Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-16 / 46. szám

1911. deczember 367. MAGYAR PAIZS 7 Jstván koronájának a viselőjére, különböző nyelvű lakosoknak a szeretete irányul őfelé. A királyra üríti poharát. Aztáu dr. Hajós Ferencz orsz. kép­viselő beszélt a jobb jövőért a főispánra köszönti poharát, üjra dr. Balázs Béla főispán állott föl, büszkén valja magát mostmár zalainak s szól a zalai magyarságról, köszönti Zala közönségét s Árvay alispánt. Erre Csertán Károly volt alispán a DŐket köszönti, elsősorban a főispán felesé­gét, aki asszonytársaival tömötten ülve megtöl­tők a páholyokat s nagy éljenzéssel és tapsai köszönti a közönség is. Dr. Ifj. Tarányi Ferencz a vendégekét köszönti. S akiié elsősorban ez szólott, mindjárt felelt rá Békássy István Vas megye főispánja. Szive idevonza Zalaegerszegre, a zalai ősei öt élteti. — Báró Puttheány Géza a főispáni állás fontosságáról beszél a közönség érdekében. Ellenőrizhetetlen hirek. Ha lesz még ilyen fényes bankett, a pinczérek meg to;;ják számlálni a vendégeket s teritékeket s ennek megfelelően hordják az ételeket és italokat. Ha lesz még főispáni beiktató ünnep, a szom­széd megyék küldötteinek látogatását fogadni fogja az alispán s nem megy ki a szőlőbe. Diszma^yarba is öltözik. S ha a főispán fel­köszönti a megye közönsógét és az alispánt, az alispán felel rá. Mindezeket azonban nem fogja megtenni, ha vérbeli függetlenségi. A főgimnázium tanárait a következő alkalom­mal a zalaszeutiváni utkaparók után fogják ki­hallgatásra bocsátani. A javithatatlan elemek bankett után szanaszét oszoltan énekelték: nZalacsánban rózsa nyilik, talipán . . . Éljen Gróf Batthyány Pál. S több ilyen apróságuk. 6. A gyógjfű-gőzölő készülékről, mint házi gyógy és kozmetikai eszközről, vagyis a rhenma, csúz, köszvény és iskiász­nak házilag való gyógyításéról. Irta Kis* József Békéscsabán. Segédtorrások: Flóris Áronnak a „Magyarország" munka­ársának összes müvei, dr. Purjesz Zsigmond-féle és egyéb belgyógyászati könyvek. Átnézte Dr. Flóris Áron budapesti orvos. Ara 2 korona 35 Jillér. (Hót ábrával.) X. Miből ered a csuklóknok, inaknak, izmoknak köszvény szerű, bántalma ? A rendetlen, természetellenes életmódtól, uri renyheségtől, dobzódástól szeszes italokkal való visszaéléstől, többnyire pedig a tultápiáitságtól, zárt levegőben való alvástól, a testedzésnek hiá­nyától. A rheuma vagyis a c&uz, sót a köszvény is többféle, de valamennyi oly kimondhatatlan fájdalmat idéz elő, hogy azt tollal leírni, vagy szóval elmondani lehetetlenség. E kinokat egye­áüi csak az abban szenvedők ismerik, mások­Bak ezekről fogalmuk sincs. Általános ismertető­jele 1-ször a melegség, 2 szor a dagadt, piros szinü testrész, 3 szor a fájdalom, 4-szer a hiányos anyagcsere. Eme hosszantartó, sokszor évtizedekig is elhúzódó bajban szenvedőknsk az orvoson ki­rül is elég tanácsadói akadnak, akik különbnél különbeket, bolondabbnál bolondabbakat javasol­nak, majd egykét év múlva tanácsaikkal elhall­gatnak, sőt már ekkor majd az orvos sem láto­gatja meg. De én kötelességemmé tettem, hogy gyógyeszközöm igénybevevői, amig ki nem gyó­gyulnak az eféle bajukból, ha hozzám irnak, (válaszbélyeg ellenében) mindenkoron szolgálok tanácsokkal. Nem akarok ezzel a hivntásos orvosok hatás­körébe belekontárkodni és az orvosi kart magam ellen zuditani, hanem osupán csak a gőzölésre és hideg viz, a hó és jégdörzsölési gyógy eljárásra vonatkozólag adok tanácsot (mely utóbbiról leg­hátul fogok irni). De megvallom, hogy a szalicil-, aszpirinszedést magam is váltig ellenzem, mert amely csúzos, köszvónyes ember szívbillentyűjét -a szalicil, az aszpirin, a fenacetin megsebezte, az már csak élőhalott még akkor is, ha a kész­vényből, csuzból ki is gyógyult, mert feltétlenül megkapja a szívbillentyű bajt az „antipirétikák-1 gyakori adagolása miatt. Ez azt jelenti, hogy a szivattyugép szelepét (szívbillentyűt) a rozsda lemarta és oda már másik szelep vagy másik szivattyú kell. De ki az az orvos, aki a szívnek összezsugo­rodott billentyűjét kicserélni, vagy megnyújtani képes? Senki! Nekem az az egyedüli czélom, hogy a gőzö­lömbe helyezett bizalmat többszörösen kiérdemel­jem annak bebizonyításával, hogy ennek haszná­latával semmiféle utóbaj nem támadhat. Azt j akarom, hogy a beteg a felépülés után gyógyfü­j gözölömet másnak is jószivvel ajánlhassa. De a siker egyedülattól függ, hogy az illető megtartja-e I összes tanácsaimat, mert már itt előre jelzem, hogyha valaki kezdetleges bajából 1 — 2—3 hét ( alatt ki nem gyógyul és erről engem azonnal < tudósít, (csak írja meg körülményesen baját) és i én a fokozatosabb, a további testedző, tesiüditö, | erősítő tanácsokkal azonnal szolgálok, ezeket j betartván, a kigyógyulását biztosra veheti. | Tapasztalataim utáu felemelt fővel állítom, hogy j gyógyfögözölö gépemnek idejében való, tehát $ rögtöni, halogatás nélküli alkalmazása esetén j nem fordulhat többé elő az az eset, hogy valaki i rkcumában megbénuljon, avagy az antipnétikák­nak nevezett külföldi mérgek félredobása után köszvényben husz évig is az ágyát nyomja és ott sorvadjon, vagy hogy szivbáníalomban bele­haljou, mert mint a hasonszenvi gyógyászok, a bomöopaták állítása szerint a csuzlól, a köszvény­től, a lázelnyomó szerek mellőzésével a sziv­billentyübántaJom soha elő nem áll: hasonló módon állítom én is, hogy az én egyszerű készít­ményem használata és adandó tanácsaim pontos betartása is toljesen biztosítja a beteget afelől, hogy a nevezett gyógyszerek nélkül meggyógyul és hogy szivbilleniyübántalomba sohasem esik. A tudóvész csaknem mindenkinél más-más lefolyású, sét még a köhögésnek hangja is mindegyiknél különböző, hssonlóképpen minden csúzos és köszvényes Leteg más más fokú szen­vedést áll ki, de ezek mindegyike kevés különb­séggel egy és ugyanazon végső okból keletkezik, tudniillik vagy a fertőzéstől, vagy megfázástól, vagy léghuzattól, vagy a tultápláltságból, vagyis a jó életmódtól. A kezdő alap — okokat már felsoroltam, amelyhez ha a végső ok is hozzá­járul, akkor az illetőnek valamely testrészében aránylag nagyobb meleget, szúrást, hasogatást, zsibbadást érez és ahol a csuznak fófészke van, ott a beteg izületek megdagadnak. Majd forrósig, kimondhatatlan fájdalom jelentkezik és ezen baj bujkál a kézfejből, a karból a vállakba, a lábakba, a derék izmaiba, nyakba, majd a fejbe stb. és a fájdalmak o'y nagyok, hogy a legkeményebb természetű beteg a legcsekélyebb érintésre, meg­mocczanásra is szivettőpóen jajgat, sir s minden perczben a halál közeledtét véli, sót sokszor óhajtja is, hogy kínjaitól örökre megváltsa. Az ilyen csúzos betegeknek a fájdalomtól sem éjje­lük, sem nappaluk nincs. Még az egy héttel előbb az egészségtől majdnem kicsattanó egyén (ai észre sem vette csekély) léghuzattól, vagy hüléstől, szóvai a végsó októl testrészeiben, csuk­lóiban vándorló, bujkáló hasogatást érez, eleinte azt véli, hogy majd csak elmúlik. De ellenkező­leg! Mindig nagyobb és nagyobb fájdalmak jelent­keznek, egy napon pedig arra ébred fel, hogy teste itt-ott feldagadt s tagjait meg sem bírja mozdítani. Később pedig már ugy kell etetni, itatni, miként a kis gyermeket szokás. Ellenben vannak oly idült köszvényes betegek, kiknél az kisebb mértékben jelentkezik és bot segítségével 10—20 évig is elhúzzák a lábukat. De ha a hugysavas sók az érző, mozgató idegek burkaiba is lerakódnak: ugy kapdosnak, rángatódznak, hol ide, hol oda, a fájdalmas pontokhoz, mintha ott kiéhezett bögölyök csipkednék, mintha tüzes dróttal égetnék. Az embernek nincs az a testrésze, amelyet ez a kórság meg ne támadna. Ha a beteget a kez­dődő rheumából hamarosan a gyógy fügőzölővel ki nem gyógyítjuk, akkor ezt követi az izületekre, a beteg részekre való mészlerakodás. Ennek ismertetőjelei ezek : a beteg testrészek inkább­inkább hasznavehetetlenebbek, sőt megbénulnak, meggörbülnek, az ujjbütykök dobverő módon megnagyobbodnak. Ekkor már kevesebb és gyen­gébb fájdalmat érez, mint a baj keletkezésekor. Az izületek ugyan még mindig megdagadvák és pedig leginkább a térd-, lábtej- és a kézfejizület, , sót később az ujjak is össze vissza gémberednek, [ , zsugorodnak. Ha e baj elmúlását a beteg csupán , csak a porok beszedésétói várja, akkor követ­kezik a köszvény súlyosabb neme; enneli ismer­tetőjelei, hogy a beteg a köszvényes testrészei­ben töLbé-kevésbbé, vagy egészen béna. I A beteg tagok, izületek összezsugorodnak, a í végtag sorvadni kezd, sárga, lakó, vértelen, hideg j lesz. Ekkor már a fájdalmak alig jelentkeznek, mivel az érzőidegek már szinte megbénulvák és , a fájdalmakat, a hugysavas sóknak izgalmait , közvetíteni alig képesek. I az ilyen köszvényes betegek 10—15 — 20 évig j is elélnek, de legtöbbnyire ekkor már a veséket, í a gyomrot és beleket is kikezdi a baj, mely azután gyomortágulást, epekövet, bélzavaiokat stb. idéz elő. j Az izületi csuz kitörését már jóval megelőzőleg j a vérben a feldolgozatlanul lézengőfehérnye nagy i menynyiségben kering és miképp a föveny ez ? is csakis ott rakódik le és ott képez zátonyt, j ahol a vérkeringés legkisebb. A csuklók, vagyis I az izületek eme zátonyképzésre legalkalmasabbak, i Azoknál, akiknek fö- és kedveucz foglalkozásuk . a tultápláltság és az áldott semmittevés: legin­. kább köszvénybe esnek. De vannak esetek, mi­t kor a munkásember is köszvényes. Ennek oka , kétféle lehet, u. i. 1 ször vagy az öröklött baj­, lámánál, vagyis beteges szervezeténél fogva nem \ birja feldolgozni a fehérnyét, és ez, miként a ; borkő a hordó dongájára, kicsapódik, vagy pedig j 2-or az ólommérgezés oka, mely a szervezetnek , abbeli munkáját gátolja meg, hogy a fehérnye j bennük, miként a jó szén, tisztára elégjen, hanem ; a salak és a korom feltartóztatja a légáramlatot ' és az égés a melegtermelés helyett csak kormot produkál. Amikor már az izületeket a krétaszerü kris­tályos hugysavas nátron és hugysavasmész kel­lőleg bevonla, beburkolta, ami most oda el nem j fér, azt a lassúdó véráram az izmokra, csontokra idegekre lerakja, sőt nem kiméli a nemes része­ket sem. Legelőször a láb öregujjának első pereczében üti fel a gonosz köszvény főhadiszállását, mig a csuz az izületeket támadja meg. Ezt a kint, mely az illetőt éjjel a legédesebb álmában meg­lepi: leírni sem lehet. Mintha a természet a dologtalanokat és renyhéket csak most kezdené csípős ostorral csapkodni azért, mert a társa­dalombeli kötelező közös munka alól magukat here módra következetesen mindig kivonták. De ne higyje a nyájas olvasó, hogy a köszvény, sőt az izületi és az izomcsuz, miként a rabló­gyilkos, oly brutális módon ront be, mert meg­van annak a tisztességes intőjele is, ilyen: az étvágytalanság, izgatottsági érzet, szívdobogás, fáradságérzet, az izmokban huzó, nyilaló fáj­dalom. Azonban ezeket az intójeleket a kényelmes ember kutyába sem veszi, holott ezen hierog­lifszerü jelek valójukban arra intik a gyarló em­bert, hogy egészségére több gondot fordítson, vagyis hogy 1-ször tüstént hozassa meg a gyógyfűgőzölöt Békéscsabáról, 2-szor a mellékeit nyomtatott utasítást olvassa el figyelmesen, 3-szor ezentúl ugy éljen, mint akinek alig volna betevő falatja, vagyis sohase töltse meg gyomrát pecse­nyékkel és zsíros ételekkel, hanem a legfőbb tápláléka száraz kenyér, gyümölcs és tej, továbbá a sovány zöldfőzeiék legyen, 4 szer, ha szegény az illető, végezzen kerti vagy mezei munkát, fürészeljen és vágjon tát, ha pedig gazdag, zök­csöltesse magát azon szabályok szerint amelyek dr. Flóris Áron orvos által kiadotl „Gyógyzök­csölő káté" czimü könyvben leírva vannak. (Ára 2 kor. 35 fillér utánvéttel. Kapható szerző­nél Budapest, VIII., Karpfenstein utcza 18.) Mennyi sok keserves gyötrelmektől menekülne meg az emberiség, ha ezen aranyakat érő taná­csomat követné. De a balga mit sem hederít mindezekre, hanem ilyenkor még azt a 30 koronát is sajnálfa a gyógyfűgőzölóért, később már azután szívesen áldozna ezreket is, de ilyenkor a gyógyítás már nehézkes és igen lassú menetelü. Bizony pedig a halogatás csak itt boszulja meg magát leginkább, mert amikor már a baj a szív belhártyájára, az üterekre, a vivő-erekre, az agy burkaira, a vesékre is átterjed, akkor a teljes meggyógyulás már a gyógy fűgőzölével is elég hosszú ideig tart, de kétszer oly gyors a gyó­gyulás még ekkor is, ha a beteg a gyógyítás kezdetén azonnal hozzászokik a mély lélekzet­vételhez. Mert senki se gondolja azt, hogy a tele tüdő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom