Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

A! A G Y A H P A 1 Z S 190 9. január 14. Ezen megállapított évi rendes fizetés a vármegyei mértékhitelesitési alapot terheli és a hordójelzönek a hivatali eskü letételétől számított követő hónap 1-től utólagos negyedévi részletben folyósítandó. 4. §. A hordójelző hivatalok berendezésére, fölszerelésére, s elhelyezésére vonatkozó szabályokat, továbbá a hordójelzés körüli eljárás részleteit és a hordójelző hivatalok ügyvitelének rendjét, végül a hordók jelzésére szedhető dijak nagyságát az 1907. V. t.-cz. 26. §-a értőimében a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur rendeletileg állapítja meg. 5. Ezen hordójelző hivatalok fölállitásásával és föntartásával fölmerülő kiadások fedezésére mégis a hordójelző hivatalok helyiségének biztosítása kivételével vármegyei mértékhitelesitési alap létesíttetik. Ezen alap jövedelmét képezik: 1. A hordókjelzéséért szedhető^ dijak: 2. A 8 napon tul őrzött hordókért szedhető raktárdijak és 3. a 3 hónapon tul át nem vett hordók elárverezéséből befolyó összegek. Ezen alap fölött a rendelkezési jog a vármegye közönségét, az utalványozás joga azonban ezen szabályrendelet határozmányai keretében az alispánt illeti. 6. §. A vármegyei hordójelzők a hordók jelzését a megállapított dijakért rendszerint hivatalos helyiségükben eszközölhetik, de a hordótulajdonos kívánatára s költségére a jelzést a helyszínén is végezhetik. 7. §. A hordójelző hivatalbsu a hitelesített hordók csak 8 napig őriztetnek díjmentesen, ezen idő után az el nem szállított hordókért és pecl'g: 1—8 hl. űrtartalmú hordókért napi 1—1 fillér, 8 hl.-nél nagyobb hordókért napi 2—2 fillér raktárdijat köteles az illető hordotulajdonos fizetni. 8. §. A hordójelző köteles 2V» hónap után a tulajdonost a hordók elvitelére fölszollítani s ha azok ezen fölszólitás daczára se vitetnének el, 3 hóuap elteltével azok a községi elöljáróság közbenjöttével nyilvános árverésen eladandók. 9. §. A hordók jelzéséért járó dijak, valamint a raktárdijak és a 3 hónap után elárverezett hordókért befolyt összegek a vármegyei mértékhitelesitési alapot iiletik és az illető vármegyei hordójelző kezére fizetendők, aki azokat köteles havonkint a következő hó 10-ig az illetékes m. kir. adóhivatalnál a vármegyei mértékhitelesitési alap javára befizetni s erről az alispánnak egyidejűleg jelentést tenni. 10. §. A vármegyei hordójelző köteles a neki jelzés végett átadott hordók tulajdonának és a jelzésért járó díj helyes kirovásának igazolására bárczakönyvet vezetni, melynek közepén kétrészre osztott bal és jobb hasábja ugyanazon adatokat tartalmazza és pedig a megbízó fél nevét, a jelzendő hordó megjelölését, a megbízás időpontját, a jelzésért járó díj nagyságát, továbbá azt, hogy az illető hitelesített tárgy naptárszerüleg mely napon vehető át jelzéssel ellátva és mely napig őriztetik a hivatalnál díjmentesen. Ezen bávczaköny jobb hasábja a hitelesitő által keltezve és aláírva a megbízó félnek kiadandó. 11. §. A hordójelző hivatalok működése fölött a befolyó dijak s összegek hü és lelkiismeretes kezelése szempontjából az ellenőrzést — a területileg illetékes állami mértékhitelesítő hivatal fölügyeleti és ellenőrzési jogának épségben tartása mellett — a vármegye alispánja gyakorolja. 12. §. Ezen szabályrendelet alapján velem fölmerülő vitás kérdésekben határozni illetékes: I. f. főszolgabíró, II. f. alispán, III. f. a kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 13- §• _ Ezen szabályrendelet törvényszerű kihirdetés és jóváhagyás után azonnal életbe lép s életbe léptével a Baranyavármegye területén levő mérték- (hordó) hitelesítő" hivatalok által szedhető raktárdijakról s azok mérvéről 801/kgy. 11623 1908. alisp. sz. a. megalkotott vm. szabályrendelet hatályát veszti. Jelen szabályrendelet végrehajtásával a vármegye alispánja bizatik meg. Mértékhitelesítő hivatalok kerületei. Az állami mértékhitelesítő hivatalok kerületeiről össze állított térképet csatolunk a M. P. ama számaihoz, a melyek a hitelesítőknek járnak. Rögtönzött munka, lehet benne javítani való is. Ezekre ha figyelmeztetnek, szívesen vesszük. Később a hordójelző hivatalokról is állítunk össze térképet. Kinevezések az állami mértékhitelesítő — hivataloknál. A hivatalos lap tegnapi száma közli,hogy a kereskedelmügyi miniszter az állami mértékhitelesítő hivatalok személyzeti létszámában kinevezte a VIII. fizetési osztályban: felügyelővé Medveczky Edét a budapesti mértékhitelesítő hivatalhoz; állami mértékhitelesítőkké a IX. fizetési osztályban SteltzerGyulát a pozsonyi, Jankó Imrét az aradi, Szakái Pált, a debreczeni, Rózsa Lajost a kassai, Bertalan Lászlót a budapesti, Sviglin Károlyt a zági ábi, Kuszkó Istvánt a kolozsvári és Erger Istvánt a nagybecskereki állami mértékhitelesítő hivatalokhoz: a X. fizetési osztályban: Weisz Istvánt c dézsi állami mértékhitelesítő hivatalhoz; Schuckert Ferenczet, Fekete Lajost, Halász J. Antalt a m. kir. központi mértékügyi intézethez, Kovács Albertet, a szabadkai, Frusic Ádámot a vukovári, Jagicza Károlyt a munkácsi, Szabó Sándort a békéscsabai, Jacobs Ottót a sátoraljaujhelj'i, Tóth Pétert a rimaszombati, Knappig Antalt a pécsi, Horti József a nyitrai, Paustyák Jánosta nagyváradi, Gallus Jánost a szombathelyi, Tupta Gézát a temesvári, SzüsznerGézát a kecskeméti, Machó Ferenczet a gyulafehérvári, Spinner Zsigmondot a győri, Zoltán Imrét a Szatmárnémeti, Csermák Bélát a szegedi, Madarász Henriket a máramarosszigeti, Szobotka Zoltánt a segesvári. Haj ék Árpádot az iglói, Krammer Mihályt a székesfehérvári, Czelsz Edét a miskolczi, Sefranka Pált a tieucséni, Harsányi Lászlót a budapesti, Grenczer Mihályt a brassói, Éberling Antalt a soproni, Nagy Rezsőt a losonczi, Kozári Kálmánt a nagykanizsai, Bayer Istvánt a lugosi. Némethy Lajost a lévai, Prikk Mihályt a maros vásárhelyi, Kovács Gézát aszolnok

1', Schöndorfer Jenőt a veszprémi, ÓuodySzüsz Jánost a sepsiszentgyörgyi állami mértékhitelesítő hivatalokhoz: XI. fizetési osztályban : Jászai Kálmáut a központi mértékügyi intézethez. Hegedű-; Aladárt az egri. Sági Károlyt a kaposvári, Kácz Miklóst a debreczeni, Csányi Lajost a budapesti, Neumann Aladárt a fiumei, Csiky Lajost a kolozsvári Csősz Bélát a győri, Seidaer Aladárt a kecskeméti,Frömberg Ferenczeta szekszárdi, Kammer Salamont a pozsonyi, Szekulesz Jenőt a kassai, Schmidt Gyulát a zilahi, Sarkadi Nagy Józsefet a budapesti, Dobó Emil a dévai, Koch Sándort a szabadkai, Körösi Miksát, Grossman Gézát, Jersik Zoltánt a budapesti, Garai Ignáczot a nagyváradi, Drubina Kálmánt, Eigen Miklóst a budapesti, Csaszlovszki Henriket a nagybecskereki, Véber Lajost a Losonczi, Sándor Aladárt a budapesti állami mértékhitelesítő hivatalokhoz. 2000 faméter pálcza. A múltkor csak 200 hordóról volt szó, most 2000 drb iparczikkröl. — Keserű hangon panaszol egyik előkelő váczi kádár mester, hogy megrendeltek nála 2000 drb faméter pálczát. A kereskedők a mult évi hitelesítést nem fogadják el. Az uj módjával pedig nem tudja hitelesíttetni. Meg van bénítva stb. így pusztul a magyar kisipar! így éhezik s pusztul a magyar kisiparos! Igv bizony, Nagyméltóságú Miniszter Ur! — Mert nemcsak erről az egy iparos emberről van szó, Kegyelmes Miniszter Ur! (I.) Hordóhitelesitők jogos sérelmei. B. 1908 deczember 8. Tekintetes szerkesztő ur ! (I.) A mértékhitelesités ügyét hazafiasan és igazlelkiismeretességgel felkarolva a Magyar Paizs 48-ik és 49-ik sz. közzétételéért fogadja a legmelegebb köszönetemet. Igen kérem tekintetes Szerkesztő urat, hogy a hordóhitelesitők által 1908 deczember 14-re tervezett küldöttség memorandumát is pártolja — s hozza a nyilvánosság elé azon nagy sérelmeket és jogtalanságokat is, melyeket a köztisteletben megőszült hitelesítőkkel szemben elakarnak követni. Hisz ón magam is 1876-tól kezdöleg vagyok mértékhitelesítő — s daczára annak, hogy az 1874. évi VIII. t. cz. már akkor biztosította a hitelesítők részére a lakást, fűtést, világítást — és hivatal szolgát — s én igénybe nem vettem — az egy szolgán kivül — azért, mert ha a község mindazon kiadásokkal meg lett volna terhelve — akkor egyszerűen a hivatalt fen se tartotta volna. De én eltekintve a törvény adta jogoktól is azért, hogy Ti. és vidéke hiielesitő hivatal nélkül ne marad;-u — mint olyan község ós járás a hol több /. -zgyár és egy szeszfinomitó gyár is vau meghoztam az áldozatot csaknem 32 éven keresztül — azon boldog remény fejében, iio gy majd a magas Kormány méltányolni fogja a mértékhitelés terén eltöltött hosszú időnek fáradalmait. Hisz a mértékhitelesítők súlyos köteleség teljesítésre voltak utalva az 1874. évi VIII. t. cz. értelmében, hogy a méter intézménynek reputatióját a hazában fentartsák — és azt akkor mint zsenge intézetet meghonosítsák, a néppel megbarátkoztassák. íme sikerült is mert az országban csaknem a 400-at megközelítő mértékhitelesítő hivatal vezetői — a városok s közönségek által csaknem mind a legbizalmasabb emberekből voltak kiküldve — megválasztva — s mégis, hogy most mint egy kolléga mondja — egyszerűen az utczára dobjanak, az nem lehet. Hisz az a hitelesítő minden hitelesítésénél a hitelesítő közönségnek a korona szent bélyegével hitelesítő okmányokat szolgáltatott ki miért öt ha a törvénynek megfelelőleg nem jár el — vagy tán tévedésből is hibázhatott volna az 1877/8556. sz. u. rendeletnél fogva — fegyelmi alá, vagy a büntető bírósághoz hurczolhatták volna. Tehát nem lehet rá fogni, hogv a hitelesítés — csak ugy semmi felelősséggel nem járt. Éppen azért újra kérem a tekintetes Szerkesztő urat, karolja fel a szegény öreg hitelesítők sorsát jövőre is — hasson oda becses lapja által — hogy a magas kormány az elhamarkodását javítsa ki, oldja fel az öreg hitelesítőket a vizsga tétel alul vagy nyugdíjazza — hisz még egy jó béresnek is, a ki gazdáját huzamosabban szolgálta — meg van az ö jutalma. Hasson becses lapja oda is, hogy a hordóhitelesitö hivatalok szintén államositassanak — mert a nagy közönség kényelmére az intézetet fent kell tartani — a vármegyék — vagy községek pedig azt nem tehetik — mint olyanok, a kik nagy részt 100 %-os pótadóval gazdálkodnak. Hazafias üdvözlettel Mértékhitelesítő. Tekintetes Szerkesztőség! (H.) Hivatkozva, s helyeselve több kollégáimnak a felszólamlásait, bátor vagyok részemről is sérelmeimet a következőkben előadni. Én már 30 éve, hogy mint okleveles mértékhitelesítő szolgálok, 70 éves ember vagyok és most dirni c rnirnix elkergessenek; ez valami borzasztó még csak rá gondolni is, részen annak idejében, mikor hazánkban a eözönlött cseh trombitások csillaga letűnt, még azokat is, a melyik bevált, meghagyták, még talán manapsag is van belőlük az ország némely részében*), a melyik egyáltalán nem vált be, nyugdijat kapott: — ós bennünket okleveles hazafiakat, kik mindenben elég szakértők valánk, de ujabb vizsgát, a mi nekünk nem is szükséges, nem tehetünk, hát már 30 évi szolgálat után csak ugy elkergessenek, ez nemcsak nagy sérelem, hanem nagy igazságtalanság is volna; — mert én például mindannak daczára, hogy 70 éves vagyok, még mindenféle más munkára elég erős és képes vagyok, de, hogy annyi mindenfélét bemagoljak, arra magamsem vállalkoznám ós meg hát nálunk nincs is rá szükség, máshova meg ugy sem mennék, amenynyit pedig itt minálunk tudni kell, megtanított eléggé a 30 évi tapasztalat. Mindazoknél fogva az volna a véleményem és igenis méltányos kérésem, hogy hagynának itt a mig birok szolgálni a legkisebb mértékhitelesítői fizetés ós lakpónzel, csak el ne kergessenek oklevéllel a kezemben 30 évi szolgálatom után mint egy rosz cselédet ós hogy legalább amig dolgozni birok, legyen meg a *) V»n, va i! 8e • k .