Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-17 / 11. szám

3 M A (> Y A R P A l Z b 1910. márczus 17. gyógymódokban való bizalmatlankodás a beteget oly révedezövé teszi, hogy miként atüzkárvallottak, minden lélekjelenlétüket elvesztik. A duhaj legények virtuskodásaik közben, amidőn a bort az üvegből kiitták, azt vértől tajtékzó teleszájjal rágják össze és nyelik le. A kirágott, a fogtól kikopogtatott éles pipacsutora a nyelvet éveken át megsebzett állapotban tartja, ugy hogy az begyógyulni sohasem képes, de amidőn az ezen okból eredhető nyelv, vagy gyomorrák biztos jele megállapítható, akkor -az előbbi féktelenkedő, vakmerő, magát az idejebeli operálásnak alávetni vonakodik. A pipázás félbehagyására pedig lelki nyomorék. Pedig a titkos sugallat folytonosan az okos cselekedetre nógatja. Da mind hiába. Egészségünknek gyermekkorunkban a tudatlanság a legnagyobb ellensége, fiatal korunkban a duhaj hányavetiség, féktelen garázdaság, érett korunkban a szenvedély mámorába nyakig való belemerülés, hajlott korunkban pedig a habozásból, gyávaságból eredő tétlenség és igy a beteg test és léleknek kiszolgáltatása, a feltétlen megadás, kapitulálás sodorja az embert a végveszélybe. Duzzadó egészségünkben kigunyoljuk azon öregeket, akik ezen megdönthetetlen igazságot gyakran hangoztatják: »A legszegényebb ember is boldog, ha az Isten neki erőt egészséget ad.« Bezzeg! Amidőn megvénhedtünkben a csuz, köszvény, podagra megkunkoritja, görbíti derekunkat, jártányi erőnket elrabo ja : agyunkat a magunkra hagyatottsági érzet megkínozza, megpaskolja, ekkor azután rövid elmélkedés után is belátjuk azt, hogy tényleg, a legszegényebb ember is boldog, ha neki Isten adta ereje és egészsége van. Nem szükséges oda feltétlenül illatozó pecsenye és gyöngyöző bor, maradjon az isteni nedű a tömlőjében ott, ahol van. Szervezetünkben lévő minden inger az izomban a vegyi erőket fizikai erőkké alakítja át, tehát a villamosság, a hő és vegyi ingerek, nemkülönben az élettani inger testünkben oly elváltozást okoz, mely bennünket a munkára, a dologra képesít. Az egészséges izom kétféle munkásságot fejt ki, először láthatót, másodszor láthatatlant. Láthatók: az ütés, huzis, emelés, csavarás taszítás, rúgás, szóval valamely munka végbevitele. Láthatatlan munkásságot pedig akkor fejtenek ki az izmok, midőn az izületi végeket bizonyos csekély erővel egymás felé nyomják A 30—40 ik életévben, amidőn az embert a természet szépsége már kevésbé varázsolja el, hanem minden örömét az évek gyönyöreinek letépkedésében és letiprásában látja; az agyonsanyargatott, elcsigázott test még a láthatatlan munkát is alig győzi. Tehát az izületvégek nem nyomakodnak szorosan egymásra; a lazán érintkező porozok közé mész-sók és baktériumok rakódnak Is, igy válik a hebehurgya életmód, az életerők oktalan pazarlása a podagra, a köszvény, a csuz okozójává. Mert. látott-e valaki 10 éves fiút, kinek köszvénye lett volna? A vad indiánok legkedvencebb foglalkozása a bölényvadászat. Ilyenkor a 70—80 éves aggastyánok is a legszilajabb paripára pattannak fel sa vadászat fáradalmait keményen tűrik, ók az asszonynépet külön elszigeteltségükben hetenkint csak egyszer látogatják meg, mi pedig az illatozó pecsenyét és a gyöngyöző bort mindig az orrunk előtt tartjuk. Ezért leszünk idő előtt göthösek és podagrások, ezért eresztenek a dologtalanok idő előtt pókhasat, amikor testük a két lábon álló kecskebékához hasolit. (A nap.) Minden egyes gyógymód, mely a tüdővéssesek egészsépének helyreállítását czélozza, ha csak lehetséges, verőfényes napon történjék. Egy csapásra két legyet ütünk ezáltai. Ha a pinczében a répát a legjobb televényföldbe tesszük is, szine tavasszal mégis halaványsárga lesz s mérget tartalmaz. Növésében nem hiányzik semmi, csak az éltető napsugár. Isten végtelen jóságát mi sem igazolja jobban, mint a nap. Midőn a zordon tél után előtűnik, nemcsak mi örülünk, örül a nagy mindenség, a természet is. A hó eltűnik, kiszabadulunk a szoba falai közül. Kinn a mezőn, a fütenger zöldjében agy-egy fa pompázik, a sok mezei virág, mint százezer násfa (régi őseink homlokdíszét, mely arany, ezüst, smaragd, rubintból volt: nevezték násfának, a mai neve diadém.) tárul szemeink elé. Mindeu, minden a napot dicséri. Ez adja a virágoknak az életet, jóleső melege nekünk az életkedvet. Látjuk ezt az időjárásból is. Ha beborul az ég s a fellegek elrejtik a napot, szo| bánkba húzódva, örökösen kedvetlenek vagyunk, j eszünkbe jut minden bunk, bánatunk. Egyhanguí nak, sőt terhesnek tűnik fel az élet. S mikor a ! zápor után tündökölve előtűnik a fellegek közül j a nap, felvidul szivünk, s örömmel hugyjuk el a | szobát. Milyen hatású a nap, látjuk azt a tanyai | parasztemberen, ki örökösen a napon van s nem i | árt neki minden gyenge fuvalom. De mily keserj ves annak az élete, ki folyton-folyvást a szobá1 ban tartózkodni kéuytelen. Hiába kívánkozik a j napra: a munka, az iga leköti, bennülésre kényszeríti. | Minden élet szülőoka a nap. A nap eleven f ereje különböző változások folytán mindenféle í munkát végez. Ki gondolná, hogy a fővárosi villanylámpákat a nappal világítjuk ? Pedig bizony ugy van! A nap melege keltette ki az egykori j terebéiyes tölgy és sudárfenyö magvát. Ez pedig évezredek múlva a földréteg alatt szénné lesz s a villamosságot fejleszti. A szén ismét hőenergiává válik. A napnak hatalmas fény- és hőforrása szüli a vilI lányt, a delejességet. | A mindent felhasználó emberi ész nagy leleményességgel értékesiti Istennek adományát, melyet őseink, a hunok és magyarok, oly szép imában dicsőítettek. S ha az éltető napot felhasználjuk mindenre, mért ne használhatnók arra is, hogy testünkből kiűzze a gonoszt? Hogy az ember sorvadt,kóros testét ismét életre keltse? Hogy az uj erőt adjon abba? Miért ne vegyünk több napmeleget, mint amennyit véletlenül kinjártunkban kaptunk? Mért ne vennők, ha több napmeleg több erőt ad, helyrehozza a betegnek megtámadott egészségét. Manapság mindenL kihasználunk, miért ne használnók ki a nap éltető fényét és melegségét is, hisz azt ingyen kapjuk, van még belőle elég. De az ember, ha pénzgyüjtésre használhatná, bizonyára töobet venne belőle, minek is az egészséggel törődni ? Ma van ma, a holnappal nem törődöm. Igy vélekedik legtöbb profán, proletár ember. Amidőn pénzét elverte, szidja a burzsoát. Ha pedi_4 egészsége megrokkan, még az Istenséggel is hadilábon II. Igy volt az minden nemzetnél, mikor az pusztulásnak, rothadásnak indult. A római proletár nem dolgozott semmit, de ha koplalt, kiállt a fórumra s »panem et circenses«-t kurjászott. De már jóval előbb gúnyolja a római népet Horatius, hogy a pénzét félti a rablótól, de egészségét nem, holott egészség nélkül nincs élet. Azt mondja, hogy olyan a római nép, mint Alcinoos itjai, a phaják nemzetség, melynek fiai egész ; éjjeleket kéjben, mámorban dőzsöltek át. i Alig van egy- két oly gyógyszer, melylyel | nagyobb, gyorsabb, kiváltképp pedig maradandóbb hatást érhetnénk el, mint a napfürdővel. : Nincs gyógyeljárás, mely alaposabban kiűzné tes! tünkből a gyilkos baczillusok termelte mérget a í napkuránál. A napfürdő izzasztja, párologtatja a : testet, ezáltal választja ki és távolítja el a testben •• rejtőző ártalmas anyagokat, a felesleges nedvet ' valamint a szénsavat. A természetes uton való ! gyógyuláshoz igen szükséges a vizifürdö is, de ; ez csak előfeltétele, mintegy megelőzője a nap| fürdőnek. | Hogy a naptürdö hatását lássuk, kísérletezzünk j először élettelen testtel. Tegyünk ki szines ruhát , a napra, rövid idő múlva megfakul. De csináljuk i ugy, miként azt előbb emlitém, hogy a víz az í előfeltétel, mártsuk a ruhát előbb vízbe, azután tegyük a napra s ismételjük azt meg óránként; a sárgás vászon nemcsak fakó, hanem tiszta fehér lesz. Ezt minden vászonfehéritő parasztasszony tudja. De talán csak az élettelen testekre van a napiak ilyen hatása? Éppen nem. Az élő szerveseire való hatása sokalta nagyobb, mivel az élő test anyagcseréje előmozdítja. Hiszen az élő szervezet kívülről, valamint belülről is egyformán kapja a meleget. A kályha melege már egész más tulajdonságú, mint a napsugártüzdelés által okozott meleg. Talán nincs ís oly betegség, melyre a kellőleg alkalmazott, közepes erejű napkura ártalmas lenne, talán nincs oly gvógyszei, melyet olyan sokra használhatnának, mint ezt. A napsugár hasznos mindenre, ha ennek okszerű alkalmazásához értünk. A tök levelét, sőt szárát a kánikulai perzselő nap heve [lekonyitja, annak pereme, mint az elcsigázott igásló füle lelóg. Az állat és ember bújik a déli napsugártól, ha a hősugarak perzselő batása túlnyomó. A hajnali és alkonyati napsugár éltet, mig a déli perzselő tikkaszt. Minden betegség alapoka, hogy a testben a baktériumok termelte kóros anyagok székelnek, ezen anyagokat a nap hatása feloldja, meglazítja, kiküszöb ili s elpárologtatja. Nem is mi jöttünk először arra a gondolatra, hogy a nap erejével gyógyítsuk testünket. Régességen, mikor az. emberiség gyermekkorát élte, már ismerték gyógyhatását. Mikor a barlanglakó miután sorvasztó lázak gyötörték, először fölkél s kimászik rtdeg barlangjából, mit cselekszik? A nap melegére viszi senyvedt testét, hogy ott melengesse fázó tagjait. Mikor tölkél betegágyából, miután a betegség össze vissza sanyargatta, napos helyre fekszik, hogy sok idő után először érezze ismét az éltető nap melegségét. Fakó, viaszsárga arcza kipirosodott, bágyadt tagjai erőre kaptak. Látja, hogy testi egészségét a nap adja vissza; látja, hogy megfogyott ereje ismét helyre áll, a vér megpezsdül ereiben s felmegy a hegyre: imádni a napot. Természetes ösztönénél fogva ragaszkodott éltetőjéhez. Még nem volt benne csalárdság, nem akart adós maradni, meg akarta hálálni a nap ajándékát s istenitette azt/Kifejlődött a napimádás. Az ősember bámuló hódolattal tisztelte a napot, melybe szem bele nem tekinthet. A mi őseink, a hunok és magyarok is napimádók voltak, ők is az élet forrásának tudták, ők is ismerték betegségpusztitó erejét. Az ősmagyar a nap felé fordulva mondotta el imáját. Az ókori görögök nagyon is ismerték a napfürdőzést. Hiszen több író említi ezt: kifeküdtek árkok, patakok partjára, forró homokba. Nem szégyenlették testüket a maga természetességében, mezítelenségében mutatni, nem is szégyelhették, j:ert az olajjal kenés által és gimnasztikával tökéletessé, eszményi szépségűvé tették. Mi már méltán szégyenlenénk mások szemeláttára mezítelenül kifeküdni, van is okunk iá, szégyelhetjük testünk satnyaságát. A görög ember megkenekedett olajjal s az olajtól csillogón, férfiúi szépségére büszkén felfeküdt háza tetejére. Ezért hívták a lapos háztetőket »Solarion«-nak. A görög ész évezredekkel ezelőtt megcselekedte azt, amit Nyugot-Európában csak a legutóbbi századokban kezdtek. A görög fürdőkben volt »Heiiosis«, azaz napfürdőzésre való helyiség. A görög megfürdött, azután kitette magát a nap hevének. A középkor butasága eltörölte az ókor minden helyes és okos intézményét. Csak legújabban ismerték el a nap gyógyhatását, csak most alakult egynéhány napfürdö. Bár a mi alkalmas éghajlatunkon is használnák sokan! Vajha a nyári fürdőzők ne cssk mulatságokra, hanem testük épülésére is gondolnának! Iíoch is beismerte a nap bámulatos baktériumölő képességét, s azt mondja, hogy a tömöritett, vagyis a siktükrökkel odavetitett napsugár a tuberkulózls-baczillus réteget, melyet üvegtárgylemezre teritünk, egy óra alatt elpusztítja. A napfény növeli a vörös-vérsejtek számát, annak bizonyos sugárnyalábja keresztülhatol a testen. Hiszen ha a nap nem gondoskodnék rólunk, a belehelt baczillusoktól mindnyájan tüdővészesek lennénk. Ez az oka annak, hogy a pínczelakások míazmás levegője oly nagy mérvben szedi áldozatát. (Hogy használja a tüdővészes a nap fürdőt?) A tüdővészes a következőképpen használja a napíürdöt: Mezítelenre vetkőzik le. Jó negyedóráig langyos vízben megfürdik, ezután szinte negyedóráig le kell csutakolai, most 1—2 percig vászonlepedóbe beburkolódzva szárad. Majd a lepedőt félreteszi és az egy méter magas nyoszolyára fekszik. Ha az idő hűvös, takaródzék be. Az ápolók a mellkasát elül, hátul, oldalt kenjék be fenyőolajjal. A napfürdő fokozatosan 5—10—15 perczig, egy, vagy másfél óráig tartson. Ezután a bőrt hűtse és mossa le. A forró napon való hosszas fekvés nem való betegnek. Vigyázzunk, hogy a meggondolatlanul alkalmazott gyógykura az illetőt ujabb, más betegségbe ne sodorja. Legalkalmasabb a beteget vászonlepedövel leteríteni vagy begöngyölni, mig az egészséges bátran fekhetik a legforróbb napon i«, csak a fejét kell vastag törülközőkendőbe csavarni, hogy napszúrást ne kapjon. A napkura, mint önálló gyógymód, csupán csak a tüdővész kezdeti szakán alkalmazható' de mikor már a gyakori orrvérzés, a lábszárak esteli fázékonysága, sót már a száraz köhögés is jelentkezik, akkor ezen gyógymód oly hiányos, mint ama táplálkozás, mikor valaki csak szőlőt eszik. Ilyenkor már a beteg hiába fekszik a delelőbe, még akkor is, ha a nap 19 óráig sütne