Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-21 / 3. szám

2 M A •> V A ü. P A i Z S január 21 Valamely állatnak éiete érzéketlenné lesz téve a betegség iránt, s az immunizált életből keletkezik az immunitii. Az ilyen élet, mely nem fogékonj* a megfertőztetésre, ezereknek szolgál biztosítékul. * * * Sem hivatva, sem pedig feljogosítva nem vagyok arra, hogy döntő véleményt mondjak aziránt, váljon ezen uj meglepő felfedezések a gyógyászatban otyan felforgatók-e, mint sokan hiszik; de érdekes megjegyezni, hogy a testi élet gyógyításának ezen uj módja csak ismétli a lelkiismeret s a lélek g3'ógyitásának igazi tanát. Mit tesz — teljesen ép lelkiismeretet bírni'? Némelyek azt gondolják mások meg tanítják, hogy az egészséges lelkiismeret érzékeny s eíővigyázö lelkiismeret, a melynek folyton védekeznie kell az ellenség támadásai eilen, mint a katonának az ellenséges országban. Természetes doiog, hogy az érzékeny s éber lelkiismeret sokkal jobb — az álmos, gondtalan és közönyös lelkiismeretnél. Ennek daczára az mégsem teljesen egészséges, hanem gyarló, törékeny lelkiismeret. A teljesen egészséges lelkiismeret sokkal erősebb szilárdabb ; ez a biztos megőrzött lelkiismeret. És micsoda a biz'os lélek ezen értelemben véve ? A teljesen megmentett lélek — biztos lélek; oly lélek, mely nem fogékony a kísértés iránt. A bevehetetlen erőd sokkal biztosabb, mint az olyan, mely már egyszer bevétetett, elvesze' t, de azután ismét vissza lett hódítva. A b'ztos Ulek — más lelkeknek válik tnegmentfijfvé. A saende, csöndes, igénytelen anya oly életet él a házban, a melytől a gonosz gondolatok egyenesen visszariadnak; az ő tisztasága s egyszerűsége szintén átszáll, mintegy átragad az egész családi k-rre és m'-gvédi megmenti azt a vétektől s a bűntől. S úgy van az a nagy világban is, a, mely minket körülvesz minden sz nt feladataival és minden bajaival. Lehetséges ugyan, hogy egykor : n kein uy irgalmatlan világból — gyöngéd szende világ lesz : de a im-stani .eladat az, hogy a gyönge, gyarló emberi természetet keménnyé s elég erőssé tegyük ahhoz, hogy a világon úgv a mint az éppen megvan, élhessen. Nézzünk csak kissé körül nagy világban; mindenütt találunk alkalmat a rosszra. Ez a rosz előreláthatólag mégis marad a világon. E nagy betegség legyőzéséhez alkalmas gyógymód, hathatós gyógyszer: az egész*>ges lélek. Ez nem ijed meg a rmmztól; mert aa ő tökéletes szeretete kizárja a — félelmet. Ő meghozza a biztonságot, mert maga is biztos. Nem fél az élettől; uralkodik fölötte. <*)t le nem győzi a rosz; ellenkezőleg: ő gj'őzí le a rosszat a — jóval! S ebben áll az uj gyógyászat! C'telkó JótUf. Kossuth miniszter körrendelete az iparfelUgyeiőkhöz. Minthogy a közönségnek amúgy is tudtára adandó, a Zalaegerszegen lakó zalai iparfelügyelöhöz, Dr. Braun István úrhoz érkezett körrendeletet közöljük: 63.371. sz. VI. A. 908. Keresk. m. kir. Minist. Az eljárás egyszerűsítése, első sorban pedig a nagyközönség érdekének szem előtt tartásával a gőzkazánvizsgálati eljárási dijak és kincstári illetékek, valamint az acetylen készülékek vizsgálatáért járó dijak lerovása és elszámolása tekintetében, a m. kir. iparfelügyelök szolgálatára vonatkozó „"Utasítás" 35. §-a utolsó bekezdésében nemkülönben a 73.868/906. B. M. 47.788/1900. K. M. sz. a kibocsátott acetylén ipari szabályrendeletben « az annak mellékletét képező szabályzatban erre vonatkozólag foglalt eltérő rendelkezések hatályon kívül helyezése mellett akként intézkedtem, hogy a szóban levő dijak és ille- i tékek befizetése 1909. évi január hó 1-től kezdődöleg a m. kir. postatakarékpénztár közvetítésével eszközöltessék, mihez képest a j postatakarékpénztár igazgatóságát utasítottam, I hogy » kereskedelemügyi m. kir. ministeriuui ipari felügyelet és kazánvizsgálat" czim alatt e czélra csekk számlát nyisson és a szükséges 1 befizetési lapokból egyelőre egy darab 100 i űrlapot tartalmazó füzetet boosásson a Czim j rendelkezésére. A további befizitési lap szükséglet segédhivatalaim főigazgatójánál rendelendő meg. Ezen clhatáiozásomról oly felhívással érte- : ! sitem a Czimet, hogy a fenti időponttól kezdve ; ! a vizsgálatok foganatosítása előtt kellő időben . i köteles lesz Czim a vizsgálatért szabályszerűen j fizetendő dijak és illetékek összegét a bérfizetési lapra rávezetni és azt a kazán-, illetve : \ acetvlenkészülék tulajdonosának megküldeni : azzal, hog}' a befizetési lapot aláírásával lássa ! el, a kitüntetett összeget a postatakarékpérizj tár valamely közvetítő (posta) hivatalánál i | fizesse be és a befizetés megtörténtét igazoló , ) elismervényt Czimnek küldje vissza. A befi- , j zetést igazoló elismervény visszaküldése, illet- i \ ve ennek kézhez véteíe előtt a vizsgálat í semmi esetre sem teljesith tő. A felektől ekj ként bevont befizetési elismervények össze- j j gyűjtendők és kimutatásba foglalva havonként . J legkésőbb azonban a következő hó 10-ig minden kísérő átirat mellőzésével közvetlenül a miniszteri számvevőséghez terjesztendők fel. ; A befizetési lapoknak a Czim által való j kiállítása folytán az eddig oly jelentékeny ; számban előforduló túlfizetések és illetéktelen befizetések meg fognak szűnni. Amennyiben ; azonban ilyenek mégis előfordulnának, azok ! vissza utalványozását magamnak tartom fenn, mihez képest ezekre vonatkozólag Czim jövőben is előterjesztést tartozik tenni, amely előterjesztésben minden egyes esetben igazolandó ; az is, hogy a visszautalás szüksége, nem a Czim mulasztásából folyólag merült-e fol. Utasítom végül a Czimet, hogy jelen ren- ' deletembeu foglalt intézkedésekről, a kerüle- 1 téhez tartozó rdekeltséget előzetesen tájékoz- j tas:-a és elvárom, hogy a bekezdésben emiitett j czél megvalósítása érdekében Czimed a fenti j rendelkezésekhez a legszi orubban fog ajkai- j mazkodui. Budapest, 1908 decz. 10 Kossuth. ; í Más toilból pár szó a vendvidékről. I; í E lap hasábjain, már többször volt szó a 1 vendvidékről, annak elmagyarositásáról s ! főként az iskoláiról. Nem mondhatom, hogy hivatatbíii toilból származtak volna e czikkek, sőt elismerem, bogy hivatottabb toilból is, mint az enyém. Veszek magamnak mégis annyi bátorságot, j azon a jogon, hogy én is itt élek a vend J vidéken s leirom nézeteimet, tapasztalataimat. A legtöbb czikk eddig arról szólt, hogj

7 a tanítók vagy közülök többen nem teljesitik kellőleg hivatásukat. Aki ismeri a viszonyokat a maguk valóságában, az semmi körülmények közt sem mondhatja ezt. A vend vidéken a „magyarság s;ziklavárai"ban a leglelkesebb katonaság, vezérség van, hanem e sziklavárak a gyengék, ezek az elhagyatottak. Nézzük csak az alábbi adatokat, melyek hiven mutatják a zalai vendség sziklavárait. Adriáuczon 2 tanít,ó 246 tanulóval Obisztriczén 1 11 81 11 Bagonyán 3 11 226 11 Bellatinczon 3 n 286 11 Cserencsóczon 2 171 11 Deklezsinben 1 11 120 Gumiliczán 1 112 J} Izsakóczon 1 n 98 71 Kispalinán 1 11 99 11 Középbisztricén 2 71 243 11 Lippán 1 11 106 11 Lipahóczon 1 11 118 11 Melinczen 2 11 123 „ (állami) Nagypalinán 1 1? 156 ?i Turnischán 4 472 jj Tüskeszeren 1 132 » Zalaivánczon 1 » 61 „ ujonan szervezett Zsizsekszeren 1 j) 74 )7 Láthatjuk ezekből, hog} r e 18 iskolában csak ötben van meg a tanulóknak a törvényben megállapított maximális létszáma, a többiben 100, sőt még ennél is több tanuló esik egy-egy tanítóra. Lehet-e ezek ui.án kívánni a tanítóságtól a legfényesebb eredményt, lehet-e vádolni azzal, hogy nem magyarosit kellőleg a vend vidéken. A vád tehát nem érheti a tanítóságot, hanem ha kell vád, érje a felettes hatóságot, mert hazafiatlanul, mostoha gyermekként bánt és bánik ma is olyan néppel, amely egy kis jóakarattal már nyelvében is magyarrá vált volna, mint az r • ' a lelkében. Tán feltünő-e ' ?!" Igen csak volt-nak nevezhető ez az ér. •-, mert — s itt nyom juk meg a tollat — már itt is lehet szó a pánszlávizmusról. De hagyjuk ezt I sőbbre s nézzük meg, hogy mi segíthetne mégis a vendek elmagyarositásában. Az első és legszükségesebb volna a tanítóság szaporítása; az iskolák államosítása. A második: Óvodák felállítása, meit ez az előkészítő tanfolyam a magyar nyelv helyes elsajátítására a nemzetiségi vidékeken. A harmadik: Ifjúsági egyesületek alakítása, mely viszont a továbbképző tanfolyamot képezi a szolgáljon arra, hogy az iskola által elvetett magvak megerősödjenek a lelkekben. Biztos vagyok abban hogy ezek a dolgok mind viszhangra találnak a vend vidéki tanítóságnál, de kívánatos volna, hogy az első kettőt segítené elő a tanfelügyelőség, az utóbbit pedig anyagilag támogatná a zalavármegyei közművelődési egyesület. Erösiteni kell a siker érdekébe^ a „magyarság ziklavárait." II. Visszatérek már most a felemiitett vend vidéki pánszlávizmusra, mert hála a Belzebubnak, uz Ur szolgái teremtettek már ilyet is. Egy vend káplántól magyarok társaságában hallottam körülbelül a következőket. A vendvidéki pánszlávizmus bolond beszéd, nem lóte.-'.'k. Ok, a vend papok, csak a vendség ethn:kai kapcsát védik, vagyis a vend nyelvet akarják népüknél megtartani s nem hagyják azt, hogy a magyar ráerőszakolja az övét, mert ez lelketlenség. Ök nem pánszlávok, mint a tótok vagy szerbek, akik az összszlávságért, az összes -izlávokat felölelő államért izgatnak. Maga ez a pánszlávizmus is csak elmélet, amelynek gátjai a kivitelben a szláv népeknek og. másra való irigykedése, az egymástól nagyon különböző szláv njelvek és a vallás különbsége. Nagyjában ezeket mondta. Én is ebből indulok tehát ki. Elismerem, hogy a pánszlávizmusnak azok a gátjai, melyeket ez a veim káplán felsorolt; azt is elismerem, hogy tekintetbe véve a gátakat, csak elméletnek látszik a pánszlávizmus; de hogy nem elmélet a pánszlávizmus, bizonyítja az, hogy a gyakorlatban is megvan és hogy nem tartják a gátakat áthághatatlannak, tanusitja az ezerféle próbálgatás az eszköz találásra, melyekkel kiegyenlítsék azt. Nem akarok tanulmányt írni a pánszlávizmusról, de itt mégis ki kell kissé térnem, más szlávokra is. Látjuk ugyanis, hogy ellenséges szláv népek igyekeznek baritokká lenni a — szláv ábrándok érdekében. Bizonyságai, a csehorosz, horvát-szerb vetélytársak ölelkezései. Látjuk továbbá, hogy különböző nyelvű szláv népek igyekeznek a nyelvükben jelentkező eltéréseket paralizálni s így nyelvben is közeledni egymáshoz. Erre példa a szerb s horvát irodalmi nyelv vagy még inkább a cseh és tót ujabb irodalom. A szerb és horvát nyelvet ismerem s mondhatom, már annyi a közeledés a két nyelv között, hogy csak a cziril és latin írásjegyek választják el őket. Most pedig mindegyre hallható a panaszt a csehekre, kik — bár nyelvüket a tót meg sem érti — a cseh nyelvet akarják a tótok irodalmi nyelvévé tenni, hogy így az egységes nyelv közelebb hozza őket egymáshoz ég a pánszlávizmushoz. Mily gátja van még tehát a fenséges eszmének? Á vallás? Hm? A vallástalanság kerában élünk, ki tudja mit hoz a jövő?! Ebben most még merevek, de hiszem, hogy maguk a papok fogják legelőször átlépni ezt a Rubikont. Mert akkor ez már csak valóban egy kis patak lesz. Ilyenek tehát az eszközök. Kíséreljük meg ezeket felkeresni a vend vezérségnél is. A vend nem szereti a stájert; butának