megvalósítják zsarolásukat, a tej árának egys/.erre husz harmincz százalékos emelésével. Ez a szellőcske a Nagykanizsa vidéki Nagyságos uraktól jott errefelé, mert ugvlátszik, hogy a mi földbirtokosaink eiőbb megfigyel :ék a kanizsai urak tejár emelésének a hatásái, s csak amikor látták, hogy az érdekelt társadalom egv két ásítozó feljajdulás után belenyogod tt e>en ujabb, semmivel sem indokolt zsarolásba, c ak akkor nyúltak a mi Nagyságos uraink is a műtőüésbez. Reményiem, hogy a mire & ki sebb inieligencziáju s zéttagoltabb kanizsai társadalom képes nem volt hogy a légin kább é dekeit egerszegi nagy tisztviselő osztály eredményeser. veri vissza ezt a merényletet! Mert Kanizsán is van sok szegény ember, zou ban ott mégis nagyobb azoknak a száma, akik évi 40 — 60 korona lejáremelés, föl sem vesznek. Nem is szólván arról, hogy a vagyonos nagykereskedő, dehogy is akar szolidaritást vállalni a szegénye b kiskereskedővei. Zalaegerszeg lakosság; nak a piaezra szoruló részét, hár'cmnegy d részben a tisztviselők ké pezik. A tisztviselők, mint ilyenek érdekeik védelmére köncyebben mozgósíthatók és bizony sulyosabbnn is érzik, bogy mit jelent az, uj ib ban isméi évi 40—50 korinával, — cíak a lej beszerzésénél megzsarolva lenni. Tessék tehát tömörülni, értekezni, intézkedni, s ha kell 2—3 hétig kávé helyett teát vagy rántott levest enni, s majd meglássák, hógy a Nangyságosurak leszállauak a tzüikr, csikóról. A nemtörődömséggel, a szalmalángkéut kialvó kifakadással ujjabb áremelésre bátorítják a telhetetlen termelőt. Mert én értem azt, ha a suszter azt moudja: Uram, a czipő melynek ára eddig 16 korona volt, ezutiín 18—20 korona lesz; mert drágább a bór, a munka, az élelem, nagyobb az adó! De mivel indokolják a földbirtokos urak a tej árának felemelését? Mivel indokolják épen az idént Az idén, az első kaszálás takarmánya rendkívül jó, bőséges volt! A sarjú bár közepes termést adott; ellenben a szép időiárás folytán a marhákat, gulyákat, teheneket egy teljes hónappal lehetett tovább legeltetni, mint más években. Melyik gazdaember nem tudná, hogy mit jelent ez? Az idén a mi vidékü iköu közepes, jó termésünk volt, magas gabona árak mellett! És a mi szintén belevág a takarmányozásba, a jó, egészséges répa termés mellett, igen jó zab termés volt. horribilis napi árak mellett. Megemlítve még a rendesnél ióval nagyobb ősei és tavaszi szalmatermést, kérdem mivel indokolják ezt az ujabbi kapzsiságot? Ugye, a száj- és körömfájással? Helyes. — Ez a betegség azonban, a hová beállít, ott 2—3 hét alatt már el is végezte munkáját. Az állatok 98 százaléka nagyobb baj nélkül átesik rajta. Különben a tehenek 30—40 százaléka immúnis ezen betegséggel szemben. Tehát azért, mert X. Y. Nagyságos ur 2—3 hétig nem fe|heti tehenét, az évnek 365 napján akarja fejni a fogyasztó közönséget! Oh ne tessék hiuni, a Nagyságos uraknak egy részét nem a rosz lelke, nem, a könyörtelen szive viszi rá erre a zsarolásra. Oh dehegy! Az oszlályérdek\ A szolid iritás ! AZ én tejesem például a következőkép jelentette be nekem a tej árának 16 fillérről 20 fillérre való emelését: „Hát kérem ássan, elsején két krajczárral drágább lesz a tej!" A tni Nagyságos urunk ugyan nem akarta emelni, mer í'szongya. most majd azt_ hiszik, hogy ő uzsoráskodik! Mert bizony O, a Nagyságos ur, egyszerre két krajczárt soknak tart! A Nagyságos ur csak kilenczre akarta emelni! De — aszonta a Nagyságos ur — mit csináljon, ő se tehet máskép, mert a környékbeli Nagyságos urak folyton leveleket kü denek neki, hogy mér nem emeli, mér rontya az árakat? lgv aztán a Nagyságos urnák is bele köllött egyezni!'' Nos moudja még valal;i, hogy a Nagyságos keblekben nincsen sziv, érzés, poézis és — czinizmu^! Azt mondják, mit az egyszeri jó é kony tőzsér mondott: „Vigyétek ! Vigyétek 3 szemem elől ezt a szegény nyomorult koldult, mert megszakad a szivem a látásán! . . ." A rendőrsé.-: pedig igen helyesen tenné, ha megfogadná a .Zalavármegyc" múltkori tanácsát és a szó szoros é telrrtfben a zsarolás fejében zaklatná a Nagyságos urak tejes kocsisait. Ezer ruouja van erre a rendő: bégnek! A város pedig hozzon egy határozatot és helypénz czimén adóztassa meg a tejes kocsisokat, évi 300—500 korona helypénz, vagy árusítási díjjal ! A Nagyságosok aztán felebbezzék meg a határozatot s ám iás uk, mit mond a belügyminiszter? Ha annak a szegfny falusi asszon;,nak. aki leggel 3—4 orakor útra ke! és behozza fején e'drusitandó portékáját, it helypéuzt kell fizetni, akkor miért ne fizesen a tejes — Nagyságos ur, aki épugy koptatja piszkítja u aiukat. járdánkat s a ki nem házba szálliija a tejel, hanem a tejeskocsik órák számra helyet foglalnak el ulczain kon. Házhoz akkor szállítanák ha mind- n udvarba bejárhatnának, tehát elesik a törvénynek azon me^h tá.ozása, hogy a házhoz szállítónak nem kell elypénzt fizetni. A jogos önvédelem ismérve : Eröszakot az erő.z.ik fiilen! A temető művészété. A ki Sümegen jár, nézze meg a Rima.setter szobrot, megnézheti Kisfaludy Sándornak a regi gyönge mellszobrát is, de nézze meg a temető b^ri a Uöliö feleségének, Sze edy Rozáliának művésztől illetett relief képét és nézze meg a temetőben a Darnay családnak emlékkövét. Ezelőtt néhány évvel két szobrász-uűvész egy kis füzeiben fölhívta a magyar közönaég figyelmét a magyar temetőkerteknek művészietlen valtára s fölhívta a figyelmet a művé-ziebbó tételre. Ez a két szobrász Istók János és Lukács Antal volt. A füzetkében összehasonlították a külföldi temetőknek művészi emlékeit a mi művészietlen emlékeinkkel. A mi temető kerteink eléggé kegyeletesek és eléggé vallásosak. A mi temetőinkben van elég kő, meg kő és megint csak kő, ami az emlékezésre, a kegyeletre vonatkozik. És van kereszt is elég bővöu, ami a mí keresztény vallásunknak fenséges jelvénye. Sőt van néhány egy egy szomoinfüz, angyal és Mária kép is. De mindezek ugy vannak odadobva, hogy a művészethez semmi közük. Már pedig a hit és művészet nemcsak megtűrik egymást, de követelik a testvóríességet, egy forrásból táplálkozván : a képzeletből. Akármilyen fenséges jelvénye is, akármilyen nagykörű és bőséges fogalma is a kereszt a mi vallásunknak, születésűnktől a feltámadásig s az örökéletíg. sőt épen azért, mert nagykora fogalom, nem fejezi ki és nem mutatja föl a temetői részleteket, a temető fogalom változatainak ezen alakját és színét. Épen azért, mert nagy tartalmú fogalom a a kereszt: a temetőhöz csak egy kis részben van köze; a művészethez pedig épen csak annyi köze van, mint egy függőleges s egy víz-szintes vonal összetételének. Művészi tekíntetbea szárazak, sivárak és lelketlenek a mi temetőink. Emiitett két szobrász az emiitett füzeikében ajánlja a k izönségnek, hogy az emlékkőre faragtassanak a magyar szobrászokkal egy egy domborművet, egy-egy reliefet. Lehet, hogy iitózik a közönség a vélt drágaságtól, a művészi nimbusz drágaságától. De ajánlják magukat. Hogy ők e tekíntetbea leszállnak a művészi nimbusz magasságáról, művészetöket összekötik e tekintetben a reális életfel. Temetóink részére dolgoznak oicsóa is, hogy müvésziebbekké tegyék sivár kerteinket. Talán ebből az ajánlásból következett, hogy a sümegi temetőben egy megható gyászemlék müvet s a halál fájdalmát kifejező művészi emlékművet látunk a Darnay' esalád sírboltja felett. Istók János szobrász-művész csinálta. Mond hatom modernnek. Különösen ha a lelki állapotokat kell hiven tükrözni, aligha találunk Magyarországon erre alkalmasabb embert Istóknál. Egy fiatal szép női alak gyászbaborultan siratja a szülőket. A gyászos ifjú nőt egyenesen Darnay Kálmánnérói mintázta a művész. Micsoda különbség! Megkövült fájdalom, mint Niobé! s régi kopott fejfáink, mikről az irást is lemosta az esi. Ha magyar temetőink majdan művészi alakot öltenek, ezt a kezdeménvezó Istóknak köszönhetjük. Addig is nézze meg akárki, aki arra jár. a sümegi temetőben Kisfaludyné-Szegedy Rozália arezbépét s a Darnay modern síremléket. Borbély György. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Olvasóimhoz ! A nagykanizsai ..Zala'- egyik mult heti számában — már elég későn arra, hogy lapunk mult heti számában tu Itam volna rá választ adni — a következő szerkesztői üzenet látott napvilágot: Kiváue- < Zalaegerszeg. Öauek igaza van. A Pubi ur tévedett. Azt a -lagyar Púzsban me lelent verset tényleg Nadán\i Zoítáu irta. A kötet 1910-oeii jelent meg Nagyváradon. A vers ez,ma nem „Aikoay az idegenben" hanem „Rómában". Folytatódik még ehhez fűzött kommentárral, a melynek az az értelme, hogy csekélységem irodalmi lopást követett el, vagyis plugizáii. Ezen rám nézve szerfölött kellemedea s kényes ügyre vonatkozólag főleg az írásaim iráut érdeklődő olvasó közönség megnyugtatására Démely kijelentéseket és vallomásokat ke l tennem. Megállapítom első sorban is azt, hogy plágium az. ha valaki másnak már megjelent művét a saját neve alatt adja ki. Vag\ is itt annak az esetnek kellene lenni, hogy Nadáuvi közölt verse nem Pubi, hanem a saját nevemnek a vers alá vagy fölé Írásával jelent légyeu meg. Ez bár '4iaz. De mégis gyönge argumentum, mert tudja mindenki, hogy P«b» áluév alatt ki rejtőzik. Akkor tovább megyek. Az inkriminált vers, mint az „egerszegi krónika" egyik c/.ikke jelent meg. Én pedig ennek a krónikának mióta csak megindítottam, nem írója, hanem rovatvezetője vagyok. Vagyis felhasználok benne mindent, amit magam látok, tapasztalok és érezek, de felhasználok nagyon gyakran sok olyat is, amit mások mondanak vagy irnak meg nekem. Ezt tudtam már a megindításkor és ezért használom állandóan „rovatvezető" és aem azt, hogy „írja". Mert ha irom, akkor annak a rovatnak első betűjétől az utolsóig teljesen a sajátomnak kell lennie. Hol van hát a plágium. Megjelent a Nadányi verse olyan formán, hogy az én saját nevem alatt látott újból napvilágot? Nem jelent meg!