Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-17 / 33. szám

XII. év. Z»l»»g>r»i»B, I9H. augusztus 1733. sxém ZlSflsatéai ár: Sjy én. 4 kor 04 f m étn 2 kor 04 f Sin^n 1 kor 04 f iítfyeu atéx 8 flüér. B.erf.eB.ti Z. HorvátlL Lajos Hi <Jcf 's• k dija a>teég\«-*és szerint Nyilf r sora 1 fc

o

r ^erkesztőség U»dóv»ta, . Kossath-ntcj» 43 FLENGTBLFBBENCZ .j^^matárBBlt ; \ BOEBÉ-i_"Sr O- Ö KG 2" iap • ijdoncs. MEGJELENIK HETENKENT CSIJTORTOKON ESTE Jt hazáról la irta: Feszty Árpad. Boldogan sóhajt fel az ország, amikor az Isten jó termést adott. Amikor megtelnek a csűrök, a magtárak. Akinek ilyen jó munkabíró népe van, amely az anyaföldet verejtékes munkájával megter mékenyiti : érdemes ezt az országot szeretni. Hiszen szeretjük is — hogy is ne sze retnők. — Sehol annyi „jó hazafi", „nagy hazafi" nincs, mint ebben a mi édes kis hazánkban. El is hiszem, hogy „jó hazafiak", „nagy hazafiak" akarnak lenni. -— őszintén, becsületes szívvel — de vájjon értenek-e hozzá ? Mert nem elég azt mondani, hogy : „Én jó festó', vagy jó muzsikus vagyok" — tudni is kell íesteni, vagy muzsikálni annak, aki a művész nevet meg akarja magának sze rezni, — a hazafiasságnak is megvan a maga művészete, tudni kell azt, hogyan és mi képpen kell és hogy mit kell a hazán sze retni ? Ha erre meg akarjuk kapni a feleletet, akkor először is tisztában kell lennünk az zal a kérdéssel, hogy mi a haza tulajdon képpen ? Ezt tudni keli ! Ezt érezni kell ! Fogják rá mondani sokan — pedig ez a kérdés nem egész világos mindenki előtt, mert j ahány osztály, ahány társadalmi réteg — az mind mast ért a haza fogalma alatt, mind mást és mást szeret rajta. A régi rendi alkotmány védői a kiváltságos nemesi osztály, első sorban földjében, jobbágyaiban és az ő kiváltságaiban látta a haza fogalmát A politikus az alkotmányban, a földbirtokos a föld jövedelmében, az üzér a jó viszonyokban, a hivatalnok az államhsfalómban, a szegény nép pedig a finánczban, a szolgabiröban látja a haza fogalmat megjelenni. Hogy melyiknek mennyi oka van hát e hazát szeretői, azt ki ki maga ítéli meg, pedig mindez csak egy-egy mozaik darabja a hazának. A föld maga még nem „haza." A föld lehet jól jövedelmező birtok idegenben is, sőt lehet a mi földünknek, a mi országunknak egy-eg.y darabja jó üzl ttárgy valamely idegen allam polgárának a kezében. Lehet az ellenségé is, hála a cziviiizáczió által megtermékenyített szabadelvüség szüleményének, annak a ..modern" törvénynek, amely megengedi, hogy az országnak egyegy darabját bárki is szabadon árulhassa és idegennek is, jóbarátnak, ellenségnek egyaránt el is adhassa. Államhatalom, törvények vál tozhatnak és változnak is a viszonyok és a nemzet tagjaínak többsége, véleménye szerint. A nemzet maga lehet egy faj, vagy több fajnak összeállása és egvűttes élete ; az or szág önmagában lehet tartomány, geográfiái forgalom. Az ország a nemzettel együtt, vagyis a föld a rajta élő néppel egvfltt képezhetik csak a haza fogalmát. Ennek a hazának a védőbástyái azok az intézmények, azok a törvények, amelyeket az e földön élő nép sajátos gondolkozásából, eredeti felfogásából, eredőleg ezen főid éghajlati, földrajzi viszonyainak megfelelőleg alkotott, amelyek ennek a földnek és ennek a népnek erősítésére, megvédésére szolgálnak. Ha tehát a hazaszeretetről beszélünk, akkor első sorban ezt a földet kell szeretnünk erdőivei, rónáival, felhőivel, hangulatával együtt; szeretnünk kell ezt a földet minden sajátságáért, nemcsak a jövedelmeért, és szeretnünk kell a rajta elő népet az ő egvíni felfogásánál, erkölcseivel és minden szokásaival nemcsak a szavazatáért és munkásságáért, nemcsak a hasznosságáért — hanem önmagáért — mert minden egy egy berek, egy-egy patak, minden bérez, vagy róna és minden egy egy paraszt, amely e bérczeken és e rónákon él, egy-egy darabja a hazának. Az, aki enn?k a földnek egy-e:;y darabiát megvédi, javítja, vagy olyan törvényhozásra működik közre, amely ezt a földet és ezt a népet a magyar nemzet, számára konzerválja és erősiti, csak az mondhatja el magáról, hogy jó hazafi, hogy szereti a h zát. Aki ennek a földnek és ennek a népnek minden sajátságát szeretettel tan Imanyozza ; ennek a földnek, ennek a népnek érzésévé^ Tanulmányul — Zalai diákok Erdélyben. — V. Kolozsvár. Négy-öt kilométer hossuságban nyúlik nyugatról keletre a Kis számos völgyében a hegyek végződésével. Szélessége is két és tél kilóméter. Déli oldalán a végződő hegyek egy darabig erdőkkel és szőlőskertekkel vannak rakva. Utóbbiak a városnak alkotó részét teszik »Házsongárd névvel (Hausengarten), vegyest nyaralókkal. A keleti vég mezőség iellegü hegy, a Felek, nyolcz kilóméteres emelkedő szekéruttal. Itt rendezte egykor a Kolozsvári Athletikai Club a biczikli versenyeket föl a hegyre. Itt hordják le hétfői és csütöitöki heti vásárokon a 40 kilóméterre levő aranyosszéki falvakból — Szentmibályfalváról a sok retket, Kövendről a kukujót (krumpli), A Felek oldalán szanaszét hevernek az 5—10—15 métermázsás gömbölyű homokkövek. Ha aranyosszéki gyermek először jön a városba, előbb egy ilyen gömbölyű követ kell a szájába vennie s azt behoznia. A városnak északi oldalán a meredek köves Fellegvár-ral végződik a hegység. Egy kis őrcsapatnak s katonafoglyoknak a helye. 1880 őszén szegény néhai Bartha Miklóst, az Ellenzék szerkesztőjét Diensti és Rüstow osztrák hadnagyok orozva majdnem balálra vagdalták s befutottak egy nagy kőházba, a közönség föllázadt, s ha a katonaság nyomban ki nem lép, a kőházat szétszedik s Rüstovéknak kevés ideig lett volna melegök. Az utczai zenebonában néhány diák is megsebesült. Katonáék azonban mégsem érezték magokat biztonságban, íéltek a népnek általános felkelésétől s rohamosan felállítottak ide a Fellegvárra hat ágyút, hogy ha mocezanni mer a nép, lelövöldözik a várost. Hála istennek, lecsendesült a baj s Bartha Miklós is meggyógyult. Kolozsvár a legszebb, ieejobb, legideálisabb város mostanában a magyarországi városok között. Körülbelül 40—50 ezernyi lakoma van. Elég kis város ahhoz, hogy a nagyvárosiassággal járó szenny ne tudja megfertőztetni. S elég város arra nézve, hogy egy nagy világi városnak minden előnyével rendelkezzék. Azért is hivják kis Athénnek. Tehát kis város. De enuél is kisebb. Mert a kózéppen van a belváros. Csak ez az igazi vá ros. Az egésznek V«, V< részét teszi. A város nyugati részét, jó nagy területét Monostornak hijják. A jezsuitáknak egy itt felejtett Kolostormonostorjuk van. Ebben a részben éles határra! tisztán csak oláhok laknak. Földmiveléssei fog lalkoznak. Elég műveletlenek, nyersek, hogy ne mondjam vadak, de rendes, dolgos és jó életvilágot élnek. Ez a rész tiszta paraszt oláh falu. Mellette a Házsongárd megint különleges, s uraknak nyaralójuk. A város északkeleti része, a Szamos balpartján Hidelve névvel neveztetik, ma is. Tudjátok gyerekek, mit jelent ez ? Mit jelent és mit bizonyit? Bizonyítja azt, hogy a város, t. i. a belváros noha szászokból és lengyelekből alakult magyarrá, mégis őseredeti magyar város volt. Mert elve szó a régi magyarnyelvben azt jelenti, hogy: tul. Hidelve annyi mint: Hidontuli rész. A Hidelve szóban tehát egy régi magyai szót őriz a kolozsvári nép, mely szó egyebütt mindenünnen elveszett. Régen volt Havaselve,Erdőelve, Székelve slett: Havasalja, Erdély,Székely stb.(alighanem a Göcsej-ben is Göcselvét kell keresnünk). Megérdemli tehát két okból is, hogy fölemlítem ezt a szót, mert nyelvészeti szempontból is érdekes, — érdekes elveszett, elpusztult holmikra csak visszagondolni is, hát még ha közüiök egyet megmenthetünk. Magyarvoltunkból csak egy szót is, egy jottányit is megmenteni: nem értéktelen és nem érdektelen ránk nézve. Ez a Hidelve. Ez is, mint Monostor, közvetlenül kapcsolódik a városhoz — geografiailag, de ez is hirtelen elválasztódik a várostól — ethnografiailag, mint Monostor. Itt is jómódú földműlök laknak; csak, hogy Monostor oláh falu, Hidelve magyar. A hidelveiek is elég szilajak, hogy ne mondjam nyersek. Gadagabbak, mint az oláhok. A vasárnapi legényverekedések nem hiányoznak egyik helyen sem. Szóval ezek a külvárosok. Mint akármelyik elszigetelt falu, kezdetleges miiveltségüek, de éppen ezért életerősek s nem olyanok mint nagyvárosoknak sőt néha kisvárosoknak is külső részei, ahol részint nyomortanyák feneklenek, részint rablóbandák fenekednek, részint Konstantinápolyi jellegű nemzetköziségek nyüzsögnek. Ezeket csak azért jellemeztem, hogy, ha fiadat ide küldöd, legfeljebb agyonverhetik, de posványba nem fullad. A még tapasztalatlan ifjú embert nem nyelheti el ugy a város s ennek kisebb nagyobb örvénye, hogy belefúljon; a széleken nincs mit keresni, sem a Házsongárdon, sem Monostoron, sem Hidelvén. Meg kell maradnia a kis középen a belvárosban, hol az ismeretségben való érzet: szeméremérzet, vagy önérzet, fentartja. Kisvárosiasságának ez az előnye. Egyebekben azonban nagy város. Van tűdományegyeteme, orvosi intézményeknek fényes sorozatával (klinika); két theólógiai akadémiája: unitárius és református, a gimnáziumokkal kapcsolatban; két püspöksége, a har-