Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-01 / 26. szám

1909. junius 17. MAGYAR PAIZS 3 évenként mintegy 500 koronányi dijakat vett föl. Erre az államhivatal figyelmeztette. Föl kell jegyezni még azt, hogy párthívei, akik tűzön-vízen követik, igen helytelenül gondolkoznak s igazságtalanul gyanúsítanak, ha azt mondják, hogy a régi elnököt egyik-másik tisztviselő társa buktatta meg rosszindulatból, cselszövéssel stb. Megfordítva, éppen azért kell hibáztatni a tagtársakat is, a tisztviselő társakat is, hogy miért engedték annyi ideig is a szabálytalanságot. Ám- i bár, hogy e szabálytalanságokért is első sorban jj maga az érdekelt, az első tisztviselő a felelős. Senki más tehát, maga magát buktatta meg a régi elnök. A vasárnapi közgyűlés különben a következőleg történt az ipartestület nagytermében d. u. 2 { órakor. Heincz János alelnök elnökölt, beszédben \ üdvözölte Kováts Lászlót, a lemondott elnököt, I hosszas elnöki munkásságáért. A közgyűlés ki- j kiáltotta tiszteletbeli elnöknek s fölruházta szava- J zati joggal. Elnökválasztásnál beadtak 81 szavazatot. Ebből • Vörös Gyula nyert 41-et,, Keszli Ferencz 36-ot, ' Jády Károly 2-t s kettő érvénytelen. A többséget tehát Vörös Gyula nyerte el, akit J küldöttség hivott meg a gyűlésre. Vörös meg- jj köszönte a bizalmat, s az elnökséget ámbár nem í kereste, nem is várta, elfogadja, mert a bizalmat ; nem bánthatja meg s a kötelesség alól nem ) szabad kitérni, — de kéri a tagtársakat, hogy ; támogassák őt igazságos munkálkodásában s \ munkáljanak vele közre a jó egyetértésben; ő \ szentül igéri, hogy társainak a bizalmát csak jora, ' a közügy érdekében fogja felhasználni, munkájá- 3 ban öt személyes indulat nem fogja vezetni, nem . tekint sem jobbra, sem balra, sem sógort, sem S atyafit, csak az igazságtól kijelölt egyenes uton halad. — Az uj elnököt hosszasan megéljenezték J s a következő választást már az ő elnöksége ; alatt végezték: számvizsgáló bizottsági tag: Juhász 1 Lajos, előljárósági tagok: Bácsay János, Breisach j Sámuel, Börcz János, Kummer Gyula, Lendvay ; László, Juhász József, Pittermann István, Háry Károly; póttagok: Pausa János, Horváth Imre. — „Emberbor." i Feledésbe tűnő mozgalom volt! ... Az „Ember- • bör« pedig ma is ott odvasodik, ahol kevés kegye- j let érzéssel az egerek takarítanak! Megpecsételtetett az »Emberbőr« sorsa! Legalább is hiábavaló mozgalom volt az a mi' mult év nyarán a »Magyar Paizs>.< és »Alsólendvai • Híradó" megindított? Hiábavaló volt a lelkesedés? \ Nem hiszem! í Nem lehet a napirendről levenni. A porból, odúból kall kivenni, kihalászni az »Emborbőr«-t i s drága koporsóba, „üveg almáriumba" fetravatalozni. Mert megilleti ezt. í Feledékenyek az emberek. Csupán a jelennek t élünk s még csak az is néha jut. eszünkbe, mit ; tényleg szeretnénk? Mert a nem hiszem, hogy az »Emberbőr«-1 egerek martalékává akarnók < tenni. Hisz az egerek eddig is rajta lakmároztak. 1 Vagy jóval kevesebb az akaraterőnk, mint lel- • kesedésünk? Hogy kevesebb, az bizonyos, mert j ma már egy kerek esztendeje lesz annak, hogy íj a legutolsó mozgalmat megindítottuk az »Ember- í bőr® megbecsülése czéljából. De nem ez a leg- ij ujabb mozgalom! Annakelötte néhai egyházas- s bükki Dervarics Kálmán s késztetett, buzdított, j Mások is! De az egerek nagygyűlésén kimondatott a szentenczia: »Mi, szentháromságkápolnai egerek ezennel ünnepélyesen tiltakozunk az ellen, hogy bűzös odúnkból a Hadik-múmiát bárki emberfia elvigye, stb.« Hát szép, szép az egerek őszinte ragaszkodása az „Emberbőr«-höz, de annál rútabb az emberek » hálátlansága, nemtörődömsége. Avagy csupa lojalitásból engedelmeskedünk az jj »egérgyülés« határozatának. 5 Persze! Beszélik, hogy lojalísak vagyunk! Végre is különben félre az ilyen beszéddel. í Szemtől szembe nyíltan meg mondom — amit j különben nem akartam elnyelni — jó lesz, ha a ? Hadik múmiával valamit teszünk. Legalább hát akarjuk; mert eddig csak kísérletet sem tettünk az értékes múmia megmentése érdekében. Ha jól tudom — alsólendvai laptársunk megígérte, hogy tesz valamit, sőt ó mint legilletékesebb a sajtó utján ezer akadály daczára is fölemeli a porból a jobb sorsot érdemlő »Emberbör«-t. Nem kárhoztatjuk, csak kérjük, hogy velünk t együtt kell, a nyári »uborka szezon«-t használja ? ki. Nem nyüzsög-bong az élet. Időnk is van, \ aktuálisabb, fontos themák mellett megfér a Hadik- ; ügy is. Nem mostohagyerek ez sem. Mutassuk meg, hogy: nem az! • * * Most podig szólok még külön is Hozzád> \ íMagyar Paizs!« Idézek belőled! Egy évvel előbb irtad ezeket: »Bizony vastag az emberbőr, vastag és erős. ; Elő példák bizonyítják s ezt bizonyítja a holt ; példa is . . . Ezelőtt 200 esztendővel halt meg. Ütheted, mint a kétfenekü dobot. A bőr birja, kong, de nem fáj az ütés. Hadik-mumia ez! . . . jj ... A lendvai hegytetőn van egy kápolna. A kápolna déli sarkában egy kis fülke, a fülkében j egy koporsó, a koporsóban egy 200 esztendős ember, fekete palástba burkolva. A koporsó ajtaján nincs zár s fedele felnyitható. Felemelem az embert, 8—10 kiló nehéz lehet, lebontom , róla a palástot s kiviszem a világosságra. A dévaj emberek meg is szokták tánczoltatni. Én ezt nem tettem stb. Fejedelmeket, királyokat, világverő hősöket szoktak bebalzsamozni s megőrizni az enyészettől. A brittek muzeumának igazgatósága ha talál valamely nagyhírű alakot: megszerzi. Megszerzi négy forintért, vagy négy millió forintért. Megszerzi s punktum. Csináljon hát Alsólendva egy kis mozgalmat, még pedig élénket. Akár az egyházi hatóság, akár a világi közönség. Akár mindkettő együttesen vegye gondozás alá a tetemet s a tudomány és jóakarat segédeszközeivel védje meg a további romlástól. Tegye a bizottság a múmiát nyilvánosan és teljesen hozzáférhetővé a közönség szá- ; mára akár ingyen, akár pénzért. Ha pedig ezek ' nem teljesíthetők: engedje át az egyházi hatóság a vármegye székhelyén levő zmamegyei muzeumnak, hol ezután ii Alsólendváé lehet, mint eddig volta. .... Ezeket irtad i;edves tanár ur ezelőtt egy esztendővel a »Paizs« ban! Ott voltál személyesen 1 megnézni a múmiát. Feltetted magadban, hogy nem hagyod ott. Meg is okoltad: miért? De nem erről! Arról akarok s arra kérlek, hogy tégy valamit, mert az ügy levétetett a napirendről. Éppen most írtam alsólendvai laptársunknak. Ha ütjük a vasat: lesz valami belőle. Végre is egy lépéssel előbbre kell vinnünk a Hadik-ügyet! ' Erre kérlek szer reszló Tanár ur! Hegedűs A. Elek. Cz eruz aj egy zetek. Nagyszerű volt a hétfő esti demonstráczió. A város közönsége fáklyásmenettel és zeneszóval vonult szeretett főispánjához, hogy tüntessen -; mellette, üdvözölje. Mindenki érzett valamit, többet a tiszteletnél. Hazánk horizontja ismét borús. Talán ez dúl a bensőkben. »Bizonytalan 5 időket élünk, olyat amikor fennséges glóriával jobb jövő utja világittatik ki, de jöhet a bizony- . talanság éjszakai koromsötétje.« A nagy tömeg tüntetett, éljenzett a dalárda énekelt. Végül megszólalt a Kossuth-nóta. A tömeg megindult. S széltében-hosszában zúgott a Kossuth nóta í Zalaegerszegen! **• \ Ez esti tüntetés után a dalárda az »Arauy- ' Bárány«-ban folytatta amit elhagyott. A kerthelyi- ; ségben gyűlt össze ... de mindenki orczájáról íj látszott a lelkesedés. Megérkezésük után perczek- \ kel később jött a dalárda karmestere, kit lelke- J sen megéljeneztek. Ezen az estén ha formájában | nem is költői, de érzésben eredeti skortesnóta« j hangzott akkordjaiból ennyit veszünk ki: »Azt hitték, hogy mindig ugy lesz, Farkas Jóska bécspárti lesz? Ugy-e kedves kis angyalom: Mi verjük a farkast agyon!? Negyvennyolczas kell minekünk, Azért élünk lelkesedünk!* stb. Itt, ott künn az utczán a tömeg énekelte. De jj feljegyzésre érdemes! * * Vége ismét egy diákévnek! Junius 29-én volt j az intézetekben az évzáró ünnepély és »Te-Deum.« De sok édesmosolyu gyermek és ifjuarezokat láttunk ekkor! Örültek a szünidőnek, a vakácziónak. De volt sírás is. Akik megbuktak. Végleg vagy javítóra. Tudjuk, hogy igaztalan vádak és támadások is érték a tanári kart. De ettől eltekintünk. Igy szokott lenni. Közpályákon működő emberek sorsa ez. Jó tanácsot adhatunk a szülőknek. Ne kényszerítsék gyermekeiket, hogy a bukott fiu kénytelen legyen tanárait megvádolni ! * * * Vége a diákéletnek legalább azok számára, kik vagy a diákságtól búcsúznak, vagy a középiskolától. Bármikor végig nézem az ilyen bucsuzkodást, szemeim könybe borulnak. Fáj a lelkem, hogy a kedves ifjak aranykorának vége örökre. Dehogy is lesz az a fiu többet boldog ! Érzi is ezt. Én is fájó szívvel váltam meg intézetünk kedves falai közöl, de azt gondoltam, hogy az a fájó érzés csak az édes baráti körtől való búcsúzkodás miatt van. Titkon örült a lelkem. Légvárakat építettem, rózsaszínben láttam a világot. A légvár, mint délibáb: elszállott, a róna befeketedett. S ma, évek multával diák emlékeim s diáknuplóm édes emlékein tűnődöm . . . * * * Helyesen teszi, különösen a nagyobbacska diák, ha élményeiről, iskolai dolgainak menetéről szóval diákkoráról naplót vezet. Nem is kell mondanom, hogy stílusa, nyelvezete tisztul. Önirásaiból tanulja meg a tollforgalást s legalább is elég ügyes fogalmazó lesz belőle. De még ennél is nagyobb haszna lesz. Örökbecsű emléket épit magának s később: évek multával igaz örömmel s lelkesedéssel olvassa az oly édesemlékü sorokat. Sokan a naplóvezetés titkát nem értik s ezért is fosztják meg magukat a későbbi gyönyörűségtől. Pedig egyszerűen megy. Egy II., III. osztályos diák összefűz 10—15 ív papirost. Kivül ráírja: »Diákemlékek«; mást nem. Bent a 4. oldalon kezdheti. Először is a keltezés. Annak az ideje, amikor valamelyik iskola I. osztályába beiratkozott. Ha más egyebet kis diákko: jól nem tud feljegyezni, jegyezze fel tanárainak, osztályfőnökének, osztálytársainak névsorát. Hogy milyen bizonyítványa volt s micsoda nevezetesebb történt a tanévben? Változások, kirándulások stb. ki volt a legjobb barítja stb. Felsőbb osztólyban III., IV.-ben könnyen megy. Ekkor iratkoztam be. Leirja osztálytársainak névsorát s nyitó a ünnepély lefolyását. Azután vezesse napról-napra. írja be lelkiismeretesen előmenetelét sőt feleleteit, büntetését stb. Ha több napon valami fontos dolog nem történik, egyszerűen beírja a keltezést és az időjárást. »Szép, derült tiszta idő volt egész nap.« Ha egyáltalában nincs feljegyezni valója — amit ugyan csak kezdő gondol — akkor három-négy nap nem ir mást. Ötödik napon csak lesz valami. Persze osztálytársait is kisérje figyelemmel. Igy fejlődik ki a naplóírás s már egy VI., VII., VIII. osztályos ifjúnak naplójából értékes korrajzi adatok kerülnek ki s megállapítható a fiu fejlődés menete. írásának, stílusának javulása. Természetesen a fiuk a naplóba olyan dolgot is jegyezzenek, amit más számára nem akarnak megírni. Botlásaikat, hibájukat, büntetésüket stb. — Éppen ezért a naplót őrizzék s ha jónak látják, titokban vezessék. A titokban vezetés azért is czélszerü, m«rt más nem kontárkodik bele s nem beszéli le erről a fiut. Verő. Apró képek. Irta: Ágh Ábel. 1. A locálts Hérosz. Haja: égbe kiáltó. Szeme: távolba merengő; Háta: kissé púpos. Testtartása előre hajló. Kezei" merev hajlitottság tüneteit mutatják. Bajusza' szakálla: borotvált (csupasz). Járása: hanyag (angolos). Arca: blazírt (kopott), »Ezeregy éjszakai meséje sir le róla. Ez ö. A locális Hérosz'. Gyakori párbaj hős (vágás az arezon, karczolás a homlokon s egyéb — gyakran tanuként idézett — nyomok) még gyakoribb párbaj secundans! Báli »vortencar«, cabaréi conferencier; bakfisok titkos imádottja, kis gimnazisták bámult nagysága! Konyít zenéhez, festészethez; verseket ir (ad notam: HolDap.) tele rózsaszínű levegővel, opálfelhővel, lila párával, sárga köddel; sejttel,