Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-17 / 7. szám

XI. év. ZaliBgepwefl; 1910

, február 17, 7* szám. flüftflistéri ár : Uy évre i kor. 04 f ?él ém 2 bor 04 f N«lf«dr» 1 kor 04 f igyw tíáa 8 fillér. Scerlceszti Z. IECoi*-\rát;Ihi. Lajos M-ankatáreali • { Hitdet^ssk dija megegyezés szerisi. Nyilttír ior» 1 Ssor Szerkesztőség #« ki»dóv»t»i : Kossnth-ntca* 43 LHIasrGTTHIr. FBHEKTC Z BORBÉLYGYÖBGY laptal^jdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szíveskedjenek olvasóink az 1910. évi előfizetést s még inkább az esetleges hátralékokat beküldeni, hogy a lap küldésének semmi akadálya se legyen. Dr. Korbai Károly. EmlitéBt teszek Dr. Korbai Károly polgármesterről abból ag alkalomból, hogy hétfőn beszédet tartott a vármegyeházán. Érdekes ez a beszéd a tárgya miatt, a beszédnek az előadója miatt s az előadás értéke miatt. Én egy szóval sem dicsérem Dr. Korbait. megcsömörlöm az émelygős hízelgéstől; csak előadom, hiven ismertetem a hétfői hatást, a melynek tanuja valék. Az történt, hogy ez a szegény város nyert egy polgármestert, aki őszinte becsületes ember is, az én hitem és meggyőződésem szerint, és tehetséges ember is, a tanúságtételek szerint. Tehát egy emberben egyszerre két embert nyert ez a város. Az uj polgármester doJgáh z látott. Énnek a városnak nyomorul tságán segíteni kel! valahogy. Hiszen önkénytes maga-megadással vissza akarták mar ereszteni a kötelet, hogy egyszerű falu legyen. Sok a költség. 10ó°/o a pótadó. Dr. Korbai mindjárt elengedtetett néhány ezer koronát a gimnáziumi adóból, a villanyvilágítás megváltásával megmentett évenkénti 20—25 ezer koronát. Aztán belevágott %gy nagy és nehéz dologba, kétszer irom le, hogy nagy és nehéz dologba; mert kényes és veszedelmes. Városi Takarékpénztárt akar állítani. Kényes és veszedelmes. De hiszen a kartagóbelieknek sem volt hushagyókeddi mulatság az Alpok glecserein átszállási. De átszállottak. Csak egy kis türelem, kitartás és tűrés kellett hozzá; nó, m

ef? fcgy kis vezető szellem, ami a vezérben volt. Dr. Korbai Károly községi takarékot akar csinálni, hogy javitson a város állapotán. A városbeliek megértették mindnyájan. Helyeselni nem helyeselik egynéhányan. Ez ai egynehány fölebbezést is tett, nem merem mondani, hogy néminemű érdekeltség miatt, inkább mondom, hogy túlságos aggodalom miatt. Az ilyen fontosat b ügyek a vármegyei törvényhatóság rostáján is keresztül mennek. Némelyek vitatják, hogy nem is tartozik oda. De odament. Ott az előkészítő Állandó Választmány, nem merem mondani, hogy meg — n,em— értésből, még kevésbé merném mondani, hogy valami személyes érzelemből, inkább mondom, hogy tuiságos aggodalomból, a tervet teljesen elvetendőnek ajánlja, mint a minek a kivitele veszedelmes is, meg törvénybe ütköző is. (Veszedelmes! mert voltak bankok, amelyek megbuktak s amelyeket kiraboltak és voltak szakácsnék, akik elvágták az ujjokat s voltak hazak és falvak, amelyek leégtek; tehát a szakácsné sohase főzzön nekünk ebédet és házat ne építsünk). Nős, a hétfői vármegyei nagygyűlésen Bődy Zoltán aljegyző előadja az Állandó Választmány javaslatát, hogy a közgyűlés vesse ol a Korbai tervezetét, vagyis a városi testületnek a határozatát. Mintegy 10—16 pontban felsorolja az okokat, melyeknél fogva nem lehet és nem szabad a városi takarékot felállítani. Jó sorrendben, szép, szabatos összealkotásban állítja elő Bődy Zoltán a művet s az érveknek szépen kifaragott pilléreivel támogatja a Választmány alkotását. Csakúgy pörgeti az argumentumokat, A közönség megéljenzi. Nesze neked községi takarékpénztár! Tizenkét óra tájt lehetett, mikor fölállott Dr. Korbai polgármester, hogy feleljen. Azt gondoltuk, hogy beadja a derekát. S V»2 órakor még tart a leghevesebb felelete. Akiket a beszédje eleje a teremben talált, azokat oda is ragasztotta. Sem sörözni, sem szivarozni, sem ebédelni nem ment senki. Légy szárnyának a suhogását meg lehetett volna hallani a teremben, a hol máskor csoportokba verődve társalognak. Nem igen hallottak ebben a teremben ilyen felszólalást, Nem értem ide a politikai beszédeket, mert csak az előbb is hatalmas szónoklatokat tartottak itt az alkotmányról, Eitner képviselő, Bosnyák Géza és Dr. Tamás János; hanem súlyos bizonyítékokkal ellátott értekező előadást nem hallottunk ilyet, óriási oürnány csomag volt előtte Készült a dolgára. Annyira készült, hogy a Választmám nak Bődy jegyzőtől előadott érvei közül igen sokat nem is sejthetett s még a nem sejtettokre is öt-hat Írásbeli okmánnyal felelt. A törvények szakaszaival, a gyakorlati élet adataival, a hazai és külföldi takarék pénztáraknak, hitelintézeteknek kézzelfogható, írott okmányaival feleli, nyolczszorosan, tízszeresen. Mint mikor záporeső esik a szomjas földre. Az óra félkettőre jár, a közönség csendben és szomjasan várja, mi jőn még. Az elnöklő alispán azonban ugy intézi a dolgot, hogy A magyar táncz. Böjti prédikáczió. Most van a böjt, a magábaszállás, a penitenczia, az erőgyűjtés évadja. Talán nem \égzek időszerűtlen feladatot, a midőn a mellett emelek szót, hogy gondolkozzunk e^y keveset, vájjon mi módon lehetne megreformálni a magyar tánczot, vagyis helyesebben mondva: mikép volna lehetséges megakasztani a táncznak nevezett nemzeti társasmulatság mai elfajulását. Közművelődésünk, társadalmunk és egész politikánk a megújhodásnak egy oly korszakát éli, mely sok tekintetben nagyon hasonlít a mult század első felének nemzeti renaissanceához. Akkor is első sorban a magyar nyelv tisztítása és terjesztése volt a jelszó. Ezt a tö; ekvést pedig követte az egész nemz-;.ti szellem regenerálása és fejlesztése sok mindenféle más téren, a hol azelőtt részint a barbár elvadulás, részint kozmopolitaság majmolása járta. Az elaő nyelvújítók ogyoldalu sokszor félszeg és meggondolatlan törekvéseit akkoriban felváltotta az egészségesebb gondolkozású epigonok abbeli igyekezete, hogy a népben rejlő nemzeti ősforrásból merítsenek erőt a jövő küzdelméhez. Ma hasonlót tapasztalunk a nemzeti élet egész vonalán. Kulturánk vezetői és iróink legjelesbbjei hadat üzennek a tranczia trágárság, a német czopf, szóval az idegen dekadenczia merő utánzásának. Megalakult a magyar színpadi szerzők egyesülete, meljnek c^-ak azt kívánhatjuk, hogy épugy győzze kitartással, eredeti géniuszszal és gyakorlati leleményességgel, a milyen belső meggyőződéssel, formai ügyességgel és kritikai rátermettséggel fogott hozzá a fattyuhajtások elméleti kiirtásához. Ha csak tizedrészét is beváltja annak, amit igér s amit a nemzet önállóan gondolkodó része tőle elvár, akkor lehetetlen, hogy boldogabbá ne legyen a magyar, mert akkor kell, hogy az irodalom belső megmagvarositását kövesse első sorban a társadalom, majd pedig a gazdasági és politikai élet nemzeti újjászületése is. Hogy mi köze mindennek a farsanghoz? Csak annyi, hogy a modem magyar tánc: is busásan megérett arra, hogy alaposan megreformálják. Ez pedig korántsem megvetendő csekélység. A mulatság is egyik elég hatalmas nyilvánulása a társadalmi életnek. Mondd meg nekem hogyan mulatsz és én megmondom neked, milyen a belső értéked. Mai fiatalságunk becsületére sietek konstatálni, hogy közte alig akad komolyabb ember, aki — legalább éjfél előtt — igaz meggyőződésből ne szidná a táncznak azt a módját, amit ma csárdásnak nevezünk. Józan fővel csaknem mindenki igazat adott nekem, a kinek az elmuit farsang magyar jellegű mulatságain e részben tükröt tartottam a szeme elé. De jött a sziinóra, a sok sor, a rossz bor, a jéghideg pezsgő, azután pedig a — szupécsárdás. Csuhaj ! Mit nekünk illem, esztétika, mit nekünk .... szemérem ? Bánjuk is mi, ha »nem szép« ; csak jól essék! És járjuk ismét eszeveszett módon, lehetőleg egy tenyérnyi kis helyen egész közel a czigányhoz, szorosan mint a heringek a hordóban, közvetlenül egymás mellett, egymáson, vagyis inkább egymásban — jó másfél vagy két óra hoszszat . . . S e tekintetben mindnyájan vétkesek vagyunk. Az élvezni vágyó urak épugy, mint a passzív rezisztencziában velünk fajtalankodó hölgyek. Vájjon ő nagysága mire gondol vissza szivesebben: arra-e, hogy a mult éjjel petrezselmet árult, vagy pedig, hogy abban a sexuál.s gőzfürdőben SZ^-B O 33 Hü HL 5—50 különlegességi áruliÉLZía. xneg-n-yilik: 191.0 február hóban Kazincy-tér (Komm-ház)