Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-25 / 8. szám

X. év. ár : '<3>y é?r« 4 korona i?l írre 3 koreas. étr« 1 kor. •jT/aa H^n 8 fiUír. 1909. február 25. 8 szám

9 Hi det'sek dijt megegyezés szeriát. Nyilte r tora 1 fc«r, Szerkesztőség éo ki»dóv*t»l: WJ»5sic;-ntc*» ?b Z. Lajos f Ld WGTEH^.FFR-SHOZ v BOEBHLTÍJTOEGT laptalajdonos. MEGJEÍ.ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Terv. A telepítés terve. A lakásínségnek a megszüntetése. Ugy, ahogy én elgondolom. És ahogyan megcsinálnám, ha módomban állana. A múltkor megjelölt területet 600—600 • öles darabokra tagolnám. Ebből a 600 • öl területből lenne házhely, udvar, meg kert. A házhely az udvarral együtt lehetne 200 • öl. 400 • ölet kertnek tartanék meg. Az udvarra kutat ásatnék. A kerítés mellékét virággal és bokrokkal ültetném be. A virágfajtákat megválogatnám. A korai jáczinttól a későn virágzó Katalin rózsáig minden fajtából ültetnék oda. Ez ienne a gyönyörűségem. Ez vidámítana fel a bánat napjaiban. Mert a virág elfelejteti az emberrel a kenyórharezot, el a családi gondokat, még az adósságot is . . . Az életnek a pusztaságán a virág az útjelző. Talán még annál is több. Oázis. Ha a virágot szemlélem, az őstermészetnek a művészetén csodálkozom. Éu meg-meg kérdezem a virágtól *, melyik porsze tői kapta a gyöngyvirág azt az édesen elbódító illatot ? Hogyan alakult át az a fekete porszemecske olyan vakító fehér virággá

1? Ki alakította olyan művészi kis csengetyü formákra a gyöngyvirág szirmait? De nagy művész lehefc az! Nagyobb a földi hatalmasságok legnagyobbikánál is. A virágos udvar után a házi kert lenne a menedékem. Az én lelkemet a virág a has/nos, életfentartó növények felé irányítja. Ez a sorrend a> természetben is A mulatság után a munka. A gyönyörök után a komoly foglalkozás. Látom a házi kertnek szabályos, tiszta útjait. De eg)fcbet is látok. Itt egy föld-darab zöldelő salátával van beültetve, Ott az a másik táblácska burgonyát gyúr saját magából. Amott a harmadik részen a petrezselyem, a murok, a paradicsom, a zeller, a hagyma fajták és a bab íürődnek a napsugárban. Egyik hasznosabb a másiknál. Az egyik nagyobb áldás a házban, mint a másik. A szűkség villámait ezek hárítják el a háztartás egéről. Nem engedik meg, hogy a házvezetőnek az arczán barázdák képződjenek. Olyan szelíden ki simítják ezek azt a homlokot, mint a milyen szelíden simogatja őket az enyhe szellő. Egy darab mennyország az a kert, az az udvar, az a ház. Az építendő lakások 2—3 szobásak lennének. Egy-egy épületre átlagban 6000 korona felépítési dijat számitok. Az építésnek a pénzügyi részét az a bizonyos társaság bonyolítaná le. liméílem, hogy az a társaság semmit sem koczkáztatna, mert amint mondottam, mindenki szívesen fizetne a jó lakásért. Olcsó kölcsön mellett igen sok revő is akadna ezekre az épületekre. Ki ne venné meg azt a kényelmes házat azzal a szép udvarral és hasznos kerttel? Megvenné azt a kereskedő, u szorgalmas ip ros, s meg venné a lakásbért élvező tisztviselő is. Ez a telepítés aztán csirájában fojtaná meg a lakásínséget. De a zalaegerszegi közegészségi viszonyok is más alakot öltenének. Azt az uj városrészt esakugyan széppé tenném. Nyílegyenes utczákat nyitanék. Az „uttestet" megrostált pozvai kavicscsal teríttetném be. A gyalogjárók részére aszfaltjárdákkal szegném be az utczákat. A járdák mellé eperfákat ülteinél? Igy kényszeriteném még az ut porát iá az aranynak a kiizzadására Tudják már mire czélozok? No, ugye, de életrevaló dolog lenne az a selyembogár tenyésztés *? A piaezok rémei: az utczai sibederek, igy még hasznos dolgot is művelhetnének. De visszatérek a közegészségügyre. Egyik ismerősöm beszélte, hogy nem is olyan régen a Zala vize nagyon megtréfálta a városnak az északi részén lakókat. A Rétutczában, a Jakum utczában, a Munkácsy utczában meg a Várkörben lakókat egy nyugodalmas éjizakán a rendőrség zavarta fel. Az álmos lakósok elé különös kép tárult. A viz behatolt a lakásokba. Azt mondta az ismerősöm, hogy a könnyekig kaczagtató volt az, mikor az ágyról leugráló emberek térdig locscsantak a piszkos áradatba. De az még nevettetőbb volt, hogy a «zip«fk, harisnyák és egypár diskrétebb ruhadaraD is olyan szabadon úszkáltak abban a lében, mint a göcseji asszonynak a zuzorkája a fazékban. A tréfaság szerencsére emberáldozatot nem kivánt. Komolyabb baj nem történt a nyomában A Zala visszahúzódott a medrébe. De azt a tanslságot mégis itt hagyta, hogy: a pocsolya a békáknak a lakóhelye. Az ember menjen szárazabb területre. Igy virágzóbb, hosszabb lesz az élete és természetesebb a halála is. Ltngytl ítrmca. Séta — jobbra. Irta: Tivolt János. Körülbelül az egész országban lezajlottak már a messinii és ajkai szerencsétlenekért tartott jótékonysági előadások, tánezok és — ivások! Szép, szép, nemes jóleső érzést fakaszt a jótékonyság, abban is a ki adja, abban is a ki kapja . . . Azonban, isten a megmondhatója, miért kell nekünk akkor is vigadni, tánczolni és heje-hutázni, amikor a szenvedők könyeit, akarjuk letörülni, a mikor fájdalmat, szerencsétlenséget kell enyhíteni!? Eszemágában sincs azt hinni, hogy nekem sikerül a ferde társadalmi szokások bármelyikét is megdönteni; igy van ez már világteremtése óta, hogy kaczagva, tánciolv* öltöztetjük föl a szegényeket, s minél több pezsgőt öblítünk le, annál nagyobb a kenyér, mit az éhezőnek nyujtunk ... És bár magam elítélem a jótékonyságnak ezen módját, • habár ^ meggyőződésem, hogy az igazi jótékonyság szerény, miként a bokor aljában meghúzódó ibolya,, bár meggyőződésem, hogy egy-egy olyan jótékonysági vigalom költségeinek önkényt adott egy tized perczentje mindenkor tízszer nagyobb lenne az igy elért anyagi eredménynél; meggyöződésam, hogy Magyarországon megtartott minden bál egy érvágás nemzetvagyonosodási életünkön: mégis magam is kész vagyok az elismerés zászlóját meghajtani azon nemes emberbarátok előtt, a kik — jobb hiján — számolva a mai szokásokkal, akczióba viszik az önt& jótékonyság hiveit! Elvégre abban is ran valami igazság, hogy: „Egyszer él az ember!" „Sirva vigad a magyar!" Ha már máskép nem tudunk, legyünk legalább így jótékonyak! Had suhogj on, tehát a „bársony a selyem/' Noha uton-utfélen halljuk és olvassuk, hogy: „ Rósz a jövödélemt" Van a németnek erre egy találós példa szója: Nobel geht die Welt zu grund 1 Igaz, szép, észbontó, idegizgató látvány a s«épen, selyembe csipkébe kiöltözött nő, (nem is szólva az elő és hátulsó mély kivágásokról) sőt még a krumplileves is jobban izlik, ha azt egy takaros szakácsnő tálalja elénk; én azonban, mint aféle adóalany, mégis csak azfc kérdezem, hogy hölgyeim ós uraim, hovi vezet ez a nagy „fláncz ?" (A fényűzés kifejezést nem találom egészen megfelelőnek, mert ha egy dúsgazdag nagyúr fényűző, aa neki 8zocziális kötelessége; a fláncz azonban egészen más valamit jelent, olyasmit, mintha azt akarnók mondani: „Nagysád, kegyed bolonddá tartja önmagát; tönkre teszi a — férjit; port hint a világ szemébe! . . . "k" 11 - 14=0 forintért?? Egy modern, legajabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal). 1 db moídó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított bálé , ebédlő- és szalcngsrntfiuráfctól kezdve a legegyszerűbbig. Ugjanc&ak elvállaljuk madracok, ottoto-62 mánck és különféle sxővtyeg-tíivánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb l ivitelben. KStt' OcicSberger SCárolw és Társa SÍ05 Mai számunk £6 oldal.