Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-29 / 39. szám

1910. szeptember 303. MAGYAR PAIZS 7 czikkekre esik. Itthon még tetemes állami támogatás mellett sem vagyunk képesek erőre kapni olyan iparágakban sem, amelyekben százmilliós behozatalunk van.Gyártmányaink minősége egyenrangú, sőt gyakran jobb, mint az osztrák terméké ; a versenyt mégsem bírjuk, mert a tőkeerős és hatalmas kereskedelmi szervezettel biró osztrák i ipar az áraknak még a termelési költségek alá való szorításával is, ugy ránehezedik fiatal gyárainkra, hogy azok csak óriási áldozatok árán vehetik fői a versenyt. Ezen a bajon pedig csak az önálló vámterület segíthet és mindaddig paszsziv marad külkereskedelmi mérlegünk, mig vámvédelemmel lehetővé nem tesszük azt, hogy ipari szükségletünket saját iparvállalataink termékeiből elégítsük ki. Az 1909-ik év külkereskedelmi mérlegének végleges adatai szerint az 1909. évi összes behozatalunk értéke 1807 millió korona, az összes kivitelünk értéke pedig 1700 millió korona volt, a forgalom mérlege tehát 107 millió koronás behozatali többlettel zárul. Az előző évvel szemben a behozatai értéke közel 248 millió koronával emelkedett, a mely többlethez az 1909. évi rossz termés miatt óriási arányú buzabehozatal egymaga közel 105 millió koronával járult. Ezeken kivül is azonban a legfontosabb behozatali czikkekbö): a pamut- és gyapjúszövetekből az import mennyisége oly erősen emelkedett, hogy nemcsak ellensúlyozta az áruk árcsökkenését, hanem az értéknek is tetemes növekedésé; okozta. A kivitel 1908 évi összegével szemben közel 116 millió koronás többlet mutatkozik, amely legelső sorban a kivitel legfontosabb árujának: a lisztnek drágulására azonkívül pedig a vágóállatoknak igen erős kivitelére vezethető vissza. Az elmúlt évben is a forgalom zöme — a behozatalban az érték közel 73 százaléka, kivitelben közel 76 százaléka — Ausztriára esik, amely országgal szemben a forgalom passzivitása közei 22 millió korona. Azok, a kik mindig s mindent fölhasználnak arra, hogy a közös vámterületet védelmezzék, az 1909-ik év óriási külkereskedelmi passzivitásért tisztára csak a rossz termést fogják okolni. Nem veszik észre, hogy ugyanakkor a legerősebb érvet szolgáltatják az önálló vámterület mellé, igazat adván annak a tételnek, hogy nemzeti vagyonunk szaporodásának biztos alapjait csak akkor vetjük mes;, hogy ha a nemzeti produkczió állandóságát ipari terméssel függetleníteni tudjuk az időjárás szeszélyeitől. Erre int bennünket az 1909-ik év szomorú külkereskedelmi fiaskója is. Miképp lehetünk hosszuéletüek? Elbeszéli: Egy orvos. LXXII. A tartós vig kedélyhangulat sok bajon diadalmaskodik, mert a kivezető cső nélküli mirigyek hatalmasan gyártják az ellenmérget és a lelki nyomottság nem zavarja az ellenméreg gyártásban. Ne tegyük hát ki magunkat esztelenséggel az idegostromnak. Reteszeljük be idegeink vaskapuit, mert lelkünk sivár, testünk roncs lesz, ha a lakatot, a závárt, a gonosz gerjedelem, a nemtelen cselekedet felfeszíti. Szabados leend az felettünk és elhatalmaskodik rajtunk. Legyen lelkierőnk ahhoz, hogy a kártyáról, fényűzésről, finyáskodásról, urhatnámságról és egyéb ssenvedélyről minden habozás nélkül lemondjunk. Mi válhatik az olyan fiúból, akinek anyja egyebet sem tett, mint minden kívánságát elleste? Amikor a szülői védszárnyak alól az életbe kilép, a midőn nagy megdöbbenésre azt látja, hogy az emberek vele milsem törődnek, sőt ha törődnek is, minden óhajának teljesedését szántszándékkal csak meghiúsítják, de egyebet semmit semmit se tesznek érdekében : a rendkívüli szokatlan jelenségtől életkedvét csakhamar elveszti. A testlemosásnál, valamint a mosdózásnál a tüdőbeteg használjon fertőztelenitő gyűmolcsmagszappant. Ez a különféle csontár magu gyümölcsök magvából és form-aldehidből készül. Szine ! barna, illata pedig kellemes, hatása a fertötleni- ,! tésben nyilvánul. Amidőn valaki a családban , tüdővészes, már elővigyázat! szempontból is nagyon ' tanácsos, hogy ő, valamint minden hozzátartozója j állandóan ilyen fertőtlenítő szappannal mosakod- i jék meg. Ezen szappan meggáloi mindenféle ragályt, melynek baczillusai az ujjak érintésével, ! vagy a köröm alatt lévő szennyel terjednek, külö- ; nősen ajánlatos, hogy a kereskedők, pénztárnokok, mint akiknek kezében a papir- és pengő pénz a legkülönfélébb helyekről jő: mindenevés és lefekvés előtt ilyen szappannal mossák meg kezüket. A nikkelpénz a tüdőbaczillusok valóságos fészke. A »fogedző« erős hígításban szintén igen hasznos szer a tuberkulózis elleni védekezésben. Felemelt fővel állítom, hogy ha valaki kis gyermek korától fogva reggelenkint évek hosszú során át állandóan használja: ezáltal sok fertőző betegséget kerül ki, minden bizonnyal a difteritiszt. 15—20 cseppet, vagy legfeljebb két kávéskanálnyit kell 3—4 ujjnyi vízbe önteni és ezzel a szájüreget fogközöket kiharákolni. Aztán egy kortynyit 5—10 perczig tartsunk szánkban. Igen erősre sohase vegyítsük! (Ehelyütt felemlítem, hogy 16 csepp lepárolt (desztillált) viz 1 gramm. Egy evőkanál viz 15—20 gramm, egy gyermekkanálra való viz 7—10 gramm, egy kávéskanálnyi 3—5 grammot nyom.) A fogedző valamivel könnyebb folyadék, mint a viz. A beteg épp ugy, mint az egészséges, egyaránt használhatja mind a kétféle fertőtlenítőt, ugy a szappant, mint a fogedzőt, különösen akkor, ha mar egyetlen egy foga is odvas. Már sokszor említettem, hogy sohasem találtam tüdővészeset, akinek fogai egészségesek voltak. Akik e kétféle fertötlenitő-szert megvenni nem képesek, használjanak fogedzéshez felényire hígított denaturált borszeszt, arcz- és kézlemosásra is ugyanezt, csakhogy töményen. Csekély erőmhöz képest mindig arra törekedtem, hogy meggátoljam a magyarnak azon gyászos és nemzetgazdasági szempontból hazaárulásszámba menő bűnös cselekedetét, hogy a pénznek idegenbe való fecsérlésével saját honfitársait Amerikába vándoroltatja, kergeti. Igyekeztem azon, hogy akik tanácsaim után indulnak, ne idegent gazdagítsanak, miért is a fertőztelenitő gyümölcsmag-szappan készítésére vonatkozó utasítást Erdély Lajos gyógyszerésznek küldöttem meg néhány hónappal ezelőtt. (Meg kell jól különböztetni az Oculus Ghristi növény alkáliájával, lúgjával készült »Oculus« szappanjától, mely nem fertőtlenit, csak a bőr felületes véredényére hat íngerlőleg, aminek hatása, az, hogy a nők finom arczbőre üdébb, pirosabb és bársonytapintatu. Ezen tulajdonsága bizonnyal háttérbe szorítja a nagy kelendőségnek örvendő frauczía szappanokat. Minden hevesebb testmozgásnak, tornagyakorlatnak, svéd gimnasztikának csak akkor jelentkezik a kellő hatása, ha a beteg ettől annyira, amennyire kiizadt. Ezen izzadást az ápolóknak a beteg testéről letörülniök szabad ugyan, de ez csak oly testápolásszámba megy, csak aféle testmegtisztitás ez, mint mikor az edényt, a íózelékes tányért nem mossuk el, hanem száraz ruhával letörüljük. Mihelyt észrevesszük, hogy a beteg a gyógyzökcsölés időtartama alatt izzad, azonnal mossuk le meleg gyógyteával, vagy pedig néhány perezre fürösszük meg. A megtörülközés után folytassuk előirt gyógy-gyakorlatunkat. Azért a beteg részére, ha csak a körülmények engedik, a fürdöteát állandóan készletben kell tartanunk. Hogy történik a gyógyteával és gyümölcsmagszappanal való lemosás? Amely tüdővészes betegnek csak egy ápolója van, az maga is iparkodjék azon, hogy a testlemosással minél alaposabban és minél gyorsabban elkészüljön, a testlemosásra előirt negyedórából fönmaradt időt pedig a mozitelen testnek száraz törülközőkendővel való ledörzsölésével, majd pedig felöltözve, a testnek tiprásával töltse el, ennek czélja az, hogy a beteg valahogyan meg ne hűljön. Ott, ahol a beteg mellett két-három ápoló van, az egyik előkészíti a mosdószéket, a mosdótálat, a másik ebbe önti a meleg gyógyteát, (mosdótál helyett lehet ülökádat is használni), előkészíti továbbá a fogkefét, »fogedző folyadék«-ot (a magyar odólt), a fertőtlenítő gyümölcsszappant, a mosdóruhadarabokat, avagy a test lemosására, ledörzsölésére szánt törülközökendőket, ennek hiányában durva parasztvászonból verrott mosdókeztyüket. Mindegyik ápoló, nemkülönben a beteg felhúzza a mosdókeztyüket, bemártja a meleg teába, vele a testét először megnedvesíti, azután a keztyüt, vagy a testlemosó rongyot beszappanozza és a testet ezzel alaposan dörzsöli. A beteg jj álljon télen a kályhához közel, hogy meg ne fázzon, álljon a kádba, vagy egy üies dézsába, amelybe ! a viz bálrzn belecsuroghat. Egyik ápoló a beteg • testét elölről, a másik pedig hátulról dörzsölgeti, mosogatja, mialatt a beteg saját fejét, arczát és \ nyakát nedvesítse, szappanozza be. Különösen a hajas részeket, ezomb és hónaljhajlatot kell tisztára lemosni. A nők, akik hosszú hajat viselnek tartsák hajukat szárazon, csnpán csak akkor mossák meg, mikor a meleg gyógyteában nyakik fürödnek, erről jóval később lesz szó. Amikor a beteg testén a fertőztelenitő gyümölcsmagszappan mindenütt erősen habzik, akhor a keztyüket, lemosó-ruhát a szappanttói mossuk ki hideg vízben, most ismét mártsuk a meleg teába és a beteg testéről a szappant mossuk le. Ha a beteg nem igen fázékony, avagy ha a szoba levegője jó meleg, lehet a testet kétszer is beszappanozni és lemosni. Amikor a szappant a testről mindenütt lemostuk, meleg parasztvászon-törülközőkendőkkel dörzsöljük a beteget mindaddig, mig teste ki nem pirosodik, csak arra ügyeljünk, hogy a bőrt valahol fel ne horzsoljuk, mert ott kisebesedik, azt a testrészt pedig 5—6 napig sem lehet gyógyzökcsölni. Ha már a beteg bőre teljesen száraz és kipirosodott: akkor öltessük fel fehérneműjét és fektessük le az ágyba, ütögessék testét öklünkkel, vagy gummi-kalapáccsal, hogy a testnek természetes melege mielőbb árassza el a beteget. Nyáron a beteg testének lemosását az udvarban felállított sátorban is elvégezhetjük. A testlemosásra szánt tea akkor a legjobb, ha szine sötétbarna. Ekkor a szövetnedv a pórusokon keresztül mohón megtelik növényi lúggal, mely a fáradság érzetét tetemesen csökkenleni, a közönséges meleg viz pedig ellenkezőleg tetemesen növeli. Azt az inget, melyet a beteg az imént vetett le, kiváltképp, ha abban már ki is izzadt: ismét magára ölteni nem szabad, hanem azonnal a levetés után szódás vizbe kell dobni, egy-két napi áztatás után ki kell mosni, A bőrlégzésnek legnagyobb ellensége azon ruha, ing, vagy ágynemű, mely már a beteg párolgását, izzadságát csak 8—10 órai idő alatt is magába szivta. azért az ápolók a fehérneművel ne takarékoskodjanak, hanem a betegnek mindennap, vagy legfeljebb minden másnap tisztát adjanak. Minden ember kétféleképpen lélegzik, u. m. először a tüdejével, 2-szor a bőrlikacsaival. Különösen a tüdőbetegeknél nagy gondot kell fordítani a börlégzésre, azért veszedelmes a beteg testén az izzadtságos inget megtűrni. Innét van az, hogy a legtöbb hülésből azért támad tüdőbaj, mert az illető a kiizzadt (tehát méreggel telített) fehérnemüj ével a bőrlégzést megakadályozta. Azon tüdövészeseket, akiket a betegség súlyos volta miatt éjjel nappal ápolunk: állandóan elég meleg alsó ruhába öltöztessük. Éjjel a szoba levegője egy-két fokkal melegebb lehet. Télen a betegnek összes ágyneműjét reggel 8 órától este 5 óráig a padláson, vagy félszerben tartsuk, hogy ott jól kiszellőzzék. Ha pedig sem eső, sem hó nem esik, akkor az udvaron a napra kell kiteríteni. Sürü ködben rakjuk szét az ágyneműt a szobában, a ..ályhától illő távolságban. Ekkor a szobát 4—5 fokkal melegebbre fütsük. Ilyenkor a szellőztetést mellőzzük, hanem az »Ozin« oxigénfejlesztő készülékkel naponta 2-szer 5—5 liter oxigént fejleszszünk, de a cső végét, ahol az oxigén elszabadul, ne vegyük szánkba. Igy a köd sohasem lesz többé a tüdővészesek réme, ködös időben nem fognak a tüdővészesek oly rohamosan sorvadni. Az oxigénfejlesztő megrendelhető minden gyógyszertárban, vagy a fejlesztő készülék feltalálójánál, a városi gyógyszertárban Budapesten, IV., Vácziu'cza 34. sz. a.) Ha a súlyos tüdőbeteget egy napon keresztül megkoplaltattuk, ezzel korántsem tettünk neki oly kárt, mintha ruhájának, ágyneműjének egy napi szellőztetéséről megfeledkeztünk. A beteg ágyteritőjét hetenkint ki kell mosni, hogy a napok óta rárakódott por minden ágybontás alkalmával a beteg egészségének ártalmára ne lehessen. Hogy pedig biztosak legyünk afelől hogy a beteg gyors lemosás következtében hülést nem kapott: a lecsutakolás után egynéhány perczig okvetlenül meg kell tiporni, csakhogy a gyógytiprásnál felsorolt szabályokat mindig tartsuk emlékezetünkben ! A gyógvkeués réges-régi kedvencz gyógymódja az egyszerű népnek. Amiként a falut gulyás, vagy kondás nélkül elképzelni nem lehet, hasonlóképpen minden falunak megvan a maga kenőasszonya is. Ha a falusi ember akármi okból eredő fájdalmat érez, megkeneti magát. Ezért az ily eshetőségre már a parasztember jóelóre számit, amikor is félreteszi a rézelejét, vagyis a kistön főtt pálinkának a legelsőbben lecsepegő, élvezhetetlen erős, maró részét. Ez képezi legfontosabb alapanyagát a kenőcsnek.