Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-17 / 24. szám
X. év. Zalaegerszeg, 1909, junius i7. 24. @aeásrat« Klffflret si ár : á korona, "él érrt 2 koross. ggyaa száts 8 fillér. Szerlceszti Z. Hox-váijlti- Lajos M-aixkatórs a Hü Hi detíssk dija megegyezés szerint* Nyiltti'r 'ora 1 70? Szerkesztőség és kiadóvatal: Kossuth-utcsa 43 íLENGYELFEEENCZ = \ B ORBÉL-2- GTÖRG-Z" laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A tábornok ur nyelve. Indo-európai nyelven: „Du, Ungarischer Vagabund!" megfordított szórendben, vagyis magyarul, azt teszi, hogy: Te, csavargó magyar! Tehát nem a pinczérnek mondta a tábornok ur, hogy csavargó, han <m a magyarnak; nem az egy szál ficzkónak, hanem a tizenkét, esetleg husz millió embernek; nem az esetlegesen sértő szolgálattevő' pinczérembernek, hanem a kenyeret adó gazdának, akit véletlenül egy nemzet név alatt ismerönk. Mi történt? Pár napig itt időzvén katoDavizsgálaton Gyurits Belizár ur, különben a név itt teljesen mellékes — egy honvéd tábornok ur, s bizonyosan kelletlen hangulatában katonásan rá dördült a pinczérre: „Tu ungarische Betyár!" „Tu ungarische Vagabund!" Csakhogy ez a rádörrentés, amint az előbb emlitém, a pinczér helyett a közfogalaiu magyart érinti. Nyelvi filozofia szempontjából előre megjegyzem, hogy netaláni vita esetén kerékvágásomból ki nem forgatnak sem a bírák, sem a filologusok, sem a bölcs nyelvész tanárok; ki nem forgathatnak abból a meggyőződésemből, hogv a Du ungarischer Vagabund itt nem azt teszi, hogy te magyar csavargó, hanem azt leszi, hogy, te csavargó magyar. Egyébiránt végződjék akárhogy a vitatkozás, ellenfeleim is elismerik azt, hogy itt a magyar fogalmat a tábornok ur összekötötte a csavargó fogalommal s a csavargó fogalmat a magyar fogalommal. Sőt egy közös guzszsal egybepakkolta a betyárt, pinczért, csavargót s ezt elnevezte magyarnak. Épen ugy, mint mikor a bakancsos egybe csomagolja a kravatlit, a kefét, az überswang-kenőcsöt, a faggyút, a puczpomadét, a tiit, czérnát s a bakancsszeget stb. s beleteszi a torniszterbe és az egészet elnevezi propriétének. Apróság. A ke'eti katona despota. Mindenekfölötti hatalmas ur. Övé az erő s a hatalom. Urasága jogos. Van még néhány pap, s ketten teszik az emberiséget. A pap a lélek, a katona a test. A többi semmi. Még a „propriéténél" is kisebb. Még az állatnál is kisebb tekintélyű. Szelleme nincs, teste nyomorék. Különben vagy pap, vagy katona volna. E fölött a miserabilis tömeg tölött méltán hatalmaskodhátik vala az ázsiai pap és katona. Ennek a két rendnek a fölényi önérzete ma is meg van, s itt is meg van, nálunk Európában és Magyarországon is. Van is alap rá. Hiszen a kiválóságuk is megvan. S hátha még hozzávesszük a magasztos czélt, a melyért élnek. Hogy tovább ne menjünk, magamról veszem a példát: büszke valék, nem csupán a testi épségre és erőre, hanem arra is méginkább, hogy fenséges czélra vagyok rendelve, a nemzeti élet védelmére s u reglamából olvasott „erhabener Beruf* mozgatta mellemen a frájteri úgynevezett „armen lájbit." Csakh )gy tisztelt uraim! és Méltóságos tábornok ur! a büszkeség nem arra való, hogy másnak az önérzetét tagadjuk. Legkevésbé annak az nérzetét, a kinek a szolgálatában állunk. Ez pedig nem kisebb ur, mint maga magyar nemzet. Nagyot változott a világ. A régi despota katona nem ismert maga felett hatalmat. 0 volt a nemzet. A mai katona pedig a nemzetnek egyik alárendelt tagja. Jogai mellett kötelessége is van, hogy a zsoldért védelmezze a nemzetet. Hogyan védelmezi a katona a nemzetét, ha arrói kicsinylőleg szó! ? Már pedig a „csavargó magyar!" féle kifejezés csak nem lehet dicsérő, sem magasztaló. A világ megváltozott tiszteli uraim! Az a régi állati tömeg, a mely nem volt sem pap, sem katona, most már nem állati tömeg. Most sem pap, sem katona, mégis van érdeme; van érdeme, önérzete és tisztelet iránta. Földet művel, kenyeret szerez, bort sajtol mindnyájunk számára; a gyárakban izzad; művészi palotákat épit; költői műveket alkot; helye van a nemzeti tanácsban s kormányozza még a katonát is. Tel'át még ezekről a társtagokról sem szólhat kicsinylőleg a katona. A régi keleti despota katonavilágból maradt fenn majdnem napjainkig az a tul önérzetes szellem, melyet „czivil bagázs!" lenéző kifejezés alatt ismerünk. De az idővel érdemetszerzett czivil bagázsnak előkerült az önérzete s megteremtődött benne az ellenszenv, a henczegő de tartalmatlan katona iránt, felkerekedett benne a gúny a flasztert csapkodó, kardcsörtető „lájdinándok" iránt. Hála istennek azonban, a legújabb mai időben igen kevesen lehetnek az ilyenek, talán nincsenek is. A legújabb mai időben, ugy vélem, kilenczven kilencz százaléka a tiszteknek iskolát végzett, értelmes, s önérzetes de illedelmes ifjabból áll, akik a czivil világgal is elég jó egyetértésben és kölcsönős megbecsülésben vannak. Különösnek látja tehát a társadalom, ha egy magasabb rendű tiszt olyan föllépést tanusit, melyért a heves vérű ifjút is kemény kritika alá foghatja. A zalaegerszegi társadalom megütközéssel vett hirt erről a kirohanásról. Ismerik itt személyét és katonai hi vatásos pontossá gát; egyebekben előnyeiről nem, de hátrányáról sem ismeretes. Itt volt százados ezelőtt 10—12 évvel. Aztán szédületes rohammal emelkedett a tábornokságig. Hát hiszen nincsen abban semmi baj, ha emelk k. Csak az volna baj, ha a magyarság iránti 'enszenv miatt emelkednék ilyen gyorsan, yen magas polczra, — még pedig magyar mnvédi méltóságra. Kérek n már, hogyan védi meg azt a magyart, amelyet utál? Lélektani lehetetlenség. Ámbár, hogy fölesküdt a magyar nemzet védelmére, fölesküdt a magyar alkotmányra: nem lehet az ember hű védelmezője annak, a miről megvetéssel beszél. A katonás stilus ellen nem lehet kifogásunk, s hogy a stilust pinczérrel, vagy más emberrel való beszélgetésben gyakorolja: ez is személyi magánügy; s hogy a kenyeretadó gazdát, a nemzetet nem respektálja: nem dicsérendő izlés s nem is háládatosság — hanem azért többet erről nem tárgyalok, talán magasabb politikai kérdés is ez . . . de a magyar tzónak a fogalma még sem arra való, hogy káromkodásra használjuk, [itt bent, a haza határán belől. —• Ennyit már mégis meg kell jegyeznem. Van azonban a Magyar Paizsnak egy specziálisabb, kisebb körű programmja. A Magyar Paizs nem hagyja emlités nélkül, felháborodássá! tárgyalja mindig azt a sajnos gyakori esetet, hogy Magyarországon a magyar honpolgárok, a magyar nemzetnek tagjai, egymásközt idegen nyelven beszélnek s nem magyarnyelven. Leginkább kereskedők esnek ebbe a szégyenletes hibába. A tábornok ur jó} tud magyarul, másodszor magyar honvéd katona is, jól tudja harmadszor azt is, hogy Zalaegerszeg tiszta magyar város, negyedszer apicczértiszta magyar nyelven •A-cL-clt i " kr 11 - 14:0 forin téj^t ? ? Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk, legdivatosabb és legizlésesebben kiállitoít háié , ebédlő- és szalongarntturáktő! kezdve a gegegys&-eriibhig» Ugyancsak elvállaljuk madracok, otto34_52 ménok és különféle szőnyegg-divánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. Na£v választék éver- h bb * m * "BF * kárpitos- és bníorraktára KSAE. Goldberjjer Karoty es Tarsa SJMSSÜ
