Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-21 / 3. szám
X. év Zalampnirsxeg* január 28. 3 featéw l?!ií3»et si : •f' • v é e kiróna. tt w* 2 kcíOKií Kí.ce- mis 1 kar. ^IN s*á.« S ü: léi. Hi tlet'ssk dsji megegyezés szerint. Nyilt r ors Szerkesztőség ét kiadó vatal; Wl»?sict-atc a .5 Seerlcaszti ZL Horvatli Lajos ÜVE-u.zo.Ifc&'fcájic-saiE: : f LB ''VGYBI, FBBENCZ V BORBOLT Gr "2" Ö JR G3- "XT laptalajdonos. MEGJEISNIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mikor ébredsz önérzetre? Hol van a magyar önérzet? Sehol. Hol van a magyar büszkeség s a magyar gőg? Mindenütt a hol magyar vau. Sok oldalról hozzászólottunk immár a magyar ipar pártolásához. Megvitattuk igy is, ugy is. Feltártuk az okokat. Korholtuk a kishitÜBéséget. Festettük a czélt s mutogatjuk vala a czélravezetó eszközöket. És ditirambokat zengedezünk egy-egy kis .jóakaratnak is. Nem láttam még, hogy istenigazában rápiritott volna valaki a büszke magyarra. Pedig ha valaki megérdemli a megszégyenítést : legigazábban megérdemli ezt az a gőgös, aki rabszolga. Nincs a világnak az a natiója, kiben a gőg és a majomság, vagyis a szolgasag, ez a két ellentétes tulajdonság, olyan elválhaílan ikertestvé ként megvolna, mint a magyarban. Büszkék vagyunk az erőre, a vitézségre, hajdani nagyságunkra; gőgösek vagyunk, ha van, pénzünkben, gazdagságunkban, vagyonúnkban, szép ruhánkban; felfuvalkodottak vagyunk a társaságban, fitymálva néz ük Je szomszédunkat, kinek nem olyan magas a czipője sarka, mint a miénk. Arra is büszke a magyar, ha százezrek árán egy vadmacskát lő Afrikában. De a bőréből nem tud egy ruhadarabot csinálni. S nemcsak egyéninként, de sokszor nációnként is fényesebbek vagyunk másoknál. Megvetjük, lenézzük, fitymáljuk a németet, zsidót, csehet, oláhot, s nem gondoiunk rá, hogy kisebbek, gyarlóbbak vagyunk azoknál. A német felülmúl minket tudományban, a zsidó életrevaló észben, a cseh s a morva a földművelésben és az iparban, az oláh a sovén politikában. Henczegünk fölöttük ts alávaió rabszolga módra élünk tolok; Prágából hozatjuk a sonkát s a bakkancsot, Olmützből a pogácsát, Eutzbol, Liaczből a csipkét, vásznat stb. És minden körülmények között föltétlen 1 azokat tartjuk jobbaknak, szebbeknek, remekebbeknek, mint a miénket. Őrülten rohanunk, hogy a küifö'd tudományának es művészetének teremtményeit dicsérjük s magunkra aggassuk ékítmény ül. Hol van itt az önérzet? Ha már meg Tan a gőg. És hol van itt a logika, a következetesség, a józan ész? Az oláhok maimolják Parist. De ők testvérnépnek tartják magokat a francziávai. Tehát akar vaióai, akár csak képzeit rokonság: van jussok magasztalni, pártolni és utánozni & szebbik nagyobbik testvért. D aoi van a magyarnak az atyafiaága ? Igazán szégyen és gyalázat, hogy idegen népeknek uszály hordozója *>z a büszke magyar. N" ! v> frá?:.-:: Ipar dolgában majom és rabszolga. Vájjon mikor ébredsz önérzetre? Büszke magyar! Borbély György. Ausztriából való b hozatalunk 1908-ban 925.07 millió korona, 1907-ben már 1272.78 millió korona értéket képviselt. Áz uj gyógyászat. Orvosi világban azt hiszik, hogy igen közel állanak az orvosi praxis forradalmához. A chirurgia methodusai néhány év előtt teljesen meg lettek döntve a fertőtlenítő szerek alkalmazása által ugy, hogy a chirurgusok moit már sok műtétet végeznek és sok életet megmentenek, melyek az előtt reménytelenül elvesztek volna. És most már azt mondják az orvosok: rajtunk van a sor. Nincsen kizárva annak lehetősége, hogy nőhány év múlva sok ragályos betegség, mint difteritisz, cholera, skarlát melyek most a czivilizált világnak ostorai' elvesztik rémítő hatásukat. Oda fogunk jutni' hogy minden gyakorló orvosnak meg lesz az' ő bakteriológiai laboratóriuma, mint meg van most beszélöterme. És minő elven, minő alapeszmén nyugszik ezen változás az orvosi gyakorlatban ? Nyugszik az nem a régi praxisnak azon alapelvén, hogy a betegség hatása ellen küzdjön, hanem, hogy a betegséget megelőzze, azt kikerülje az által, hogy a konstitucziót, a szervezetet erősíti. Nem arra gondolnak elsősorban, hogy a betegség csiráit szótrombolják, hanem oly ellentállási képességet akarnak létrehozni, a mellyel szemben a csirák tehetetlenek. Ugy kezelik a betegnek életét, hogy a betegség sem talajt a letelepedésre, sem pedig anyagot a táplálkozásra nem talál. Az élet, — úgy mondják az orvosok — meg lesz őrizve a betegség ellen. Az úgy megőrzött életet hiába támadják meg a betegség csirái. És hogyan történik ez ? Megtörténik ez — az uj tan hite szerint — egy más, erős élet beoltúsa által. Oly biztosíték ez, mely nyugszik a fertőztetésen. A fertöztetés alatt rendesen valamely betegség faját értjük; itt azonban a fertőntetés — egészségei jelent. A középkor. Tae*y János laniir előadni a. a zal» egei szegi irodalmi e-3 ia.: vészeli líör liczeumác, lüOi» ;au. li. (II. Folyt.) III. Cs'iládi élet én a nő az ó, közép és újkorban. A régi népek nem ismerték a gyengéd szerelmet. A leány adás-vevés tárgya. Legtöbbször a két házasulandó fél szülei kötötték meg az ügyletet, vagy ha ugy tetszik az üzletet, a nélkül, hogy a fiatalok hajlamát nézték volna, őket kikérdezték volna. Férjhezmenetel után a leány az apa mindenható hatalma alól, férje hatalma alá került. A férj pedig feje a családnak, törvényadta jogánál fogva családjában az igazságszolgáltatás hatalmát gyakorolja, nejét, gyermekeit halálra Ítélheti, megölheti; feleségét magtalanság vagy házasságtörés esetén elűzheti. A válás igen könnyű! Bármikor, minden ok nélkül kijelenthetik, hogy egymást el akarják hagyni, s érvénytelen a házasság. De a férj maga is válhat, ha feleségével nincs megelégedve pl. ha a rábízott kulcsokkal visszaél, a borkezelésben pazarló, vagy csaláson éri. Mily könnyen ment a válás, íme egykét példa: Paulus Aemilius Secnndus elűzte nejét, mert ez őt megsértette; Sulpicius Gallus, mivel az asszony hajadonfővel ment ki; Quintus Vetus, mert felesége közönséges nővel beszólt; egy másik, mivel felesége alkilmatlan időben ment le a pinczébe s félt, hogy borai megeczetesednek. Bámulnunk kell azon, hogy a görögök (Athén) feleségeiket, gyermekeiket a rossz nőkhöz, rossz házakba küldték illemet, udvariasságot tanulni, a római matrónák pedig férjeik csábitóit tartották házuknál, csakhogy a férjnek kedvében járhassanak. Minő rabszolgaság ez ! Ha a férj nem volt otthon felesége urnő vala a rabszolgák és rabszolganők között, amint férje hazajött ö is rabszolganővé lett. Mindez a törvény szent nevében! A középkorban az ókor rab úrnője feleség lesz, aki jóban, roszban megosztja sorsát, örömét, buját-bánatát urával, viszont ez feleségével. A házasság nem ügylet, vagy szerződós, hanem szentség, melynek erejénél fogva az asszony elűzése, eltaszitása igen, meg van nehezítve, vagy szinte lehetetlen. A házasság rendesen kölcsönös vonzalomból szárma/úk és csak ritkább eset az, hogy a szülők már a bölcsőben, vagy serdülő korukban jegyzik el egymásnak gyermekeiket. Politikában nem szerepel az asszony, nincsenek politikai jogai, de különben teljesen egyrangu és egyjogu férjével, söt a háznál ő az első, ö ur. A lovagkor pedig annyira leiemeli, bálványozza, dicsőiti, tiszteli, hogy ne mondjam isteníti a nőket, hogy az újkor messze mögötte áll! Akkor minden száj angyalokról beszólt, ma csak a költök és szerelmes emberek. Az újkor a nő természetes jogainak elismerésében és a nő tiszteletben semmivel sincs j előbbre. Némelyek szerint haladás volna a i nők teljes emánczipácziója, minek alapján a nő mindazon politikai jogokban rószesittetnék, melyekben a férfi, mindazon hivatalokat, állásokat viselhetné, melyeket a férfi. Ez nehe^«n lesz keresztülvihető! Először, mert a természet megvonta a férfi ós nő, férj és feleség munkakörének határát, s azt átlépni annyi, mint megszegni a természet törvényeit; 2-szor, a hol egyenlő a jog, ott egyenlőnek kell lenni a kötelességnek és tehernek ís. Már pedig az állam, a haza által követelt legnehezebb terhet, a honvédelmet, a nö sohasem teljesítheti úgy mint a férfi. Vagy ha erre vállalkozik, különösen háborús időben, el kell pusztulnia testének gyengébb szervezete, idegeinek finomsága, s nemének több más gyengeségónéi fogva, melyeket minden felnőtt, kifejlett nő ismer. Mondom el kell neki pusztulni anélkül, hogy ágyú vagy puskagolyó találná. összefoglalva az egészet, igy fejezhetem ki magamat: az asszony az ókorban rabszolga, a középkorban ünnepelt urnő, az újkorban feleség. Hol a nagyobb haladás, nagyobb ugrás, tessék eldönteni?! De ne feledjük, hogy a nők azt a tiszteletet és hódolatot, melynek ma örvendenek, a középkornak köszönhetik! annak a középkornak, mely ki van kiáltva, hogy vad, barbár és kegyetlen volt! (Folyt, köv.)
