Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-12 / 19. szám

XI. év. Zalaegerszeg, 1910, május 12. 19. szám, KMflietéai ár : évre 4 kor 04 f Fél ém 2 kor 04 f Negyeire 1 kor 04 f igyui szám 8 fillér. Beerkeszti Z. ZETo:r?-s7-á"tln. Lajos HVE-n-n TratArsah: • ( Hirdetések dija megegyezés szeriit, Nyilttér lora 1 kor Szerkesztőség él kiadóvata): Kossuth-ntcsa 43, LENGTELFEBENCZ BOBBÉLTÖTŐEGY laptnlaidoDos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Pünkösd! A keresztény míthosz egyik fenkölt jelensége a pünkösdi ünnep, mely a rajongó hitnek a tudatlanok és bátortalanoknak isteni megsegítése és hitvalló vértanukul való küldetése. Mily isteni erő és a keresztény tanoknak mily büvöletes, nagy vonzása, hogy az egyszerű Názáreth-párti halászok odaszegődtek nemcsak egész életükre, de rajongó hittel hozták áldozatul életüket. És Istennek kegyelme e közben elméjüket megélesité, elküldvén őket szerte a világba hirdetni minden népeknek az Ó országát. A pünkösdhöz ennek az isteni felvilágosításnak, értelmi megerősítésnek nagy, ünnepi gondolata járul. És valóban soha jobbkor nem kellett nekünk magyaroknak ezért az isteni kegyelemért esdekelnünk. A pünkösd isteni galambjának kellene minket is meglátogatnia. Éppen a pünkösd szép tavaszi ünnepén hangzik legjobban, legkiadósabban a szónok kapaczitácziója. A mostani pünkösdi ünnepek során is sok apostol megy szét, csakhogy ugy nézzük, hogy ezeket az apostolokat nem ihlette meg égi sugallat s nagy része fajának, nemzetének nagy ügyeit se érti meg. Bizony ezek a modern apostolok egyrésze mintha csak ezt tudná es vallaná: ^Minden szentnek maga felé hajlik a keze« — s nekünk, a többségnek, akiket sorsunk arra kárhoztatott, hogy a sok hívatlan apostolt hallgassuk, van inkább szükségünk a pünkösdi nagy isteni látogatásnak, a szentléleknek erejére. Nagy játék folyik a mi pünkösdünkön a szónak árjával s mi reánk tartozik, kik a nemzettest szövetét formáljuk, hogy a szentlélek ereje áldjon meg kiválogatni tudni a sok ocsuból a tiszta búzát, vagy hogy még egy képlettel éljünk, hogy olyanak lelkesítenek, akik v zet prédikálnak, de aztán bort töltenek poharukba. Komoly figyelem, higgadtság, belátás és emberszeretetnek pünkösdi galambja, — szállj le közénk, a tusa, az egymás véleményének nem nagy tisztelete e harczos napjaiban. Vezesd »hazánkra azt a nemzettentartó géniuszt, mely oly sok viszály között« megtartott. Sokan ezt a nemzetet féltik ebben a napokban, hógy a nemzet széles rétegében nem fogantatnak meg a józan belátás, fajszeretet, a haladás ideáljai. És talán a harczos lárma között az egymás meggyőződésének tiszteletben nem tartása miatt gyás?., bánat, kóny,

; késő megbánás s nemzetünk becsmérlése ellenségeink előtt is bekövetkezbetik. Pünkösd isten-galambja, szállj le közénk, világosítsd föl értelmünket, erősítsd akaratunkat, hogy szebb jövő virradjon a magyarra. Mutassunk! akkora érettséget, tapintatot, jogaink k Mcsönös tiszteletét, hogy a mi elkövetkezik, az egy érett, nagyra hivatott nép komoly tettének lássa a világ. Szállj közénk pünkösd galambja: hintsd a béke, a szeretet érzését, hogy visszavonás, gyűlölködés ne tagolja szét ezt az úgyis ezer sebtől vérző országot. A nagylengyeli iparművészet. Ugyanígy jelezhetném Yas, Zala és Sornogyvármegyéknek több száz, ezer községét. Ennek a környéknek több száz, ezer községében vannak fiatalok és vt'nek, akik eredeti ősi bámulatos tehetséggel vannak megáldva. Kézművesi alakitó tehetséggel: fa-faragásra, vasalakitásra, gép-alkotásra — mondhatnám: festészetre és domborművek készitésére. És e környéknek mindeme kiváló hajlamokkal ékeskedő emberét, ezerszámra, arra utalja a sors, hogy egyik szántson-vessen, a másik zsákot hordjon, a harmadik targonczát taszigáljon, amelyek ugyan mind kenyérkereseti dolgok és tisztességes munkák, de amelyek mégsem nekik valók, melyeket mások is elvégezhetnének nélkülök jobb kedvvel, ők pedig más téren, saját kedvük szerint, segíthetnék a magyar szellem fejlődését. A minap bejön Nagylengyelből Zalaegerszegre egy Fitos Ferencz nevü huszonnégyéves itju földmives ember, faragott és festett pálczával a kezében. A pálezát s a rajta levő különféle alakokat ő maga csinálta egy fából. Faágak, levelek, gyümölcsök vannak rajta, néha függő alakban; egyik telől tarisznyás pásztor, tul egy vadász, fent a magyar korona s az elmaradhatatlan kigyó nyúlik végig a pálezán s többefféle alakok, különféle színekre festve is. Ha egy kész, gyakorlott művésznek a munkájaként nézzük, azt mondjuk rá, hogy rajta különösen az áilaii és emberi alakok egykissé merevek, mint a kezdetleges időszaknak, az egyiptomi sőt az első görög szobrászoknak is a munkáik. S ezt az észrevételt Fitos Ferencz meg is érti s azt mondja, hogy ezután természetesebb alakokat csinál. S magában ez az értelmesség második jel és ok arra, hosry figyelemre méltassuk ezt az ifjút. Fitos Ferenczet nemes arcz, okosbeszéd és nemes a^biczió jellemzi. Mikor csinálta ezt a botot? A télen. Gazdálkodó embernek télen úgysincs sok dolga, korcsmában a duhajkodást nem szeretem, hát elővettem a bicskámat s faragcsáltam, naponként egy-egy óráig. Bizony ha összetenném, öt-hat napot is kifenne az az idő. Kis korától fogva foglalkozik effélével? Nem én kérem. Gyerek koromban a mezőn füzfasipot s nagyobb koromban is egy-egy szivárkaszopókát csináltam csupán. Ezt most faragtam először 24 esztendős koromban. A családjában ki volt ilyen ezermester'? Apám egyszerű földműves néhány hold földdel, de sem apám, sem testvéreim, sem egyik nagyapám sem foglalkozott effélével soha; hire maradt fenn azonban a környéken az apám nagyapjának, aki molnár volt, hogy mellékesen kitűnő diszfaragványokat csinált volt, többek között a templombeli padokra is. Tehát mégis öröklés. Mert minden gyakorlat nélkül nem lehet egyenesen, egyszerre ilyen pálezát faragni. Öröklés, még pedig nagy ugrással, vagyis atavismussal. Ez az atavizmus jelen esetben azt teszi, hogy az öreg Fitos molnár. még tudott volt diszfaragványokat csinálni, de a fia már nem tudott s az unokája sem tudott, csupán a dédunokája Fitos Ferencz tud megint. S most még tad Fitos Ferencz, de ha a nagylengyeü legények között marad, utána már csak a dédunokájának az unokája fog tudni. Így az egyenes öröklés atavismusra ritkul s végre ez is zabszem módjára kihegyesedik és elvész, megszűnik az erre való készség és tehetség. Azt mondja Fitos Ferencz, hogy sokkal jobb kedvvel szeret evvel foglalkozni, mint földmiveléssel s igen szeretne bejutni valamelyik iparművészeti iskolába, hogy tanuljon. Sőt inkább elmenne valamelyik elsőbbrendö asztalosmüheljbe is, mert érzi, hogy inkább ott van neki helye. Azt mondám nek

;, hogy megkérjük a Nagyméltóságú Szterényi József volt állami titkár urat, aki ugyan most nem. állami titkár, de nagy befolyása van s az iparügyeknek és :'parmüvészetnek nagynevű vezetője, lelkes előharezosa s élesztője és fejlesztője a felfelcsillanó magyar népművészetnek is, melynek érdekében épen most írja Malonyay Dezső is nagyértékü könyveit. Megkérjük ezeket az urakat közbenjáróknak és megkérjük a magas kormányt, juttassák be Fitos Ferenczet és a hasonló tehetséges ifjakat például a gölniezbányai iparművészeti iskolába tanulni. Igaz, hogy nem 19 éves, hanem már 24 éves; de hát baj volna az? Egy felekezetnek az alapitója 30 éves korában tanulta meg az abcét. Ha 24 évén tul még 16 évig tartana is a fejlődése : 40—50 éves korában is hasznára válhatik a magyar szellem fejlődésének. Egyelőre ebben az egy ifjúban való tehetségnek a megmentése is haszon volna. De tisztelettel kérjük a magas kormányt, a melyiknek a provincziájába tartozik, akár a közoktatásügyi ('művészet) kormányt, akár a kereskedelemügyi (ipari) kormányt, avagy mindakeftőt: állítson föl egy iparművészeti iskolát ezen a környéken Vas, Zala és Somogyvármegyék számára, hol annyi elrejtett, de már-már veszendőbe menő kincs van az emberek lelkében. Eredeti, ősi magyar szellemi kincs. A miniszteri hivatalnokok ugy is ismerik a helyrajzot és e néprajzot. Tudják, hogy ezen a vidéken sajátságos hajlamuk van az embereknek különösen a fa-faragási iparművészeire. Miért kell azokat az ősi vonásokat elveszíteni ?! Hiszen nem is kell ujat teremteni. Meg van. Csak napvilágra kell hozni az elrejtett kincset bábaszerü segítséggel. Szentgyörgynapi vásárkor bosnyákokat láttam a piaezunkon; nagy csomagokban görbe fadarabokat árultak. Mik ezek ? kérdezem. Nem látja? Pálczák, botok. Milyen drága? A kisebbik egy korona, a nagyobbik két korona. Meggörbített fáért, kutya ütő botért két koronát adunk a bosnyáknak s azt nem látjuk, hogy itt az orrunk előtt magyar gyermekeink művészi faragványokat csinálnak. Kérjük a vezető embereket, kérjük a magas kormányt, hogy Gölniczbánván kivül állítson és tartson fen fa-faragó iskolát a mj