Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-17 / 46. szám

MAGYAR PAIZS 1910. november 17. Hanem abban igaza van annak a valaki nek, hogy rosz nemzedéket nevelnek a tanítókÖnmagoknál s a tanügynél mind magasabbra nevelik az embereket s ők magok megmaradnak mindig az alantosságig alázatos szerény hű alattvalóknak. • Jó volna, amint mondám, ha mind egy | táborba szállanának a tanügyi emberek, s j minthogy ideálismussal táplálkoznak: kísérlet- | szerű csontos ujjaikat ugy nyújtanák ki i alamizsnáért, hogy respektálják a szellemkezeket, s nem baj, ha egy kissé megrettennek is ... Pl. a soványságtól. Ostoros- [ | Válasz Ostorosnak. Bizony igen szomorú a magyar tanügy állapota j kedvss kartárs. Nálunk Magyarországon minden ; foglalkozási ág megszerezte magának azt a te- 1 kintélyt, anyagi helyzetet, melylyel bátran fölötte : érezheti magát igen sok másnak. Korunk az ; anyagiasság kora. Az anyagi erőre alapítanak ma j minden intézményt, minden eszmét. Azért e ro- ( hámos haladás. Az anyagi erők e nagy előretörtetésében csak egy van, mi még mindig a régi i idealizmusra támaszkodik — és ez a tauügv. Az iskolákban a tanitás, a nevelés terén a legnagyobbfoku idealizmust kívánják; a tanítónak ta- j nitói működését, magánéletét e szemüvegen keresztül vizsgálják. A legnagyobb idealistáknak nevelnek bennünket már a tanitóképzöben. Innen van az, hogy ] a tanítóság általában és egyenkint is a naivságig , ideálista. Ahol a társadalomban, a közérdekben j kell dolgozni — pénzért, ott megfelejtkeznek ! rólunk. De mikor ingyen kell dolgozni, akkor emlegetik az idealizmust, dicsérik a tanítóság ügyszeretét, lelkes munkásságát a közért — és mikor beugrattak bennünket, és nőegylet, tüzóltóegylet, krajczáregylet, ifjúsági egyesület, dalegy- , let, olvasókör, jótékoayczélu Lálrendezés, tüzvizkárosultak felsegélyezése, újságírás, könyvtárak , s a jó ég tudja miféle sok »közügy« munkáját elvégezzük helyettük, a markukba nevetnek. Hiszen egy iskolázottság tekintetében velünk egyvivásu »uriember« a tanítóval szóba sem áll. ; Egy könyvelő, egy katonatiszt, vasúti hivatalnok oly óriásian fölötte érzi magát a tanítónak, mint teszem egy királyi herczeg a sintérlegénynek. S ha kutatjuk az okát? Megtaláljuk. Nekik több fizetésük van, nagyobb fényűzést tudnak kifejteni, következőleg tekintélyük is nagyobb. Lenéznek bennünket, de az ö kényelmükre végzett társadalmi munkásságunkra rászorulnak. Most néhány éve olvastam egyik megyei lapban egy 1 husz-huszonöt soros hirt, melyben a lap egy lösz Mgabirót dicsér meg, mivel rábeszélt tizennyolcz parasztot, hogy magyarosítsa meg a nevét. A névmagyarosítással járó munkát már az irnok végezte el s a főszolgabíró urnák zsolozsmát j zengett a lap. Ugyanazon időben egyik kartársam egy nagyon szép karácsonyi pásztorjátékot tani- : totc be tiszta vendajku tanítványai között s őt a ! lap nemcsak, hogy nem dicsérte meg, de egy J két soros hirben hozta, hogy pásztorjáték volt. i Bezzeg ha lenne a tanítónak annyi fizetése, mint ! egy főszolgabírónak, ha lenne oka neki is büsz- < kélkedni, akkor a tanítónak is kijárna az elismerés. ! De jó. Nem szocziálistáskodom. Beszéljünk más tárgyról. Magyarországon mindenre van pénz, csak iskolákra nincsen. Fölösleges katonai parádékra van pénz bőven, de az illetékesek sajnálják a pénzt iskolákra akkor, mikor az oláhok a legvadabb fanatizméssal emelik, fejlesztik iskoláikat ott, hol vagy egyáltalában nincs, vagy nagyon szegényes viszonyok közt tengődik a magyar iskola. Erdélyben mérföldes lépésekkel hódit tért az oláhság. Lépésről lépésre szorítja ki a magyarságot minden téren, hol érvényesülni, boldogulni lehet. Itt nem állítanak fel állami iskolákat. Ha igy halad az oláhositás, egy félszázad múlva hírmondója se less a magyarnak Erdélyben. Mi lenne hivatva ezt megakadályozni? A modernül felszerelt állami iskola minden zugban. Sajnos, erre nincs pénz. A pánszlávizmus hódit. A felvidék tótjai, a mármarosi rutének, kik Rákóczinak derék katonái voltak, ma a pánszlávizmus, ukrainizmus katonái. Nem akarnak kisebbet, mint elszakadni tőlünk. Állami iskola kellő számú tanerővel kellene ide, hogy magyar szellemben nevelné a népet! Sajnos nagyon kevée ilyen van itt. A felvidék egyik leghíresebb fürdőjében találkoztam legényekkel, kik magyar megszólításomra nem feleltek s csak akkor igazítottak útba, (természetes tótul), mikor horvátul szóltam hozzájuk. Ide kellene állami tanítóság. De ne hibáztassuk mindig az államot. Hiszen odafönn másra is kell a pénz, nemcsak a kultusztárcza kívánalmaira. Hibás á társadalom is! Strossmajer djakovári püspök végrendeletében mindenét horvát kulturális, hazafias czélokra adta. Várossy Gyula kalocsai érsek egy fillért sem. Az apáczák megéltek volna nélküle ezentúl is, de a DMKE, Emke, Julián-Egyesület, Iskola Egyesület stb. ügyein, igen sokat lendített volna hagyatékával. Sajnos, csak mi tanügyi munkások vagyunk oly naivak, hogy nemcsak szájjal, de tettel is szolgáljuk a hazát, a magyarságot éhbérért. De ami foglalkozásunkkal nem fér össze a sztrájk, az amerikázás. Igen mi érezzük, tudjuk azt, hogy nincs brancs, mely nagyobb, fontosabb missziót teljesítene mint mi s érezzük azt, hogy hiányával vagyunk az erkölcsi, az anyagi méltánylásnak. És mi mégis kitartunk. Nem tartjuk összeegyeztethetőnek lelkiismeretünkkel, hogy az »én«-t előbbre tegyük a hazánál. Ha ezt mások megteszik, lelkük rajta. Neked czimeztem ezt a czikkemet kedves kartárs, Ián magukba szállanak — ha elolvassák — a közügy czinikusai is. Ha nem, czikkemnek annyi haszna mégis lesz, hogy megtudják, miszerint ismerjük az ő értéküket is, meg a magunkét is. Ami az itteni viszonyokat, munkálkodásunkat j illeti, ugyanazt mondhatom, amit előbb. A czivill j egyesületnek volt és van több Strossmajerja, a Julián Egyesületnek egy sincs. Hogy munkánk í olyan legyen, miat mi szeretnők, a magyar tár- ; sadalom anyagi közreműködésére lenne szüksé- í günk. Hogy pedig ez milyen, megláthatod majd ! a Julián gyújtók mennyiségéből. Zalában akkor ] lesz Julián gyújtó, ha én hazaviszek magammal, j Mert czikkemet (ha ugyan elolvasták), elfelejtik s élnek tovább. Lefeküsznek, felkelnek, esznek, isznak, elvégzik napi gépies munkájukat és a haza, a szlavóniai magyarság, a vendek, muraköziek magyarosítása, a göcseji nép művelődése, a tanítókra marad. Egyebekben fogadd kedves kartárs meleg sza- , vaidért köszönetemet —ma. Áz auyák és az alkohol.*) »Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.« Vala- i mikor régen eme közmondás valóságos axióma ! volt a magyar nemzetnél és meg is felelt a való- ; ságnak, mert amily en volt az anya, oh an volt a ' leánya is. Ma azonban nem igy áll a dolog, mert j a mindent leromboló, a mindent megölő alkohol : a sarkit;azságnak látszó közmondást is megdön- í lőtte. Ma már hasztalan nézzük az anyát, nem í vonhatunk következtetést az anya jelleméből a ( leányára is. ; Nézzünk szét az életben, mit látunk? Látunk í egy anyát, aki ép, erős és a szószoros értelmé- j ben nőnek látszik — de csak látszik, — mert j ha megnézzük a leányát, a leánya satnya, vézna, j angolkóros, hisztériás, neuraszténiás vagy ha nem ' az, akkor kicsapongásra és ezekhez hasonló szen- t veJélyekre hajlamosított, mely befejeződik — a napjainkban divatossá vált — szökéssel vagy jobb esetben öngyilkossággal, tehát az anya nem igazi nő, mert egy rettenetes szenvedélynek, az j alkohol-ivásnak hódol. Ha látunk egy életerős, j jóravaló anyát és körülötte 1—5 epilepsziás, j melankolikus stb. gyermeket, önkénytelenül ku- i tatni kezdjük, mi ennek az oka és — sajnos — | éles megfigyelés után odalyukadunk, hogy az ( anya, sőt már a nagyanyja is alkoholista volt. [ Bocsássanak meg nekem hazám, nemzetem ; női, mert nem a rosszakarat vezeti tollamat, hanem a szeretet, az a tiszta, ideális szeretet, I amely a nőt a népnek, nemzetek lelkének és i anyjának tekinti és azon a magaslatoa szeretné j látni, amily a nőt megilleti; csak a szeretet ve- i zetheti tollamat, mert az én anyám is nő és ; gyermekeim anyja is nő lesz. Erre talán azt fogják kérdezni: hát a férfi? j Igazuk van, mert a férfi élete is befolyással bir I a gyermekekre, de a döntő befolyás, mindig a ; nőé, az anyáé, ugy a fiu , mint a leánygyerme- f kéknél, hiszen az anya hordozza méhében, kilencz hónapon át, az anya táplálja emlőjével s igy a *) Az alkoholizmus ellen czimü folyóiratból. gyermek majdnem két éven át kizárólag az anya véréből táplálkozik s ha tekintetbe vesszük, hogy ez idő alatt rakódik le az alap az egyén egész életéhez, akkor nem vonhatjuk kétségbe, hogy amilyenek az anyák, olyan a társadalom, amilyen az anyák élete, olyan a nemzet élete is. Vessünk egy futó pillantást a rómaiak életére, akik az óborban egyike voltak a leghatalmasabb, legműveltebb és legnagyobb nemzeteknek s világosan fogjuk látni, hogy az anyák életével szoros kapcsolatban halad a nagyság és nagyságából a romlás és az enyészet felé. Midőn a rómaiak nagyságuk alapját lerakták, az anyákat nem látjuk tivornyákon megjelenni, uem látjuk serlegek körül ülni, nem látjuk az alkohol mámorában félmeztelenül dőzsölni a még mámorosabb férfiak társaságában, hanem gyermekeik bölcsője felett virrasztanak. Mikor azonban koszorúzott fejjel, az alkohol élvezetétől kigyúlt arczczal ott látjuk orgiákon, akkor Róma nagysága is csökken s többé nem találunk az anyák között Veturiákat, Volumniákat, nem látunk Gracchus anyákat, hanem Poppeákat, akiknek életével kapcsolatban a rómaiak nagysága is rohanva rohan a megsemmisülés felé. íme az anyák alkoholizmusa! S napjainkban mégis akadnak nők, akik azt mondják, hogy a nőknél teljes az absztínenczia. Szeretném hinni, hogy ugy van, de — sajnos — az élet, a valóság az ellenkezőjéről győzött meg. Akik kételkednek, kérem kövessenek a mulatóhelyek, a vendéglök, a kávéházak elé s nézzék velem együtt azokat a nőket, különösen az anyákat, — akik ott ülnek férfiak társaságában boros, sörös üvegek mellett kábult fejjel; ez csak egy parányi része azon anyáknak, nőknek, akik a nemzeteket degeneráló pusztitó rákfenét szívják magukba. Pillantsunk be az anyák, a nők titkos szekrényeibe s a jobb móduaknál ott találjuk a különbnél-különféle likőröket, a szegényebbeknél a »rozsolist«, a legszegényebbnél pedig a gabonapálinkát, vegyítve pancsolt, édesített italokkal. Tehát nemhogy absztinensek, de még nem is temperánsok a nők — különösen az anyák, — mert a műveltebb osztályoknál fogyasztott pálinkaféléknek túlnyomó részét maguk a oök, az anyák fogyasztják. És ez érthető, hiszen a nő neménél, helyzeténél togva nem indulhat el egymagában mulatni, tehát otthon elégíti ki magát s szeretvén az édességet, édesített italokat fogyaszt. Ha a nő, — különösen mindig az anyákat és férjes nőket értem, — valóban annyira absztinens volna, amint Játszik, akkor nem menne férjével a mulatóhelyekre, akkor családi estéken nem fogyasztana alkoholt, hanem tartózkodnék tőle. S hogy kevesebbet fogyaszt nyilvánosan, azt csak a látszat kedvéért teszi, mert ha bizalmas társaságban, pl. csak a férje társaságában van, akkor nem zsenirozza semmi és ép ugy áldoz Bacchusnak, mint a férje. A nők csak akkor haragusznak férjeikre lumpolásaik, részegeskedéseík miatt, ha valamiben rövidülést szenvednek, de ha ők maguk is jelen vannak a tivornyákon, egy árva szót sem szólnak férjeiknek. Mi ennek az oka? Tudjuk, hogy a nőkuek okoz legtöbb keserű órát; tudjuk, hogy az anyák szeméből sajtol legtöbb könnyeket az alkohol és mégis fogyasztják azt, amit gyülölniök kellene, mint életük rnegroutóját. Miért, óh miért teszik ezt, hiszen akkor ők maguk megronlói életüknek, mert első sorban ők ültetik át gyermekeikbe minden rossznak a csiráját az elfogyasztott alkohol által, amit gyermekük az anyatejjel sziv magába. Anyák ! Önök, kik undorral fordulnak el részeges férjeiktől, nem undorodnak önmaguktól, midőn Ónök is az alkoholt fogyasztják!? Ha a férfi részegeskedik, undorral telik meg szivünk, de mikor a nőt, az anyát, a megtestesült költészetet látjuk, akit már mint gyermek csak szeretni tanultunk, mint itju bálványozni s mint férfi becsülni és imádni tudunk, akkor borzadály fogja el egész lényünket s megszűnik a nő az lenni számunkra, aminek gyermekkorunkban ismerni tanultuk. De hiszen Önö-, rkiknek az a szerencse jutott, hogy anyákká lehetnek, Önök, akik erezik az alkohol súlyát, miért adnak oly gyermeket az életnek, akinek nyomában gyalázat és szitok éri Önöket; Önök, akik annyi könnyeket hullatnak álmatlan éjszakákon, midőn férjeik duhajkodnak és mulatoznak a korcsmákban, miért nem igyekeznek oly gyermeket adni a jövőnek, aki nem fog szerettei szeméből könnyeket sajtolni ? Önöktől függ, anyák, hogy az utókor emléket, ércznél, márványnál maradandóbb emléket állitsou-e Önöknek, vagy pedig utálattal, gyűlölettel emlitse még