Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-25 / 47. szám

X. év Iai«eiiei'«ieg, 8909, november 25. 47. szám Któflzeti.i ár : évre i korona. ?él évr* 2 korosa, lítgyeá 1 kor. .ígyig szán 9 fillér. Bzerltetizti Z. Hor-vátli Lajos Hi.detásík dija megegyezés szériát. Nyilt r .or» 1 ko£ J^tjlti "hratársak Szerkesztősé® éa ki»dóv»t»f: KoBsuth-atcs» 43. | LEHSTO-TTEJL ferencz = t. BOEBÉLT&TŐP.GY laptnlajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A távozó főispán. Igaz szeretette], szívbéli őszinteséggel búcsúzik Zalavármegye közönsége az ő legkedvesebb főispánjától. De csak a főispánjától búcsúzik: a hazafias kötelességeknek hü bajtársát birja benne ez után is. Nekem ugy tetszik, hogy a hivatali távolodás még szorosabban összeforrasztja az embereket az emberi, társadalmi és nemzeti ügyeknek közös munkájában. Maga a távozó főispán mondja, hogy csak térbelileg távozik, lelki világa egy lesz Zálavármegye népének lelki világával. S hogy ez igy van, bizonyítja ezt az a határtalan ragaszkodás, melyet a közönség mutat Gróf Batthyány Pál távozó főispánnal szemben. A főispáni iroda s a főispáni lakás néhány nap óta valóságos búcsújáró hely. Ez a szeretet ostroma. Közelről és távolból jenek a búcsúlevelek, üdvözlő táviratok ; egyes emberek, egyesületeinek, meg hivataloknak küldöttei, sőt égést testületek jelennek meg egymásután sorra, hogy a kilincs meg sem hűl. Az érkező főispánokat kizelgésból is üdvözölhetik ; a távozókat csak r/eretetből köszönthetik. Ritka ember lehet olyan szerencsés, hogy boldognak neveztethessék. A költő meghatározása szerint Gróf Batíhyáuy Pál boldog ember, — mert jó ember. Bizonyitja ezt Zalaegerszeg város egész közönségének tegnapi mondhatnám riadó megjelenése, mely a fáklyák lángjához hasonlóan lobogó lelkesedéssel fejezte ki ragaszkodó vonzalmát. Szólott pedig ez a tüntetés kétszeres erővel azért, mert szólott a nemesszivü embernek és szólott a törhetetlen jellemű, lobogó lelkű magyar hazafinak is egyúttal. Olyan a Gróf Batthyány Pál lelke, mint az égő fáklya, mely, egyik üdvözlő szónok szerint, világosságot hint az est homályába s melegséget áraszt a politikai szürkületnek hüvösségébe . . . A régi fénynek, régi dicsőségnek sugárkévéjéből való, s abból a meleg vérbő!, mely Etelközben eggyéforrasztotta volt a magyarokat a közös ellenséggel szemben . . . Hajh, hajh! . . . Jöjjön el a te országod, s a magyarok világa, melyben újra visszatér s főispáni székébe Cl Gróf Batthyány Pál! —ó. Bucsn tisztelgések Gróf Batthyány Pál távozó főispánnál. Amint megyeszerte elterjedt a hir, hogy Gróf Batthyány Pál főispán politikai elveihez ragaszkodva, lemondott állásáról s azt a felség el is fogadta: azóta mindenki szive mélyéből fájlalja ezt a változást, de egyúttal ujjongva üdvözlik a tántoríthatatlan jellemű hazafit, az elvéhez hü erős magyar embert. Közvetve levelekben és táviratokban vesznek bucsut, melyben a fájlalással párhuzamosan üdvözlik az országnak talán legnépszerűbb főispánját. Akik csak tehetik, személyesen fölkeresik közelből s a távolból. Különösen nagy búcsújáró nap volt tegnap és tegnapelőtt. Egyesek, hivatalok, testületek s az egész város közönsége megjelent e két napon előtte. A városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott jegyzőkönyvbe veendő búcsújának a kifejezésére. Este az összes férfiegyesületek fáklyásmenetet rendeztek lakása előtt, a daloskör ínekelt s Dr. Korbai Károly polgármester az egész városi közönség nevében kifejezte a mély tiszteletet. Nyolcz órakor mintegy 300 terítékű bucsulakomát rendeztek tiszteletére. Valóságos áradata volt ez a két nap a tüntetéseknek. A nagy tüntetések szólottak Grót Batthyány Pál személyének és szólottak a 48 as függetlenségi eszméknek. Gróf Batthyány Pál különben csak hivatali szobájából távozik: marad a megyéjével s a megyéjében nemcsak elvileg, de valóságban js. A szomszédos zalacsáni birtokán lakik családjával, Csány László nagy magyar hősünknek a szülőházában. S marad a vármegyei törvényhatóság termeiben tovább küzdeni elvei mellett. Sőt valószinü, hogy valamelyik kerület megkínálja országos képviseltetésével. A tegnapi és tegnapelőtti bucsulátogatásokból föl tudtuk jegyezni a következőket: Tanügyi férfiak. Tegnapelőtt jelent meg Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő a főispáni irodában egész tisztikarával: Kőrössy Sándor, Rucsek Lajos s Madarász s. tanfelügyelőkkel és Pávlicsek Kálmán tollnokkal. Továbbá Paukovich György, Nóvák M., Kászonyi M. igazgatók, — Zrínyi Károly csáktornyai képezdei intézeti igazgató és Szalag Sándor nagykanizsai el. iss. igazgató a vármegyei Általános Tanítótestületnek elnöke. Dr. Ruzsicska tanfelügyelő és Szalay elnök feltárták azt a bensőséges érdeklődést, mellyel a Gróf löispán viseltetett a tanügy iránt, mint általános művelődésünknek legfőbb tényezője, sarkalatos pontja iránt. Családjával egyetemben látogatta volt a délvidéki iskolákat. Gróf Batthyány Pál ezekre a következőleg felelt: vármegyei oktatásügy fejlesztését mindenkor megyei kormányzatom első gondjai közé soroztam, mert szilárd abbeli meggyőződésem, hogy erős nemzeti élet csak erős kulturából fakadhat. Mindig nagy örömmel tapasztaltam, mily buzgó odaadással teljesítik egyaránt szép és nehéz hivatásukat e határszéli vármegyében. Most a válás perczében is csak megnyugvással gondolok arra, hogy vármegyénk közművelődési törekvéseinek társadalmi keretében ezután is vállvetve fogunk munkálkodni kulturális felsőbbségünk biz/osztásán. Áldja tneg önöket a jó Isten, s legyenek meggyőződve, hogy minden életviszonyok közt szeretettel fogok gondolni Zalavármegye minden tanítójára.* A katonaság. Spaics Sándor honvédhuszár őrnagy, helyparancsnok, a honvédség nevében köszöntötte a távozó Grófot, kinek főispánsága alatt a lehető legbarátságosabb viszonyban vala a polgársággal a katonaság. Hiszen Gróf Batthyány Pál maga is e aagas állása előtt huszár századosi ruhát viselt. A vármegye tisztikara. Arvay Lajos alispán a megyei tisztikar nevében mondott tartalmas boszédet a szigorúan kötelességtudó és teljesítő főispánról, mire Gróf Batthyány a következő tartalmú beszédet tartotta j Kedves Barátaim! Fogadjátok szivem mélyéből fakadó köszönetemet szives megjelenésiekért és azokért az érzelmekért, melyeket vezéretek, az alispán ur, annyi melegséggel volt szives kifejezni és tolmácsolni. Kezdettől fogva bajtársaimnak tekintettelek benneteket és soha sem kívántam más lenni számotokra, mint bizalmas barátotok és készséges segítőtársatok. Nagy örömömre szolgál és kedves emlék nekem, hogy beváltottátok a reményeimet és várakozásomat, melyeket képzettségiekhez kötelességtudástokhoz és egyéniségtekhez fűztem. Fogadjátok mélyen átérzett hálámat és köszönetemet azért a támogatásért, melyben működésem alatt részesítettetek s a ragaszkodásnak és szeretetnek azon jeleiért, melyekkel ugy a múltban, mint most, a búcsúzás pillanatában elhalmoztatok. Utaink elválnak, —- de én a magam részéről a közös működés és negyed féléves érintkezésünk emlékeit nagy szeretettel őrzöm meg számotokra életem hátralevő részére és mindig a legnagyobb örömmel és legmelegebb készséggel fogok' rendelkezésiekre állani, há bármi tekintetben is szolgálatotokra lehetek. Isten áldjon meg benneteket!« A tisztviselők mély meghatottsággai ünnepelték a távozó főispánt. Bosnyák Oéza levele. Bosnyúk Géza, a zalamegyei 48-as függetlenségi párt elnöke a következő levelet intézte Gróf Batthyány Pálhoz a főispáni székből való távozása alkalmából \ Méltóságos uram 1 A vármegyei függetlenségi és 48-as párt nevében fogadd tiszta szívből jövő mély bánatuni at a felett, hogy a váratlanul beállt politikai helyzetből kifolyólag főispáni diszes állásod önirántodból elhagyni voltál kénytelen. De amidőn egyrészről távozásod szomorúsággal tölti el sziveinket, másrészről nem palástolhatjuk el a feletti örömünk, hogy a midőn választanod kellett a császár kegye és elveid tisztasága között, Te nem haboztál egy perczig sem .és inkább elhagytad állásod, mintsem foltot hagyj elveiden, s politikai tisztességeden. Te törhetetlen híve vagy az országos függetlenségi és 48-as párt azon elveinek, a melyek sohasem ismerték a lemondást s a megalkuvást, s megragadtál minden egyes alkalmat arra, hogy azt tettel is bizonyítsd. S midőn országos pártunk volt vezére, Kossuth Fereacz letért azon útról, a melyen a haladás nem a bécsi udvar kegyéhez vezet s a melyen minden egyes lépést csak elszánt, kitartó küzdelemmel lehet megetnni, Te akkor elhagytad főispáni széked, s választottad újra azt az utat, a melyről egy igaz függetlenségi érzelmű férfiú letérni nem tud sohasem. S ha tá/ozni vagy is kénytelen diszes állásodból, engedd remélnünk, hogy lángoló hazaszereteted és elszánt megalkuvást nem ismerő 48-36 elveiddel újra elfoglalod pártunkban a vezér sz«-