Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-10 / 32. szám

XII. év, 1911. augusztus 10 32. szám 81öü*«tóal ár: •ájy 4 kor 04 f ft\ ma 2 kor 04 f H«£y«4ra 1 kor 04 f •iliftv* ssá í ! 3 ríilér. Hi*det^s7k dija megegyezés szériát. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóratia . Kossuth-atc.-.t 43 lerkeBzti Z. Hor^rátli Lajos r LE3TSTQ-SR^:R^ FSEBNCZ Munkatársai: : ^ BOHBÉLT 9TÖHQ í lap fcidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A kegyelmi jegyek. Hát ez meg miféle csudabogár? Kegyelmi vasúti jegy, az utazásra! Hát ilyen is van már a világon? Van. De csak a magyar világban. Nem hiszem, hogy más országban volna, ilyen nyavalyatörés. Mert hiszen azt megérthetjük, hogy a régi mesés naiv világban a római hülye esászárok a Nérók és Kaligulák egyenesen ax istenektől származtatták magukat; azt is megérthetjük valahogy, hotry a mai császárok is istenkegyelméből császárok: de, hogy az újságírók is kegyelemből legyenek újságírók s kegyelemből urizáljanak, ez olyan furcsán hangzik. Mert az újságíróban mégis lenni köll egy kis önérzetnek A ki pedig kegyelemből él, annak ha volt is önérzete, megszűnt az. A kegyencz pedig pláne, nemcsak visszataszítóan rokonszenvetlen, de valóban a legalábbvaló teremtése a földnek. Kegyencz annyimint kényeztetett gyermek. Brr! A műveletlen s egyúttal szerencsétlen anya elkényezteti a gyermekét. A gyermekét, ha csak egy v8n, — ha pedig több van, akkor közülök egyet, vagy néhányat; de mind uem. Ha mindeniket kényezteti, akkor igazságos a dolog, mert egyenlőség van benne. S akkor egyik sem kegyencz. Csak ha némelyiket kényezteti, ezek a kegyenczek. S ezt a czimet ezek a szerencsétlen flótások hízelkedéssel szerezték meg. Az ilyen gyermekek a leggalád&bbul szoktak elbánni szülőikkel. Sem nem sajnálják, sem nem segítik szülőiket, ha ezek bajba jutnak. Igy tapasztalta ezt Lear Károly s még sok millió ember. Gondolod-e, hogy a kegyencz újságírók fogják-e sajnálni és segíteni azt a kormányt, amely elkényeztette őket, ha megbukik ? Dehogy. Otthagyják, mint Szent Pál az oláhokat s mint azok a bizonyos patl ányok a sülyedő hajót, — hogy ui hajó köré seregeijenek, — és mint malaczok a régi vályút az uj kukoricza csörgetésre. Az ők számukra mindig meg kell, hogy legyen a hulladék. E bevezetés után megemlítem, hogy micsoda naiv ember vagyok én s micsoda naivság tart engem, immár 25 év óta. Ennyi időn át sohasem tudtam, hogy az újságírók közül némelyek miért kapnak vasúti ingyen jegyet az utazásra, s mások miért nem kapnak ? Igen ritkán fzokott meglepni az irigység, de azért, igazán mondom, irigykedtem boldogabb kollégáimra, hogy ők ingyen utaznak a vasúton s én nem; pedig már huszonöt éves szolga vagyok az újságírásban. Irigységemet csitítgatta az a balhiedelem, bogy bizonyosan valamely megállapított rend szer szerint történik ez igy. Talán csak azoknak szól a szabályos szabadalom a szabad j utazásra, akik Budapesten, a fővárosban írnak lapot; talán csak azoknak, akik politikai lapot irnak akárh 1; talán csak azoknak, akik akárhol és akármilyet irnak, de mindennap csinálnak egyet s nem efféle hetenkénti megjelenőt; talán csak azoknak, akik a miniszterekkel, vagy vasúti hivatallal valami rokonságban vsnnak; talán csak azoknak, akik valamelyik fenforgó politikai párthoz tartoznak stb. Irigységem szűnt. Méltán viselhetem a kidobatást. E vélt feltételek közű! egyiknek sem felelek meg. Még csak fenforgó politikai párthoz sem tartozom. Az én pártom a magyar párt. Nem ez a baj, mondják. — Nem vagyok tagja egyik hírlapírói társaságnak sem. Tagja lettem a Vidéki Hírlapírók Szövetségének. Jegyet azonban nem kaptam. A tagságidijakkal azóta beutazhattam volna Magyarországnak összes gyárait és muzeumait; mig vau jegyők azoknak, akik nem tagok ugyan, de szerkesztenek évenként egy-egy — Árjegyzéket. A kaczagás s a bosszt ság vett erőt rajtam az irigység helyett. Fölmentem a minisz tériumba személyesen megkérdezni, mi az oka ennek az érthetetlen szabálynak, hogy az újságírók közül némelyek ingyen vasúti jegygyei járnak, némelyek nem? Csak most tudtam meg, amit ezelőtt 25 Tanulmány ut. — Zalai diákok Erdó yben — ív. »Pártoljuk a hazai ipart Ne rohanjunk, amig jól át nem nézzük a láthatókat. Tekintsünk vissza a nagyobb dolgokra. S méltányoljuk különösen a magyar ipart, ha itt-ott találkozunk ilyennel. Nagyváradon láttuk a Moskovicz féle czipőgyárat. Mondják, Pesten is van nekik egy ilyen nagy mühelyök. 600 ember dolgozik benne. Mért kell nekünk Prágából hozatnunk minden bakkaücsot? Rossz magyar az, aki nem méltányolja a magyar műhelyeket. És éhajtanunk kell a kis műhelyekre nézve is, de főképen az ilyen több emeletből álló nagy gyárakra nézve, hogy a munkásoknak egészségi és kényelmi ügyök rendben legyen; hogy télen ne fázzanak, nyáron ne főjjenek az izzó levegőben, s mindenkor egészséges levegőt szívjanak. A magyar ipar érdekében kinyomatom és sok•zorositom a gyárosnak »J hazafias tanuló ifjú tághoz*, intézett szózatát, mely igy szól: A hazafias tanuló ifjúsághoz ! Az évről-évre folyton növekedő külföldi czipöbebozatal megakadályozására, mint a honi czipóipar egyik legszámottevőbb tagja évek óta a legkülönbözőbb fegyverekkel küzdünk, szomorúan kell azonban tapasztalnunk, hogy minden eddigi fáradozásunk meddő maradt. Nem keressük ezen •ajtálatos eredménytelenség okát, mert meg vagyunk róla győződve, hogy bennünket semmiféle •ád nen érhet. Büszkén hangoztathatjuk, hogy •zemünk nemcsak Nagyvárad, hanem az egész M«narchia legszámottevőbb ipari vállalata, állanáéan mintegy ötszáz magyar munkásnak foglallUaást és igy biztos megélhetést nyújt s hogy anatómiai készítményeink nemcsak hazánkban, hanem messze az országhatárain tul is terjesztik a honi ipar jó hírnevét. Állandóan szállítunk a külföldre is s gyártmányainkkal mindenütt a legnagyobb mértékben meg vannak elégedve. lehat nem bennünk van a hiba, ha eddig nem voltunk képesek a honi szükséglet fedezésénél a külföldi sokkal silányabb minőségű és kivitelű gyártmányokat kiszorítani. Egyrészt a vevőközön ség elfogult előítélete a honi iparral szemben, mely a legsilányabb külföldi gyártmányokat ís előnyben részesiti a hazaiakkal szemben, másrészt a honi ipar fellendítésével szemben tanúsított végtelen közönyössége, amelynek következtében egyetlen egy boni iparág sem tud arra a színvonalra emelkedni, amelyre rátermettségénél és versenyképességénél fogva egyébként hivatva volna. Egy uj utat kerestünk tehát, hogy gyártmányaink s így az egész honi ipar érdekeit szolgálva, a fogyasztó közönség szivéhez férkőzhessünk. Ezért, s nem holmi alacsony versenyczélból fordulunk a huzafiasan gondolkodó is érző tanuló ifjnsághoz, hassanak oda a családban, a társaságban s mindenütt, ahol megfordulnak, hogy ott, ahol egyesek és társaságok nem riadtak vissza attól, hogy a honi ipar fejlesztése érdeké ben időt, fáradságot ós tökét nem kímélve áldozatot hozzanak, ott a honi iparnak létjogosultsága van, ott az előnyben részesitendő s minden más külföldi termék kiszorítandó. E végből elhatároztuk, bogy az egész országban bevezetett, egységes szigorúan szabott gyári árainkból, a melyek minden egyes pár lábbelibe be vannak bélyegezve, kizárólag Nagyváradon, a Bémer-téri Bazárépületben és a Kossuth Lajos-utcza 5. szám alatti fiók üzleteinkben 1911 márczius 1-től kezdődőleg 10% engedményt adunk. Ezen elhatározásunkban kizárólag azon hazafias gondolkozás vezérel bennünket, hogy útját álljuk az ijesztő mértékben növekedő czipöbehozatalnak, amely az 1910 iki statisztikai kimutatás szerint 25.000 000 koronára rug. Megvagyunk arról győződve, hogy a hazafiasan érző tanuló ifjúság meg fogja érteni ezen felhívásunkat s minden eszközt meg fog ragadni, hogy zászlónk, amelyre a Hazai ipar fellendítése van felírva, győzelemre vitessék. Hazafias üdvözlettel Moskovits Farkas és Társa czipó- és csizma gyár részvénytársaság Nagyvárad —Budapest. A Zichy barlang. Nagyvárad és Kolozsvár között, a vízválasztótól még nyugatra, mert a Sebeskórös partján vagyunk, megáll a vasszekér a révi állomáson. Közvetlen a patak partján, csak átlépünk a hídon s ott a Zichy-barlang 20 — 30 I pésre. Szája előtt a vendéglő. A barlangból harrgosan tiszta csermely csörgedez bele a Kőrösbe. Legjobb ivóvíz. A barlang-járás egy korona. Mi tömegesen féldijjal jártunk mintegy fél óráig. Tehát kisebb, mint pl. a szepesbélai csepegő, ahol majdnem két óráig mászkál az ember. Itt a Zichyben is érdekes alakulatok vannak, melyeket szakadatlanul szónokol monoton hangokon László oláh legény, a vezető: Itt gyónik három pap, itt van Mohamed sirja, pedig inkább koporsója van neki, itt csüngnek a debreczeni kolbászok, itt a Tordahasadék, itt megint Mohamed stb. — Általában Mohamed igen sokat szerepel. Ember legyen, aki itt egy kisujjomnyi csepegő követ tud lopri emlékbe. Azokat letördelték s elvitték már régen, megfosztva a barlangot .igazi . jellegétől és szépségétől. Kár, bogy az £. K. E., kinek Khatósága alatt van, est ilyen könnyedén hagyva, megengedte. Egyebekért te szétnézhetne