Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
1909. október 14. MAGYAR PAIZS 5 arra biztat, hogy nekünk ezt nem szabadna észrevenni, azt azonbau igenis nem tűrjük, hogy tisztviselő emberek olyan nagyon mélyen belenyúljanak, polgári, egyéni ép községi ügyeinkbe! Mert akárhogyan vesszük, csürjük, csavarjuk is a dolgot, akármilyen körmönfont rabulistikával igyekezünk is megmagyarázni, hogy hiszen közvetve a tisztviselő is hozzájárul a községi terhek viseléséhez, a valóság mégis az, hogy ha p. o. Pubit holnap kinevezik mondjuk pénzügyigazgatónak — akkor Ö füttyszóval megy el innen, mi azonban és a város adóssága itt n xradunk l Az olyan fölületes általános és gyerekes kritikának tehát nincs, nem lehet helye, s ilyenre hiába fogják rá a fogad 'illanok, hogy az, a javításra való jóakarat szüleménye ! A ki igy akar egy szegény városon javítani, az épen ugy tesz, mint a ki az éhségtől síró kis gyereknek szarvasbogarakat rakna a szájába! A ki igy akar rajiunk s a városon javítani, az egyszerűen nem ismeri a város erőviszonyait, anyagi helyzetét, tehát: hagyjon békét annak a városnak! Mi különben szívesen egyezünk abba, hogy a támadást, annak hanpját, módját valamint azt, hogy igy kell e egy városon segíteni, nem különben a mi riposztunkat egy Önök által választott 15 tagu bizottságra bízzuk, Ítélet végett; s ha ír* m? rasztaltatunk el, akkor mi Önöknek görögtüzes fáklyás zenét rendezünk! Mi elismerjük Pubinak sokoldalúságát, azt azonban talán csak még sem hiszi el magamagáról, hogy Ó egyedül, egymagában jobban ért a város dolgaihoz, mint tesszük fel a fe'lebbezést aláíró 36 v. képviselő ! N >tabene, a kik között helyet foglal ö főszerkesztője is! Ha pedig azt hinné magáról, nos akkor meg épen nagyon is időszerű volt öt ennek ell enkezőjéröl fölvilágosítani. A fogadatlan czikkiró ur, különben is sokkal tragikusabban fogja föl a dolgot, mint maga Pubi. Mi ugyanis azt hallottuk, hogy Ő maga nevetett legjobban a fölött a fránya 39-es kanizsai krágli fölött. A kritika, mint helyesen méltóztatik megjegyezni, sokszor használ a köznek. Épen azért gyakoroltunk mi is elleukritikát, mert a köznek akarjunk vele szolgálr'. És a mint az eredmények mutatják nem is hiába, mert, ;me most már Uraságod is megengedi, hogy szabad nekünk szurtosan és nyitott inggallérból járni. Hosszura nyúlik ugyan válaszunk, azonban mé§ rá kell térnünk a fogadatlan czikkiró urnák azon analóg állítására, hogy ha eltartott a tisztviselő, akkor ugyancsak ki — vagy eltartott az ügyvéd, oivos, kereskedő s iparos is. Bocsánat, m: tildig hajolunk czikkiró ur, nagy közgazdasági s nemzet gazdászati és egyéb szocziologiai tudománya előtt, azon'oan tévedni méltóztatik, nagyon vaskosan méltóztatik tévedni. A nem tisztviselők ugyanis, nap napután bizonytalanul, rizikóval élnek ! Rosszu is mehet nekik, tönkre is mehetnek, koldusokká is lehetnek. Mig a tisztviselőket minden körülmények között eltartjuk mi, a nagy közönség; addig a nem tisztviselőnek lázas és ideges éjszakokat okoz a holnapi kenyér kérdése, az újra támadt konkurrenczia ; az az ezer és ezer izgalom, aggodalom a maga és családja jövőjét illetőleg. Tessék elhinni, a nem tisztviselők háromnegyed részére nézve kínszenvedés az élet, igazi gyötrelem az a lázas iparkodás félig meddig becsülettel megélni tudni! Nekünk minden vonatkozásban le kell szegi, váczi, nagysarlói véres győzelmekben. A komáromi várnál lába bokában eltörött. Még teljesen ki sem épült, félig bénán került osztrák fogságba és igy végezték ki őt is Aradon. Dessewffy Arisztid Csákányban, Abauj vármegyében született. A szabadságharcz kitörésekor őrnagy, majd ezredes és végül tábornok lett. A íarczah győzelmes csata után a felsőmagyarországi hadak vezére lett és vitézül harczolt az oroszok ellen. Részt vett a szebení csatában, valamint a délmagyarországi összes ütközetben. Hősiességeért és a haza iráuti hűségéért halálra ítélték és az aradi vársánczban lőtték agyon. Kiss Ernő 1800-ban született Temesvárt. Az 1848-iki mozgalmak kitörése alkalmával a kikinda•idéki rácz lázadás elnyomásában, mint parancsnok vett részt. Innen a római sánczokhoz, majd a csajkáskerüietí ráczok megfékezésére vezényelték. Egész 1849 januiríusig folyton a ráczok eHen küzdött. Parancsnoka volt a felső-tiszavonp'i hadtestnek. Férfias bátorsága, hűsége és katonai erényeiért aUábornagygyá lőn s mint Ilyen halt vértanúhalált ő is az a^adi Golgothán. Nagy Sándor József 1804-ben született Nagyszurkolni a harmad osztályú egész jegyek árát! Bocsánat, ne haragudjanak, de ezt Önök nem értik, nem érthetik, ez az élet, a megélni tudás tudománya, ezt nem lehet hangzatos, közhelyszerű szólamok alá gyűjteni, avval letárgyalni! Mit gondolnak uraim miért tolul minden második ember a polgári szülök gyermekei is a hivatali pályára?! Mert otthon látják s átszenvedik a polgári szülők ezen gyötrelmét! Tehát csak maradjunk az eltartottak, az inproduktiv jelzők mellett . . . Egyben az iránt is megnyugtathatjuk Zalavármegyééket, hogy közöttünk nincsenek kielégíthetlen ambiczióju, nagyképű és tul tengő önérzetü emberek! Mi nem erre lettünk nevelve! Ha ilyet keres, menjen más műhelybe, ott valahol sokkal közelebb, ott burjánzik az a fajta . . . Legvégül pedig, kötelességünknek tartjuk, a kilátásba helyezett »mumus« daczára, — kijelenteni, hogy mi dehogy is akartuk Pubit az ő egyéniségében megbántani; mi csak megmutatni akartuk, hogy Larikatirozni, gúnyolódni mi is tudunk, szerencsére ez még nem képezi az intelligenczia privilégiumát! Hét aláíró. U. I. Az e'len hangulatot támasztani akaró nagy bomba nem sült el. Septem virátusunk egyik tatja, fen , ; cikkünk elkészítése után, ta'álkozott egy előkelő vármegyei — és két előkelő állami tisztviselővel, a kik gratuláltak a finom damaszkuszi aczélpengével eszközölt visszavágásunkhoz.— »Hogyan, hát Önök nem haiagusznak ?« — kérdé társunk. — »Miért haragudnánk ?« — volt a kérdő válasz. »No . . . hisz Önök is . . . kitartottak!« »Oh! Mi nem érezzük magunkat találva! Mi nem veszszűk magunkra!« Ez a helyes! a kinek nem inge, ne vegye magára! Ezzel részünkről a polémiát befejeztük. Kis IeVél ... Ma: Agh Abel. Kis levél, mit őrzök Keblemen elzárva. Drága kincs ez nékem : A keze vonása! Néznek rám betűi Egy egy emlékképen, Minta súgnák: Emlékszel é Valamikor régen? . , . Valamikor régen . . . Gyermekkori álmok ! Visszasír a lelkem, Vissza *i hozzátok ! Ábrándos álm? :m Tündéri világa, Akkor nyillott a szivemnek Legelső virága! Legelső virágom! Én első szerelmem! Illatos valódtól Hej be távol estem! Csak az emlék beszél, Csak kicsi sor róla, Valamikor valamerre Nekem nyílt egy rózsa! váradon. Kezdetben ő is a ráczok ellen harczolt Kiss Ernővel. Résztvett a szolnoki és váczi csatában és hősiességeért tábornokká lett. Ott volt Nagysar.'ósnál, Komáromnál, Isaszegnél, Budavár elfoglalásánál és mindenütt kitüntette magát férfias bátorsága által. Vécsey Károly gróf Pesten született 1809-ben. Résztvett a délvidéken vivott harezokban és ott tábornokságig emelkedett. Mint ilyen foglalta el az osztrákoktól az aradi várat. Temesvár ostroma alatt érte a világosi fegyverletétel, mely után ő is megadta magát és hős társaival a vértanú ágban osztozott. • Török Ignácz Gödöliőn született. Kitűnt mint Komárom várparancsnoka a vár megerősítésénél, valamint Budavár bevételénél. Lánár Vilmos 1815-ben Nagybecskereken szü" letett. Részt vett Észak-Magyarország védelmében és kitűnt a temesvári csatában. Gróf Leiníngen Károly a komáromi és váczi csatában vett tevékeny részt, mely utóbbiban az oroszokat késő estig feltartóztatta. Lahner György Beszterczebányán született és Nekem nyilt egy rózsa . . . Kicsi kis levélke! Csak ez súg búg róla Csak ez az emléke! Meg az a csepp könnv, mi Forrón hűli le rája! Drága emlék, fájó emlék: A keze vonása!.. . Salavármegyei muzeum. Az ujabban beküldött ajándékok (86. közlemény.) Régi pénzt adtak: Zsilinszky János (6 db) Péry István (2 db), Hoffmann István, Tosch Károly (5 db), Mattersdorfer Lajos, Hartl Béla (4 db), Balogh István (2 db), Göndöcs Ferencz (3 db), Békefi József (3 db). Ney Imre (14 db), ifj. Horváth Gyula főgimn. tauulók. Haerter. (Folytatjuk.) A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Iparpártolásért kitüntetett állami mértékhitelesítő. Ritka dolog, hogy valaki azért, mert előmozdítja a hazai ipar fellendülését, elismeréssel találkozzék. Ilyen ritka dolgot közöl a Kolozsvárt megjelenő „Ellenzék" Kuszkó István állami mértékhitelesítőről. Az Ellenzék közleményét itt adjuk: »A kolozsvári keveskedelmi és iparkamara legutóbbi közgyűlése Kuszkó Istvánt, a kolozsvári állami mér ékhitelesitő hivatal főnökét, lapunk régi, kiváló münkatársát, a kereskedelem és ipar fejlesztése körül tanúsított munkásságának elismerésiül egyhangú lelkesedéssel a kamara levelező tagjává választotta.« A kereskedelmi és iparkamara kitüntető levele igy szól: „6;S38/1909. 3zám. Nagjságos Kuszkó István állami mértékhitelesitó' hiv. főnök urnák Kolozsvár. Kiváló örömünkre szolgál Nagyságodnak jelenteni, újonnan alakult kamaránk mai napon tartott közgyü lése Nagyságodat a kereskedelem és ipar fejlesztése körül tanúsított munkásságának teljes elismeréséül egjhangu lelkesedéssel a kamara levelező tagjául megválasztotta. Kérjük, hogy e válaszfás elfogadásával kamaránkat megtisztelni és közérdekű feladatainak teljesítésében támogatni méltóztassék. Kolozsvár, 1909 szeptember 10. Veisz József sk., kir. tan elnök. Dr. Gimán József sk , titkár." Kuszkó István már a nyolezvanas években táborában állt a hazai ipar- és kereskedelem fellendülésért munkálkodóknak. Mint az E. M. K. E.-nek egyik alapító tagja és az időben a városi választmány titkára, Szterényi József államtitkárral, Sándor József Emke t. alelnökkel s másokkal névteien harezosként küzdött. Szívóssága, kitartása, az érvekkel nem lankadott, sőt növekedett. Az iparkamara ezt két évtized óta figyelemmel kisérve sikerben dus munkálkodását jutalmazni kívánta.« mint a hadsereg felszerelési felügj elője szerzett kiváló érdemeket. Schwetdel József Zomborban született. Részt vett a pákozdi, schwecháti ütközetben és Világosnál került az oroszok utján az osztrákok kezébe. Knézich Károly a horvát határőrvidéken született, részt vett Damjanichcsal a szerbek elleni küzdelemben. Később mint ezredes, parancsnoka volt annaii a dandárnak, me'y a Tápió hidját iszonyú golyózápor kö/ u foglalta el. PiÜtenberg Ernő legkiválóbb szerepe a kápolnai ütközetben volt, hol a legválságosabb pillanatban mentette meg huszárjaival a magyar ágyukat és Verpelétig üldözte az elleosé^es vasasokat. Részt vett az isaszeghi csatában és Kéméndnél is megverte az osztrákokat. Miskolcznál pedig az oroszokon aratott győzelmet. Hősiességeért és vitézségeiért akasztófára ítélték az osztrák kamarilla zsoldosai. Meg akarták gyalázni a hősöket, de nem sikerült, mert az aradi tizenhárom vértanú emléke örökön él a magyar nemzet és minden szabadságszerető emb«r szivében. Tóthváradi Komis E emér.
