Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-06 / 40. szám

XI. év, ZalaegerMeg, 1910. októbe

r 6. 40. szám Kifizetési ár : érre 4 kor 04 f fél érta 2 kor 04 f K**y«dr« 1 kor 04 f Sgry<w száB 8 fillér. Hiidefí'ssk dijat, Bígtgyezés szeriit. Nyilttér «or» i ,., Szerkesztőség á ki»dóv»t».: Kossuth-utcn 43 ®«oeTr3sc©sz-ti Z. HIox»-xrá1jli- Lajos M-anfeatársafc = f LENC3-7BL FERENCZ V BORBÉLY" 0YÖHG 5T laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Emlékezés. A keresztényvilágnak fájdalmas gyásznapja a Nagypéntek. Nemzetünknek szomorú nagypénteke az aradi gyásznap. Amaz egy egész világnak a fajdalma ; emez a magyar nemzetnek a keserve. Annak a fájdalmában osztozik az emberiség összessége ; ennek a keservét magyar kebel szenvedi. Ott bimbófakadásnak, virágnyilásnák az idején öletett meg az Igazság; itt az őszi hervadásnak a ködös borongásában gyilkolták meg a Szabadságot. Golgotha magaslatain a kereszt; Aradnak a sik mezején a bitófa . . . Riasztó emlékei az öldökléseknek. Bus képei a múltnak! Vonuljatok el lelkünknek a szemei előtt és tanítsatok hinni, bízni egy jobb kornak a jövőjében. Olyanban, mikor lánczok szakadoznak. Zsarnokok bujdosnak. Az elnyomott népek Keleten Nyugaton mind talpra állanak. Gyilkok töredeznek, gyilkosok pusztulnak s ártatlanul megölt emberek lelkei kijőnek a sírból, le szállnak a fáról, az akasztófáról, és közibénk állanak . . . És nekünk hinnünk is kell, ennek a megváltó kornak az eljövetelében! Arra tanit bennünket: október 6 a! Ami az időknek örökös kerekén már leforgott egyí-zer; annak újra vissza kell térnie. A természetnek és a történelemnek a sorrendjében a csodálatos hasonlatosságok és meglepő ellentétek egyre váltakoznak. A bukás győzelemmé; a megaláztatás felmagasztalása és a halál örökéletté változik. Az erőszak győzelme tünékeny, mint a tovaszállt) felhőnek a repülő árnyéka. Pillanatnyi elsötétedés után az eszme diadala csak annál fényesebb és tündöklőbb! Az istenembernek meg kellett halnia, hogy az életnek győzedelmes bajnokává legyen! Hazánk eg^n leáldozott a szabadság napja, hocv holnap útra tündökölhessen. DícsőinkA Csány-család sírkövei. Szent előttem minden hely, minden porszem, s minden jel. mely nagy emlékekhez kapcsolódik. Tűrje táján Zalaszentgrótnál délre kanyarodik a vasútvonal s lankásan emelkedő hegyek között dúsan termő gazdag völgyben halad lefelé párhuzamosan a Zala folyóval, Kustány, Zalaszentlászló és Kebida után, Deák Ferencz lakó faluja után elérjük Zalacsánt, a Csány család ősi birtokát. Most három udvar, három gazdaság telik ki belőle. Az elsőben lakik Gróf Batthyány Pál volt főispán, országgyűlési képviselő, a másodikban testvére, Gróf Batthyány József, a harmadikban Malatinszky Ferencz. Mindhárom udvar a szép erdős hegynek keleti lábához simul. Hatalmas nagy angol kertje van az első udvarnak, elői gazdag veteményessel és gyümölcsössel, szanaszét a virágok ezrei s a fáknak fajtái, melyek között, csak fenyőt hetven-nyolczVaü fajtát számlálhatsz. A hasznos a széppel ölelkezik. Pedig a Gróf családjával együtt most néhány évig Zalaegerszegen lakott a főispáni hivatal betöltésére s köznek a teste porlad: de szellemök itt lobog a lelküukben! És ti Kaifások, Pilátusok és osztrák Haynau-ok I Pillanatnyi diadalotoknak a mámorában, váljon sejtettétek é, hogy akiket a gazoknak és latroknak erőszakos halálával meggyalázni véltetek: megdicsőülten ragyognak a szentek közt! ? Sejtettétek é, hogy népeknek és nemzeteknek a lelke áhítattal fordul egykor a Golgotháknak gyászos keresztfái felé ?! S im ! Akiket megöltetek : nem haltak meg! De ti haltatok meg s fogtok meghalni s végkép elpusztulni a földnek színéről és az embereknek az emlékezetéből, akik öltetek, ti — a hóhérok! Nagy halottaidnak a napja van ma! Ölts gyászt s zarándokolj el lelkedben dicső őseid sirlakához — bus Nemzetem! A nagy lelkeknek és bátraknak nagy temetőjébe. Tégy áldozatot és gyújts szövétneket a hálás emlékezésnek és a hazaszeretetnek! Aztán szállj magadba: elmélkedjél, vizsgálódjál . . . Kérdezd meg a lelkiismeretedet: termett é önzetlen hazaszeretetben, rendületlenül, elvhűségben s a dicsőknek áldott szellemében drága gyümölcsöket a lélek ? Gyarapitottad é vagy egy porszemmel is az apád örökét ? Haladtál é vagy egy tapodtat is előre azon az ösvényen, melyet számodra kijelöltenek ? És ha az őszinte válasz nem elégíthet ki és szégyenpirral vonja be arczodat: tégy erős fogadást e napon, hogy őseidnek nyomdokaiba lépve méltóvá s érdemessé teszed magadat e Haza fiának neveztetni! Nemcsak a véres haditettek mezején, fegyverrel a kezedben: mindennapi életednek a kicsiny hatáskörében is nyílik tér és alkalom a Haza függetlenségeért és szabadsagáért, a magyarság jogos érdekeiért bátran sikra szállanod! De mit tud?z te — csendes idők ölén nevelkedett sybarita nemzedék a harczokról, melyeket, őseid érted vivtanak? vetlen gondot nem fordíthatott a teljes rendben tartásra. A hiányt azonban alig lehet észrevenni. S jól esik látni és tudni, hogy a nagy ős iránti kegyelet él az utódokban s megnyilvánul még a kertnek gondozásában is, a fákban és a virágokban is. A kissé lankás emelkedésen épült csinos földszinti palota külsőleg épen nem tűnik fel nagy méretűnek. E látszathoz képest több és nagyobb a belseje, kényelmes és Ízléses rendezéssel műtárgyakkal, könyvekkel, egy 200 éves zongorával (Spinett) és egyéb drágaságokkal s mindezek között legszebb a vendégbarátság, melynek lelke a Grófné, Valéria, ki szintén a hires Inkey családból való. Nemcsak száraz szó a baiátság s a műveltség jele. Egy-egy régi festmény, rajz s Dante és Petrarka könyvei vannak szőnyegen, melyekből egyiket, másikat muzeumunknak küldi. Régi idők emlékéül szól a vén zongora, s a vén zongorának olyan lágy a hangja, mintha bánatosan siró gyermek volna, s elhunyt nagyapjáról, daliás időkről sírva panaszolna. Ebben a házban született 1790-ben Csány László, a nagy szónok, a törhetlen függetlenségi! magyar, Védő bokor alján a fűszál sem sejti, hogy odafenn: „zug a mély erdő s a tölgyek sudari sívnak." A mező göröngyei között gubbasztó fürjecskének mi gondja a sasok „fellegütő" röptéhez? Ki tudja közületek, hogy a csendes révnek biztonságát, melyben napvilágot láttatok: mily vészes viharok előzték meg? Bontsd ki hát bontsd képzeletednek szárnyait és szállj I szállj ! a történelemnek zord tájaira, hogy visszatekinthess nemzetednek a dicső, a véres múltjára. Látod é amott hosszú 300 esztendőnek a vérbiborban lángoló láthatárát: 1551—1853? A szabadságodért meghalt martyroknak patakokban omló vérétől oly piros az ! Avagy Martinuzzi, Frangepán, Nádasdi, Zrínyi — a Karaffa vértörvényszékének ezerre menő áldozatai, Martinovics és négy társa, nem véreztek é el a szabadságod elnyomóival szemben folytatott harczokban ? Régen volt! A feledésnek köde födi immár a távoli századok szabadsághőseinek és martyrjainak a legendáit. De im! a közelmúlt időnek világos előteréből történelmünknek a legmegrenditőbb tragédiája bontakozik ki káprázó tekintetünk előtt . . . Még vannak élő tanúi is e szomorú időknek s szivünkben enyhitetlen e szentelt fájdalom . . . Alig választ el néhány évtized a szörnyű naptól, tán csak tegnap volt, csak most történt?, hogy Aradon tizenhárom — mvthosba illő hőst, a honvédsereg szine-virágját — bitóhalálra hurczolt a gyáva hóhér! Megalázni és meggyalázni óhajtották vala a magyar szabadságharcznak rettenthetien oroszlánjait, akiket nyilt csatákban soha le nem győzhetének. A világosi fegyverletétel kasztrófája után, a hatalomra jutott zsarnok, féktelen dühének és boszuvágyának a csillapitására vérbiróságot állított fel „haditörvényszék" czimén, amelynek vezetői előtt a magyar jogviszonyok ép oly ismeretlenek volta

k, mint az e törvény s a nemzeti művelődésnek egyik apostola, az 1849 okt. 10-én keresztre feszitett vértanú. A ház keleti oldalán egy kis márványtáblán ez az írás van: A harmadik résznek határában, Malatinszky birtokán van déli szélen a temető. Csány László pora a kerepesi temetőben van. Ide némely rokonsága van temetve, kívül és bent a kápolnában. Az országúttól nyugatra meredek völgy teknőn tul, dombon áll a csinos kápolna néhány akáczfával. s vadvirággal ékesítve. A kripta előtt a