Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-27 / 30. szám

Xil. év. Ágalaeweriaazgfga l££fl. julius 27, 30. sssám WRattísi í.»jr é'^e 5 sár 04 f fél 2 kot 04 f 1 kor 04 f > • -f szái fc - lér. k Jiin megegyezés száriét. Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvuta, Kossuth-vtc i 43 ZL ZE3Iox*-A7-ábla- Lajos r LBWGTST., FEEENCZ MIANIATÁRSAFE = ^ O-STÖ FL <3 ST i»p ajdouos. MEGJELEN IK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Zalaegerszeg r. t. város« figyelmébe. (Iskolaügyben.) Irta: Balassa Benő állami felső kereskedelmi iskolai tanár. Husz évvel ezelőtt városunk közönségét annyira átjárta a főgimnázium létesítésének eszméje, hogy összes kulturális törekvései ebben az egy eszmtben összpontosultak. Vita tárgyát sem képezheti, hogy ez a kulturális törekvés a sokszorosan megindokolható jogosság jegyében született meg és igy előrelátható volt, hogy a nagy körültekintéssel megindult kulturális mozgalom a siker révpartjához fog jutni. Hosszas tárgyalások, ertekezletek, gyülésezések és küldöttségek tisztelgése megértették az eszmét annyira, hogy elérkezett, a Yárva várt dicső nap hajnala, amikor a kultuszminisztérium a várossal a gimnázium létesítésének feltételeit megállapította és szerződődbe foglalta. Az évtizedes vágyakozás, a sikertelennek látszó küzdelem városunk vezetőségét arra indította, hogy minden követelt áldozatra kész volt, csakhogy kedvelt eszméje, a kulturális szükséglelet pótló főgimnázium szép hivatásának átadható legyen. A város akkori polgármestere, néhai Kovács Károly, ugy vélekedett, hogy minden áldozatot meg kell hoznunk a kitűzött czél diadaláért és ha meg lesz a főgimnázium, akkor még mindig marad időnarra nézve, hogy a hozott áldozatokat egyenként visszaszerezzük, visszakönyörögjük. Az áldozatok közül különösen kettő érdemel kiemelési : 1. a városra nehezedő nagy anyagi áldozat. 2. a virágzó polgári fiúiskolának beszüntetése. Az anyagi áidozatok, bár súlyosan nehezednek városunk egyébként sem rózsás pénzügyi mérlegének serpenyőjére, meghozzák bőséges kamatukat azokban a művelődési czélokban, amiknek a főgimnázium szolgálatában áll. Mégis ugy tudjuk, hogy városunk jelenlegi vezetőségének állandó gondosságát képezi annak a pénzügyi problémának a megfejtése, hogy miként ühetne a főgimnázium réven a várost terhelő nagy áldozatoktól megszabadulni, vagy legalább is ezeknek az áldozatoknak a leszállításával a város anyagi helyzetén segíteni. Hogy ez a czél mennyiben lesz akár egészben, akár részben elérhető, erről most nem akfcrok bővebben nyilatkozni, hanem igenis fel akarom hivn

; a figyelmet arra a másik kulturális áldozatra, amit akkor hozíunk, mikor virágzó polgári fiuiskolánkat minden eltem tés nélkül a küzdelem hevében beszüntettük, úgyszólván szótlanul a megsemmisülés örvényébe dobtuk. Az igazság kedvéért említem csak meg, hogy egyetlen ember akadt a feltartózhatlan jogos küzdelem lázas munkájában, aki felemelte férfias önérzettel és kellő előrelátás sal intő szavát a polgári iskola beszüntetése ellen; aki okos érveié sel mutatott reá az alsóbb néposztály érdekében a polgári iskola beszüntetésével járó kulturális veszteségekre; aki sokszorosan át volt hatva a gimnázium közszübségletet pótló művelődési czéljairól, de ezt a c::élt a polgári fiúiskola betüüntetése nélkül szerette volna elérni. Ez a férfiú Udvardy Ignácz voit, a Zalavármegye felelős szerkesztője. Amennyire örvendetes jelenség, hogy városunk közönsége a reá nehezedő kulturális áldozatoktól szabadulni igyekszik, annyira elszomorító az a másik jelenség, hogy a polgári fiúiskola visszaállítása a városi politikának köréből teljesen kirekedt. Pedig tartózkodás nélküi ki merem mondani és ha kell sokszorosan meg is érvelni, hogy amennyire nagy szükségűnk van a főgimn-ziumra a tudományos pályára készülő ifjaink részére, a papi, orvosi, ügyvédi, mérnöki, bírói stb. állásra t'rekvő gyermekeink számára: annyira közszükségletet pótol a polgári fiúiskola annak a nagy tömegnek az érdekében, amely anyagi viszonyainál, sokszor gyermeke gyengébb tehetségénél fogva, nem veheti igénybe a gimnázium áldásait és mégis szeretne gyermekének kisebbfoku népszerű műveltséget adni, amellyel majdan az ipari, kereskedelmi és földraivelési pályán könnyebben boldogulhasson és a nagy kenyérkereseti harezban a megélhetést magának jobban biztosithassa. Zalaegerszeg r. t. város tízezret meghaladó lakosságára, meg a nagy vidékre valóságos áldás volna, ha a gimnáziumba nem való, a gimnázium költségeit el uem biró, a lateiner pályákra alkalmatlan gyermeksereg részére Zalaegerszegen polgári fiúiskola állíttatnék fel. Nem vesztene evvel semmit sem a főgimnázium, sőt szellemileg nyerne általa annyit, hogy az oda nem való, a tudományos pályára alkalmatlan ifjúság kiszoruláTaiiiihiiányiit. — Zalai diákok Erde yben. — II. Ahogy megindultunk, mindjárt könnyen ment a dolog. Annál nehezebb azonban a leirása. a simaság olyanforma fogalom, mint a semmi. Ilyen a sima ember is. Akár semmi, akár valami, a bevezetést még csak megírtam valahogy, de már tovább az utat nem én irom. A plajbászt én fogom, de a diákok közül egyik, valamelyik fogja a kezemet. Épen agy, amint mi fogluk az ő kézit egykoron, mikor irni tanítottuk. Nekem legalább igy lógták a kezemet. Nagyon sokszor fogják most is s visszavisszarántják kezemet, hol a jó, hol a rossz dé »onok, s a hátul ütő rettegett tanitó mesterek. Hogy most is fogják a kezemet a diákok, nem *gy kell érteni. Ez csak azt teszi, hogy az utat inkább ők írják, mint én. Friss elmével, éles szerszámmal jobban megy a munka. Használatban az ekevas megfényesedik ugyan, de meg ls •sorból Sutba dobják. Eh ! csonka, csorba vasdarab . . . Nős a vasúti fütty után jött az ének. » Virágot tűznek kalapjaik mellé s dalolnak a harcz mezején* Dalolnak a harcz kezdetén. Az egész ifjúi élet a harcz kezdetén van. Ez a kicsinyke •kis ut, ez a kicsinyke kis tanulás is egy kicsinyke kis harcz, egy kicsinyke kis hasonmása a nagyharezoknak. Tapolcza volt az első állomás. Itt megpihentünk s egyúttal már a pihenés alatt megkezdettük a barezot is. Semmi az. De fokozatosan kell megkezdeni. Hát bizony mi otthon al/ó gyermekek csak 7—8 órakor kelünk föl a puha, meleg párnáról. Itt 3 órakor már szökdöstünk, mint a kőhöz vert gummilabda. Bár kis mértékkel már itt megkezdettük a harezot. Tapolczán nem sokat látiuak. Mit is láthattunk volna? Éjjel érkeztünk, éjjel indultunk. Van a város alatt egy csudálatos barlang, de nem volt módunkban ebbe belekukkintani. Hanem azért minden apróságot fölírok, amit csak láttunk, s amit el nem felejtek. Nagyközség, csinos kis mezőváros lehet, hasonlatosan egy tiszta kis lánykához, bár, ha nem láttunk helóle semmi egyebet, mint a ruhája szegélyét, vagy mondjuk a homlokát, ró, meg a száját. A vasútról leszállva mindjárt egy csinos kis tiszta sétatérre lépünk s végig megyünk rajta. Ez volna a város ruhájának a szegélye. Legyen homloka. Nem lehet é ebből következtetni ? Dehogy nem ! Még a kalapba tett bokréta állásáról is lehet következtetni az emberre. Mindjárt bementünk aztán a szállodába meghálni és vacsorálni. A vendéglőst Dienesnek híjjá t. De nem ez a fődolog, haaem az, hogy semmi különösebb ok nincs Tapolczát kicsinyelni. A kisasszonynak, vagy az ifjú legénynek, Tapolczá nak lehet ez a szája ugy e ? Nohát akkor sincs semmi megvetendő benne. Rendes, takaros s nincs éhségtől elgémberedve. Hogy Tapolczát nem láttuk s mégis írtam róla, ez azért van, mert lesznek olyanok, amiket láttunk s mégsem írok rólok — ott van pl. Pest. Ugyan mit lehetne Pestről irni egy diáknak ? Sok zöldséget. Gyorsan elvágtattunk Budapestre. De ki győzné mindazt leírni, amit öt óra alatt, vagy akár egy perez alatt is tesz, gondol, érez, sejt negyveu ember ? Mennyi édes és hány nem kellemes érzelmei kelthet az emberben ez a sótalan magyar tenger, a Balaton, mig a partján andalgunk vagy röpülünk! De legalább vegyes. Vegyes az is, amit Budapesten nyerünk. De hát itt mi csak végig rohanunk. L kább csak Nagyváradon túlra megyünk. Féltízkor már a keleti vasúti pályaudvaron vágjunk, aztán gyorsan rohanunk a villanyoson is, gyalog is, egy pár szobrot megnézünk, meg a Dunát; sokan vannak közöttünk, akik még nem jártak nagy városban, s akiknek szemekben a világ jobhára még csak a falusi szalmafödeles házakig terjed. Azok méltán okoskodhatnak. Micsoda külömbségek, mi teuger fokozatok vannak! Minden ember ember. Egyenlő ugy é? Dehogy egyenlő! A háznak is egy a rendeltetése : Kényelmi és védelmi hajlék, oltalmaz a nap perzselésétől, a hidegtől, a szelektől, a viharoktól. Teljesen egynemű tehát a pozvai bakterház a Gresham palotával, a budai hegyen levő királyi várral, a szemben levő országházzal s a párizsi uj áruházzal. Az ám, de ott a specifika differencia, az ezer ujju faji külömbség, a tenger fokozat. Egyenlők é a házak s az emberek ? A párizsi uj áruház czimü nagy házba m«a>