Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-28 / 30. szám

XI. év. laiaaprmg, 1910. julius 28. 30. szám. Síöüirtísi ár : évre 4 kor 04 f 'fél í?rt 2 kor 04 f Negjadr* 1 kor 04 f ^a* szára 8 fillér. Z üox-^rá-bltL Lajos M~U.TI Tratáraak: • ( Hirdetésík dija megegyezés szériát. Nyilttér aor* 1 kvt Szerkesztőség éa kiadóvata. : Kossuth-ntcsa 43 XJ EJ 3ST Gr "S"S XJ FHEE NCX BOEBÉLT O-TÖEQ 5T laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Tisztaság, egészség. Apróságos dolgot irok, egyszerűt, hétköznapit, de épen ezért hasznosat. Olyan mint a mindennapi kenyerünk. Még olyanabb. De hogy egy kis feneket kerítsek neki, megemlítem, hogy ujabb időben az országos közigazgatások, egészségügyi bizottságok kezdenek szigorúan ügyelni a tisztaságra, s a mi ezzel egy : ez egészségre, vagyis az életre. Ha faluhelyen a pa~asztgazda a marhatrágyadombot a kerítésén kivül rakja: méltó felháborodással látja a biró, jegyző, szolgabíró, orvos s szabályszerűen, szigorúan megbüntetik, mert a trágyadomb az utczán megfertőzi a levegőt, árt az egészségnek, terjeszthet hagymázt, tífuszt, kolerát stöbbeffélét. Világos dolog ez. De csak formaság. A marhatrágya nem is olyan veszedelmes dolog, mint a milyennek a neve mutatja. S hogy kivül van é a kerifésen, vagy belől, az a szemérzéken kívül épen semmit sem határoz a község lakosságának az egészségére és életére nézve. S a ritkán épített néhányházból álló községnek nyargaló levegője teljesen megsemmisíti azt a rosznak vélt kis bűzt. Egészen más, ha a kenderáztató tavakat kitiltja a törvény a község közepéből s a széléről is eltávolíttatja. Az ilyen k-nderáztaíóhoz hasonló tavakra kell tekinteni — főképen a városokbau. Lényegesebb dolog ez, mint ha a rendőr megszólít, valakit egy pohár víznek az utczára való kiöntéséért. Szólok egyenesen Zalaegerszegről. Nemhogy gáncsoskodnám, de a közönség nevében nagy elismeréssel kell följegyeznem, hogy a város közepén levő sip-utezai mocsaras pataknak miazmáitól a mostani polgármester megmentette a várost. Igaz, hogy tizesztendei ujsá^ czikkek előzték meg ezt. De ha Dr. Korbai Károly nem jön, akkor talán mé„ tizszer tizesztendei ujságezikkek is háboroghatnának a miatt Mert ha szóltam Várhidynalí, azt felelte: Nem lehet pajtás, ennyi, meg ennyi tiz, husz, harminczezer korona kell hozzá. Mintha bizony tizennégyezer ember élete nem érne meg tizennégyezer koronát. De neui kell annyi. 0" - "" kis ész kell s egy kis akarat. Jött Korbai s szekérutat húzatott a posvány tetejére. Gyarapodott a közlekedés és megszűnt a dögvészes levegő. De a sip-utezai bajjal még nem végződik a zalaegerszegi baj. Zalaegerszeg régi vízi vár lehetett, vagy lehetett volna. Posványos völgyben vau. Különösen a nyugati és északi szélein rémületes kígyóként, kanyargó s mégis álló fekete patak fölött meredeznek a béka nyálnak vastag zöld köpönyegei, melyektől a bujdosó Lear király is megborzadna. És épen az egészségügynek sportemberei, akik télen a jégpályára, nyáron a zalai fürdőre járnak, láthatják árnyát és érezhetik lehelletét a halainak, mely az árkoknak döglött macskáiban, csirkéiben s a viznek a feketeségében rejtőzködik. Az egészségügyi bizottságnak s a hatóságnak ezt még meg kell tekinteni. Legalább is, hogy első gondjaik közé tartozzék ez. S valószínű is, hogy Dr. Korbai polgármester ma-holnap ezt is gondja alá veszi. S az ilyen ügy semmi ellenvetést nem tűrhet. Csak az lehet a kérdés, melyik móddal lehet és kell menteni. Lám, a tűzbe sem lehet menni, de az életmentő tűzoltó kitalálja a módját, miként mentse ki sértetlenül, a lángok közül az életet Az iszap kitűnő trágyázója a szántóföldeknek. A földművelők egy-egy szekérderék trágyát két koronáért vásárolnak; nemhogy ezt hordanák el ingyen. Hordassa el tehát a város a saját földjére. A fekete iszapból fejér kenyér lesz s a mocsárgázos levegő átváltozik rétvirágos levegővé és megmarad ilyennek öt-tiz esztendeig. Ha pedig ideiglenes, fél munkát nem akar csinálni a város, akkor csináljon egész munkát. Ha csörgedező patakká nem tudja át változtatni, akkor falaztassa bé az egész pocsolyát, ezt a körülbelől egy kilóméteres mérget kigyót. Falaztassa be, akármennyibe kerül. Vannak gazdaságos emberek, akik azt mondják erre, hogy nem tesszük ezt, mert ez nem produktív építkezés, amint mondták volt Varhidy idejében az iskolára is. Furcsa tudomány. Deczemberben se vegyen az ember kabátot, mert ez a kabát nem gyümölcsözik, nem hoz/kamatot. S igaz, hogy kabát nélkül megfagy az ember a hidegben és eltemettetik : de megvan a pénznek a kamatja. Csupa produktivitás. Falaztassa be a város ezt a pocsolyát, mert nekünk kevés magyaroknak drága a magyar ember. Még a kamatnál is drágább. Falaztassa be, vagy sepertesse el az emberekkel azt a pocsolyát, mert mégis különös, hogy pocsolyába fulladjon ez a büszke magyar huszár, hogy bogarak es miazmák egyék ezt a fenhéjázó magyart. Borbély Qyörgy. Virág-varázs. A Csány szoboralap javára julius 16 án rendezett virágünnepélyre irta és felolvasta Enyedy Barnabás. A virágok gyöngéd szeretetének jeleit már a történeti kor elején éit népek között is megtaláljuk. Önök is tudják, hogy az ókori egyptotniak, sumirok, de különösen a görögök és rómaiak között nagy tisztelet tárgya volt a virág. Egykori feljegyzések igazolják, hogy Karthágó s?ép pogány királynője, Didó egész cselédséggel gondoztatta a virágait, virágajándékkal fogadta 8 költő Aeneast, aki a trójai háborúból menekülőben, hosszú tengeri bolyongás után végre partra került Karthágóban, AZ Ő meghitt barátságuk maga egy kész nagy költemény s csak egy magyar Rostand Edmond kellene hozzá, hogy a mi mai fejlett magyar nyelvünkön versben megírja azt a csodaszép, költői rajongással tele klasszikus szerelmet. S amikor Aeneas, akit hivtak már szerte a tengeren bolyongó társainak felkeresésére s ezért el kellett válni Didótól, a királyné bánatában máglyára vetette magát, de elébb a máglyát gyönyörű virágággyá alakíttatta át. — Ez volt a legszebb autodafé a világon. Az ó-egyptomiak örökhirü királynője Kleopatra is virágtömjénnel fogadta daliás lovagját, Antoniust s virágok között halt meg, amikor Antonius miatt, aki elhagyta öt, öngyilkossá lett. Az emberi művelődés folyamán az első intenzivebb virágkultuszt a görög nők életében találjuk meg. Az oszlopcsarnokos, terrakottás. szellős görög lakóházakban, a jobbmóduaknál mindenütt ott lehetett találni a nagy társalgó és hálótér mekben ízléses, állványos vázákban a friss virágokat, amiket napról-napra ujakkal cseréltek föl. Taine Hippolyt a nagy franczia esztétikus, az ókori görög élet egyik legjobb ismerője maga is hosszan ir egyik munkájában a görög nő virágszeretetéről s a nagy író még az élete alkonyán is visszavágyott Heílas megszentelt földjére, ahol tudós élete legnagyobb örömeit találta meg. A hellén szabadság elvesztése után a rómaiak nemcsak az ő tudományos életüket használták fel Róma kultúrájának megteremtésére, de átvették minden szép, etikus házi szokásaikat s átvették a görög nők virágszeretetét is. A művelődő Róma későbbi korában aztán alig volt kúria, amelynek magas lépcsős csarnokában ne lehetett volna találni virágot. Ez a görög kultusz folytatása volt s a többek közt a virágkocsikorzó ünnepély is ő tőlük való. Az egykori Pompei megkövesedett emlékei között ma is találnak sok kővirágot, miket a háborgó természet azon a rettenetes éjszakán konzervált el a jövőnek s a gazdagok házainak falain félig-meddig épen maradt festményeket, amiknek majd mindenikén ott lehet találni a virágot. A déli népek fejlett pompakedvelése különben természetszerűen hajlott a virág felé, amikor nem voltak még nagyszerű iparművészeti munkák, kedves fantázia figurák s művészi ékszerek, amik a mai nő testét díszítik. Az olasz renaissance korában pedig a művészetek újjászületésénél nagy dekoratív szerepe volt a virágnak. Botticelli, Tiziano, Rafaelo di Santo, Foggi s Lionardo da Vinci képein gyakran találkozunk virágokkal, mik az ő festőiskoláikban a női gyöngédség kifejezője voltak. Bár a természet buja növényvilága lenn Délen, a forró vágyak, lángoló szerelmek, vagy vad vallási és politikai fanatizmus földjein virul: a legintenzívebb virágkultusz neai itt folyik, hanem a kis nyugati államokban, Belgiumban és Hollandiában. A belga fajvirágtermesztés világhírű s Páris legtöbb nagyúri szalonjába, színházába, hangversenytermeibe s a korzókon sétáló hölgyek beblére innen kerül a legtöbb virág. Ám, sajátságos, a külföldön utaző ember mégsem ezekben a mostohább éghajlatú országokban keresi a virágokat, hanem lenn Délen, olasz, spanyol és görög földön. Ez a lélektani jelenség talán abból magyarázható meg leginkább, hogy a nyugati és északi ember oda a délvidékekre leutazóban már maga előlegez magának az emberi képzelődés erejével egy-egy lendületű műélvezetet. A rajongó lélek szuggesztivitása uj színeket, uj hangokat keres odalenn Délen, ahonnan az emberi művelődésnek is legszebb emlékeit, impressióit szerezte meg magának s ahol az emberi vágyaknak és megfinomodott érzéseknek legszebb költeményeit, a legszebb szimfóniáit