Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-20 / 42. szám

XI. év, ZaliaBermg, I8IO, októbe

r 20, 42. szám, KlSfiittéii ir: %y éne 4 kor 04 f m érrs 2 kor 04 f N«sr«drc 1 kor. 04 f 4C7«* bbAb 8 fillér. HiTdetíssk dija, megegyezés szerint. Nyilttír «or» i k-.-. Szerkesztőség és kiadóvata.: Kossnth-atcsa 43. serkeszti Z. Ho^-^rábtiii- Lajos f L E3 JST Gr TE X, FJSBEXSTCZ Munkatársak = \ BOEBÉLT GTÖEQ r laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Népünk télen. Népünk télen nem csinál semmit. Ez egy százados szocziális programm, amely összes nyomorúságunk alapoka. Nemcsak hogy nem csinál a nép télen semmit, hanem a szentheverdel napok unalma közben megszületik lelkének keserűsége, melyről egyébként utazó apostolok is gondoskodnak. Valósággal balfogás, vétkes mulasztás, ha a magára hagyott népet télen ép ugy igronálnók, mint nyáron tesszük, kivételével a választásoknak. A világ minden államában a földmivelő nép a legkonzervativebb. Francziaországban csak elég szellemi áramlat, légvonat van, de hogy mennyire hatástalan mindez a franczia parasztra, azt leginkább Meline egykori miniszterelnök és nagy agrárius szónok panaszolja leginkább. Ha ez Francziaországban igy van, mennyire rabjai vagyunk mi a maradiságnak a négy folyó három halom országában, ahol tulajdonképen miuden kultura még csecsemőkorát éli. Népünket kiváltképen télen kellene szellemileg emelni és tanítani. Főleg nagy szükség lenne arra, hogy amiből a nép él, arról az ujabb, okszerű ismereteket hallja és megtanulja. Néhány esztendeje végződik is valamelyes kulturmunka ezen a téren és ugy értesülünk, hogy gazdasági egyletünk ebben az évben különösen ki akar tenni magáért és a tudás mécsét meggyújtja még a legkisebb megyei falvakban is. Csodalatos tapasztalatot szereztek utóbbi években Edison nagyszerű találmányával, a mozgóképekkel. Aki csak egy kicsit nyitva tartia a szemét, látja, hogy micsoda óriási, szinte diabolikus hatassa! van a népre a kiuematograph. A legalsóbb rendű szellemi életű ép ugy rohan a moziba, imiit az, akinek szellemi szükséglete már igényesebb. Ma még nem is tudjuk ennek a diabolikus hatásnak eredményeit megmérni, sem a Kultura, sem az immoralitás terén. Egyet azonban megmerünk jósolni, hogy lesz idő, mikor a mozi képtár anyagát éberebb ellenőrzés fogja erkölcsösebbé tenni, mint ma, Ezek a gondolatok főifakadtak .elkünkben irás közben és pedig azon eszme tárgya alapján, hogy a földmivelésügyi miniszter — nagyon helyesen — a vármegyei községekben rendezendő sorozatos gazdasági előadásokra vetitő gépet és képeket ajándékozott gazdasági egyletünknek, hogy a tanítás legközvetetlenebb eszközét, a szemléletet is alkalmazza. Mi ezt a gondolatot igen szerencsésnek ^s nagysikerűnek véljük. Egy órai beszéd uem ér fel öt percznyi szemlélettel, ha pedig arra gondolunk, hogy a falu e szellemi csemegéi, éppen a vetített képekkel akkora népszerűséget tudnak szerezni mint a mozik: nem győzzük dicsérni az irószobában megfogamzó és kitűnő ötletet, amely egyúttal azzal a reménységgel biztat, hogy aki ilyen gyakorlatiasan tud megfogni bizonyos dolgokat, annak kivitelben is meg van a szerencsés keze. A gazdasági egyesületeket hajlandók az ?mberek ^"gvád »1: ar<al, hogv osztályérdeket szolgálnak és voltaképen a nagy és közép birtok érdekeinek szolgálatában állanak. Azt hisszük, semmi sem alkalmasabb e sokszor felhangzó vád megczáfolására, mint az, ha a gazdasági egyletek a legnagyobb szeretettel fogják felkarolni ezeket a gazdasági előadásokat, melyek a kisemberek gazdasági kiképzésére, javára czéloznak. Üdvözöljük x népért dolgozó egyesületek sorában a mi gazdasági egyesületünket is, amely u^y halljuk jelentékeny munkarészt vállalt és a maga vetítőgépével, előadóival kimegy a falvakba, Üzenet Erdélybe. -i bad apáti „Péterjy asztal" búcsúja Borsséky Somától, 1910. Újságokból rövid bírt olvasunk, — Itt hagytál hát öreg székely sasunk? Mig itt valál, gond unkát viseléd. Most Erdély bérezés tája int feléd. Nyolczvannégy évig hiába hivtak, A bérez, a völgy és a hegyi patak, De vépre elhagytad a csatatért: Bérezek közé a vén sas visszatért. A szived vitt haza, jól tudtuk azt És nem akadt köztünk, ki itt maraszt, Mert tudjuk, hogy nincs a bonvágyra ir . .. — A mi szivünk is gyakran haza sir. Elköltözél. ellent nem mondhatánk, Magunkra hagytál édes jó apánk. Árvák lettünk. Ezt érezzük, tudjuk, De mégis — nem panaszképpen módjuk. Legyen neked a bucsu kellemes, Ki arra jár közülünk, — fölkeres. Gondolatban mind o:t leszünk oáiad, Előttünk leng hófehér szakálad . . . Atyai s/.avad, mintha hallanók : Fedded a rosszat, dicséred a jót. Székely fiuk ezrével ezt tevéd. Ezért is óvjon, áldjon meg az Ég. Életczélodat százezrek tudták, — Összetett kézzel nézték a lusták, Vagy legtöbbje politikát űzött, Majd gáncsolt és *eled összetűzött, — A vén sas mégis szivósan kitart S nyer a székely /asutat és ipart! Nem érted el még minden czélodat, Agyadban íoir még sok nagy gondolat, De akik bölcs szavaid nem unták : Folytatjuk a félben higyptt munkát, Mind hü követőid leszünk nek^d S építgetjük a székely terveket. Igy szived otthon pihenőt talál S ránk is gondolsz, akiket itt hagyál. Fiai röptét, hogyha már látta, A vén sas is örömmel néz hátra : j-^z él :t utján bár jött a fergeteg, Láttad, hogy lábunk többé nem remeg, Öreg sasunk, soká láttál minket, Te vigyáztad merész lépteinket, Székely fiaidat el ne feledd! Bizzál bennünk. Áldj meg. Isten veled ! Péterfy Tamás. meggyújtani a kultúrának azt a mécs világát, amelynél a nép megtalálja nagyobb, biztosabb kenyérdarabját is. jjK. Felhívás iparos-tanulóinkhoz! A képzelet gyorsaságával rohanó idö arra inti a munkás emaeriséget, hogy a tökéletesedés útját az övéhez hasonló sietséggel fursa be. Tanuk lehettek ti is amellett, ho=;y ennek a századnak minden egyes napja u| meg uj dolgokat mutat fel. Az emberi elme csodálatos alkotásokkal áll elő. Minden ilyen uj alkotás egy-egy mértföld jelző a haladás utján, amely tovább kutatókat, tudományszomjas embereket vonz erre az útra. Nézzétek csak meg: melyik téren hoznak elő, mutatnak fel legtöbb uj dolgot? Ugyebár a kézművesség az a pálya, amely ezzel dicsekedhetik l A kéz ereje az ész villámlásának a szolgálatába szegődik, s megrögzíti, létrehozza a napjainkba szükségesnek mutatkozó hasznos tárgyakat. Tüzeljen tel titeket is ez a nagy és nemes verseny! Elöljáróságunk az idén deczember hónapban rendez közöttetek egy ilyen versenyt azzal a czélzattai, hogy lássa meg az a társadalom, amely fhyeli munkásságtokat, mennyira siettek a haladás, tudás utjáu. Tanuló munkakiállitósotokat Dr. Korbai Károly polgármester ur 1910 deczember 18-án d. e. 9 órakor nyitja meg, s a kiállítás együtt marad deczember 24-ig. Nem ok nélkül választotta ki az elöljáróság ezt az időt. Karácsonyi vásárt rendezünk az általatok kiállítandó tárgyakból, ezért olyan dolgokat kell készítenetek, amelyek könnyedén értékesíthetők legyenek. Súlyt helyezünk arra, hogy azokat a tárgyakat magatok csináljátok meg, mert ezt akarjuk, hogy azok hirdessék a ti törekvéseiteket. Tanitó mestereiteknek a jóakaratát nyerjétek meg, hogy engedélyt adjanak nektek a tárgyak elkészítésére. Aki közületek valami tárggyal részt vesz a kiállításnak létrehozásán, az a részvételét október 31 ig tartozik bejelenteni az Ipartestületnél a Budapesti levelek. V. L. jeles tajságiró kollegánk, aki java idejét vidéki lapszerkesztőként hírlapírói munkában töltötte el, ígéretet tett lapunknak, hogy a főváros csillogó világának hajótöröttjeiről, akik beleestek az élet szakadékaiba, merevélyeibe — időnként érdekes leveleket fog hozzánk intézni. A minap meg is kezdte a sort Gründl Imrével és rámutatott az eladósodott tisztviselő zaklatot, őrületig hajszolt lelki világába. Ez igaz története a főváros egyik ismert gyönyörűségéről érdekes, és nemcsak ezt az írását, de a következő sorait is az oJvasó szives figyelmébe ajánljuk. Az Isten ujja. Haverda Mariska büuperének tárgyalása ad aktualitást a Maituer Matild megható történetének, aki szép volt, ragyogó volt és akit — a bukott budapesti lányok sorsa szerint — a rendőrkapitány elé állítottak. — Beszélje el az élettörténetét, mondotta a Vll-ik kerületi kapitányság egyik fogalmazója a hervadásában is szép leánynak ; hátha van olyan részlete, amit enyhítő körülménynek vehetünk. A leány gondolkodott, azután a togalmazó biztatására megeredt a szó az ajkán és elmondotta ezt a komor históriát: — Maitner Matild a nevem. Az apám Maitner