Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-08 / 27. szám

X. év. garsgagf laga. juiius 8, 27= szám, jSÍ«3*et<si ár : évre 4 korona fél irrt 2 korosra. N»g/ed éíis 1 kcr. •gTdí szá® 8 Síié'. saerkesrti Z_ Hox-váijltL Lajos M-urLkatársak • ( Hirdet<?stk dija megegyezés szériát, Nyilt tér tora í kor Szerkesztőst éa kiadóvatifl: Kossuth-utcí.a 43. LENGYELFERENCZ BORBÉL-y G-TÖ RO-T laptalaj donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Törekvéseink. Motto : „Hódítsuk vissza a magyar termékeknek a magyar piaczot!" Békés munkásságra tömörültünk és mégis hódító hadjáratot hirdetünk! Szomorú kényszerűség késztet erre, mert könnyebb faekével a gránitot fölszántanunk, mint a magyar nemzet zömét megrögzött, ósdi gondolkozásmódjából kiforgatnunk és a korszellem ujabb követelményeinek megnyernünk. Pedig jövőnk erre kényszerit. Figyeljük meg csak a körülöttünk történőkéi és rémülettel tapasztaljuk, hogy miként használják ki a közgazdaság iránt tanúsított érzéketlenségünket, miként fosztanak ki mindenünkből. Neu- politikai jelszavak hangos és értéktelen czégére alatt, hanem czéltudatos és soha meg nem szűnő aknamunkával hódítják el piaczainkat az idegenek, vásárolják meg b

;"tokairkat és húzzák ki a rátartó, elbizakodott magyarság lábai a'ól a talajt. Kivásárolnak bennünket a szó legteljesebb értelmében ebből a hazából. Északon egész vármegyék területe került már a „bebiró" idegenek kezébe, régi mentsvárunkban pedig a bérezés erdélyi részekben a szász és román pénzintézetek évtizedek óta vásárolják össze földjeinket, törpe birtokként auván el a nemzetiségieknek. Lám a porosz jól tudja, hogy akié a föld, azé az ország és évszázados küzdelmek során nem bírván a lengyeleket szülőföldjükről kiirtani, most egyszerűen kisajátítja őket. Mennyivel magasztosabb s valóban titáni küzdelmet folytat — a mi kicsinyes és szeszélyes munkásságunkhoz viszonyítva — a lengyel nemzet létfönntartása érdekében. Három felé tagolva csodás ellenállást fejtenek ki a három kolosszussal szemben, kik több, mint másfél évszázad óta hasztalan rendelik a vérfürdőket, fosztják meg őket jogaiktól és tulajdonítják el anyagi erejüket és szeUemi munkásságuk gyümölcsét. Ellenállásuknak ezt a szívósságát kizárólag érzékük magas fejlettségének köszönhetik a lengyelek. A meddő katonai és hivatalnoki pályákat átengedték egészen porosz, osztrák és muszka ellenfeleiknek, ellenben maguk számára foglalták le a termelő pályák összeségét. És hogy minő talpraesetten, életrevalóan munkálkodnak, azt a kereskedelmi összeköttetések megteremtése végett épen most körünkben időzött oroszországi lengyelek foglalkozása bizonyítja. A Tavaszi Vásár alkalmából hozzánk ellátogatott lengyel csoportban öt mérnököt ismertünk meg. Ezek közül három éveken át a vasutak szolgálatában állott. Az orosz kormány államosítván a vasúti vonalakat, egyszerűen szélnek eresztette a lengyel származású egyéneket. És ezek az emberek semmit sem veszítve életkedvükből, a vállalkozás terére léptek, terveznek, építenek, ügynökösködnek, s mindezeket a köznapinak látszó foglalkozásokat is nemzeti missziónak tekintvén, örömmel és teljes odaadással végzik. Szentpétervárt járva, láttam a büszke palotát, melyet Alexandrievits nagyherczeg az orosz festők remekműveinek gyűjtésére építtetett és a legremekebb művek ezek között a Matheiko, Szimieradski és más lenyal festők alkotásai. Mikor ezt a lengyelednek fölemlitém, azt felelték: „A látszat legyen az övék — a valóság a mienk!" Nálunk?! a látszat a miénk és elleneinkké — a valóság! S mig henyélő kezeink közül kisiklik őseink örökének végső maradványa is, addig a lengyelek anyagilag megerősödnek és szel| lemi íölényűkeí is biztosítván, imájuk teljesül: „. . . . szabad hazánkat Oh add vissza nékünk!" Dobieczki Sándor A nőkéröéshez. Napjainkban a nőemanczipáczió mind nagyobb hullámokat ver, folyton szélesebb körök érdeklődését kelti fel. A nők életében csupán múltról vagy jövőről beszélhetünk. A jelen, a ma csak átmeneti állapot; a jövö fogja megmutatni az uj eszmék életre valóságát, diadalát vagy bukását. A történeti kor hajnalán a nő a szerelem istennője volt, épp ugy, amint a férfi a jog védője. Az asszonyok szerelme volt az egyesek, valamint az államok jóléte. A szerint alakult az államok élete, művelődése, amint az asszonyok a ház körében uralkodtak. És mégis igazságtalanul bántak velük. Tudományos könyveket írtak arról, vájjon az asszony angyal-e vagy ördög ? Sokan kételkedtek benne, hogy emberi lény-e? A görög férfi csupán a háziasszonyt tisztelte nejében és nem tekintette a hitvesi hűség megszegésének, ha rabnőit is kitüntette kegyeivel. A római nők élete színesebb, szabadabb volt, mint a görög nőké. Résztvettek a szinielöadásokban, lakomákon. De amily mértékben növekedett Róma hatalma, épp oly mértékben harapódzott el a fényűzés is a római nők körében. A kereszténység terjedésével ragyogó hajnal virradt föl a nőre. A fátyolos matrónákbói a rabszolganőkből vagy hataerákből nő lett. Igaz ugyan, hogy az asszonyok egyenjogositásáról, véleményük szabad nyilvánításáról, elméjök műveléséről szó sem lehetett, de kaptak némi szabadságot s reménységet a jövőre nézve. A bűbájos gyöngéd lovagkorban a nemzetek legdrágább kíncsöknek, legnemesebb viráguknak tekintették az asszonyt, kit csupán szeretni, tisztelni és becsülni lehet. A vándor lantos legédesebb dalait a nőnek zengte; a lovag panasz nélkül áldozta életét imádott hölgyéért; a kert legszebb virága a nőnek nyilt. Nehéz volna felsorolni a sok asszonyt, kik az idő folyamán minden téren feltűntek. Es a magyar asszonyok? Gondos anya, kiváló szerető hitves és — szép asszony volt mindig dísze a hazának s történelmünk lapjain nem egy igaz hősnővel találkozunk; hogy mivé lesz ezután, azt csak a későbbi kor fejleményei mutatják meg. Jelen sorokban képét akarom adni a mormon nő életének a családban s a társadalomban. Utah államban a nőnek választójoga vau s elejétől fogva meg volt a korláttalan szabadsága és joga. ZJtah törvényhozásában nő szenátorok és képviselők is voltak és jelenlétök a törvényhozásban ugy hatott, mint az olaj a magasan járó tengeren, veszekedő, vitatkozó, izgatott politikusok helyett, a törvényhozóik, okos, mélyen gondolkodó, nyugodt diplomaták voltak. Sok más nyilvános hivatalt is töltenek be nők és az állásukba mindig általános választás utján jutottak. Mint a férfiaknak, a tudományosan képzett nőnek is vannak fogadó szobáik a város főutezáiban és nagy összegeket fizetnek nekik a tanácskozásokért a törvény valamely pontját illetőleg, vagy valamely rendelvény megírásáért. Mint orvosok igen képzettek s a fogorvosokról azt mondják, hogy sokkal kevésbé fáj, ha nő huz fogat mintha férfi teszi azt. A felsőbb iskolákban, egyetemeken és gimnáziumokban meglehetős számban vannak női tanerők. A leányok kiképzése csak olyan fontos mint a fiuké. De mint ahogy az ifjak pályát választanak, a leányok is bizonyos czélt tartanak szem előtt. Kézimunkát minden fiatal leány tanul s ha nem csinálja is meg maga, de feltétlenül megtanulja megvarrni a ruháját. Főzni minden mormon leány tud: ezt már otthon tanulja meg az édesanyjánál s az iskolában. Minden esztendőben van egy osztály Newyorkban, ahol főző és háztartási taafolyamot végez. Bár nem való fiatal leánynak a sziv ügyeibe hatolni, mégis foglalkoznunk kell ezzel is. A mormonoknál az eljegyzésnek nincs meg az a jelentősége, mint más országokban, mivel igen Adun "k" 11 - 1AzO forintért ? r Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (kát méter magas) fiókos szekrény, 2 db agy 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlesesebben kiállított háló-. ebédlő- és szaloügariiitiEráktél kezdve a 'egegysaetrufakigr Ugyancsak elvállaljuk sssadracok, oíto« 37—52 Btsáisfök és különféle szői^eg-divánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. T

s kárpitos- és buíGFrakíáre Jli*SSI Nagykanizsa, Csengery-Q 8. ÍSS&.-, m •He&r (jj

tgjk

Mi

1

Mj takarékpéaitót ípöle Nagy választék gyer-