Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-27 / 4. szám

2 M A ír Y A R PA1Z iá 3 910. január 27. kozók közöl a pártfogókat is. r» pártfogók lehet­nek férfiak és nők is. Ezeknek a hatáskörük előadandó egyes alkalmakkor a törvényszéki elnök megjelölése után az lesz, hogy egyes tévútra tévedt ifjakat tanulmányozzák környezetükben, testi és lelki életökben és vélemény csatolással jelen­tést tesznek azokról. — Ugy a pártfogókhoz, mint általában az egyesület tagjai közé kérnek föl és választanak tagokat a vidékről is, a zalaegerszegi törvényszék területéről. Séta — jobbra. Irta: A Hetek íródeákja. (A »kutya« ügy.) Nyikov, mini azt a Zalá-ból tudni tetszik, egy i — kutya. És pedig, és még hozzá, a mint közzétett S náczionáléja, származása, születése, kora, élet- í rendje s előkelő társasága mutatja, egy y>intelligens<L kutya! .. . Hiába, egyszerűség ide, demokratismus oda, ha valaki intelligens, legyen az akár egy vadász­kutya, avval kikezdeni nem szabadi De még az ő kikezdésére sem szabad reagálni! Nem szabad, mert Nyikov kutyanyelven rögtön elpanaszkodik írástudó többi társainak, a mire aztán minket bunkóznak le, holott ezúttal is nem mi, hanem Nyikov kezdte az ugatást! Ugyancsak hiába mondjuk oda az ilyen kis bestiának, azt a bizonyos axiómát, az ugató kutyá­ról és a haladó karavánról; a kis bestalélek éles • tutolása, ugatása, mégis csak tovább bántja halló , érzékünket! És mit szóljunk a kutya természet- \ rajzának olyan meghamisításához, a mely elhitetni j akarja a világgal, hogy a kutya jobb szereti a hust, vagyis a formás, szép lábikrát, a sovány, csontos lábszárnál! ? (Nesze nektek, Kossuth utczában korzózó szép, formás hölgyek, a véletlen Titeket is bele kevert < a Nyikov ügybe; akárcsak annakidején, a nyitott ! mellű iparost!. ..) Pedig ez, — kérjük szeretettel, nem igy van; j mert a kutya szereti ugyan a hust, szereti a disznó lábból és orrból készült — kocsonyát, meg is eszi azt, gyorsan, mohón eszi meg. Élve- 1 zettel, kedvvel, bizonyos kutya passióval, azonban a csonton szeret rágdicsáini és pedig sokszor j órákig! Ezt olyanoknak, a kik a kutya ügyekbe j ártják magukat, tudni kellene. Node, ez csak az elhaugzott szellemeskedés ' méltatása. A mely szellemeskedés nem is volt i utolsó dolog, csakhogy hiján volt a tárgyi igaz- < eágnak. A dolog tényálladéka az, hogy a Kossuth Lajos utczában tényleg van egv harczias természetű kutya, a melyik gyakran kellemetlenkedik az arra járó kelőknek! Tudtommal ugyan, még eddig nem mart meg senkit, (?Sz.) a mi dicséretére legyen mondva, mert ebben különbözik ősök más kutyácskától, de azért a tény mégis az, a mit száz tanúval is lehet bizonyítani, — hogy Nyikov ur (vagy téiasszony? nem tudom) sokszor neki támad a gyanutlanul sétálóknak! Sőt az is bebizonyítható, hogy a szomszédos házak szemét dombjain talál­ható csontokat (íme megint a csont!) szanaszét hordja az udvarokban s ha ezért akármilyen intelligens módon rendre utasittatik, hát szembe •záll az illető szomszéddal is! Ez ugyan, szoro­san véve nem tartozik ide, evvel csak azt akarom mondani, hogy a kutya tényleg harczias, rossz­indulalu. Hogy vonit-e? ugat-e éjjel? mire ugat? miért ugat? azt nem tudom; mert én éjjel a város másik negyedében konczertezó ebeket vagyok kénytelen hallgatni. Hát persze ugy lesz, hogy ugat; mert ha az egyszeri ember szerint arabusul is értene, akkor a Krónikát olvasgatná! Diktum, factum, (Nini, már latinul is tudok...) a kutya, vagyis, Nyikov ur, nem harapós, hanem kellemetlen! De ilyen több is van. Ha pedig igy van, akkor tekintve azt, hogy Nyikov egyben bizonyára használható, jó vadászó kutya is, a szabályok ellenére is, — szájkosárral kell ellátni. S ezzel a Nyikov ügyet akár be is lehetne feiezni. Mert lássa kedves Nyikov Ön hiába remekelt, de eféle kutyadolgot nem lehet ám egy akár­milyen jó vicczel elütni. Nem bizony; "nekünk tapasztalatunk van ezen a téren. Ezen sorok Írójának is volt egy meglehetős harczias, hasított orrú cseh vizslája. Történt, hogy egyik szomszédom igen fázott s szaladva ment haza, a kutya pedig látva a retirálót (mert a kutya csak a szaladó embert bántja, az előtte bátran megállót nem meri megközelíteni.) utánna iramodott és megkapta nemcsak a nadrágot, hanem vele egy kis hust is; (Ez esetben, jó, hogy csak hust, mart a csont már jobban fijt volna.) Az az, hogy nem harapta, hanem csak a fogak nyomai látszottak az illető lábán. És mi történt? A kutyát azonnal meg kellett, ugyan­csak Nyikov háziorvosával vizsgáltatni, a ki konstatálta, hogy a kutya igen harap ha — estik. Szomszédom azonban mindenáron a pesti Hogy és féle Pasteur intézetbe akart menni, az én költ­ségemen! Siettem is ám azt a kutyát el ajándékozni. Lássa Nyikov, ilyen galibát csinálnak Önök sok­szor jó gazdájuknak. Hogy aztán, Nyikov ur, a Magyur Paizs ki­szerkesztőjén kivül, miért bántotta Bubit is, ez aztán már gyanút keltett mibennünk is! Gyanak­szunk, hogy Uramisten, nem forog e itt fenn valamely véd és daezszövetség esete, vagyis, hogy a nyilatkozó Nyikov nem-e bizonyos összebeszélés kapcsán keverte bele az ügybe H. E. urat? hogy igy kipótolni lehessen a múltkori meglehetős gyenge viszonválaszt és ismét rughassunk egyet az 6llenkrónikás Heteken!? Ha igy volna, ez nem velna szép, nem volna lovagias do og! A hét aláírót tényleges, valóságos, — tehát nem titulár! — intelligenciával kell, avval lehet, csak meggyőzni! Ujabbi sértegetés, csak azt árulná el, hogy Bubi maga is érzi, hogy múltkor igen gyenge volt; szellemeskedése kesernyés volt és hugy esetleg még szükségét éizi Nyikovval is szövetkezni, hogy sovány lábszárainkat meg nyomoríthassák . . . Ha ez nem igy volna, akkor — kérjük, — minek minket apostrofálni? A Nyikov ügybe keverni? Mi, bár nem szívesen, de ha kell készséggel föl vesszük az indokolatlanul elénk dobott keztyüt! Bégi ügyünket azonban részünkről befejezettnek gondoltuk. Jó ízlésünk eddig is tiltotta, hogy azt csipke­déssel bolygassuk, a mit szeretetre méltó ellen­feleink, — sajnos, — nem mondhatnak el ma­gukról! Mibennünk befejezett polémiánk nem hagyott hátra semmi haragot, semmi keserűséget, semmi gyűlölséget; a mi nyilván onnan van, mert igaz­ságos ügyet, igazságos fegyverekkel védtünk meg! De meg hát, — azt a fészk»s fülemüléjét I ki a fene látott *szürdo monyon . . .akarjuk mondani: ki a fene hitte volna, hogy olyan érzékeny sebet ütöttünk, a mely ilyen hosszas gyógyulást, ilyen hosszú haragot kiván?! Mi p. o. sokkal űdélisebben viseltük el sorsun­kat; mert, noha akadtak, a kik hamarosan szeret­tek volna bennünket a tisztviselők sem tudják milyen ádáz ellenségének megtenni, mi mégis inkább ápoljuk a társadalmi békét mint Önök, mert nemcsakhogy nem rekriminálunk, hanem bürgerlich manierünkhöl (Ez nem arabusul van...) kifolyólag elhallgattuk az utóbbi idők uem egy intelligens, uri tesetét<í is, a miknek kiszinezése pedig nagyban erőíbbitette volna ismert álláspon­tunkat ! Itt azonban tartozunk az igazságnak azon ki­jelentéssel, hogy ezen inczidensek generálisa nem H. ur volt. És ime Bubi most még sem elégszik meg velünk, hanem nagy gavallérosan ismét rug egyet rajtunk és még szegény Nyikovot is meggyanu sitja, avval, hogy az, az „egerszegi ellenkróniká­sok táborába igyekszik, megirigyelvén a hét aláíró babérjait!" . . . Hát vigye fránya, jöjjön közénk Nyikov, akkor legalább köztünk is lesz egy kntja I Akkor, mivel hivatott fiai szép bibaror6zágot hűtlenül elhagyták, Nyikov pajtásunkat küldjük majd oda, a lapok által szellőztetett botrányos, rémséges s mégis sajnálatos, bihari állapotok megugatására! Nyikov­val aztán egy seprőt is küldünk oda! .... Szegény, szegény, Nyikov . . . Hivatalos rovat, 612. 1910. Hirdetmény. A városi tanács, mint I. fokú ipathatóság köz­hírré teszi, hogy Zalaegerszeg r. t. város terüle­tére 1910. évre 20 iparhatósági megbízott válasz­tása az 1894. XVII. 122, §. értelmében folyó évi tebruár 6-án (vasárnap d. e. 9 órakor a városház nagytermében fog megtartatni. Felhivatnak a lega'ébb 20 K egyenes állami adót fizető iparosok, kereskedők, hogy a kitűzött helyen megjelenve választási jogukat gyakorolják. Zalaegerszeg r. t. város tanácsának 1910 január 2-án tartott üléséből. Dr. Korbai, polgármríter 728. 1910. Hirdetmény. A zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóság 371/V. 910. valamint az 1910. évi január 1-én megjelent pénzügyi közlöny 1-sö számában közzé­tett 130139. számú m. kir. pénzügyminiszteri körrendelet értelmében közhírré teszem, hogy a j mivelési ágban beállott állandó jellegű változások ! 1910. évi január elsejétől az érdekelt birtokosok által a változást követő 30 nap alatt a városi adóhivatalnál bejelentendők, mert a bejelentésnek elmulasztása pénzbüntetést von maga után. Zalaegerszeg, 1910 január 24. Fülöp, b. polgármester. . — A mértékekről. Vagyis: az igazságról. A következő Előfizetési felhívást szives figye­lembe ajánljuk. Előfizetési felhívás. A m. kir. központi mértékügyi intézet az 1907. évi V. tcz. alapján kiadott 107.229/908. sz. keres­kedelemügyi miniszteri rendelet 2. §-a h) pont­jának megfelelően y>Mértékügyi törvériyek és sza­bályok gyűjteménye« czimmel nyomtatott kiadvány ; sorozatot indít meg a jelen evben. E kiadványsorozatban a fentidézett §. értelmé­ben az összes, a mértékügyre vonatkozó s a j hatóságokat és a közönségét érdeklő rendeleti ' intézkedések és a hitelesítési eljárást szabályozó részletes utasítások fognak közzététetní. í A kiadványsorozat 16 oldalas iveken fog meg­; jelenni, időhöz nem kötötten, hanem a rendele­i tek és utasítások kiadásának lehetőleg megfelelő időben. Egy ilyen iv körülbelül 10—20 fillér ; árban adatik el, azonban e^y-egy sorozatra, mely körülbelül 400 oldalt foglal majd magába, a meg­felelő árban (körülbelül 7—15 koronáért) elő is elő lehet fizetni. A kiadványsorozat példányszámainak és a mél­tányos e'.ófizetési árnak megállapithatása czéljából felszólítom az érdekelt hatóságokat és feleket, hogy a jelen előfizetési felhíváshoz alább csatolt előfizetési jelentkezést, a mennyiben a kiadványok I. sosozatara előfizetni óhajtanak, megfelelően kitöltve — a jelen felhívás kézhez vételétől szá­mított 2 héten belül — a »Magy. kir. központi mértékügyi intézet® czimére (Budapest, X., Köz­temető-ut 20/a.) küldjék be. A hatóságoknak és a mértékek és mérőeszkö­zök gyártásával, javításával és eladásával foglal­kozó feleknek áll első sorban érdekében, hogy az ezen kiadványsorozatban közzéteendő összes 1909 január 1-tól megjelent és a jövőben ki­adandó, a mértékügyre vonatkozó s a hatóságo­kat és a közönséget érdeklő ministeri rendeletek­nek, intézeti utasításoknak, hitelesítési eagedé­lyeknek stb. ily módon csekély árban és gyűjte­ményes, könnyen áttekinthető formában jussanak birtokába, a mennyiben igy a mértékügyet illetőleg állandóan pontos értesüléseik lesznek. Minél többen jelentkeznek előfizetésre, annál alacsony abb árban jutnak íalek a kiadványok birtokába. Ép igy a felek . ideke az is, hogy ez a kiadványsorozat minél előbb megjelenjen s igy az előfizetési jelentkezéseket az intézethet minél élőbb küldjék be. Budapest, 1910 január 10. Harsányi Dezső sk., igazgató. Hitelesítetlen hordókban szeszes italok szállítása magán használatra. A keresk. mi­niszter az alábbi rendeletet adta ki: Kereskedelemügyi m. kir. Mlnister. Valamennyi önálló igazgatással biró közforgalmi hazai vasút és gőzhajózási vállalat igazgatósá­gának. Hitelesített hordók használata tárgyában. Panasz tárgyává tétetett, hogy egyes Vasúti állomások a bort, sört, valamint egyéb szeszes

Next

/
Oldalképek
Tartalom