Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-24 / 25. szám

1909. junius 17. MAGYAR PAIZS 205 Isteni rendelés megszabta határát Szomorú sorsodnak! Titáni törekvés hiába állt ellen — Vágyad nem teljesült, lobogód elbukott. Ám neved él tovább — csillagod fennragyog. Nagy voltál mig éltél s Eszméd élni fog! . . . írtam Zalaegerszegen, 1905. május 13-án. özv. Skublics Jenöné sz. Spelletich Paula. parányibb átlátszó porczellán poharakkal, és egy kis arany medalliont mellékelt, melyek még megvannak. Mikor meglátott Széchenyi, szokása szerint kinyitotta ablakát s megkérdezte miért öltöttem fel ünnepi ruhámat ? Mire én nagy büszkén elmondtam hogy születésnapom van és fenn voltam Jörgennénél. Eldicsekedtem a gyönyörű kis dobozzal, melyet épp átakartam vinni megmutatni ügyvédünk három bájos hajadon leányának, kik közül Marianne a legfiatalabb 3—4 évvel volt idősebb nálamnál. Széchenyi gondolkodni látszott azután mondta »adja az Isten, hogy mindig boldog légy«. A nap folyamán azután egy nefelejcs csokor jött tőle számomra, melynek több virágát megpréselve imakönyvembe eltettem, később pedig szárogatott növénygyűjteményembe helyeztem át, szerencsére — mert az imakönyv egyszer titokzatosan eltűnt, valószínűleg egy szenvedélyes régiség-gyűjtő közreműködésével. Másnap Széchenyit nem láttam és megijedtem, hogy fél az én fecsegésemtől és elhatároztam, hogy ezentúl nem leszek olyan szerénytelen. — De pár nap múlva ismét kinyílt az ablak s én megköszöntem a csokrot és ismét csak elmondtam hogy a virágokat megpréseltem és elviszem velem Amerikába. Ekkor mondta Széchenyi, »Mondjátok meg édesapátoknak, hogy sokszor gondolok reá es szerencsét kívánok neki és nektek«. Május vége felé Ádám fivéremnek egy kis aczél magyar kardot küldött emiékül, mely mikor szegény fivérem 1862-ben l6 éves korában egy dyphteritis járványnak áldozatul esett, át adatott Perczel Móricz tábornok Miklós nevü fiának. Hova lett azontúl nem tudom. »Dicky«, ez volt beczéző neve, ki ekkor nagybátyjánál, atyám jó barátai egyikénél Perczel Miklós 49-iki ezredessel és nejével Latinovics Herminnel — kik nevelték — közelünkben laktak, korán halt meg s a kardnak nyoma veszett. 1855. május 29 én, tehát ma, ötvennégy év előtt — végre — hamis útlevéllel, megkezdtük utunkat. Gutherz, ki ezzel ügyvédi oklevelét és szabadságát koczkáztatta, elkísért Londonig, hol apánk már várt reánk. Mikor a kocsi eljárt, Széchenyi kitárta ablakát. Ádi a kardot tartotta, én egy csokrot, melyet a Gutherz leányok adtak. Mi sírtunk, nagyanyám, én és Mary, egy távoli rokon, kit velünk vittünk, de Ádi fivérem, ki nálamnál másfél évvel idősebb volt, és igen szép fiu, összeránczolta homlokát és levett kalappal nézett a nyitott ablakra — vele született öntudatlan fenséggel búcsúzott el, mint valódi férfi, kire nagy jövő vár. Nem szólt, csak megcsókolta a kardot — és erre a néma hódolatra Széchenyi, mintha a nap hevétől védené, elfedte szemeit. Azután megindult a hintó, az ablak becsukódott és vele az életnek egy kedves, magasztos fejezete. Négy évvel ezelőtt, május 13-án a félszázados évfordulón mőgnéztem a nefelejcseket, melyeket Széchenyi küldött Akkor irtam melléje a nevére a mellékelt acrosthicont. A kritikus bizonyára mosolyogna a hiányos verslúb miatt, de Széchenyi ha élne, méltányolná a tiszteletet és szeretetet, mely túléli a hosszú évtizedeket — mely hü marad az amerikai száműzetésben, a budapesti ragyogó leánykorban, a zalamegyei boldog 29 év alatt egy nemesen gondolkodó férj oldalán, és mostani gyászomat világítja meg mint nap, melyet nem homályosíthatnak el a felhők, ha néha elfödik is előlünk. Virágokhoz, melyeket Döblingben 1855. május 13-án gróf Széchenyi I>tván küldött S Paulának. Achrostieon. Száz évnek fele vonult el azóta Zordon száműzetés, majd boldog otthonban Életem fénykora ! — s gyásza most. — Csatázva vonulnak Halavány árnyakként Édes-bus emlékek . . . Némán e virágban, mit egykoron Te adtál Int felém a Mult, s dicső fenséged: Széchenyi! 48-as okmány a közteherviselésről Zalában. Nagy Károly okleveles gazdász birtokában van Ukkon egy érdekes nyomtatott emlékirat, mely a nemességet arra buzdítja, hogy jövedelmeik arányában a néppel együtt közösen hordozzák a megyei beligazgatás költségterheit 101 sajátkezű aláirás van alatta, Csány László is. Nagy Károly ur a Csány László névaláírásáért küldte az emlékiratot, eggyel több evvel ip, melyben látható a vértanú-miniszternek állandó, jellegzetes névalárirása, tisztán ny végzettel, két pont az y fölött. Érdekesnek tartjuk azonban az egész emiéiiratot közölni a nagy időknek e nevezetes kérdéséről. Az emlékirat igy szól: Zala megye jelen nyommasztó állásának — mi szerint ez az ország gyűlésen nem képviseltetvén, a' nemzet boldogitására törekvő törvényhozásban részt nem vehet — megszüntetésére munkálódni mindnyájunknak mulaszthatlan kötelességünk lévén, mindenek előtt is a megye' ezen állásának okával megesmérkednünk szükséges. Fájdalommal emlékezünk Április hó' 4-ik napjára, midőn nemességünk nagy száma szinte számos azon férfiainkat, kiknek közbizadalom engedte befolyásuk által megyénk nem csak mindenkor czélerányossan kormányoztatott, hanem a' többi Megyék általi becsültetésnek polczára is feljutott, jobbára félre értésen, 's bal felfogáson épült okokbul kellőképpen meg sem halgatva, az országgyűlési követeknek adandó utasittások javaslatának azon lényeges részét, melly a' megyei beligazgatásra megkívántató költségeknek a' nemesség által is birtokához képesti igaz arányban leendő viselését tárgyalá — el nem fogadta, sött ellenkezőt határozott, — Minthogy pedig Zalának azon fiai, kik megyéjüket a' magyar törvényhozó test előtt méltóképpen képviselni tudnák, a' nemesség által tett ezen határozattal mind annyian ellenkező meggyőződésüek volnának, az országgyűlésen pedig lelkük meggyőződése elleni utasittásnak előterjesztői, t mi egy követnek mindenkor kötelessége, , ríolói nem lehetnének, az előbb érintett hatái szükségképpen maga után vouá azt: hog? az országgyűlési követség elvállalására felszóilit <x számos férfiak közül a' követséget egy som • inalta el. A' történteknek rövid vázlata, 's Zala megye jelen feszült állapotjának egye .len oka ez lévén, minthogy jelenleg a! a megye fiainak kebleit visszavonás dúlja, 's társulatunk kötelékei szinte felbomláshoz közeiitteni látszanak, nehogy ez tovább is,igy maradjon, 's a' felzaklatott indulatok le nem csillapittatvan sziveink egymástul továbbra is távul maradjanak, 's ekképpen nem csak megyénk dicsőssége 's az egész haza előtti eddigi becsültetésünk eltemetve, hanem a jótékony haladásnak és általakulásnak e' foutos szakában honunk java, és felvirágzása is asadályoztassék — 's nehogy megyénk ezen feszültt állásában tovább is tengődjék, mindenek előtt is a' kebleinkbűi száműzött, 's megyénk nemességét mindenkor külöuössön jellemező egymás eránti bizodalmat, 's ebbűl eredő egyetértést szükséges helyre állittani, erre pedig egyedül az vezethet : ha a' Nemesség a' beligazgatási költségek elvállalásának okairul és szükségérűl felvilágosittatik. — Ezen tekintetbűi tehát szükséges megmutatni: 1-ször, hogy a'nemességnek jogai eddig sem feküdtek a' nem fizetésben, 2-szor hogy a' beligazgatási költségek fizetése a' nemességnek is hasznokat hozand. 3 szor hogy azoknak elvállalása igazságos, és 4 szer, hogy azoknak nem fizetésébül a' Nemességre, sőlt az egész hazára bizonyos veszedelem háruland. Az elsőre nézve: nem volt időszak, mellyben a' nemesség hazájának nem csak életével, és vérével, de vagyonával is áldozni kénytelen ne lett volna; mert ő védelmezte a' hazát, 's kiállítaná azt: hogy e' czélra élet és vér elegendők voltak, költség pedig nem kívántatott? már Kálmán 1-sö könyvének 40 ik fejezete szerint fizetett a' kiválcságolt szabad ember, l-ső Lajos királyunk alatt pedig, midőn a' magyar birodalom a' történetírás szerint az adriai, bálti és fekete tengerekig terjedett, az 1351-ik 6-ik tör. cz. által a' kilenczed azért rovatott a' parasztra, hogy a' Nagy királynak hadaiban katonáskodó nemesség a' költségeket könnyebben viselhesse. — Ugyan azon esztendei törvénynek 12-ik czikkelye szerint a' haza védelmén kivül a' kintstári nyereség neve alatt isméretes adóhoz is járult a' nemesség, mert azon törvény czikkely azt rendeli: hogy a' kincstári nyereséghez a' dráva és száva folyók, nem külömben Posega és Valpó közti nemesség ugy mint az országnak egyébb nemessége járulni tartozzék, l-ső Mátyás alatt a' nemesség néha igen is sok költséggel terheltetett, pedig Máttyásrul mondta a' magyar : megholtt Máttyás király, oda az igazság. — A beligazgatási költségekre nézve az 1486-ki 64-dik t. cz. különössen pdrancsolja; hogy a megye által rendelendő költségeket kivétel nélkül a' nemesség fizesse, — 's ezen törvénynek rendeletét az 1659-ik 68-ik t. cz. is szorossan megtartandónak rendeli. — Hogy a' nemesség, megyei költségeket fizetett bizonyos onnénd is: mert Máttyás 6-ik törvényének 64-ik czikkelye, 's az 1665diki 37-dik 's 1647-dik 134-dik törvény czikkelyek az országgyűlésén személyessen megjelenőket, vagy ezeknek követlyeiket a' megyei költségekhezi járulástul fölmentik, az 1723-ik eszt. 90-ik törvény czikkely pedig az akkori Törvényhozásnak becsületére egyenessen kimondja: hogy a' ki a' közállomány hasznaiban részesül, részesülnie kell annak terheiben is. — Es valóban, a' házi adó először az 1723-ik 60-ik tör. czikkelyben említtetvén meg', ezen törvény cz. szerint, a' megyei beligazgatás költségeihez megyei határozat által megállapittandó mennyiségben az Armalisták is járulni tartoznak, 's hogy a' nemesség a' megye költségeit viselte is, azt többek közül Zala megye' levél tárában látható több irományok, 's ezen költségekről vezetett számadások tanúsítják. — Ámbár tehát eldődeink több okokbul, nevezetessen: mert idejökben a' megyei tiszti kar kevés tagokbul állott, 's ezeknek is rendes fizetésük nem volt, a' mái időben sokba kerülő közlekedési eszközök pedig, mint jobbára nem létezők, költségeket nem kívántak, sőtt a' megyének, melly hol Csáktornyán, hol Kapornakon, hol Szent-Gróthon tartotta gyűléseit, háza sem volt. Törvényszékek, megyei szolgák pedig a' mái számban szinte nem léteztek, a' mostani beligazgatási rendes és tetemes költségekrűl mit sem tudhattak, 's igy bizonyos pénztárba nem is fizethettek, a' fellebb idézett Törvényekbűl azomban csak ugyan világos az is: hogy a' magyar nemesség adó mentességet soha sem élvezett, sött a' megyei költségek viselése egyedül őtet illette. Nem áll pedig némellyeknek abbeli magyarázatjuk: mintha az állandó katonaságot felállító 's annak fizetését a' parasztra rovó 17l5-dik eszi. 8-dik tör. czikkelynek következtében azon időn tul minden költségeket az tartoznék viselni: mert ezen magyarázatot egyenessen megczáfolja a' 8 évekkel későbben alkotott 1723dik eszt. 90-dik tör. cz. hol mindenki kötelesnek lenni mondatik a' köz állomány terheiben akképpen részesülni, a' mint annak hasznát élvezi; — hasonlóképpen nem áll azon okoskodás is: mintha a'nemesség birtokának egy részét az adózó népnek azért adta volna oda: hogy ez a' közigazgatásra megkívántató költségeket abbul ő helyette is viselje, mert a' fellyebb mondottak szerint rendes megyei költségek előbbi időkben nem is létezvén a' nemesség vagyonát annak fejében, a' mi nem létezett oda nem adhatta, ollyan költségeket pedig, mellyek idővel kifejlettek, még akkor sejditteni sem lehetett. De nem is ellenkezik a' megyei beligazgatás költségeinek elvállalása a' nemesi szabadsággal, mert a' szabadságot csak azon teher sértheti, melly idegen befolyás által rovatik valakinek nyakára, ellenben megfontoló belátással, 's szabad akaratbul magára vállalni valamit embernek legszebb szabadsága; egyébberánt is pedig hatalmában állana a' Nemesi rendnek ezen beligazgatási költségek bizonyos és állandó rovatira esendő mennyiséget, mellyhez az állandó katonaság tartásábul, szállásolásábul, 's szállittásábul eredő, 's a' jelenlegi adózó nép által viseltt költségek soha semmi szín alatt sem lennének számlálandók, egyik ország gyüléstűl a' a másikig törvény által megállapittatni, 's a' beligazgatási költségekbül a' nemesi rendre esendő mennyiséget ha ugy tetzene maga által választandó pénztárnok által a' nemtelenek pénzétűi külön választva kezeltetni. 2-szor. A beligazgatási költségek elvállalásábul a' nemesi rendre tetemes haszon háruland. Nemességünk ugyan is átaljában véve földmivelö, 's egy vagy más termesztményének felemésztése a' termesztő vidék által nem történhetvén, annak tovább vitele szükséges, mire minél több, 's jobb karban lévő közlekedési eszközök kívántatnak, mert csak ezek által lehet nagyobb számú vevőket, ezektűi ismét termesztményeinknek nagyobb árát reményleni. Zala megye például, kivált pédig annak szegényebb sorsú nemessége bort termeszt legtöbbet, 's a' termesztőnek helyzete az által: hogy a' vevők a' rósz utak miatt gyákran huzamosabb igéig elmaradnak, nyommasztóvá tétetik, 's ha a' vevő megjön is, az a'