Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-24 / 47. szám

XI. év. Zalaegerszeg, 1910. november 24 47< szám. i«lCCietési ár : éne 4 kor 04 f m évre 8 kor 04 f Na jyerfre 1 kor. 04 f gvm saáa 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerisí Nyilttér nora Szerkesztőség -i kiadóvata. Kossuth-utc a 43 Jaerítoszti Z. HZoi-^-á-fcli Lajos Miiulcatóirsali: i LSJSTQTBL FAEHNCZ 33 O K 13 É L "Z" GTÖHQ Z laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A vármegye és a város. Egyik megyei gyűlésen levő felszólalásnak s hangulatnak és óhajtásnak akarok kedvezni, mikor ezt irom czimül s nem azt, hogy alispán és polgármester. Mert ez utóbbiból a felszólalás szerint azt gondolhatnák az emberek, hogy alispán és polgármester antithezisben vannak egymással. Igaz, hogy igy meg a megyét és várost gondolhatják kontráriasoknak. De hát valami csímstcsak kell irni. A tréfát azonban innen hagyjuk ki. A legDagyobb komolysággal szóljunk, megemlítve azt is a legnagyobb komolysággal, bogy az újságírás czikkelyeinek akár a czimeiben, akár a szövegezéseiben avagy stílusában nem az a fő, hogy a gyűlési felszólalóknak mik az óhajtásaik, hanem az a fő, hogy mi a valóság, hogy minél kevesebb hazugságba essék az újságírás. Zalavármegyének és Zalaegerszeg városnak testületi minőségükben igen sürü és élénk érintkezésük van egymással, különösen ebben az esztendőben. Lehet, hogy ennek a barátság és a szeretet a szülöoka. De ezt nem hajlandó mindenki elhinni. Mert hát rkkor hol volt a barátság és a szeretet a többi években ? Pedig az öreg Tolsztoj, aki most halt meg, azt mondta, hogy mindenkit egyenlően kell szeretni és mindenkor egyenlően. Most melegében ludhatuük három nagy érintkezésiöl, hogy a ntgyediket csak futólag érintsük. A mult hetekben emiitettük, hogy a vármegyei közig, bizottság utasította a polgármestert, bogy egy ügyel vigyen a képviselőtestület elé. Mi volt ez az ügy ? AZ volt, h< gy a postajáratoknak a közigazgatás utján való sürgős kérését utólagosan hagyja helybe a városi testület. Mennyire oknélkül való rendelet volt ez. A polgármesternek avval kellett eléállaní, hogy neki megrendelték, hogy hozza be ezt az ügyet, holott olyan tudvalevő, egyszerű dolog, hogy ö a város törvényes képviselője. A másik éiintkezés abban áll, hogy a vármegyei törvényhatóság nem fogadta el a városnak az 1910. költségelőirányzatát s igy most másodszor is eltárgyaltatja vele. A haimadik érintkezés az, hogy a vármegyei törvém hatóság nem togadta el az 1908. zárószámadást s nem kevesebb, mint ötven szakaszban tett ellene mélyreható kifogásokat. Erről fog szólani részletesebben is a mai tudósításunk. A negyedik nagyobb hőmérsékletű érintkezés, amit talán elsőnek kellett volna említenem, az, hogy a városnak mostani vezetői ennek a megnyomorított városnak a felsegélyezése czéljából községi takarékpénztárt szándékoznak létesiteni s ennek kivitele elé a vármegyei törvényhatóság némi gáncsot vetett, mert egyben másban aggályai vannak, lehet, hogy csupa szeretetből és jó indulatból. De épen azért, mert feltételezhető a város sorsa iránti jóindulat: azt lehet hinni, hogy e községi takarékra vonatkozólag a miniszter úrhoz szóló feliratban, ha ugyan eddig már fölküldötték, mégis csak javasolja a vármegye a város javára a takarék felállítását. Ebben az évben erről a négy nagyobb érintkezésről van a közönségnek tudomása. A harmadikat a következőkben részletezem is. Az 1908. társzámadás. A városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén a mult heti csütörtökön igen fontos és életbevágó ügyet tárgyalt délután 4 órától 7 óráig. Elnökölt Dr. Korbai Károly polgármester. Jegyző Fülöp Józseí és Brenn Zoltán. Jegyzökönyvhitelesitők: Udvardy Ignácz és Eisner József. Előadja az elnök, hogy Árvay Lajos alispán márcziusban vizsgálatot tartott a városi ügy keze lésben s ennek alapján a vármegyei törvényhatóság az 1908-iki zárószámadást nem fogadja el s visszavetette újbóli tárgyalásra. Az alispán egy héten át tartotta a szigorú részletes vizsgálatot s ez alapon készítette azt a részletes, szigorú és dicséretreméltó nagy szorgalmú és kitartó munkálatot, mely mintegy 50 szakaszban birálja a városi ügykezelést s ad uj rendeletet az eddigi gyakorlati szabály helyett s melynek felolvasása 3 óráig tartott. A jó értelemben vett reform munkának lehetne nevezni ezt, ha az alispán alispánságának első időszakában tette volna. Igy is jó ez. Mert jobb későn, mint soha. Csak egy a hibája, az, hogy ez a nagy átirat ilyen formában feltálalva a gyengébbek előtt azt a hatást teheti, hogy az a polgármester, aki pár évi működése alatt százezreket mentett meg a városnak, nem dirigálja jól a város ügyeit, sót az ellenőrzésben bűnös könnyelműséggel kárt okoz a városnak. Ennek a színét látszik jelezni az első felszólaló is, Hajik István, aki az alispánnak ad igazat, de a polgármestert hogy kimélje (mint ha volna tárgya a kímélésnek/ fel is akar állani, nem is, szólani is akar nem is. De a polgármester biztatja: csak tessék, sőt óhajtom a legszigorúbb hozzászólást. Sőt, már itt fölemlítem, hogy e nagy elaboratumra valaszképen maga a polgármester elnöklete alatt levő tanács azt javasolja, hogy mondjon a képviselőtestület köszönetet az alispánnak ezért a vizsgálatért s utasítsa a tanácsot és polgármestert, hogy figyelje meg szigorúan az alispáni (törvényhatósági) utasításokat és tanácsokat s tartsa és tartassa meg. Aminthogy azokat a polgármester már gyakorlatba is vette. Csakhogy milyenek ezek az utasítások? Amennyire joga van alispánnak és törvényhatóságnak ezeket a rendeleteket adni, épen annyira joga volt polgármesternek és tanácsnak azokat eddig figyelembe nem venni. Általánosságban mondva. Mert hogy áll a dolog? Hogy megértse a nagy közönség is: ezekre nézve a kifogásolt apróbb nagyobb dolgokra oózve úgynevezett ügyviteli szabályzatnak kelene lenni. Városi szabályzatnak. De nincs, A belügyminiszter dolgoztatott ki ügyviteli szabályzatot a vármegyék számára, a járások meg a jegyzők, a községek számára, de a r. t. városok számára nem. Itt bizonyos gyakorlati megállapodások, szokások szolgálnak szabályul. Jött az alispáni vizsgálat s ennek nyomán a megyei törvényhatóság megrendeli, hogy a megyei ügyviteli szabályzathoz tartsa magát a város. Helyes. Ezután ugy lesz. Az egész dolgozatra maga igazolásául csak anyit jegyzett meg a polgármester, hogy szabályok hiányában ő az előző szokást és gyakorlatot vette alapul s teljes felelősséggel intézkedett hatáskörében s hivataloskodásának csak harmadik évében jött az alispáni vizsgálat, amely hivatva van módosításokat tenni. A közgyűlés ez értelemnek a hatása alatt menten minden indulattól hallgatta végig a rendelkező átiratot s meghozta rá az egyhangú határozatot az említett tanácsi javaslatot, mindenik pontra külön, melyek közül egy pirban Dr. Czinder István és Dr. Berger Béla némi kis hozzátoldást óhajtottak tenni. Az elaboratumból néhányat fölmutatok. Legelső pont a marhavásárlás. Hibáztatja az alispán, hogy a marhavásárlásnál nem vettek ellennyugtát az eladótól. Miféle marhavásárlás ez? A város 1908 ban ipart űzött, mészáros ipart, hogy a hust olcsóbbá tegye és a közélelmezést javítsa. Ezt a czélját el is érte sőt pénzbeli hasznot is szerzétt a város pénztárának. Hát ez mind mellékes? A fődolog az, hogy a marhák eladóitól nem vett ellennyugtákat? Hiszen akkorellenyugtákat kellett volna venni azoktól is, akik a városi mészárszékben egy kilogramm hust vásároltak. Iav meg ipart űzni nem lehet. Ezt a hatósági mészárszéket a közönség megköszönte, mert jutányosán juthatott az élelmiszerhez. S csupán eme fogyasztási czélra állíttatott fel s a köznek nem csak kárt nem okozott, de gyarapította is a pénztárt, ha jól emlékszám mintegy 110 koronával. A városgazda sohasem vásárolt önmagára, mindig ellenőrzés mellett, azonkívül a suly szerinti elszámolást mindig megcsinálták. Hajik István szerint még meglehetne szerezni a nyugtákat, ha ismeretes emberektől vették volna a marhákat, de igy már késő. Dr. Keresztury megjegyzi, hogy erre szabály nem is lehet, még ha volna is ügy. viteli szabályuűk, mert ez egyetlen eset volt és rendkívüli eset volt. — A határozat szerint máskor vásárlási nyugták is szerzendők. (Ha ugyan bolond lesz valaki, hogy a közönség érdekében fáradozzék ilyen jutalmakért. Sz.) Második pontban ipari szükségletekre, ruházkodásra nézve tesz kifogást a vizsgálat. A rendőrkapitány a rendőröknek elhasznált ruháit őrizet alatt tartotta az előbbi szokások szerint, egyéb intézkedést nem tett. Dr. Czinder István régi rósz gyakorlatot lát s hiba a hibát nem menti: s leltár szerint lcell kezelni mindent, még pedig ez már 191 l-re megkészítendő. Ezt határozza a gyűlés is. Igy a harmadik pont alatt is, az ipari s egyéb munkaszerek, eszközök, irodaszerek stb. Elhasznált kapanyeiek, ásó, reszelő, zsákok hol vannak? A pinczében. Miért vannak ott? Azért mert nincs a városnak külön szerszámtartó épülete. Mindig ott voltak eddig is! Ezekről is leltárt kell csinálni. A város sok ablakot, betétetett és javíttatott a kaszárnyában, előzékenységből olyanokat is, amelyek csak félig voltak rosszak, hogy inkább jóindulatra hangolódjék a katonaság a város iránt, mint rosszra. A munkálatokat ezután szakértői felülvizsgálat alá kell vetni. Javasolja ezt a tanács is. Dr. Berger Bélát ez nem elégíti ki: Hozzá kell tenni, hogy köszönettel vesszük tudomásul az alispán ur észrevételeit, épen azért, hogy nincs ügyviteli szabályzatunk. A polgármester megjegyzi, hogy felesleges itt betoldani a köszönetet, mert a végén az egészre nézve maga a tanács is javasolja, hogy köszönet mondassék az alispánnak a részletes szigorú vizsgálatért és tanácsaiért. További pont. A polgármester e poros város öntözésének a tanulmányozására saját hatáskörében kiküldötte volt a város gazdát Csáktornyára és Nagykanizsára. S utazásainak a költségeire kiutalványozott 11 kor. A városgazda el is számolt kiküldetéséről. A vizsgálat helyteleníti, különösen azért, hogy ezt a megbízást a polgármester nem hivatalos Írásban adta át a városgazdának. Da már ezt nem állhatta meg közbeszólás nélkül egyik képviseleti tag, odamordul: Hát mikor Várhídy polgármester ezereket dobott ki kutásás tanulmányozására s ezerekért furt lyukat a levegőbe! Bűn a bűnt nem menti, de akkor is 20 méter távolságra volt a vármegye a városházától. (A lejtmérezés, ugy emlékszem, 18 ezer koronába került, de Stetka Péter velem sohasem tudta megértetni, hogy ennek mi haszna van. Szerk.) (Várhídy is utazott a villanyvilágítás tanulmányozására, azért sikerült olyan fényesen. A villanyt, annak idejében egy tekinté.yes kisebbség 25—30 tag, megfelebbezte, a vármegye helybenhagyta. S amit akkor Várhídy és a vármegye együttesen roszul csináltak, azt Korbai kijavította. Csinált Várhidy előirányzati költséget, ugy a fejében, a Sip-utcza pocsolyájának eltakarítására is mintegy 80 ezer koronában. Jó, hogy nem takarította el. Most Korbai megszüntette a koleraveszélyes dögletes levegőt. Sz.) Dr. Czinder felszólalására jövőben