Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-05 / 18. szám

XI. év Zalaegerszeg, 1910. május 5 *8> szám SS6fi?et

f8Í 4r: éf?e 4 kor 04 f Fél 6vra 2 fcor 04 f Ntgy»dra 1 kor 04 f igjts szám 8 flííér. Z_ DE3Iox»-v-á-fcl3_ Lajos MiirLkatátr'sate: Hirdetések dija megegyezés szeriit. Nyilttír sora 1 fcor Szerkesztőség éa kiadóvatal: Kossufh-ntcía 43, LENGYELFERENCZ BOEBÉLY GTÖEC3-T laptnlajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Választási zaj. Amit a következőkben megírunk, az nem politika. Az alkotmányos küzdelem harczi zaja nyújt alkalmat erre a kukli prédikáczióra. Váljon meghellgatjak-e ? A minap olvashattuk az erdekes pályafutásu sokat utazott, sokat látott Zubovícs Fedor kapitány czikkét egyik előkelő fővárosi lapban. Ez a czikk adott inzultust a következő sorokra. Zubovícs 30 millió koronára becsüli a választási kortes költségeket s oda concludál, hogy az összeget a legfenyegetettebb társadalmi réteg az ugy is romlása felé siető gentry izzadja ki. Mi reális e számításokban, több-e, kevesebb-e az összeg, nem vitatjuk; oly szédületes merevély előtt látjuk az ezernyi existencziát, hogy kétségbeesve kérdezzük, — minek ez? Igaz, mindenkinek joga van ugy tönkremenni, ahogy akar, elvégre sok biztosítási ágenssé törekvő nagy hazánkfia, akinek megválasztása ma több mint bizonyos, tönkre mehet (ámbár hazafias és vérző szívvel látjuk a nemzetfenntartó elem végső pusztulását) ahogy akar — de hogy ennek a nagy eszem-iszomnak nyomában (és ez a nagy baj) erkölcsi tatárjárás van: az csak nem kérdéses senki előtt sem. Mélységesen megrontja a nép lelKét az az egy pár hét, ami most volt s a mi lesz. Még a legsötétebb lelkeket is megsöpri a tömegszenvedély, a pántlikás szivar, a potya koszt, a szabadalmazott fuvar és dáridó. A legutóbbi választási napon ügyem Brassóba szólított. Legalább látok egy intelligens városi választást s korún keltem, hqgy a pártok felvonulását lássam. De bizony nem láttam semmit. Mi ezt igen csendesen csináljuk, — mondotta egy érzésben tiszta magyar szász választópolgár. No, ez igaz is volt. Tíz órakor már meg volt a város két képviselője választsa s azalatt is egy pillanatra se változott a város képe, Az iskolákban tanítanak, az üzletek nyitva, ez aztán szenvedélytelenül ment. Hát hiszen kétségkívül a választási barcz temperamentum dolga. Az irek zajosak. Albion szőke fiai ha korteskednek is, de mitingeken adják ki az erejöket s azontúl flegmájokból kiszoritatni eem engedik magukat. A magyar az hejebujával csinálja. A pártküzdelem néha évekre megzavarja a társadalmi helyzetet s a miből Széplakról (nemon et omen) ízelítőt kapunk, itt egy-két áldozat is gyilkos fejszétől a porondra hull. Még a dikaszteriumok idejében is sürün puffogtak a fejek, a méla Kölcsey mint sajogja a fütykös argumentumát, — azóta sem lettünk nyugodtabbak, a lobogó-lelkesedés éppen ugy tulajdonunk cs egy-kéi koponya okvetetlen meglékelödik; ezen már s«giteni nem lehet. De igenis lehet az erkölcsi duláson, amit a mai kampány okoz. Amit Zubovics kapitány ur javasol, az inkább elmésség, mint remedium. Azt mondja, hogyha sztrájkolnak a pékek, vasúti bakterek, villamos kalauzok, valahol Amerikában sztrájkolhattak a szülésznők, Irlandban a papok, — sztrájkoljanak a képviselőjelöltek is. Zászló nincs. Paprikás ninc?. Pántlikás szivar nincs. Fuvardíj nincs. Semmi sincs. De a hogy ki lehet az embert rendelni közmunkára, rendeljék ki sz egészséges embert szavazni. S megv a szavazásra a maga költségén. Igy csinálták ezt hajdan. Ne rontsák a magyart! Ne i« rontsák. De a jelöltek bojkottja létrejövetelét nem éri meg eleven ember. Azért egyenesen csak ugy kell a megoldást képzelni, hogy törvény szerint mondják azt ki, a társadalom padig állítson a törvénynek olyan palladiumot, htgy aki ezt megszegi, az becstelen. Ma is tehetünk sokat. Tehetnek a jobbak. Mutassák ki mindenképpen, hogy a jelölt májáig menő potyázások gyalázatosak s önérzetes ember erre nem utazik. Még egy nagy kötelességünk van ebben az időben. Minden erőnkkel azon lenni, hogy ezek a napok társadalmunk békéjét ne dúlják föl. Mert akármily nagyra taksáljuk ezt a szemeink előtt elfutó hajcczihőt, — az azt nem éri meg. Gróf Batthyány Pál körútja. — Vasárnap: Bak, Söjtör, Felső- és Alsóhahót, Pusztaszentlászló. — Nem lehet igaza Sági Jánosnak, aki azt mondja, hogy az a lap, amelyik a tízezer korona óvadékot le nem szurkolta, tehát a melyik nem politikus lap, hogy annak nemcsak politizálni nem szabad, de a politikai tárgyú és tartalmú és ezekkel összefüggő dolgokról egyszerű, száraz híradást sem közölhet. Mert vannak, úgymond Sági, ujabbkori döntvények stb. Az lehet, hogy vannak, s ebben igaza lehet. De hogy ezekben a döntvényekben olyan szigorúság volna: nem láttam, nem olvastam, de nem lehet elhinni. Ha pedig mégis meg van bennök az a szigorúság : még abban az esetben sihcs abszolút igazsága Ságin?.k, sem a döntvényeknek, sem azok alkotóinak és kiadóinak, lévén ők is csupán a földönjáró véges elméjű emberek. Nincs abszolút igazságok aüban a tekintetben, hogy bűnös, vagy hibás volna az a nem politikus lap, ha a politikai eseményeket szárazaíi hirül adja. Ha igazuk volna, akkor ennek a lapnak nem volna szabad kiirni azt, hogy: »A mostani kormúnyelnök Gróf Khuen Héderváry Károly.« Nem volna szabad fölemlíteni, hogy: »Tapolczán Darányi volt miniszterrel szemben most senkit sem jelöltek képviselőnek.® Nem volna szabad följegyezni, hogy: „A zalaegerszegi kerületben most Gróf Batthyány Pál, s a nagykanizsai kerületben Bosnyák Géza lépett fel függetlenségi programmal." Nem volna szabad kifejezni, hogy: »Juszth Gyula és Gróf Tisza István ellenkező véleményen vannak.« Sőt csupán szárazon sem volna szabad leírni ezt a nevet, hogy: »Gróf Tisza István.« Még kevésbé volna szabad leírni ezt a szót, hogy: »Pelitika.« Sőt ki tudna elég határvonalat vonni a politikai és nem politikai tartalmú közlemények között? Szabad volna é nekem kiirni az újságban, hogy: »Hordós nevű söjtöri birtokos higadt, okos ember?« Világos, hogy nem volna szabad, mert véletlenül épen akkor láttam őt, mikor Söjtörön politikai moegalom volt s ő fogadta a képviselőjelöltet. Közleményem melegen összefüggene a politikával. Még vér-melegebben összefügg a politikával az az eset, ha én Söjtörön végig jövök, s az utczán se lát, se hall, egy ficzkó belém mártja a kését. Ez már csak tiszta világos dolog, ugy é? hogy ezt a vért s ezt a kést óvadék nélküli lapban nem szabad megemliteni. Mert a vér a késsel, a kés a pálinkával, a pálinka meg a politikával összefüggő dolgok. Politikai tartalmú közleményeket pedig az ujabb döntvények szerint nem szabad kiadni a tízezer korona nélküli lapoknak. De mit csinálnának a lapok kivált választások idején ? Hát hegyezzenek zabot. Hát bizony há szobájában magányosan elgondolkodik az ember, furcsának találja, hogy negyedfélszáz esztendővel ezelőtt a tordai országgyűlésen kimondták a vélemény ás lelkiismeretbeli szabadságnak korlátolatlanságát — mindenkire nézve. S ma még nincs vélemény-szabadság. Azaz, hogy van vélemény-szabadság, csak nem szabad nyilvánítani mindenkinek. Sőt nyilvánítani is szabad, csakhogy aztán »megkötik ám ao koszrűdat.« Én azonban az ilyen furcsaság mellett is azt mondom, hogy kellett sajtótörvényt csinálni; kellett azért, hogy ennek az országútjára kitett országnak az igazgatását ne irányítsák mindenféle földnélküli Jánosok és bolygó bitangok, (magamra czélozván e díszes jelzőkkel), hanem irányítsák azok, akiknek pénzök van, legalább is tízezer koronájuk. De józan ész szerint csak azt tarthatja a törvény és a döntvény, hogy ezek a földnélküli János-féle lapok nem politizálhatnak, vagyis: véleményt nem nyilváníthatnak, tanácsot nem adhatnak, még kevésbé gyakorolhatnak rábeszélést avagy erőszakosságot, s egyik vagy másik pártnrk a szolgálatában nem állhatnak, egyiket vagy másikat nem támogathatják. De a megtörtént dolgot hírül adhatják a közönségnek krónikás módon. Ez a Magyar Paizs véleménye. Bátran elküldtük tehát egyik munkatársunkat, egy programmbeszéd-körútra, hogy közvetlen hírt kapjunk egy ilyenről is. S igy számol be munkatársunk : Az első község Bak. Reggel fél nyolez órakor indult ki Zalaegerszegre; négyes fogatán Gróf Batthyány Pá képviselőjelölt magántitkárával. S a többi kísérete négy kocsin követte. Félúton vagyunk s szól a hir, hogy sjőnek a csikósok!« A községből hét lovas legény jött a Gróf elé parádésan mintegy a hét vezért jelezve, s bevezettek bennünket a Batthyány zászlóval fellobogózott községbe. A falunak összes lakossága ott volt. A jelölt azonnal az emelvényre lépett s félóráig tartó beszédében fejtegette elveit, amelyek különben sem ismeretlenek az egyszerű népek előtt sem. Itt szyletett a Zala szép völgyében, itt gazdálkodik birtokán, itt volt főispán néhány évig. Az önálló magyar nemzeti bankot sürgeti, mert biztosabban van, úgymond, az én pénzem az én zsebemben, mint az ellenségem zsebében. Sürgeti az önállá vámterületet, mert a nyersterményekért mi/jsak 800 millió koronát kapunk évente, de a behozott ijflarczikkekért mi 1500 millió koronát adunk ki évenként. S igy ez az állapot biztos tönkretétele a nemzetnek. Sürgetni fogja, hogy csak két évig szolgáljon a katona, mert ez is nagy kára a nemzetnek, hogy a legjobb erőt vonják el a munkától olyan hosszú ideig, s e két évig is itthon katonáskodjék a magyar ifjú és ne külföldön. Sürgeti a katonai igazságszolgáltatás reformját, mert elavult középkori törvény az és mód felett igazságtalan, hogy a hadbiró egy személyben legyen vádoló is, védő is, bíráskodó is, stb. stb. A közönség szeretettel hallgatta és sürün éljenezte a bemutatkozó jelöltet. Szabó Károly laánykája hatalmas virágbokrétát adott át a népszerű grófnak. Gasztonyi László plébános tartott ezután beszédet s jellemezte Gróf Batthyány Pált. Három fő tulajdonságot jegyzett meg benne. 1. Hű a katholikus vallásához és buzgó abban nem marad távol soha a templomtól s Zalaeger: szegen ő létesített egy uj miserendszert. 2. Nemesszivü ember. Mikor Pölöske leégett, ő volt az első, aki szekerekkel hordatta az élelmi szert és egyéb segítségeket. 3. Erős hazafi. Huszárkapitány korában szemébe vágta az ezredesének, hogy a ki magyar kenyeret eszik, illő, hogy tudjon magyarul beszélni ebben a hazában. E szembe-szállásáért ott kellett hagynia kardját, fizetését és nyugdiját, de ö ezt nyugodtan tette. Ott hagyta a főispáni méltósága is, mert mindennél többre becsüli elveit.