Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-18 / 7. szám

L óv. február 18. 7. ssám. £13Ss«t.:»í i* : Sjy éfre * kacsa*, tél éfsa * k«®»a. Jfejjei éíis 1 kor. Jigjss saáE 8 fi-lé'. Hii-detósík díj* megegj-esés sneriat. Kyiltt'r tora i kor. Sí erk«Li tőség éa kiadó vatal: Wíaf8iet-ntc/a S6. ZL Hor-vátli Lajos • & ^-LXXXjfca.-fcáir'SetTtc: = f XJ E3 ZT Cjr "Y" H3 Tj FKIRSNOZ l B O E B E L "X" GTÖR Uptalajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Azért . . . Hát persze, hogy azért! Mert már tűrhetetlen az az állapot, ami megbénítja a városi lakósoknak a munkásságát is. Ha az egyéni érték forogna a koczkán, oda állitanám tanúnak a hivatali helyiséget, boltot, vagy a műhelyet. Az aztán elmondaná, hogy ki a rab. Ki érdemli meg az életet. Ki henyél. Ki munkálkodik. Kit kellene felemelni vagy lesújtani. De nem erről van szó. A zalaegerszegi lakásügyről beszélek. Először azonban egy rövidke statisztikát mutatok be. Zalaegerszegen van 575 iparos és kereskedő. Van 365 hivatalnok és hivatalszolga. 200 napszámos és egyéb foglalkozású család is van. Csak ugy találomra irtam ennyit. Mindenesetre többen vannak. Pontosan nem is tudnám összeszámlálni azokat, akiknek a fejük fölött lóg a Damokles kardja, azaz: a lakáskérdés. Talán nem tévedek, ha a fenti számok felét .olyan családoknak veszem, akik vagy évnegyedenkint, vagy félivenkint szorongva gondolnak erre az ijesztő kérdésre. Bizony Isten, nem kis dolog ezt az átkos helyzetet átélni. Átkos! Nehéz szó ez. De igaz. Lássuk csak közelebbről: Átok-e az, hogy Zalaegerszegen nincsen száraz lakás? Atok-e, hogy még a száraznak híresztelt lakások is egészségtelenek ? Átok-e, hogy nem sietnek kifelé a pocsolyából ? Átok-e, hogy még most is a régi mód szerint építkeznek ? Átok-e, hogy tágas, kényelmes lakások helyett zugokat, lyukakat építenek? Átok-e, hogy a meglevő lakások árát évrőlévre emelik? Nagy átok ez! Egyenként is. Osszeségben méginkább. Ez az átok egyetlenegy szóban jelentkezik: Laká.-inség. Tudják mi ez? Hogyne tudnák, csak nem nevezik a valódi néven. Inség-e az, hogy a szobák falain viz csergedezik ? Inség-e, hogy a pinczéket akár mosó tóka gyanánt is használhatják? Inség-e az is, hogy a szobában kell az ételt megfőzni ? Inség-e, hogy a szobákba bútort nem tehet a bérlő, mert akkor maga és a családja kiszorul ! ? Inség-e, hogy egy-egy zugolyért 140— 280—560 korona bórt kérnek? ínség bi« ez ! Még pedig rémes inség . . . Ötszázhetven családot számítottam abba az összeségbe, a melyik évről-évre hurczolkodik. Van is ennyi. Az iparos azért hurcolkodik, mert a műhelye egészségtelen. • A kereskedő azért htirczolkodik mert az üzlethelyisége kicsinj'. A hivatalnok azért hurczolkodik, mert a lakásbért emelik. Mindannyian azért liurczolkodnak, mert arra kényszeríti őket a viz, a levegő, a teher. ÉVenkint megujul tehát az a tűzvész, amit ugy hivnak: hurczolkodás. Ez a moloch ugy emészti a kész vagyont, mint ahogy felemészti a tüz az égethető anyagot. Kérem, még ez sem ínség ? Nohát akkor az a legfőbb inség, hogy nem akarnak segíteni ezen a frómes ínségen! Pedig a jelek már rógSn biztatják a lakókat, hogy segítsenek magukon, és meneküljön aki tud. Mi elöl? A sorvasztó inség elől. A pusztító nyavalyák elöl. Mert Zalaegerszegen a fertőző betegség mindig vad orgiát ül, mintha csak nyilvánosházi tényező volna. Tanúim is vannak a vad orgiákra. Hogy mik ezek? Hát ott van az a sok kicsiny és nagyobb koporsó, ami benépesíti a temetkező kertet. Az egyikben a difteritis halottja szendereg. A másikba a himlő áldozatját, fektették. A harmadikat ti vörheny vagy a sarlacb telitette meg. A negyedik és századik tudja a kő, milyen fajtájú nyavalyának a révén kapott lakót. És az órzö lélek nem jajdul fel erre? Csodálatos! Pedig kézenfekvő dolog a segités módja. Telepítsék át a fél várost! Ugyebár de könnyű mód ez? Csak vállalkozási kedv kell hozzá. Olyan, milyen a postaépületnek a felépíttetésénél mutatkozott. A közegészségügyre nágy hatással lenne ez a telepítés. Akad-e társaság, aki 2—3 szobás lakóházakat építtet ? Az aranybányát nyit azoknak a lakásoknak a révén. Nem bolondság ez. De utópia aem. Parczellázzák fel azt a területet, amelyik a főgimnázium mögött; kezdődik és a hegyek felé terül el. Ez jóval magasabb fekvésű, mint a Berzsenyi utczának a szintje. Az alsó utczáhöz viszonyítva pedig templom torony magasságúnak mondhatjuk. A levegője szabadabb. Szárazabb a talaja is. Azok a lakások állandó lakókra tehetnek szert, meit a legtöbb ember a jó lakásért ól-hal, mint a köteles a kóczért. Ltngy$l f*rtncs. íalaegerszeg az olaszországi szerenGséflenekérí. Mondhatnám : Korbay —Malonyay ettél y. Nemcsak az idénre nézve, de messze visszatekintve, nem volt városunkban olyan nagyméretű estély, mint volt most február 14-én. Nagy seegénysógünk, sok bajunk, nyomorúságunk van nekünk is szegény magyaroknak, s szó volt róla, hogy valamely emberszerető czólra rendezzünk estélyt. Közbejött az ajkai bányaszerencsétlenség ós a messinai borzasztó pusztulás. Ekkor a kezébe vette a dolgot Dr. Korbay Károly, Zalaegerszegnek páratlanul népszerQ polgármestere. Amint Gróf Batthyány Pál főispán a megyei urak utján gyűjt az olaszszerencsétleneknek, akként Dr. Korbay a város részéről óhajt hozzájárulni a nyomor enyhítéséhez s a jó czólu estély rendezését egymaga végzi vala fáradhatatlan odaadással, de ugy hogy ez a városi ünnepély az egész megyére kiterjedő lett. Soha ennyi ember egy ünnepélyre nem sereglett be a megyéből, mint most. Pallini Inkey Kálmánná őméltósága egyenesen ez ünnepélyre jött le Budapestről. Dr. Korbay megnyerte az' ügynek a vezető elemeket, alispánt, főispánt s védőnek a főispán grófné őméltóságát. A rendező Korbay személyesen fölkereste Pesten Dr. Malonyay Dezsőt, hogy e neves fővárosi író tekintélyessé tegye felolvasásával asi estélyt. És Malonyay betegen is eleget tett barátja kérésének s a humánus czélnak, még pedig teljesen a maga költségén, az utazás dijat sem fogadta el. Egyik rendező, Braun István a vígszínház egyik tagját, Komlós Ilonkát nyerte meg egy előadásra. .a zsúfoltig megtelt teremben a következő műsort adták elé. A soproni 48. gyalogezred zenekara egy operát s egy ábrándot játszott. Hantke Emil Bányarobbanás cz. versét Ifjú Czukelter Lajos szavalta. Tóthnó-Halápy Júlia három dalt énekelt kellem&s bariton li&ngon. A zalaegerszegi daloskör Kurucz karnagygyal magyar nótát. Malonyay Dezső egy ártatlanul kedves novella históriáját olvasta fel, mely a szerelmes katonavilágrólszól. Komlóssv Ilonka magánjelenetöket adott elé a közönség tetszése mellett. Mindeniket taps és virág jutalmazta. Lapunk zártáig a következő adományok mint felülfizetések érkeztek hozzánk: özv. Pallini Inkey Kálmánné, Gróf Batthyány Pálné —Inkey Valerie 75—75 K, Dr. Graner Adolf, Id. Thassy Imre 50- 50 K, Apáti László, Árvay Lajos, Csertán Károly, Farkas Gábor, Chernel László, Kvassay István, Bartha László, Id. Tarányi Ferencz, Fábián Ilona, Gyömörey Vincze, Hajik István 20—20 K, Farkas testvérek 28 K, Stern Farkas 17 K, Krausz Etel, Königmayer János, Takács Jenő, Bernárd, Jusztusz Izidor, Morandini Tamás, A_cí-lxxl3s:II - 14=0 Egy uioderE, legajabb divatú — teljes matt háléíEObát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db'éjjeli (űsárvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított Isálé-J ebédiÍB- és szalcRgsrnifurékféi kezdve a 'egegyszertitsSíig. Ugyancsak elvállaljuk otfo1

9_62 ináitck és különféle szőnyeg-tlivánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. tepiíos- és bBíGFraitáfi Kagjkamzsa, Cssngsrj-G 3 (Sayjkí&kwi t*taáfÍMtú ipUtt) ml- es ?a