Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-01 / 22. szám

XII. év, ZALAEGERSZEG, 1911. JMWÍM

S I 22. szám XiefiMtésl HZ: %7 évre 4 kor. 04 f fél évrn 2 kor. 04 f K«K7«dr* 1 kor. 04 f szája 8 ttilér. Z. IECox*-^á-bIl=L Lajos .MI-LxioJsi&'bójie'e&lii Hirdetéstk dija m«gegyezés szerült Nyilttír sora 1 kor Szerkesatőség kiadó vatai : Kossuth-ntcaa 43, F LENGTJEL FSEENCZ BORBÉLY QTÖEGR lap ; ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE magyarnyelv lelke. szentMindenható hatalmad van Szentlélek! Világosítsd meg tehát az elméket, aczélozd meg az akaratot s tüzedben égesd el a rossz gondolatot és a gonosz nyelveket. Az egy nyelvű emberből több nyelvű apostolt csináltál: gyere tedd most egy nyelvűvé ezt a sok nyelvű nemzetet. Jöjj el ma, vagy holnap szeiid galambnak a képében, szállj a szegény emberek vállára, sngd a szivükbe igazságodat; aztán szállj a tornyos házak lakóinak magas fejökre, szivükhöz ne szólj, beszélj a fejőkkel, megdönthetetlen érveiddel tanítsd meg az észt arra, hogy egyes emberek tüzes nyelven beszélhetnek százíéleképen, de egy nemzetnek csak egy nyelve van, s hogy minden nemzet evvel az eggyel él, evvel az eggyel hal. Súgd a szivökbe a jámboroknak, és verd a fejőkbe a makacskodóknak, hogy Nyelvében él a nemzet. S ha mégsem lesz eredmenye küldetésed nek, jöjj el amint földi Urunk megigérte volt, jöjj el a haragos égnek felhőiben villámlással és menydörgéiSel, hogy a gőgös k és a dölyíösök is megszeppenjenek, mint csintalan gyermek a tanitó vesszőjétől, mmt félénk eb az ostorpattogástól. Hozzád fohászkodunk Mindeneknek jó lelke, Szentlélek. Ismerheted bajainkat. Tudod, hogy szükségünk van rád. Láthattad, hányszor láthattad, hogy vérünk, nevünk, s „nyelvünk az országút szélére kitaszitve halálos bajban feküvék?!" Tudom, bánatos szemmel nézted te is, szent szellem, hogy gyögyögő gyermekeinknek kezdődő hangját kardok csattogása némító el. Harag fogott el téged is, mikor mézpatakként megindult beszédünket torkunkra fojtották, írásunkat eldörzsölték, mikor kultúránknak kibontakozó rügyfakadását letördelték az ellenségek, mint mikor harmatos hajnalhasadtára a fák rügyét s a virág bimbóját lelegeli Vagy eltapossa az ökörcsorda. Fájt neked és a szivedbe nyilallott, tudom, mikor szépen zengő magyarnyelvünknek szeiid danája helyett farkasok ordítása zúgott végig rónáinkon s pásztor-berkeinken. Oh, hát az hogy ne fájt volna, mikor északról jött bús tárogatóink hangját valahol ott délen futószél zúgása, tenger mormolása nyelte el. Részvéttel könnyeztél ugy-é akkor is, mikor kétfelől sajtoltak, keletről nyugatra, s nyugatról keletre, s hogy Mohácsnál össze nem roppant a derekunk s belénk nem szabadt a lélegzet: Isten csudája. Nyelvűnk, ngy-é, nem fejlődhetett. De ránk magunkra is bosszús szemmel nézhettél nem egyszer, Jóságnak és Igazságnak Szentlelke. Beszéltünk latinul jó sokáig, és jó sokáig beszéltünk németül, anélkül, hogy értettük volna; s elfelejtve saját nyelvünket, megrugdosva édesanyánkat, lettünk a „külföld magyarjai", virág helyett genyedés a fán, gyümölcs helyett hernyó az ágon, áldás helyett átok a családban s fiu helyett bitang az útszélen. Kocsisokra s szegény szántóvető béresekre bíztuk a magyar nyelvet. Mi Rómáért, Bécsért, Párizsért, Londonért rajongtunk. Anyánk helyett idegen asszonyokat tartottunk szeretőknek, a magyar nyelv helyett. S beszéd helyett fecsegtünk. Oh „hányszor támadt ten fiad, szép hazám, kebledre!" Ugy-é, akkor megundorodtál tőlünk, Szentlélek? De fordítsd el haragodat; inkább szánj meg. Légy szeiid és irgalmas, és jóságos. Jöjj el hozzánk, világosítsd fel az elméinket, aczélozd meg az akaratunkat, öntsd belénk tüzes erődet. De légy igazságos szigorúsággal is. Égesd ki rossz vérünket, háládatlan vérünket. Egyébkent jöjj a jókhoz jámbor galambnak a képében. Szállj szelíden szívökre és nyelvükre. Sugd meg nekik, hogy nyelvében él a nemzet. Mert mindenható hatalmad van oh Szent| lélek! Az egy nyelvű emberből több nyelvű apostolt csináltál egykor: gyere, tedd most egy nyelvűvé ezt a sok nyelvű nemzetet. Borbély György. Pénz a földben... Kőszenet és sót, vasat és aranyat a földből kapunk. Dermedt tagjainkat melegíti fel ez, ételeinket ízesíti meg amaz. Bugylibicskát és repülőgépet csinálnak ebből, karkötőt és áldozati kelyheket formálnak amabból. Sötétségből világosságra hozzák őket, mert az élet ugy parancsolja. Zalaegerszegnek pedig forditva kell cselekednie. Temérdek pénzt, nagy vagyont kell elföldelni csak azért, mert az élet ugy parancsolja. Ismételten a csatornázásról szólok. Múltkor megközelítőleg kiszámítottam, hogy 115000 koronába kerülne az a nagyjelentőségű dolog. Megvallom, hogy a munka megkezdése előtti költséget kifelejtettem a számításból. Utóbb jutott eszembe, hogy a csöveket nem lehet csak ugy találomra elhelyezni. Rendszeres tervezet kell ahoz. Mérnöki tudással, vízvezetékkel rendelkezp városok tanulmányozása után építhetik meg ezt a csatornahálózatot. A tervezet s a tanulmányut szintén pézbe kerül . . . Igy tehát módosul a számitásom is.*) *) Sőt: e czikk irása után hallom, hogy van a Tárosházán egy 190?. beli költségvetés féle is ebben a tárgyban. S ninthogy itt a csatornázást «sakngyan okvetleníl vízvezetékkel kell egybekötni: a kettőnek a kéltsége az akkori számítás szerint 5 és 6 százezer korona között van. Hiszen csak a tervezetbeli költség 20—25 ezer korona. Zalaegerszegnek hápahupás talaja nem kis gondot ad a tervezőnek. Ólával s a Verbőczy-utczával könnyen elbánik. Ezek a főgimnáziummal együtt magasan állanak. Igazában csak a Botfy utczával gyűlik meg a baja. Ez bizony alacsony völgyületbe épült. Nem tudom, miképen lehetne ezt bekapcsolni a hálózatba, de kihagyni nem lehet belőle. Egy-két nappal ezelőtt jártam arra, s akkor zöldes-sárga pocsolyákat láttam az ablakok alatt. Éles ellentétet képezett ez az ablakokban virító muskatlival és fuchsiával. Virág illat és mocsárszag ! Ezek csak nem összhangzó, nem azoiios fogalmak!? Laikus létemre nem tanácsképen mondom, hogy a városból kivezető főcsatornának a Kismalom táján kell a vízbe torkollani. Megmondom, hogy miért. 1908., 1909. évben gyakran jártam a Zala partján. Egy-egy ismerősöm társalgása, beszéde közben a folyócska vizét is megfigyeltem. Pajzán locsogással nyaldosta a parton nőtt füveket, virágokat. Felüdítette azokat, akik tisztálkodás végett habjai között úszkáltak. Hangsúllyal mondom a tisztálkodás szót, mert ez csak a neve annak az akaratnak, cselekvésnek. A va'óságban pedig bármi más, csak az nem. Ki merné azt mondani, hogy a közvágóhidról kiömlő keverék nem fertőzi meg a vizet? Ugyebár, senki! ? Pedig hát igazamra mondom, én furcsa dolgot láttam. A levágott ökörnek hasznavehetetlen bele, gyomra egy gomolyagban ugy úszott a fürdőzők között, mint a nagy hajók közt a ladik. Brrr! Undorító látvány volt. Azért mondom, hogy a csatorna torkolata »e a város fölött legyen, mert az abból kiömlő folyadék még a vágóhid piszokjánál is czifrább nevet érdemel. Végezetre még egyet mondok. A város jelentékeny összeget ad a forgalmat előmozdító vasút építésére. Ez a vidéki emberek ide tódulásával hamarosan megtértl. Tehát csak olyan kiadás ez, mintha máma a balzsebemből a másik oldalra helyezném át pénzemet. A parancsoló élet szavának engedelmeskedve temesse földbe azt a pénzt, s nem kell ahoz jóstehetség, hogy a közegészségügy javulása révén megmentendő emberiség kamatos-kamattal adja vissza azt, mint a bányász a kőszenet, sót, vasat és aranyat. Lengyel Ferencz. Jön a főispán ... Hová jön a főispán ? ha kérdezik, azt feleljük, hogy Zalaegerszegre. Hiszen Zalában nincsen is főispán, mondják némelyek. NÍDCS hivatalosan, de van ugy a mi érzésünk szerint. Dehogy nincs föispáD. Volt is, van is, lesz is; de csak egy: grbf Battyány Pál. ó jön Zalaegerszegre juaius 4-én, piros pünkőst napján, hogy a Dalos-kör zászlóját fölszenteljék, hogy a Dalos-kör az ö elöljárósága mellett