Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

A! A G Y A H P A 1 Z S 190 9. január 14. Ezen megállapított évi rendes fizetés a vármegyei mértékhitelesitési alapot terheli és a hordójelzönek a hivatali eskü letételétől számított követő hónap 1-től utólagos negyed­évi részletben folyósítandó. 4. §. A hordójelző hivatalok berendezésére, fölszerelésére, s elhelyezésére vonatkozó sza­bályokat, továbbá a hordójelzés körüli eljárás részleteit és a hordójelző hivatalok ügyvite­lének rendjét, végül a hordók jelzésére szed­hető dijak nagyságát az 1907. V. t.-cz. 26. §-a értőimében a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur rendeletileg állapítja meg. 5. Ezen hordójelző hivatalok fölállitásá­sával és föntartásával fölmerülő kiadások fe­dezésére mégis a hordójelző hivatalok helyi­ségének biztosítása kivételével vármegyei mértékhitelesitési alap létesíttetik. Ezen alap jövedelmét képezik: 1. A hordókjelzéséért szedhető^ dijak: 2. A 8 napon tul őrzött hordókért szedhető raktárdijak és 3. a 3 hónapon tul át nem vett hordók elárverezéséből befolyó összegek. Ezen alap fölött a rendelkezési jog a vár­megye közönségét, az utalványozás joga azon­ban ezen szabályrendelet határozmányai kere­tében az alispánt illeti. 6. §. A vármegyei hordójelzők a hordók jelzését a megállapított dijakért rendszerint hivatalos helyiségükben eszközölhetik, de a hordótulajdonos kívánatára s költségére a jelzést a helyszínén is végezhetik. 7. §. A hordójelző hivatalbsu a hitelesített hordók csak 8 napig őriztetnek díjmentesen, ezen idő után az el nem szállított hordókért és pecl'g: 1—8 hl. űrtartalmú hordókért napi 1—1 fillér, 8 hl.-nél nagyobb hordókért napi 2—2 fillér raktárdijat köteles az illető hor­dotulajdonos fizetni. 8. §. A hordójelző köteles 2V» hónap után a tulajdonost a hordók elvitelére fölszollítani s ha azok ezen fölszólitás daczára se vitet­nének el, 3 hóuap elteltével azok a községi elöljáróság közbenjöttével nyilvános árverésen eladandók. 9. §. A hordók jelzéséért járó dijak, vala­mint a raktárdijak és a 3 hónap után elár­verezett hordókért befolyt összegek a vár­megyei mértékhitelesitési alapot iiletik és az illető vármegyei hordójelző kezére fizetendők, aki azokat köteles havonkint a következő hó 10-ig az illetékes m. kir. adóhivatalnál a vár­megyei mértékhitelesitési alap javára befi­zetni s erről az alispánnak egyidejűleg jelen­tést tenni. 10. §. A vármegyei hordójelző köteles a neki jelzés végett átadott hordók tulajdoná­nak és a jelzésért járó díj helyes kirovásának igazolására bárczakönyvet vezetni, melynek közepén kétrészre osztott bal és jobb hasábja ugyanazon adatokat tartalmazza és pedig a megbízó fél nevét, a jelzendő hordó megje­lölését, a megbízás időpontját, a jelzésért járó díj nagyságát, továbbá azt, hogy az illető hitelesített tárgy naptárszerüleg mely napon vehető át jelzéssel ellátva és mely napig őriztetik a hivatalnál díjmentesen. Ezen báv­czaköny jobb hasábja a hitelesitő által kel­tezve és aláírva a megbízó félnek kiadandó. 11. §. A hordójelző hivatalok működése fölött a befolyó dijak s összegek hü és lelki­ismeretes kezelése szempontjából az ellenőr­zést — a területileg illetékes állami mérték­hitelesítő hivatal fölügyeleti és ellenőrzési jogának épségben tartása mellett — a vár­megye alispánja gyakorolja. 12. §. Ezen szabályrendelet alapján velem fölmerülő vitás kérdésekben határozni illeté­kes: I. f. főszolgabíró, II. f. alispán, III. f. a kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 13- §• _ Ezen szabályrendelet törvényszerű kihirdetés és jóváhagyás után azonnal életbe lép s életbe léptével a Baranyavármegye te­rületén levő mérték- (hordó) hitelesítő" hiva­talok által szedhető raktárdijakról s azok mérvéről 801/kgy. 11623 1908. alisp. sz. a. megalkotott vm. szabályrendelet hatályát veszti. Jelen szabályrendelet végrehajtásával a vármegye alispánja bizatik meg. Mértékhitelesítő hivatalok kerületei. Az állami mértékhitelesítő hivatalok kerü­leteiről össze állított térképet csatolunk a M. P. ama számaihoz, a melyek a hitelesítőknek járnak. Rögtönzött munka, lehet benne javí­tani való is. Ezekre ha figyelmeztetnek, szí­vesen vesszük. Később a hordójelző hivata­lokról is állítunk össze térképet. Kinevezések az állami mértékhitelesítő — hivataloknál. A hivatalos lap tegnapi száma közli,hogy a kereskedelmügyi miniszter az állami mérték­hitelesítő hivatalok személyzeti létszámában kinevezte a VIII. fizetési osztályban: fel­ügyelővé Medveczky Edét a budapesti mér­tékhitelesítő hivatalhoz; állami mértékhitele­sítőkké a IX. fizetési osztályban SteltzerGyulát a pozsonyi, Jankó Imrét az aradi, Szakái Pált, a debreczeni, Rózsa Lajost a kassai, Bertalan Lászlót a budapesti, Sviglin Károlyt a zági ábi, Kuszkó Istvánt a kolozsvári és Erger Istvánt a nagybecskereki állami mértékhitelesítő hiva­talokhoz: a X. fizetési osztályban: Weisz Istvánt c dézsi állami mértékhitelesítő hiva­talhoz; Schuckert Ferenczet, Fekete Lajost, Halász J. Antalt a m. kir. központi mérték­ügyi intézethez, Kovács Albertet, a szabadkai, Frusic Ádámot a vukovári, Jagicza Károlyt a munkácsi, Szabó Sándort a békéscsabai, Jacobs Ottót a sátoraljaujhelj'i, Tóth Pétert a rimaszombati, Knappig Antalt a pécsi, Horti József a nyitrai, Paustyák Jánosta nagyváradi, Gallus Jánost a szombathelyi, Tupta Gézát a temesvári, SzüsznerGézát a kecskeméti, Machó Ferenczet a gyulafehérvári, Spinner Zsigmon­dot a győri, Zoltán Imrét a Szatmárnémeti, Csermák Bélát a szegedi, Madarász Henriket a máramarosszigeti, Szobotka Zoltánt a seges­vári. Haj ék Árpádot az iglói, Krammer Mihályt a székesfehérvári, Czelsz Edét a miskolczi, Sefranka Pált a tieucséni, Harsányi Lászlót a budapesti, Grenczer Mihályt a brassói, Éberling Antalt a soproni, Nagy Rezsőt a losonczi, Kozári Kálmánt a nagykanizsai, Bayer Istvánt a lugosi. Némethy Lajost a lévai, Prikk Mihályt a maros vásárhelyi, Kovács Gézát aszolnok 1', Schöndorfer Jenőt a vesz­prémi, ÓuodySzüsz Jánost a sepsiszentgyörgyi állami mértékhitelesítő hivatalokhoz: XI. fizetési osztályban : Jászai Kálmáut a központi mértékügyi intézethez. Hegedű-; Aladárt az egri. Sági Károlyt a kaposvári, Kácz Miklóst a debreczeni, Csányi Lajost a budapesti, Neumann Aladárt a fiumei, Csiky Lajost a kolozsvári Csősz Bélát a győri, Seidaer Aladárt a kecskeméti,Frömberg Ferenczeta szekszárdi, Kammer Salamont a pozsonyi, Szekulesz Jenőt a kassai, Schmidt Gyulát a zilahi, Sarkadi Nagy Józsefet a budapesti, Dobó Emil a dévai, Koch Sándort a szabadkai, Körösi Miksát, Grossman Gézát, Jersik Zoltánt a budapesti, Garai Ignáczot a nagyváradi, Drubina Kálmánt, Eigen Miklóst a budapesti, Csaszlovszki Henriket a nagybecskereki, Véber Lajost a Losonczi, Sándor Aladárt a buda­pesti állami mértékhitelesítő hivatalokhoz. 2000 faméter pálcza. A múltkor csak 200 hordóról volt szó, most 2000 drb iparczikkröl. — Keserű hangon panaszol egyik előkelő váczi kádár mester, hogy megrendeltek nála 2000 drb faméter pálczát. A kereskedők a mult évi hitelesítést nem fogadják el. Az uj módjával pedig nem tudja hitelesíttetni. Meg van bénítva stb. így pusztul a magyar kisipar! így éhezik s pusztul a magyar kisiparos! Igv bizony, Nagyméltóságú Miniszter Ur! — Mert nem­csak erről az egy iparos emberről van szó, Kegyelmes Miniszter Ur! (I.) Hordóhitelesitők jogos sérelmei. B. 1908 deczember 8. Tekintetes szerkesztő ur ! (I.) A mértékhitelesités ügyét hazafiasan és igaz­lelkiismeretességgel felkarolva a Magyar Paizs 48-ik és 49-ik sz. közzétételéért fogadja a legmelegebb köszönetemet. Igen kérem tekintetes Szerkesztő urat, hogy a hordóhitelesitők által 1908 deczember 14-re tervezett küldöttség memorandumát is pár­tolja — s hozza a nyilvánosság elé azon nagy sérelmeket és jogtalanságokat is, me­lyeket a köztisteletben megőszült hitelesítők­kel szemben elakarnak követni. Hisz ón magam is 1876-tól kezdöleg vagyok mértékhitelesítő — s daczára annak, hogy az 1874. évi VIII. t. cz. már akkor biztosí­totta a hitelesítők részére a lakást, fűtést, világítást — és hivatal szolgát — s én igénybe nem vettem — az egy szolgán kivül — azért, mert ha a község mindazon kiadásokkal meg lett volna terhelve — akkor egyszerűen a hivatalt fen se tartotta volna. De én eltekintve a törvény adta jogoktól is azért, hogy Ti. és vidéke hiielesitő hivatal nélkül ne marad;-u — mint olyan község ós járás a hol több /. -zgyár és egy szeszfino­mitó gyár is vau meghoztam az áldozatot csaknem 32 éven keresztül — azon boldog remény fejében, iio gy majd a magas Kor­mány méltányolni fogja a mértékhitelés terén eltöltött hosszú időnek fáradalmait. Hisz a mértékhitelesítők súlyos köteleség teljesítésre voltak utalva az 1874. évi VIII. t. cz. értelmében, hogy a méter intézménynek reputatióját a hazában fentartsák — és azt akkor mint zsenge intézetet meghonosítsák, a néppel megbarátkoztassák. íme sikerült is mert az országban csaknem a 400-at megközelítő mértékhitelesítő hivatal vezetői — a városok s közönségek által csaknem mind a legbizalmasabb emberekből voltak kiküldve — megválasztva — s mégis, hogy most mint egy kolléga mondja — egy­szerűen az utczára dobjanak, az nem lehet. Hisz az a hitelesítő minden hitelesítésénél a hitelesítő közönségnek a korona szent bé­lyegével hitelesítő okmányokat szolgáltatott ki miért öt ha a törvénynek megfelelőleg nem jár el — vagy tán tévedésből is hibáz­hatott volna az 1877/8556. sz. u. rendeletnél fogva — fegyelmi alá, vagy a büntető bíró­sághoz hurczolhatták volna. Tehát nem lehet rá fogni, hogv a hitele­sítés — csak ugy semmi felelősséggel nem járt. Éppen azért újra kérem a tekintetes Szer­kesztő urat, karolja fel a szegény öreg hite­lesítők sorsát jövőre is — hasson oda becses lapja által — hogy a magas kormány az elhamarkodását javítsa ki, oldja fel az öreg hitelesítőket a vizsga tétel alul vagy nyug­díjazza — hisz még egy jó béresnek is, a ki gazdáját huzamosabban szolgálta — meg van az ö jutalma. Hasson becses lapja oda is, hogy a hordó­hitelesitö hivatalok szintén államositassanak — mert a nagy közönség kényelmére az in­tézetet fent kell tartani — a vármegyék — vagy községek pedig azt nem tehetik — mint olyanok, a kik nagy részt 100 %-os pótadó­val gazdálkodnak. Hazafias üdvözlettel Mértékhitelesítő. Tekintetes Szerkesztőség! (H.) Hivatkozva, s helyeselve több kollégáimnak a felszólamlásait, bátor vagyok részemről is sérelmeimet a következőkben előadni. Én már 30 éve, hogy mint okleveles mér­tékhitelesítő szolgálok, 70 éves ember vagyok és most dirni c rnirnix elkergessenek; ez va­lami borzasztó még csak rá gondolni is, ré­szen annak idejében, mikor hazánkban a e­özönlött cseh trombitások csillaga letűnt, még azokat is, a melyik bevált, meghagyták, még talán manapsag is van belőlük az ország némely részében*), a melyik egyáltalán nem vált be, nyugdijat kapott: — ós bennünket okleveles hazafiakat, kik mindenben elég szakértők valánk, de ujabb vizsgát, a mi nekünk nem is szükséges, nem tehetünk, hát már 30 évi szolgálat után csak ugy elker­gessenek, ez nemcsak nagy sérelem, hanem nagy igazságtalanság is volna; — mert én például mindannak daczára, hogy 70 éves vagyok, még mindenféle más munkára elég erős és képes vagyok, de, hogy annyi min­denfélét bemagoljak, arra magamsem vállal­koznám ós meg hát nálunk nincs is rá szük­ség, máshova meg ugy sem mennék, ameny­nyit pedig itt minálunk tudni kell, megtanított eléggé a 30 évi tapasztalat. Mindazoknél fogva az volna a véleményem és igenis méltányos kérésem, hogy hagynának itt a mig birok szolgálni a legkisebb mérték­hitelesítői fizetés ós lakpónzel, csak el ne kergessenek oklevéllel a kezemben 30 évi szol­gálatom után mint egy rosz cselédet ós hogy legalább amig dolgozni birok, legyen meg a *) V»n, va i! 8e • k .

Next

/
Oldalképek
Tartalom