Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-30 / 26. szám

XI. év. Zalaegerszeg, 1310. junius 30. 26. szám. KiSfisttéri ír : ^ffj érre 4 kor 04 f fél ém 2 kor 04 f N*Cf«dr« 1 bor. 04 f jfgyti szia 8 fl'lér. Hirdetés«k dija megegyezés szériát Nyilttir ior» 1 Stur Szerkesztőség és kiadóvatai: Kosanth-utcv* 43 Z. IE3Iox*-v-á"bl=L Lajos MTJ-TI "te atársalc : LBSGCi FSEBNCZ BORBÉLY STÖRG ST laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Levél. 1910 junius 29. Jó pajtásom! Tudod-e, miért szeretlek én titeket: iskolás fiukat? Lehetséges, hogy te csak későbben érted meg, de én már most megmondom. Két különböző utat mutatok neked. Az egyik: amelyen én madárgyorsasággal iramodom előre. A másik: amelyen ti csigalassúsággal haladtok. Sajátságos dolog, hogy ez a két ut egy ponton mégis találkozik. Azért mondom sajátságosnak, mert nem keresztezi egymást ez a két ut. Figyelj csak lelkem, pajtásom! Bezárult mögötted, mögöttetek az iskola kapuja. Hálaadó zsolozsmáitokat áhítattal zengitek ahoz, akit a csillagok mögé helyezett a végeseszü földi rab: az ember. Sziveiteket a szabadságérzet tölti el. Gondtalan napjaitok egén csak néha-néha jelenik meg a kétségnek és reménységnek a felhője. Egy évvel közelebb jutottatok az igazi harcztérhez. Mint a tengernek vészthozó háborgása között a hajósnép a csendet varja: ti a kétség és reménység közepett várjátok azt az időt, amely megnyitja előttetek az életiskolát. Élet! Iskola! Te öreg pajtás! Ha ma d egykor az az érzés fogja uralni a lelkedet, amely a kenyérért küzködő embe~ lelkét ur.ilja: akkor megtudod, mi'yen éles ellentét ez az együvé plántált két fogalom. Sejted-e már jó pajtásom, melyik az a két ut, amelyről e levélnek az elején szólok ? Az én utam: az életútja. A te utad: az ismeretszerzés utja. Úgyis mondhatnám, hogy a te utad : azisko a. Vizsgáljad meg: keresztezi-e egymást ez a két ut? 9—10 éves korotokban indultok el ezen az uton. Jaj, de piczinyke legemek vagytok akkor! Aztán meg milyen gyengéknek érzitek magatokat I Az ' „ablativus" az „accurativus" a „genitivus" a „perfectum" a „futurum" szinte legyőzhetetlennek látszik. Arról megakar nem is szólok, hogy a (—15 y) — (—20 y^ = ?" milyen csimborasszói magasban lóg előttetek. Sok-sok gyakorlat megérteti veletek ezeket az egvptomi hieroglifeket. Az éjjeli álmotok algebrai képletekkel lesz tele. Nappalaitokat a praepositiók és conjugatiók tapétázzák ki. Igy megyén 8 éven keresztül. Persze, csak szerencsés esetben tart ez nyolcz évig. Szünidei, gondtalan életetek egére azért vonul a kétségnek és reménységnek a felhője, mert nem tudjátok előre a dolog végét . . . Az én utam különbözik a tiedtől. Pajtásom! Láttál már taposó malmot ? Rozoga viskóban kicsiny garattal biró őrlő követ helyeznek el. A másik, pajtaszerü, nagyobb helyiségben egy otromba, rovátkos kereket állítanak fel. A rovátkos kerék állása a vízszintestől egy-két foknyira eltér. Valami orsószerü készülékkel látják el a kőtengelyét is, meg a rovátkos kerekét is. Egy rúddal összekötik a kettőt. Készen áll a taposó malom. A göcseji ember kotyogónak hívja ezt az apparátust. Igaza is van. Csakúgy kityegkotyog. Veszettül csikorog. Ha őrleni akarnak a kotyogón: a rovátkos kerékre lovat állítanak. A ló megindul. A rovátkok segítségével állandó működésben, mozgásban tartja a nagy, otromba kereket. A nagy kerék az összekötő rud segítségével pergeti az őrlő követ. Az a szegény pára sok kilométernyi utat megtesz . . . képzeletben. Mindig megy. Mégis állandóan egy helyben tipródik. Nem tud kitörni abból a körből. IIven az életútja is. Mi: akik ezt az utat tapossuk, nem vesszük észre az időnek szédítő gyors röptét. Ma lépünk ki az életútjára, s holnap sírba, dőlünk. Az egyik napunk ugy hasonlít a másikhoz, mint a t^jás a tojáshoz. Mindig ugyanabban a körben élünk, amelyben ezt a robotot megkezdtük. Mintha csak a kotyogó malomnak volnánk mozgató erői. Ti: akiket idealistákká nevel az iskola J utja, türelmetlenül Tárjátok azt az időt, amely emberekké avat titeket. Miért türelmetlenkedtek? Megmondom azt is. Gyermekkorban, gyermekésszel kezdtek járni azon az uton. Azok a tisztelt férfiak akik titeket vezetnek: elfelejtik, hogy a nektek csigalassúsággal haladó idő kiemel benneteket a gyermeksorból. Magasabb gondolatkört nyit meg előttetek. Azért nem keresztezi egymást ez a két ut, mert ismeretszerzésiek egész idején gyermeket lát bennetek az, aki az életútra készít elő. Pajtásom! Ennek a felfogásnak, nézíetnpk meg kell változnia. Évről evre más bánásmód kell nektek: aszerint, amint az idő halad felettetek. Amilyen szükséges az életharczra, hogy az iskola utja keresztezze az életútját: épen olyan szükséges, hogy ti bennetek ne mindig az iskolát fiukat, hanem a lövőnek munkás embereit lássák vezetőitek Itt már megfelelhetek a legelőszőr feltett kérdésre. Én nemcsak a jövő munkás emberét, hanem a fajunk fentartására hivatott apákat látom bennetek. Ti fosjátok nemzeni azokat az utódok;

1.', akik egy i^bb kort küzdenek ki a magyar nemzetnek. Ezért szeretlek én téged, titeket. . . Lengyel Ferencz. Miniszteri intézkedés a gyógynövényekről. íme Dr. Flóris Áron (Egy orvos) Írásának mégis van hatása. A „Mikép lehetünk hosszú életűek" czimü czikksorozatnak tudós írója nem végez haszontalan munkát, mi le-alább határozottan ennek a hatásául tekintjük azt az országos helyes intézkedést, hogy a földműves miniszter gondot fordít a gyógynövényekre s tanfolyamot állit a gyógynövények megismerésére, szedésére és értékesítésére. És ebben a hazai iparral párhuzamos hazai termésnek is sz ápolását és megbecsülését látiuk egyúttal, mely ugyancsak szivén fekszik egy o^vos írónak is. A közoktatásügyi miniszter ur a tanfelügyelőkhöz ez ügyben következő körrendeletet küldötte: A hazánkban vadon termő gyógynövények szedésének és értékesítésének elsajátítása végett a földmivelésügyi miniszter ur által rendezendő tanfolyamra vonatkozó pályázati hirdetmény egy másolati pé.'dényát oly felhívással küldöm meg a Tanfelügyelő urnák, hogy annak a tankerületében megjelenő a Tanfelügyelő ur által legalkalmasabbnak vélt valamely tanügyi lapban való közzététele iránt intézkedjék. Budapest, 1910 junius 7-én. A miniszter meghagyásából: Tomassics, min. tanácsos. Kolozsvári Magy. Kir. Gazdasági Akadémia. Pályázati hirdetmény. 181. 1910. szám. A nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter ur 1910. évi április 18 án 36430. sz. a. kelt magas rendeletével elhatározta, hogy a hazánkban vadon termő gyógynövények szedésének és értékesítésének elsajátítása végett lelkészek és néptanítók részére 8 napra terjedő tanfolyamot rendez. Ezen tanfolyamon az azon résztvevők a gyűjtésre érdemes vadontermő gyógynövényekkel megismerkedhetnek, azok gyűjtésének, szárításának, csomagolásának és értékesítésének minden részletét elsajátíthatják, hogy azután állandó lakóhelyükön, a gyógynövények rendszeres gyűjtését és értékesítését szervezhessék. A tanfolyam külön erre a czélra megnyert szakemberek vezetése mellett, a kolozsvári m. kir. gazdasági akadémián 1910. évi julius 31-től augusztus 6 ig lesz megtartja. A tanfolyam résztvevőit a nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter veszi fel s a résztvevők a kolozsvári gazdasági akadémiában ingyen lakásban és fejenkint, útiköltség és napid'j fejében (hatvaunégy) 64 kor. általányban fognak részesülni. Az általány felét a tanfolyam kezdetén a másik fefét pedig annak sikeres elvégzése után kapják kézhez. A tanfolyamra vidéki lelkészek és néptanítók összesen 20 lesznek telvéve. A felvételnél előnyben részesülnek azok, a kik a hegyvidéki, felvidéki, vagy erdélyrészi miniszteri kirendeltség területén működnek s a kiket a nevezett három miniszteri kirendeltség egyike e czélra ajánlani fos. Ezek után előnyben fognak részesülni azok, a kik a gyógynövények termésével vagy gyűjtésével már eddig is foglalkoztak. A kik ezen tanfolyamon részt venni óhajtanak, nyújtsák be 1910 junius 30-ig ebbeli, a nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter urnák czimzett kérvényüket a kolozsvári gazdasági akadémia igazgatóságához, vagy a hegyvidéki, az erdélyrészi vagy pedig a felvidéki miniszteri kirendeltséghez. A kitűzött' létszám betöltése után, külön miniszteri engedélylyel esetleg a helyhez mérten olyanok is vehetnek részt, akik segélyre nem tartanak igényt. Kolozsvár, 1910 április 25-én. A kolozsvári m. kir. gazd. akadémia igazgatósága^