Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-04 / 44. szám

X. év. Zalaegerszeg, 1909. november 4. 43

a szám. íí58setísi ár : '??y ént 4 koron*. Fél érrs 2 korosa. Ntsjed évro 1 kor. £Sf«e száai 8 fillér. Bzerkeszti Z. Hox-^á-blb- Lajos Hirdetésík dija megegyezés szerint. Nyilttér tora 1 kor Szerkesztőség és kiadóvatal: Kossuth-utcí* 43. 3VE-U-T1 "hrai-táarsaUs: ( LENGYaL FBEENGZ " V BOEBÍJLT3-TÖBGT lap tulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Az otthon. Még száradnak a falak. Még rakosgatják, vakolgatják itt-ott. De bizonyos, hogy nemsokára számitásunk szerint 25 ezer lélek, több ezer család a maga kis házacskájába vonul, olyan mezőgazdasági munkáscsalád, akinek egyenként aligha volt házvételre 50—60 koronájánál több, soknak annyi se. Hogyan tudtak ezek házat venni ? Megmoadjuk. A gazdasági munkásházakról való országos törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább 10 munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni, De meg ez az első lépés. Mert a jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek is magáévá kell tenni. Következik tehát az, hogy azokon a helyeken, h í muukásházak épülnek, ott a munkásság s birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság van. Mert a dolog ugy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak ugy kap kölcsönt, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. Ezért mondottuk mi azt az előbb, hogy ahol gazdasági munkásház épül, ottan a béke, szeretet, egyetértés és méltányosság lakozik. Mert nem lehet föltenni, hogy azok, akik a munkásokért kezességet vállalnak, erre hajlandósággal lennének, ha a munkásosztály velük szemben szntén nem lenne méltányos és egyetértő. Csak olyan helyeken épülhet munkáshdz, ahol a kölcsönökért jót állanak a képviselőtestület tagjai. Viszont ezeknek a hajlandóságát csupán az biztosítja, ha a munkás nem keres érdekellentétet a birtokos osztállyal szemben. Aminthogy ilyen érdekellentét nincs is, mert a gazda és munkás nagyon is egymásra vannak utalva. A gazda munkás nélkül, a munkás gazda nélkül, akinél kenyerét keresi, el nem lehet. Ha a gazdának jó termése van, akkor a munkás részkeresete is ehhez irányul. Ha rendesen zavartalanul megy a gazdaságban a dolog, ezt nem csak a gazda fordítja hasznára, hanem a munkás is. El lehet mondani, hogy sehol egyetértőbb, békésebb, méltányosabb eljárásra nincs szükség, mint a mezőgazdálkodás során, ahol gazda és munkás egymást megértésére, kölcsönös méltányosságára állandóan szükség van. De az egymást megértésére, kölcsönös méltányosságára állandóan szükség van. De az egymást megértésnek még is van a haszna, a munkásra nézve is. Csak a munkásházakról szóló mostani hírünket vegyük figyelembe. Ha semmi másból, már ezért is bizonyos dolog, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik a saját otthonnak megszerzésében őket gyámolítani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy ahol a munkásosztály valami lázongó, önmagával meghasonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meghasonlásnak annyi kellemetlen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkásosztálynak annyi égető ügyéről, a saját otthona megszerzéséről legyen szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat kenyérrel hajítanák vissza. Az emberi természet nem ilyen nyüstből van. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyűlölség pedig elbidegiti a sziveköt. Azért legyünk bár akármi foglal koaási sorban, becsüljük meg egymást, legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Békesség és szeretet vitték elő az emberi séget, meg a tisztességes munkásnak megbecsülése. Mikor Magyarországon nem is egy esztendő alatt annyi meg annyi ember a maga tűzhelyénél melegszik: igazság szerint senki el nem mondhatja, hogy a munkásosztály sorsával nem törődnék. Ápoljuk tovább az egyetértés szehemét, hazánkra uj virágzás, mindannyiunkra pedig a boldogulás derűs napjai következnek. Városi bank.*) Tisztelt Képviselőtestület! Városunk végveszedelemhez közeledik. Segítségért kiáltunk, mert városunknak segítségre van szüksége, hogy elviselhetetlen terheinek súlya alatt össze ne roskadjon. Hajszálnyi távolság választ el attól, hogy az 1909. évre a pótadónk el ne érje a 100"/o, s alig lesz kikerülhető, hogy a most következő évre a pótadónk tul ne menjen 110%-on. Arra a kérdésre, hogy mi ellenszolgáltatást nyer a közönség ezért a sok áldozatért, a felelet nemcsak hogy nem kielégítő, de bízvást elmondhatjuk, hogy elkeserítő. A közigazgatási tevékenység legnagyobb részét az állami és megyei feladatok teljesítése emészti meg. Ezt részletezni nem szükséges, h-iszen tudjuk, hogy az államnak és megyének direkt és indirekt adó czimén járó minden fillért a mi fizetettt tisztviselőink biztosítják és hajtják be : tudjuk, hogy a gyámi és gondnoksági ügyek ellátásától kezdve, a vízjogi, a halászati, az erdőtörvényen át, a cselédtörvényen keresztül a sok pénzbe kerülő rendőri igazgatásig, az állami és vármegye a mi fizetett tisztviselőinkkel hajtatja végre és végezteti el mindazt a munkát, amit másutt az állam vagy a vármegye saját tisztviselőivel végeztet. Mindennek betetőzéséül a város adja az államinak nevezett iskolák épületeit és berendezését s jelentékeny összeggel járul az állami iskolák fentartásához. Szemlátomást közeledik az az idő, amikor el odázhatatlan kényszerűségnél fogva uj iskolák építésére kell elszánnunk magunkat, mert a közbiztonság és gyermekeink érdeke törvényszerűen fogja ezt reánk parancsolni. A város a saját kezelésébe vette át az állami elmeosztályt s jóllehet, hogy az elmebetegek kórházi gondozása és ellátása eminens állami érdek, nem szenved kétséget, hogy a város közönségére *) Dr. Jámbor Márton ügyvédnek, városi ügyésznek e nagy fontosságú emlékiratát figyelmébe ajánljuk a közönségnek s főleg a képviseleti tagoknak. Nem lehet az ártalmas, sőt igen hasznos dolog lehet, ha jól vezetik majd. Talán segit a kátyúba rekedt szekérnek a kihúzásában. S ba valami segithet, csakis ez segíthet már. Sz. ebből is számba vehető kiadások fognak származni. Megnem másítható felsőbb hatósági intézkedésnél, de a közszükséglet érdekeinek kielégítésére vonatkozó köteleségnél fogva is szüksége merült fel az uj, modern közvágóhíd létesítésének s ha csak pénzünket pazarolni nem akarjuk, ezt olyként s oiyan berendezéssel kell létesítenünk, hogy a czéljáuak s feladatának mindenben megfeleljen. Lehet, hogy hamarosan meghozza majd a befektetett tőkének tisztességes kamatjait. Egyelőre azonban előttünk az az egy bizonyos, hogy a kiadásokat meg kell tennünk. Az uj kaszárnya építésének ügye ma már oly annyira előrehaladt, hogy hozzávetőleges számítás mellett táplálhatjuk azt a reménységet, hogy számba vehető áldozatok nélkül létesíthetjük azt s nem lesz szükséges a vissza fejlődés felé vezető útra az első, azt a döntő jelentőségű lépést megtennünk, amelyről visszatérés alig-alig lehetséges. Ebben a remélhető legjobb feltevésben is kísérteties szemmel mered arczunkba annak az ijesztő helyzetnek a képe, hogy a régi kaszárnya épület megüresedik s ez reánk nézve egyelőre 25—28000 korona pozitív veszteséggel jár, ami majd hogy nem ugyanennyi perczentnyi pótadó emelkedés jelentőségével bir. íme, tiszteit képviselőtestület rövid gyarló vonásokkal ecsetelt vázlata annak a képnek, amely előttünk áll, s hogy nem mondtam ezzel mindent, amit el lehetett volna mondanom, eléggé illusztrálja az, hogy elhallgattam a rövid idő alatt várható szükségességét annak, hogy a tisztviselők számát á felszaporodó munkára való tekintettel szaporítani, erre és a mindinkább nyomasztólag érezhető drágaságra is tekintettel a tisztviselők fizetését emelni és amit legelső helyen kellett volna említenem, — a sok egyéb elhallgatott kisebb-nagyobb jelentőségű szükséglet meilett, — a városra direkt módra hasznot nem hajtó, — nagy, — egyelőre a tervezgetések szerint ismeretlen nagyságú vasúti beruházásokat megtenni a város közönségének a létfenntartás ösztöne fogja megparancsolni. Sivár kép, vigasztalan kilátásokkal! Kihez fordulhatunk segedelemért: kitől várhatunk valamit szorult helyzetünkben. A szük marku kormánytól, amely feladatát betöltöttnek véli azzal, hogy nem veszi tőlünk el azt, amit nem is ö adott? Attól a vármegyétől kérjünk talán segítséget, amelyik székelő helyét tekintette mindenkor a mostoha gyermekinek : attól a vármegyétől, amelyik saját tisztviselőik egy másfél száz éves kaszárnya szomorú odúiba zárja be s habár magának sincs kielégítő szállása még annak is egy részét bérbe adta ki, hogy bevételeit szaporítsa? attól a vármegyétől, amelynek urai, ha a saját tisztviselői baján segíteni akarnának, kénytelenek lennének utolsó kabátjukat, szegények, levetni, hogy ne mondhassák, hogy engedik őket rongyokban járni? Nem, tisztelt képviselőtestület, mi ettől a vármegyétől ne várjunk, mert nem is várhatunk semmit sem. Köszönjük meg hálás szívvel, hogy a vármegye urai ellátják a piaezunkat tejjé', vajjal, vizzel, drága pénzért, anélkül, hogy abból egy fillért is nálunk hagynának; anélkül, hogy csak helypénzt is fizetnének. S ha helypénzt fizetnének is, akkor is mi fizetnők meg a tejnek is>, a víznek is és a helynek is az árát. Az őz, a njul, a fáczán, a fürj és a fogoly, a spárga és a szamócza szállítóit és fogyasztóit pedig ugy sem kell sajnálni. Hiszen ha Zalaegerszeg gazdag város lenne: ha volna vagyonos osztályunk! Akkor aligha volna indokolt az a merészségem, hogy ilyen szocziálista ízű hangon beszélek a nem zalaegerszegi vagyonos osztályról. Ámde Zalaegerszeg városa telisded tele van az úgynevezett impro-