Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-11 / 10. szám

&fffiietéii ir: ífgy évre 4 korona, .'él évre 2 korosa. Ne tied évit 1 kor. száa 8 fillér. Hii-detAitk dlj« megefjeiés szerint. WyilMr »ora 1 toa

0 Sserkeaatöség éa IdadÓTatal: Wlaiiici-atcM tó. Z. IE3Io2?-v-áijIti. Lajos / L íD 1SJ"Q-TTE:L.fbbencz Munkatársak = \ BORBÓL TGTÖ RGT laptalaj dono*. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Emlékezés 1848 aárcziuB 15-re. Láttátok-e, hogyan tör át az ébrény a Magtokon ? Felfogta-e az emberi agy és a sziv, hogy ébrény nemcsak a magvakban van? Hát azt tudjátok-e, mi az ébrény? A mag földbe kerül. Az ébrény békésen szunnyadozik a mag keblében. A magot az édes anyaföld szeretete eltakarja az ellenségek elől. Mintha bölcsőben ringatiá Védelmezi, mint az anya a csecsszopó gyermekét. Melegséget lehel körülötte. A melegség ereje felébreszti a szendergő kisdedet. Az ébrény megmozdil. Xyujtózkodik. A magtok engedelmeskedik a felébredt erőnek. Kettéválik. Utat ad az életnek. Az ébrény: erő! Ennél több: élet! Ha az erő széjjeltörte szorító bilincsét; ha a rothadás befejezte pusztító munkáját; ha a télnek zord fagyát meleg fuvalom érintette: mi az, ami elkövetkezik? Az erő átváltozik életté! Az élet átváltozik szabadsággá. A hálál fölött uj élet ül diadalt. A zord télből éltető, meleg tavasz lesz! Emlékezésnek a napja van mi. Akkor bűvös zene hangzott végig a síkon, bérczen. Tudjátok mi volt ez? A sziveinkben alvó ébrénynek vérforraló mozdulata. Szabadság-vágyunknak a vérlükietése. A tetszhalottnak felébredése. A fojtogató hatalmasságnak a végitélet harsonája. Üdvrivalgás. Ágyúdörgés. Lódobogás. Kardesengés. A nemzettestben hatalmas, nagy erő lakozott. Kettévált a test, és kitört abból az ébrény: Kossuth Laj>)S! Lánglelke oda repült, ahol koronásfők gurultak az ut porába. De ott is jelen volt ő, ahol a béke angyala lakozott. Hol van most ez a lánglélek? Talán ott, ahol az anya a 60 év előtti csodás dolgokat meséli a gyermekének? Talán ott, ahol mi lelkesedve énekeljük: „Mindnyájunknak el kell menni!?" Nem! Az ő lelke mindenütt vau. A villám gyorsaságában és fényében; a szálld susogásában; a patak csergedezésében; a virág illatában; az öröm szilaj kitörésében ; a bitó alá állított magyarok lelkesedésében; a bánat gyötrő fájdalmában. Életbe® és halálban. Az élőt lelkesíti. A halottat megnyugtatja. Ez a lélek száll belénk az emlékezés napján is. Sóhajt fakaszt kebleinkben. Miért kellett annak ugy történnie, hogy az üdvrivalgást halálhörgés váltotta fel? Az ágyúdörgés helyett miért hallatszottak a pisztolydurranások ? A kardcsengés közbe miért vegyült asszonyi jajgatás és csecsemő sirás? A lódobogás is megszűnt. A koporsóra hulló göröngyök zaja vette át annak a szerepét. Aztán csend lett . . . Csend és éj . . . Ekkor előjöttek a csúszómászó férgek. Ellepték a lelkesítő szónokot. Az ágyuk mestereit. A paripák lovagjait. A kardnak világhírű hőseit. Tudjátok kik voltak ezek a férgek? Ezek az üldözött vadhoz hasonlóvá tettek minden hőst, minden szabad embert. Ácsokat fogadtak. Az ácsok éjjel-nappal dolgoztak. Az erdő fáit letarolták, mert sok-sok bitófa kellett . . . De ue legyen ez az emlékezés tisztán a keserűségé, sötétségé. A véren szerzett dicsőség sugarai megvilágítják a Szabadság útját. Ez az ut nyitva áll. Megnyitotta az a lánglélek, aki százezreket állított talpra. Felemelte azokat, akik a szolgaságnak súlyos köve alatt már-már elvesztek. Megtanította őket arra, hogy a magyar szabadnak született. ESogyan is csinálta azt? A pórt bevezette az arak lakosztályába. Az urnák megmutatta a pórnak szegényes, tiszta kalyibáját. A pór hűségesen követte az urnák intését, tanácsát. Az ur megcsókolta a pórnak gondtól barázdált arcxát. így született meg az Egyenlőség. Mikor a szabad és egyenlő magyarság látta, hogy a rut irigység éhes duvadként vicsorítja fogait a szabadságra; hogy olyan könnyedén akar vele játszani mint az árviz az útra dobott szeméttel játszik: felkelt, lesújtott az irigykedőkre. Ekkor lett az egyik magyar a másiknak édes, szerető testvére. A Testvériség érzete a sáppadtabb arczokra is pirosságot varázsolt. Összeölelkezett a boldog a boldogtalannal, az agg a gyermekkel és igy együtt ünnepelték a felemelő Szabadságot; a magasztos Egyenlőséget; és a szeretetosztó Testvériséget. Lengyel lértnte. Séta — jobbra. Válasz. Igen tisztelt Tivolt ur! Engedje meg, hogy a Magyar Paizs 8-ik számában közölt czikkére válaszolhassak. Nagyon szigorúan itéli meg a hölgyeket, de sajnos, be kell látnunk, hogy igaza van. Bizony nagyon szomorú dolog, hogy a szegény magyar verejtékes munkájának bérét a német rakja zsebre és ezért leginkább a nőket vádolják. Vége azoknak a boldog időknek, a mikor a nők éppen ugy aggódtak édes hazánk sorsán, mint a férfiak, a mikor a >>honi bálok«-ban, magyar gyárban szőtt, egyszerű boni karton ruhában jelentek meg, mkllőzve minden külföldi csipkét és selymet, melyekért most oly rengeteg pénzt kidobnak a magyar ipar "rovására. Ennek a szomorú helyzetnek, egyik fő okozója a divat, ez az éhes szörnyeteg, mely mindig ujabb áldozatokat követel, melyet a legtöbb nő vakon kövéig nem ügyelve a veszélyre, melybe belerohanni kényszeríti; ez teszi tönkre annyi család boldogságát. Nem mondom, hogy ne jiriunk divatos ruhában, de ezt megtehetjük a nélkül, hogy a divat minden hóbortjának hódolnánk, hagyjuk azt azoknak, a kik minden meggondolás nélkül szórhatják pénzüket. Ha egy ruha már nem divatos, az nem jelenti, hogy félre kell dobni, mert egy csekély ügyességgel olyan divatossá alakithatjuk, hogy uj ruha hatását kelti. Hogy valaki divatosan öltözködjék, ahoz nem kell egy egész ruhatár, a különböző ruhadiszek alkalmazásával egy ruhát többféle alakban tüntethetünk fel. Néhány uj darabot beszerezhet mindenki tehetsége szerint, de mindea évben uj kalap, uj kabát teljesen fölösleges így nagyon sok pénzt megtakaríthatunk. azonban szükséges egy jó divatlap, a mely minden családDál áldás. Ennek a czélnak legjobban megfelel a ^Budapesti Bazár,« melynek jelszava: »Izlés, munka, takarékossága Az összes divatlapok közt ez a legjobb és legolcsóbb. (Egész évre 8 korona). Fényes bizonyítéka, hogy ez évben tartja 50 éves fennállásának jubileumát és előfizetőinek száma már meghaladta az egy milliót. Szabásai után a legszebb ruhát házilag elkészíthetjük, ami sokkal kevesebbe kerül mintha a varrónő segítségét vesszük igénybe. Természetes, hogy nem mindenki igy gondolkozik. ^d-TlXLfe. 11 - 14=0 ±03?±H Esv modern legniabb divatú — teljes matt Hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal) 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkúül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizíésesebben kiállitatt háló ebédlő- és szalongarnituráktó! kezdve a íegegifsaepfibbig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, otto« 2i—&2 ' mánok és különféle szőnyeg-diwánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. Nagj Yálaszték gyermi- és naágyakban. Goldberger Károly és Társa kárpitos- és batomktóK Nagykanizsa, Csengery-s 3. (lfagjfauiMi tahrétpéwtár ifUtty,