Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-21 / 29. szám

M A G V \ H A I Z S 191H. juius 21. Istók János ellen. Folytatásul feljegyzek még egy s más dolgot a Csánv-szobor pályázatról, mert annyi zűrzavaros lárma, ellentmondás, könnyelmű rágalom s ala csony támadás jár szájról-szájra, hírlapról hírlapra, hogy megutálja töle az ember az embert Egyfelől kisszerűnek tartjuk ezt a 35 ezer , koronás pályázatot, másfelől mintha valami nagy világesemény volna s mintha élete függne tőle a pályázónak: készek vakondak-támadást intézni az emberek és ifjak saját kollegájuk ellen is. Egyfelől tekintélyes összegnek tartják maguk a szakértők is, másfelől nem hiszik, hogy a saját igérte tervezetet kivitelre tudja vinui abból az összegből a pályázó. Egyfelől támadással akarják leverni az egyik nagyobb tervezetet, de csak egyiket, másfelől kíméletből akarják elejteni, de csak egyiket, ugyanazt, nehogy belekárosodjék. A pályázóknak egyik csoportja, vagy egyik-másik tagja ujságczikkeket sugalmaz, persze maga mellett s a társa ellen, tul meg ugyanezek kórusban panaszkodnak, hogy ujságczikk jelent meg versenytársuk érdekében. Támadják a bizottságot, miért bocsátotta a közönséget döntés előtt a tervezetek megtekintésére, mert hírlapi vélemények jelentek meg a szobrocskákról. Ez már csak elég jeles aggoda lom. S a bizottság, ámbár hogy leghelyesebben cselekedett a pályázat nyíltságával, hogy kikerülje a támadásokat most az elhalasztott pályázatot jeligés levéllel zárt pályázottá tette. Da erre jön a valódi haddelhadd, hogy miért zárják ki belőle a közönséget s a hírlapot'.' Az ördög tud ezen eligazodni. Megemlítek egy pár jelesebb adatot világosabban is. A szobrocskák felállítása után pár nappal, a hogy a pályázók elszéledtek, ki haza, ki iJe oda látogatóba, egyik keszthelyi szerkesztő megirt Keszthelyen egy czikket a tervezetekről. Ez a Ciikk a 17 közül csak a Lukácsy Lajos müvét tartotta jónak. Még fölemlített kettőt. A többit folemlitésre sem tartotta móltónak. Az Istók Jánosét pedig egyenesen ki akarta doini. S jelezte is, hogy az Istóké ellen föllázadtak a pályatársak. A Lukácsyé azért is jó, mert ő csinálta a keszthelyi Festetics szobrot is. (Ut megjegyzem, hogy a Lukácsy Csány-szobra a jobbak között van, de ha a Festetics-féle szoborral akarják őt támogatni, avval ugyan agyonütik). N JS, ezt a tárczaczikket szétküldötték a zalai többi lapoknak is, ide is; mi nem közöltük; valami négy lap közölte. Csakúgy mintha Goldnerger A. V. Hirdető irodájából jött volna pénzért való közlésre. Mondják, hogy a bizottság egyik másik tagjainak is luegkudotték ezt a czikket. Par nap múlva, épen ugy, amint a keszthelyi czikk előre jelezte volt már, csakugyan jött a „Csány szobor

u bizottságának czimezve egy lázongó levél, aláírva Lukácsy Lajos, s mellette még 10 vetélytársnak a neve — híbásau. Ez a panaszlevél, épeuugy, amint a keszthelyi czikk előre jel/., tiltakozik az Istók János pályázata ellen, kéiik, hogy ezt a pá.yamüvet tegyék más terembe, mert Is ók „nem tartotta ,,ba'' Vs nagyságot," s azt »e!fogatiiató anyagból lehetet-tlen elkészíteni.« stb. Igy írnak és beszélnek ezek az ifjak saját kollegájuk ellen, saját barátjuk ellen, saját versenytársuk ellen. Hangsúlyozom a versenytársat; mert ha a barátságot meg is lehet rugdosni, de a versenytársban a magyar nemes lovagiasságuak mégis csak meg kellene lenni. Őkezthirböl sem hallották. És igy írnak ők tizenegyen, akik közül i émelvik a nevét sem tudja leírni. Cser Károly V<l. a nevét Cser Jánosnak irja. És igy írnak ők litók ellen, aki, hogy milyen versenytárs, meg mo-idom ugy, amint hallottam másoktól. Mikor a szo rocskákat fölállították, elszéledtek. Istók késő.. jött s rakosgatta a magáét. A közönség né/ gc te egyiket másikat, mindenki tett egy-egy és/ ívételt, a hol szerinte hibát látott és Istók — a Din t mondják — lovagiasan védelmezte versenyt u-sainak a müveit, helyreigazította, javította a közönségnek téves vagy nem téves megjegyzéseit. Es ők irnak igy Istók eheo, akik közül egyikmásik gratulált is IstóknaK. Féllépésük téves, mert az Vs nagyságot nem ugyan be, tianem igenis megtartotta Istók, aminthogy mindenkinek meg kell azt tartaui, mert a pályázati feltételekben benne vau szabályként. A tervezet nagyságát azért tartják megtámadhatónak, mert hallottak ezek az urak valamit harangozni arról, hogy a bizottság legyen körültekintő s ha látja, hogy valamelyik pályázó talán bolond, s túlságos sokat igér, amit józan észszel , nem lehet elvégezni s azonkívül ha az a sokat j ígérő művész tekergő lump ember volna, vagy ' a pénzt elkártyázhatná: hát könnyelműen ne j bízzák rá a művet. De ebben az esetben talán j nem gondol ilyenre sem a bizottság, sem a 11 panaszkodó. Támadják a lapokban Istók Jánost azért is, mert a művét a terem közepére tette s igy ez ott feltűnőbb. Pedig csak azért jutott oda, mert | ö később jővén, csak ott hagytak neki helyet a társai, t. i. a támadó társai, i Támadják Istókot a bizottság titkárán keresztül j is. Hogy egyszerre két legyet üssenek. Ugyancsak ' az említett panaszlevél írói még egy más panaszlevelet is írtak s ezt már az elnök kezéhez juttatták. Itt egyenesen azt kívánják, hogy a titkárt, | t. i. engemet a bizottságból csapjanak ki. Persze, , mint a kőmüveslegényt elcsapja a gazdája. Azt adják okul, hogy én a birálódöntés előtt uj;ág- , czikkeket irtam Istók János mellett. Nagy tisztes- ! | ség rám nézve, ha azt hiszik, hogy szavam vagy j j írásom irányítaná a bizottság tagjait. De nagy ! szegénység bennök, ha azt hiszik, hogy az újság- j Írónak nem szabad ujságczikket írni az ők ki állított műveidről. Azonban nem irtam. S a vé1 delmemre felszólalóknak megjegyeztem, hogy ' j tárgytalan a védelmezés, mert a mit ezek az ifjak állítanak éu rólam, hogy teudencziózus, avagy csak kritikai csikket is írtam volna akár idegen lapban, akár a magaméban: egyszerűen hazug- 1 ság. Hiszen a Keszthelyről küldött czikket sem í közöltem. Talán oda akarták ezt addresszálni. : Akit a dolog érdekel, nézze meg a Magyar Paizs| nak ez évi 27. és 28. szamait, ott megláthatja, mit irtam. Hát bizonyisten nem írtam én, hogy melyik művet tartom legjobbnak, ámbár hogy megalakult bennem a vélemény az Istóké mellett. Most már ezeknek az uraknak a fellépésük a ieg- ; határozottabban megerősít engem ebben a véle1 menyemben. Sőt most már szíves engedelmükkel bátorkodom ki is nyilvánítani ezt szóban és írásban, engedélyük mellett, igénybe vévén és res pektálván még a szólás és lelkiismeretbeli szabadságot is. Sőt nem lehetetlen, hogy most már i ez interregnumban egy kis tanulmáuyt is irok a , tárlatról. De mindenesetre jegyezzék meg a 11 levélírók, hogy ha pl. a Kara Mihályét vagy a : Bődy Kálmánét találom legjobbaknak: apámat is leszavazó u érettök. Ezek azonban c^upa tréfás dolgok tisztelt uraira. Do nem tréta az, amit a Nap cz. s a Világ cz. turc.a lapokban láttam furcsáu leírva. Persze, hogy ezek is Istók ellen rikoltoznak. Kü.o- i nősen eszelték itt ki a dolgot. Ugy eszelték itt i ki a dolgot, hogy az egész közönség bélyegezze : meg Istókot. És ugy eszelték ki, hogy vagy Istók j essék el, vagy a bizottság elnöke fusson el. Mert • azt irták ezekben a lapokban, nó hiszen más lap ! uem is vállalkozik ilyenre, hogy Istók művén a j szép Hungaria a bizottság elnöknek a felesége, s Istók ezt azért tette volna, hogy szeretetből, kegyelemből és hálából rá szavazzanak a zalaiak, az elnökkel együtt. Mondhatom pokoli esze van annak, aki ezt kitalálta. Ugyan kinek van ott már most kedve elnökölni, ahol már előre váddal fenyegetik az elnököt'.' De hát micsoda felburjánzása ez az erkölcsnek? Művészek harcza ez, vagy mi? Nem. Boszorkányok lakodalma. Még egyet megjegyzek. Feltűnt nekem, hogy a bizottsági gyűlésen is voltak, akik erősen haj szólták és kutatták az Istók müvéhez tartozó dolgokat. Feltűnik nekik, mondják, hogy Istók a műleírásában (amit mindenik csatol a művéhez) \ nem említi, hogy hányszoros nagyságot akar csinálni. Hogy mekkora lesz a műve? Csak a müvére irta oda, hogy a lépték 1 : 5 s a leírásban nem említi. Hm! Borzasztó! A többi pályázónál már nem keresik s nem is találják ezt a j hibát. Pedig egy-kettő felemlíti a műleírásban, j de legtöbben nem. Minthogy nem is kell ez. j Nem szükséges sem a köre, sem a papirosra j írni semmit ebben a pilyázatban, mert a bízott- j ság a pályázati hirdetményben szabályul kiírta j magyarán, hogy a minta Vs legyen. Ebből az j következik, hogy a valóság öt akkora legyen, j mint a minta. Miért uem lehet ezt egy uizottsági j tagnak megérteni, éu nem tudom. Ugyan mire jó ez a hadjárat? 1 Terhe alatt nő a pálma. Azt ai egyet tudom, hogy Istók János, ha e kis terhek alatt nem nó is nagyot, de nem is roskad össze alattuk. B. Magyarország: első bajnoka. 1875—1910* A Magyar Athletikai Club szép ünnepet ült a napokban, mikor Porzsolt Ernőnél 34 évvel ezelőtti bajnoki győzelmét ünnepelte. Messz8 szép idők emlékeként tűnik elénkbe az a kor, mely a mai fejlett sportéletnek vetette meg alapját. És e küzdelmes napoknak a Porzsolt fiuk voltak a hősei, különösen a boldog emlékű Gyula, a hires gyalogló Lajos és a bajnok Ernő. A magyar athletika megteremtője Esterházy Miksa gróf mondotta akkor e sorok írójának, a sporttudósitók ősének: ezeknek a székely Porzsoltoknak testi és lelki ereje biztat, hogy lesz jövője az athletikának nálunk is. — A nemes grófnak igaza volt; az athletika lassanként tért bódított és ma már az iskolában és az életben is első rangú eszköze a testi erősödésnek. Hogy az athletika az iskolai testi nevelésben első rangú helyre került, azt e lapok legfőbb érdemének tudhatjuk be, melyei ugyancsak a Porzsolt fiuk teremtettek. A mai közönség el sem tudja képzelni azt a közönyt, mit az uj clubnak le kellett győzni, sőt azt az ellenszenvet sem, mit az akkori testedző körök az athletikával szemben tanúsítottak. Például a tornászok elölt állandó auny tárgya volt a versenyzés, folyton azt a kárt emlegették, mit az egyetlen, rendszertelen atnletika okoz az ifjúságnak. A lapoknak legtöbbje sem fogadta jól az uj testedző módot. Az élczlapok írásban és képekben csúfolták a versenyzőket. Hanem voltak az athletikának pártfogóik is; a magyar nők. Az athleta bálok a főváros legszebb báljai voltak, az athleták a legkedveltebb és legjobb tinczosok. Emlékszem egy akkor hires csárdásra, melyet Józset föherczeg hosszas gyönyörködésére Porzsolt Gyuia járt Pálmai likával. A bálok után jó nevet szerzett az athletúknak az is, hogy társaságuk mindig a szép uri modor és tisztesség terjesztője volt. 35 év nagy idő, nemcsak egy ember vagy egylet, de a nemzet éleiében is s ez idő a mi első bajnokunkból nem ölte ki a lelkesedést első kedves sportja, a/, athletika iránt. E hosszú idő alatt mindig tevékeny részt vett a M. A. C. vezetésében s most 10.000 koronás alapítvánnyal segíti a jeles egyletet munkájában. Erre ez az egylet valóban méltó is, mert Magyarországon nincsen olyan egylet, melyik mindeu állami segítség nélkül oly áldásos tevékenységet fejtett volna ki, mint a Magyar Athletikai Club. Különösen az egyetemi polgárság közt terjesztette el a sportkedvet, nagyon kevés fizetésért csaknem az összes sportok gyakorlására módot nyújtván. Az első bajnokság történetéhez tartozik az is, hogy a club oly csekély pénzzel rendelkezett, lio^y az O.czy kerti versenypályát maguk a lúgok segítették egyengetni, hengerelni a munkásoknál;. A versenyzők is bele-bele akaszkodtak a heu^erokb csakhogy a pálya elkészüljön a nagy napra. A versenyek közül nagyon látogatott voil a jubiláló bajnok harmadik küzdelme, de különben 5—6 száz, legfeljebb ezer ember látogatta kezdetben a versenyeket. Ki merte volna akkor reményleni, hogy egy versenyt pénzéit 15.000 ember nézzen meg. Hatalmasan fejlődött 35 év alatt a ma.-var sportélet, de e fejlődésben hála illeti a/, úttörőket is, kik között első volt a most jubilált bajnok, Porzsolt Ernő; élvezze még sokáig munkásságának szép eredmény ei ., lássa még szebben fejlőd ni a magvai- atlétikát. K. —6. * E czikket a Herkules spjrtlapból vesszük ki, melyet a hírneves Porzsolt testvére* szerkesztenek. Ok a magy arországi modern athletikának aorta.ban és elméletben első hós.i. Sz. iz Irszágos fapiros-, fanszer=, íróés ískolaszer=Iiálliíás, a magyaripar pártolása. Igen hasznos és nagyhivatásu országos szakkiállítás nyílt meg a minap Budapesten a városligeti lparcsarnok helyiségeiben. A Magyarországban készült papirosok, papirosezikkek, tanszerek s mindeufele iskolai és tanitóeszközok kerültek itt kiállításra, egyrészt kiegészítve a külföld idetartozó, de még nálunk nem gyártott iperczikkeivel. Komoly czél és meggondolt szándék, nem pedig mindenáron való kiállítási szenvedély vezette a rendezőket és a résztvevőket. Az itt