Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-31 / 13. szám

2 MAGYAR P A 1 Z S 1910. márczius 31. szág ellen. Pálfi hadnagy is_ ott van. Szép pej lova büszkén hordja a fajét. Ő meg kimondhatatlan szomorúsággal tekint egy kis földszintes ház ablakára, melyet függöny takar. Pereg az esó. Végig mossa a csapatnak láztól égő arczát. Ma van az első ütközet, amolyan eiö csatározás, mely a magyar és osztrák lovasok között dől el. Mint villám rohan egymásra a két csapat. Az oszlrák lovasokat Pálfi hadnagy vezeti. Villog a kard a kezében, de im egyszerre bénulva ejti le karját. Ott áll előtte egy kék szemű, aranysárga hajú magyar huszár. És szól: Pálfi hadnagy! Szeretlek, mint férfit a boldogságomat, de gyűlöllek, mint a magyar haza ellenségét. Emlékszel-e mit mondlam azon az estén? Éa fogom kiontani véred, én Meduyánszky Klára, a jegyesed ... Sajt a kard s Pálfi hadnagy halva dől le a nyeregből. Alkonyat. A csatatéren lehajtott fejjel, szomorúan jár-kel egy kék szemű arauysárga hajú magyar huszár. Lovát kaatárszároa vezetve kutat keres a halottak az elesettek köz itt. Végre megáll. Hosszan csókol egy vértől borított arczot, Pálfi hadnagy arczát . . . Följegyzi a krónika, hogy Megnyánezky Klárát az aranysárga hajú huszárt halva találták Pálfi hadnagy Kellett. Megrepedt a szive. Miképp lehetünk hosszuéletüek ? Elbeszéli: Egy orvos.* LI. Kedves barátaim! Talán ti vagytok azon jurátusok, kik márczins 15-ikét szereztétek? Nemde, ti vagytok azon jogászság, kik majdan komoly elmével szolgálandjátok a törvényt? Ti romlásnak induló ma;yar ifjak! Gondoljatok nemzotetekre, a józan, mértékletes életre és ne változtassátok meg a bibliai reudet, hanem aludjatok éjjel, feküdjetek a tyúkokkal, keljetek fel még szürkületben az Istent dicsérő fecskével! Ébredjetek fel pitymalatkor és né;.zétek a kellemesen gyönyörködtető isteni látománvt: a hajnal pirkadását, ott magatokba szívhatjátok azon ózondus levegőt, mely minden emberi mesterkélt tüdövész gyógymódnál és szérumnál hathatósabb, mely az aldehidketon lassú elégetésekor árasztott dezinficziáló szernél is százszorta fogauatosabb. A hajnal hasadásakor szívható ózondus levegő a leghathatósabb gyilkosa, oxidálója a Koch féle tüdövészbaczillusoknak. Nézzétek gyakorta a hajnalt! Szemléljétek naponta és bizonnyal üdvözültök, mert örök életet ad, mivelhogy a gyarló ember hétköznapi gondolkozását Istenhez emeli, az elfásult keblet megfinomitja, kicsiszolja! Nem értitek meg ennek szépségét ti, czivihzáltuak, előrehaladottnak mondott nép? Holott a görögök már három évezrednek előtte is megértették! A görögök azt hitték isteneikről, hogy amely pillanatban felkél a »rododaktylos Eós«, vagyis a rózsaujju hajnal, azonnal leszállanak a többi istenek is a magas Olymposz tetejéről s rövid vártatva elmegy ki-ki a maga dolgára. A serény Helios tűnik fel előbb mosolygós tekintetével. Hiszen neki korábban kell ébrednie, ó hajtja a nap kocsiját az égi körben. Poseidaon sam várat magára, egy perczet sem késik. Hajnal után megragadja háromágú szigonyát s azt fölemelve hánytorgatja a habokat és aszerint, amiként Eolusnak, a szelek királyának megparancsolta: előtör egy szél, mig a többi négyszögű zárkájában marad. Da a görög nemcsak isteneiről hitte, hogy ők hajnalUl kelnek, hanem maga is azt akarta, hogy a hajnal felkeltével, mint az istenek felébredése idejével köszönthesse, imádhassa isteneit. Azt tartották, hogy az istenek felkelés és mosakodáskor legszívesebben veszik földi embertől a hódolatot, mert etvkor leginkább ráérnek. De a mostani ember a koránfekvés, koránkelésnél nagyobb örömet talál a kávéházak és orgia tanyák bűzös éjszakai levegőjében, mint a hajaali pirkadásban. Ember! Ha hosszú életre törekszel, szeresd a hajnalt, szeresd annak legéltetóbb levegőjét miként a Múzsák szerették! A szabad természet ölén élő egyszerű nép bizony örömmel kihasználja Isten eme jóságos ajándékát. Mikor felébred s a kelő nap sugarai orczáját nagy szelídséggel simogatják, hallja a pacsirták énekét, megilletődve látja a millió nyüzsgő állat hálát adó imáját, látja a madarak, j lepkék, virágok Istenudvarlását, bókolását, a ,' világegyetem harmóniája édes bus érzésként száll lelkére, buzgó fohász fakad keblében és az áhitat szárnyain száll az Ég Urához. De érzi a maga kicsinységét is, mert az isteni ajándék a legfenségesebb csodamü: a hajaal látképe lelohasztja benne a gőgöt, fenhéjázást az ostoba pávakevélységet; a hivalgás, érzékiaskedési vágy, a l kapzsiság, a dobzódásban. részegeskedésben való gyönyör azonnal lohadni kazd. Ti, istentagadók, avagy másként szólva, Istent látni akarók! Menjetek a háborgó tengerre, vagy szemléljétek gyakorta a hajnalt, a természetnek ezen legszebb templomát és leborultok előtte, akit eddigelé hiába kerestetek. És a magyar ifjúság ezt az időt alussza el! Pedig a romlott, savanyu szagú, füledt, sőt veszedelmes szobai levegé beszivása, az isteni időnek elalvása helyett fel kellene keresnünk a természetnek oly titkos, lélekemelő, szivhez szóló szózatait, melyek a léleknek megtisztulást, megújhodást nyújtó feredói, melyek emellett egyszersmind megújítják a testet is, s a jóságos természet mosolygó ajakkal rebegi meséli el, hogy: »Miként lehetünk hosszuéletüek?« Ezen Isten készítette templombajárás ugy megi reparálja, toldja, javítja az észt, a szivet, lelket: a gyenge nádszálként ingadozó akaraterőt pedig ugy megedzi, aczélositja, hogy az éjjeli dorbézo lást, a mértékle'en életmódot mint a bölcseség j gel és az emberi méltósággal ellenkezőt lekicsinylí, i megveti, meggyülöli és megutálja. De ezt az iskolában nem tanuljuk. Ott elég, ha a tanuló leczkéjét ledarálja. Nem tanítják a rendes életre az embert, hogy is ne lenne hát rövid életünk a kérészek, selyemlepkék élete? Ti tanítók! Tanítsátok meg a gyermeket ott az iskolában arra, hogy miként kell tanulni, hogy mi a tanulás fortélya, csínja binja, ne bízzatok semmit se a szülőkre, igy azután elég idő marad a szabad levegőn való mozgásra, igy az iskolán | kívüli idejét senki se töltené magolással, feladat megírással, otthon, a dohos, poros szobában való görnyedéssel. De nem is annyira a tanítókhoz, mint a tanfelügyelőkhöz, legeslegiukább pedig a közoktatásügyi miniszterhez irányitódik sza/am. Az iskola a legszebb időt csak elharácsolja a tanulótól azáltal, ho jy a tanitó csupán csak leczkekihagyással és kikérdezéssel foglalkozik. Holott az iskola a szemléltető együtt-tanulás helye. Így azután nyomban, ott az isKolában tanulná meg mindenki a tananyagot, a délutánt pedig a kertben, réten, mezőn, erdőn, télen pedig vagy a korcsolyapályán, vagy pedig a műhelyben töltenék el a tanítványok, hol a fiuk, különösön pedig a lányok oly ipari cz:kkek készítésére volnának kioktatandók, melyért a magyar milliókat dob ki külföldra. Meg kell az iskolás gyermekeknek mu'atni a magyar vásznat, magyar selymet, magyar posztót, gyertyát, gyufát, a magyar ezukrot, stb., stb. csak azért, bogy lássa, miként a magyar gyártmány mindeukor van olyan, sőt sokszor különb, mint a külföldi. Szóval nevelni kell az ifjúságot azon jelszó teljes átértésére, hogy: íllazai ípar.« Soha meg nem bocsájtható mulasztást, sőt bünt követ el az iskola, hogy mindezeket figyelmen kivül hagyta. Meujen a magyar tanuló a nyári s ünidőben dolgozni. Vegyen példát az amerikai tanulóktól. Ott a diák, mihelyt néhány napi szünideje van, vagy kifutónak áll be, vagy felirónak, vagy pinczérnek, vagy mezei napszámosnak szegődik be. Nem henyéli el a drága időt, mint a magyar tanulóifjúság, mert ott a szülők jól tudják, hogy a tétlenség, dologtalanság a bűnök tojása, a munka pedig a testi és lelki egészség, boldogság hazájába visz. A magyar faj pusztulását aanak tulajdonithatjuk, hogy nálunk a munkát kevés kivétellel, mindenki szégyenli, a pénzzel bánni minden ezredik tud, csaknem minden második pazarló, minden ötödik részeges, bizonyos dologban és mértékben mindegyik könnyelmű. Nálunk az elemi iskolában a tanítás czélja manapság még mindig csak az, hogy az illető a középiskolába léphessen, a középiskola első osztályában pedig, hogy a másodikba mehessen. Az érettségi pedig nem egyéb, mint kulcs, hogy a szakpálya kapui az »érett« (?) ifjú előtt nyitva legyenek. ( Melyik tanitó az, ki a gyermekeket egyetlen egyszer is kivitte volna a hegytetőre a pitymalatot szemlélni ? Avagy melyik iskola az, mely az életre ugy tanit, mint ahogy azt a jóságos természet titkos szava nokünk feltárja? Mutassátok meg nekem azon tankönyvet, melyből az ifjúság megtanulhatja, hogy a szürke alkonynak két keze vau, az egyik az, melv a szerszámot veszi ki a fáradt, eltörődött munkásember kezéből, a másik pediglen, mely az édes álom lágy ölében ringat és megnyugoszt. Mutassátok meg nekem azon könyvet, mely az üdvös örök igazságot, mint a bibliai teksztust híven, részletesen megmagyarázza: nAurora est musis amica« . . . Fordítsátok le ezt annak értelme szerint! Nemde — nem igy hangzik? s.Vliként lehetünk tartós egészségben hosszuéletüek*. Ti tanítónők! Kik egyszersmind anyák vagytok! Tanítsátok meg idejében a sötétségben és i a sejtelem homályában bolyongó arát és ifjú | menyecskét, sőt már a kezetek alatt lévő kis j leényt is arra, amire a spártaiak a serdülő leányt i jó eleve megtanito ták, hogy tudMiilitt ha anya ; lesz, arra gondoljon csak: először, hogy Helias földjét mindig spártai eke miv lje, másodszor í annak határát spártai fegyveresek őrizzék. Oda pedig az szükséges, hogy az anyák oly egészséges gyermekeket szüljenek és neveljenek, kikből i egykoron edzett harezfiak válnak Nem is zavarta I meg a spártaiaknál a hajnali csendet a hanyagul gondozott csecsemő szivettépő sirása, gyakori fel, felsikongatása! Mert mindenik spártai nő értett az okszerű gyermekneveléshez. Minden spártai ; anya, sőt leány is jól tudta azt, hogy a művelt embernek sok cselekedete csak mesterkéltség, színlelés, képmutatás, ámítás és hazugság, da a síró kis gyermek sohasem hazudik, mert a siiásnak miudig megvan a maga oka, melyet minden anyának meg kell keresni, ki kell találni és el kell tudni hárítani. Hogy ne lenne a gyermek haszon alan, dologkerülő, ha szülőanyja semmi jóra nem tanította, a huzamos dologhoz nem szoktatta? De hogyan tauithatua a/, valakit, a'<i maga sem tud semmit? Hogy taníthatná az anya gyermekeit, ha helyes neveliíst nem látott, sem az iskolától, sem a ; szülei háztól el nem sajátított, el nem tanult? A taaitók adhatnak tehát csak hasznos polgárokat a hazának. S ebben van a tanítói pálya szépsége, magasztossága, mert csakis oly ország virágozhatik • fel, melynek becsületes, lelkiismeretes tanítói vannak, kik a gyermeket a tantárgygyal kapcsolatban a délutáni tanítás alkalmával gyakorlati és kenyérkereseti pályára is megtanítják. A XX ik szazad pirkadó hajnala csak akkor fog kedvező fényt hintem a magyar nemzetre, ha vezetőféifiaink belátják annak megdönthetetlen igazságát, 'íogy az iskola csak azon esetben nem veszedelmes az ifjúságra, na ott a tudományok me lett a kozegészségtaut, nemkülönben a megélhetés módozatát, a kenyérkeresetet tanítják. Ti országgyűlési képviselők, ti szónokok, lelkészek, vezető szerepre alkaimas férfiak és nők! M ujetek és tanítsatok! Írjátok be a magyar anya leli-ébe a hazasz letetet, véssétek be elméjébe, hogy egy pusztuló nép, egy veszendő nemzet könyörög liozzáia: szülnének egészséges gyermeket és nevelnének belőlük eszes, takarékos, szorgalmas fiakat, kik képessé tennék a magyar j fajt arra, hogy megállhasson a s/.om zéd uepek között. A íjátok tudtára, világos megertésere a tanítóknak, az anyáknak, hogy törpülünk, fogyuuk. Hogy hazájában, sőt házabau sem ur már a magyar! Itt is, mint régi ha/ánkbau, a Dón tövénél, rókaóvatosságu, életerősebb, szívósabb nemzetbeliek túrnak ki hehunkböl. Kedves atyánkfiai! Most aár megismerhettétek az ádáz ellenségünk fegyvernemát, hát most tanulmányozzátok harczi módjukat, miként Bölcs Leó az ősi magyar és huu haiczmodorát tanulmányozta és azt saját kezével megírta, hogy vele nemzeténé.k szolgáljon. K"\ácsoljatok ti is fegyvereket, de ne oly nemteleneket, miként a vad indiánok a »kurara« méreggel bepáczolt nyílvesszőnek vashegyét. A ti fegyveretek legyeo 1 szőr az észszerű munka, 2-szor a takarékosság, 3 szór a becsület. Kovácsoljatok mihamarabb, mert az ellentábor jegyvere kétélű, Azért kell a társadalmi rendellenes dolgokról a leplet lerántanom, mert ez szoros kapcsolatban van azon tudomány értékesítésével, mely arra tanit, hogy ®Miként lehetünk hosszuéletüek.* írjátok be a már írni, olvasni tudó leány lelkébe, hogy már csak ők menthetik meg a nemzetet, mert bizonynyal a lengyel nemzet sorsa lese a miénk is, ha nem jön egy jobb kor, melybea hazánk leányai erős kézzel rántják ki ez ezredéves nemzetet a posványból, melyben immár csaknem nyakig merültünk. Akkor majd visszatér a régi magyar beosület,