Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-15 / 37. szám

1910. szeptember 15. M AGYÚ P A I Z S 3 mostani ember a koránfekvés, koránkelésnél nagyobb örömet talál a kávéházak és orgia-tanyák bűzös éjszakai levegőjében, mint a hajnali pirkadásban. Ember! Ha hosszú életre törekszel, szeresd a hajnalt, szeresd annak legéltetőbb levegőjét, miként a Múzsák szerették! A szabad természet ölén élő egyszerű nép bizony örömmel kihasználja Isten eme jóságos ajándékát. Mikor felébred s a kelő nap sugarai orczáját nagy szelídséggel simogatják, hallja a pacsirták énekét, megilletődve látja a millió nyüzsgő állat hálát adó imáj t, látja a maJarak, lepkék, virágok Isten-udvarlását, bókolását, a világegyetem harmóniája édes bus érzésként száll lelkére, buzgó fohász fakad keblében és az ábitat szárnyain száll az Ég Urához. De érzi a maga kicsinységét is, mert az isteni ajándék a legfenségesebb csodáméi: a hajnal látképe lelohasztja benne a gőgöt, fenhéjázást, az ostoba páva-kevélységet; a hivalgás, érzékieskedési vágy, a kapzsiság, a dobzódásban, részegeskedésben való gyönyör azonnal lohadni kezd. Ti, Istent tagadók, avagy másként szólva, Istent látni akarók ! Menjetek a háborgó tengerre, vagy szemléljétek gyakorta a hajnalt, a természetnek ezen legszebb templomát és leborultok előtte, akit eddigelé hiába kerestetek. És a magyar ifjúság ezt az időt alussza el! Pedig a romlott, savanyu szagú, fűledt, sőt veszedelmes szobai levegő beszivása, az isteni időnek elalvása helyett fel kellene keresnünk a természetnek oly titkos, lélekemelő, szivhez szóló szózatait, melyek a léleknek megtisztulást, megújhodást nyújtó feredői, melyek emellett egyszersmind megújítják a testet is s a jóságos természet mosolygó ajakkal rebegi, meséli el, hogy: »Miként lehetünk hosszuéletüek ?« Ezen Isten készítette templombajárás ugy megreparálja, toldja, foldja, javitja az észt, a szívat, lelket; a gyenge nádszálként ingadozó akaraterőt pedig ugy megedzi, aczélositja, hogy az éjjeli dorbézolást, a mértéktelen életmódot mint a bölcseséggel és az emberi méltósággal ellenkezőt lekicsinyli, megveti, meggyülöli és megutálja. De ezt az iskolában nem tanuljuk. Ott elég, ha a tanuló leczkéjét ledarálja. Nem tanítják a rendes életre az embert, hogyisne lenne hát rövid életünk mint a kérészek, selyemlepkék élete? Ti tanítók ! Tanítsátok meg a gyermekeket ott az iskolában arra, hogy miként kell tauulni, hogy mi a tanulás fortélya, csinja-binja, ne bízzatok semmit se a szülőkre, igy aztán elég idő marad a szabad levegőn való mozgásra, igy az iskolán kivüli idejét senki se töltené magolással, feladat megírással, otthon, a dohos, poros szobában való görnyedéssel. De nem is annyira a tanítókhoz, mint a tanfelügyelökhöz, legesleginkább pedig közoktatásügyi miniszterhez iránvitódik szavam. Az iskola a legszebb időt csak elharácsolja a tanulótól azáltal, hogy a tanitó csupán csak leczkekihagyással és kikérdezéssel foglalkozik. Holott az iskola a szemléltető együtt tanulás helye. Igy azután nyomban, ott az iskolában tanulná meg vizcseppet vezérnek, vagy előrelöki magából maga a gomolyag, miut néplelke a prófétákat. Eszembe jut Székely Sándor, ki a múltba nézett és utána Vorósmartby is ugy tett. De Székely Sándor az fl hitével jövőbe is látott. S a kétségbeesés korszakában igy mert énekelni: Hazát szereztünk s isten rendelte, hogy itt maradjunk! S nem lehetetlen, hogy mikor a fiatal theologus a hit szárnyára kelten ezt először énekelte, még ugyan annak az éjjelnek hajnalára született segítőtársul a legnagyobbik pap, ki mindjárt harsányabb hangon rá is kiáltott a bámészkodó tömegre: »Félre kislelküek ! akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett; kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet!® A hit akaratot, az akarat tettet szül. Székely Sándornak Isteni intésből vala hite; ennél erősebb Széchenyinek a lesz! igéje: Petőfi már követel: Élni fogsz hazám, mert élned kell. Eszembe jut Aranyosrákosi Székely Sándor s hiszem, hogy az eszmék forradalmának ezután is lesznek előfutárjai és vezérei, kik nemzeti életünknek tépett lobogóját, a mikor kell, diadalról diadalra viszik. Borbély György. • mindenki a tananyagot, a délutánt pedig a kert- j ben, réten, mezőn, erdőn, télen pedig vagy a korcsolyapályán, vagy pedig a műhelyben töltenék el a tanítványok, hol a fiuk, különösen pedig a láayok oly ipari czikkek készitésére volnának ki- ' oktatandók, melyért a magyar milliókat dob ki ; külföldre. Meg kell az iskolás gyermekeknek mu! tatni a magyar vásznat, magyar selymet, magyar j posztót, gyertyát, gyufát, a magyar czukrot, stb. ! csak azért, hogy lássa, miként a magyar gyárti mány mindenkor van olyan, sőt sokszor különb, s mint a külföldi. Szóval nevelni kell az ifjúságot ( azon jelszó teljes átértésére, hogy: »Hazai ipar.« Soha meg nem bocsájtható mulasztást, sőt bűnt j követett el az iskola, hogy mindezeket figyelmen , kivül hagyta. Menjen a magyar tanuló a nyári szünidőben dolgozni. Vegyen példát az amerikai tanulóktól. Ott a diák, mihelyt néhány napi szün- i ideje van, vagy kifutónak áll be, vagy felirónak, j vagy pinczérnek, vagy mezei napszámosnak sze- | gődik be. Nem henyéli el a drága időt, mint a i magyar tanulóifjúság, mert ott a szülök jól tudják, hogy a tétlenség, dologtalanság a bűnök tojása, a munka pedig a testi és lelki egészség, boldogság hazájába visz. A magyar faj pusztulását annak tulajdoníthatjuk, hogy nálunk a munkát, kevés j kivétellel, mindenki szégvenli, a pénzzel bánni j minden ezredik tud, csaknem minden második | pazarló, minden ötödik részeges, bizonyos dolog| ban és mértékben miudegyik könnyelmű. | Nálunk az elemi iskolában a tanitás czélja maI napság még mindig csak az, hogy az illető a í középiskolába léphessen, a középiskola első I osztályában pedig, hogy a másodikba mehessen. Az érettségi pedig nem egyéb, mint kulcs, hogy j a szakpálya kapui az »érett«(?) ifjú előtt nyitva | legyenek. i Melyik tanitó az, ki a gyermekeket egyetlen ' egyszer is kivitte volna a hegytetőre a pitymalatot szemlélni? Avagy melyik iskola az, mely az életre ugy tanit, miut ahogy azt a jóságos természet titkos szava nekünk feltárja? Mutassátok meg nekem azon tankönyvet, melyből az ifjúság megtanulhatja, hogy a szürke alkonynak két keze van, az egyik az, mely a szerszámot veszi ki a fáradt, eltörődött munkásember kezéből, a másik pediglen, mely az édes álom lágy ölében ringat és megnyugoszt. Mutas- ' sátok meg nekem azon könyvet, mely az üdvös örök igazságot, mint a bibliai teksztust hiven, részletesen megmagyarázza: » Aurora est musis amica« . . . Fordítsátok le ezt annak értelme szerint! Nemde — nem igy hangzik? »Miként lehetünk tartós egészségben hosszuéletüek.« j Ti tanítónők ! Kik egyszersmind anyák vagytok ! . Tanítsátok meg idejében a sötétségben és a sejtelem homályában bolyongó arát és ifjú menyecs- j két, sót már a kezetek alatt lévő kis leányt is j j arra, amire a spártaiak a serdülő leányt jóeleve { i megtanították, hogy tudniillik ha anya lesz, arra i gondoljon csak: először, hogy Hellas földjét min- j dig spártai eke mivelje, másodszor annak határát I | spártai fegyveresek őrizzék. Oda pedig az szűk- j i séges, hogy az anyák oly egészsíges gyermeke- j ket szüljenek és neveljenek, kikből egykoron ! edzett barczfiak vállnak Nem is zavarta meg a spártaiaknál a hajnali csendet a hanyagul gondozott csecsemő szivettépő sirása, gyakori fel-fel- sikongatása! Mert mindenik spártai nő értett az ! okszerű gyermekneveléshez. Minden spártai anya, 1 sőt leány is jól tudta azt, hogy a müveit embernek sok cselekedete csak mesterkéltség, színlelés, képmutatás, ámítás és hazugság, de a síró kis gyermek sohasem hazudik, mert a sirásnak min; dig meg vau a maga oka, melyet minden anyá- i ] nak meg kell keresni, ki kell találni és el kell I tudni hárítani, i Hogy ne lenne a gyermek haszontalan, dolog- j ; kerülő, ha szülőanyja semmi jóra nem tanította, • i a huzamos dologhoz nem szoktatta? De hogyan < taníthatna az valakit, aki maga sem tud semmit? j Hogy taníthatná az anya gyermekeit, ha helyes nevelést uem látott, sem az iskoláiól, sem a szülói háztól el nem saj ítitott, el uem tanult ? A tanítók adhatnak tehát csak hasznos polgárokat a hazának. S ebben van a tanítói pálya szépsége, magasztossága, mert csakis oly ország virágozhat fel, melynek becsületes, lelkiismeretes tanítói vannak, kik a gyermekeket a tantárgygyal kapcsolatban a délutáni tanitás alkalmával valamely gyakori és kenyérkereseti pályára is megtanítják. A XX ik század pirkadó hajnala csak akkor fog kedvező fényt hinteni a magyar nemzetre, ha vezetötéríiaink belátjáx annak megdönthetetlen igazságát, hogy az iskola csak azon esetben nem veszedelmes az ifjúságra, ha ott a tudományok mellett a közegészségtant, nemkülönben a megélhetés módozatát, a kenyérkeresetet tanítják. Ti országgyűlési képviselők, ti szónokok, lelkészek, vezető szerepre alkalmas férfiak és nők! Menjetek és tanítsatok! írjátok be a magyar anya lelkébe a hazaszeretetet, véssétek be emiéjébe, hogy egy pusztul) nép, egy veszendő nemzet könyörög hozzája : szülnének egészséges gyermeket és nevelnének belőlük eszes, takarékos, szorgalmas fiakat, kik képessé tennék a magyar [fajt arra, hogy megállhasson a szomszéd népek között. Adjátok tudtára, világos megértésére a tanítóknak, az anyáknak, hogy törpülünk, fogyunk. Hogy hazájában, sőt házában sem ur már a magyar ! Itt is, mint régi hazánkban, a Dón tövénél, rókaóvatosságu, életerősebb, szívósabb nemzetbeliek túrnak ki helyünkből. Kedves atyámfiai! Most már megismerhettétek az ádáz ellenségünk fegyvernemét, hát most tanulmányozzátok harczi módjukat, miként Bölcs Leó az ősi magyar és hua harczmodorát tanulmányozta és azt saját kezével megírta, hogy vele nemzetének szolgáljon. Kovácsoljátok ti is fegyveíeteket, de ne oly nemteleneket, miként a vad indiánok a »kurara« méreggel bepáczolt nyilveszszőnek vashegyét, a ti fegyveretek legyen 1-ször az észszerű munka, 2-szor a takarékosság, 3-szor a becsület. Kovácsoljatok mihamarabb, mert az ellentábor fegyvere kétélű. Azért kell a társadalmi rendellenes dolgokról a leplet lerántanom, mert ez szoros kapcsolatban van azon tudomány értékesítésével, amely arra tanit, hogy: »Miként lehetünk hosszuéletüek.* írjátok be a már irni, olvasni tudó leány lelkébe, hogy már csak ők menthetik meg a nemzetet, mert bizonynyal a lengyel nemzet sorsa lesz a miénk i3, ha nem jön egy jobb kor, melyben hazánk leányai erős kézzel rántják ki ez ezredéves nemzetet a posványból, melyben immár csaknem nyakik merültünk. Akkor majd visszatér a régi magyar becsület, akkor szent lesz az adott szó esküvés nélkül, csupán csak kézfogásra. Akkor visszatér ismét azon idő, mikor nem kellett ezernyi törvényszék, mert a király Szent István napján maga is törvénykezhetett egy év gonosztevői felett. Oly kevesen voltak azok! Mig most börtönné alakíthatnék íz egész országot, mégis megtellenék a sok gonosztevővel. Még a 70-es évek végén is a remekelő (vizsgázó) mészároslegények felcziczomázva, felpántlikázva vitték a bikákat a vágóhidra s az állat szemelláthatólag jóleső tetszéssel ballagott nem sejtett vesztőhelyére; a ferde nevelésű ifjak is az érzékiség czifra sallangjaitól elkápráztatva büszke délczegséggel, gondtalanul, reszkető örömmel rohannak a veszélybe; de naponta negyedórát sem fordítanak testük ápolására, hanem csak örökös elcsigázására. Pedig aránylag rövid idő alatt megőrizhetnék a csontok és izmok aczélosságát, mely által javarészben megoldhatnák a hosszú élet titkát. S amit az egészséges naponként csak reggel negyedóráig végzett munkával ér el, azt a tüdővészesnek már 2—3 hónapig tartó éjjel-nappali gyógyzökcsöléssel kell helyreülni. De az ilyen munka már oly sikeres, hogy 100 tüdővészes közül 3—4 betegnél végződik az orvos és ápolók fáradtsága kudarczczal. A folytonos, szakadatlan testi munkát az izmok nem győzik, mert kifáradnak'. A fáradtság eleinte a fokozatos elgyengülési érzetben áll, később kellemetlen, majd gyötrő fájdalom-érzéssé fokozódik, az arcz kipirul, a verejté.í előbb a homlokon, maid egész arczon, azután a test egyéb helyein, különösen a háton serkedezni kezd; majd itt-ott izompamatrángásokat látunk. Csakhamar beáll az izmok elernyedése, amikor a legnagyobb akaratmegfeszités mellett sem tud az összehúzódni. Ekkor az izom- és kötőszövetek oly bomlásterméket gyártanak, melyet a szervezet magából kiküszöbölni heteken át képtelen. Ha ezen nagyfokú kifáradás egy-két napi időközökben heteken át ismétlődik, akkor a mérgező bomlás termék összegyülemlik és oly lázt idéz aló, mint mikor valaki a legelső pipadohányt kiszívta s a kábulás után izzadni kezd. Ezen láz mellé az izmokban fájdalmas utóérzések csatlakoznak. Ez az úgynevezett tornaláz. Ez oly természetesen következik a rendszeres torna után, mint a must-sajtolás után a bórforLás. A tornatauitók igen jól tudják, hogy először ezen tornalázon minden szorgalmas tornázónak keresztül kell mennie, másodszor az izompamat csak a tornaláz lefolyása után kezd szemmellát-